Unitárius Evangélium, 1933 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1933-02-01 / 1. szám

I. Évfolyam, Cluj-Kolozsvár, 1933. február 1. szám AZ UNITÁRIUS EVANGÉLIUM. A gyönyörű Jordán-folyó tavakat alkot pompás futásában, míg a Libanon- és Hermon-hegyek között, valamint Palesztinának annyi nevezetes helysége mellett továbbhömpölyög s eléri a világ legmé­lyebben fekvő tengerét, a Holt-tengert, amely kb. 330 méterrel fek­szik mélyebben többi társainál. Ide jut tehát a halál eme nagy tavába az a víz, amelyben valaha megkeresztelték Jézust, a názáreti Mestert. Az ő előhírnöke, Keresztelő János csak kiáltó szó volt a pusztában, hogy készíthesse az utat a kérlelhetetlen és zordon ítélet szellemében. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümöl­csöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. (Mt. 310.) Keresztelő János is éppen úgy, mint hajdani elődje, a nomád­próféta , Ámos az alkut nem tűrő igazságot, a megfellebbezhetlen ítéletet hirdeti s nem lát más lehetőséget, csak a megtérést, mert a szórólapátról a búza búza közé esik, de a polyva a szél szárnyán ki tudja, hová jut. A jót jóval, a rosszat rosszul fizetik. „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.“ (Mt. 32.) Ne kérdjük, milyen volt János felfogása a mennyek országáról, de elhihetjük neki, hogy amennyiben saját vallomása szerint nem érezte magát méltónak a Jézus sarainak megoldására, lelkiereje is eltörpült Jézusé mellett. Nagy távolság volt így a János mennyor­szága s a Jézus Istenországa között. János kíméletlen ítéletet hirdetett, Jézus az evangéliumot hozta, a megtartó, az éltető evangéliumot. De hát mi tulajdonképen az evangélium ? Az evangélium öröm­­üzenet, amelyet küld a világ atyja, a mi Istenünk s hoz az, aki lel­kileg képes hivatása megélésére, aki szerető szívének nemes érzésével UNITÁRIUS EVANGÉLIUM

Next