Unitárius Élet, 2019 (73. évfolyam, 1-2. szám)
2019-01-01 / 1. szám
Imádság Örökkévaló Atyánk! A világ, mely körül vesz bennünket csodálatos, s bár tündököl és hívogat meg is rémít bennünket. A hangok, a képek, melyeket hallunk és látunk, hírek, történetek, események, félelmet ébresztenek bennünk, anélkül, hogy tudatában lennénk az okainak. Mindennapi örömeink és kedves pillanataink a feledés homályába vesznek. Hatalmas Isten! Itt állunk ma előtted, egy ébredező hajnalon és azt kérjük Tőled, hogy segíts nekünk felülkerekedni az előttünk álló akadályok felett. Hogy azok az érzések, melyek bennünk kavarodnak, tisztánlátást eredményezzenek. Talán minden nappal újra kezdhetünk, folytathatunk, befejezhetünk olyan álmokat, terveket, vágyakat, melyeket régóta szövögetünk. Reményekkel, talányokkal vesszük körül magunkat... olykor azonban megfeledkezünk kilépni ebből az álomterv világából... bekucorodunk lényünk legmélyebb zugaiba és annal, megfelelő távolságból szemléljük a körülöttünk elterülő világot. Kérdésekkel, harcokkal, ellenségeskedéssel vesszük körül magunkat... örökös körforgásban, csak hangos szó, szitok, hagyja el ajkunkat, a gondolataink negatívak, cselekedeteink nem tükrözik az értelmet... Emberekkel, társakkal, gyermekekkel, családdal veszszük körül magunkat, s mégis egyedül magányban élünk. Gondoskodunk, felszínesen egymásról önmagunkról, de igazi lendület, élet nincs mindennapjainkban. Annyi mindennel körülvesszük magunkat, beépítjük, megtervezzük az életet, s e tervek közben elfelejtjük élni az életünket! Isten! Hatalmasságnak, Örökkévalóságnak Istene. Te kitöltöd a napot és útjára indítod a csillagokat, segíts embergyermekeidnek megtalálni a mosolyt a fájdalom mögött, megállítani a rohanó időt, egy lélegzetvételre, átölelni a rég nem látottat, értékelni szeretteinket, munkatársainkat, észrevenni a hibákat és akaratot ébreszteni azok helyrehozására. Életet adtál nekünk, Hatalmasság! Mi aprók vagyunk, s mégis képesek a hatalmasok játszmáit játszani. Segíts felnőni nekünk, hogy ne csak álmainkban, hanem a valóságban is Embernek nevezhessenek. Amen. Szabó Csengele hétköznapi evangélium „Most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem szeretett testvéredet...” „Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. ” (Lk 10, 30) Kedves Atyámfiat, szeretett Testvéreim! Hiterősítő istentiszteletünk alkalmával arra a kérdésre keresem a választ, hogy kit is kell szeretnünk hátralevő életünk folyamán. Egy törvénytudó ember lépett Jézushoz, és megkérdezte, hogy, mit kell tennie az örökélet elnyerése érdekében!? Majd, hogy ki az ő felebarátja. Válaszként született az irgalmas szamaritánusról szóló példázat. „Homályban ültem, hangulattalan, /nagy sebbilincscsel bénán, mint a rab, / vártam, mikor lop sugarat reám / egy könyörülő, keskeny ég-darab. ” (Áprily Lajos) Először a pórul járt emberre figyelek, akiről annyit tudok csupán, hogy Jerikóba tartott, amikor meglepetésszerűen megtámadták a rablók, megverték, kifosztották, s majdnem élettelen állapotban otthagyták az út szélén. Miért is készült Jerikóba a példázatbeli emberünk? Tegyük fel, hogy gyermekeihez, rokonaihoz, barátjához indult. A rablók nemcsak elszedték ajándékait, melyekkel meglepetést kívánt szerezni kedveseinek, hanem félholtra verték és abban a reményben hagyták magára, hogy nem éli túl a bántalmazást. Tehát még életben volt és ennek ellenére magára hagyták. Vajon milyen érzések keringtek ennek az embernek a szívében, milyen gondolatok fogalmazódtak meg benne elhagyatottságában, halálhoz közeli fájdalmában? További két személyt ismerünk meg, akik papi szolgálatot végeztek. Ők jól ismerték a törvényt, melynek egyetlen paragrafusa elegendő volt ahhoz, hogy segítsenek a bajba jutott emberen. Ugyanígy, arra is volt magyarázatuk, ha netán felismerték a félholtan fekvő emberben a szamariabelit, hogy messze ívben elkerüljék őt. Ők a törvénynek ahhoz az előírásához tartották magukat, hogy először zsidó a felebarátjuk, majd az, aki megtartja a mózesi törvényt. A következő mondanivaló a szamaritánusra, a zsidók által megvetett emberre hívja fel figyelmünket. Véletlenül vezetett arra az útra, ahol az események 2 Unitárius Élet