Unitárius Hirnök, 1935 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

»A. „És lesz az igazság minp békesség és az­ság gyümölcse nyo­­m és biztonság mind­­ekké“. És. XXXI. 17. III. évfolyam. Kiadja: A BUKARESTI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG Unitárius Egyházi Könyvtár Buda pest • oháry u.4. ungaria. Bukarest, 1935 január hó 1. szám UNITÁRIUS HÍRNÖK KÉZIRAT GYANÁNT egyházi értesítő Bukarestben és az ó-királyságban élő UNITÁRIUS HÍVEINK RÉSZÉRE BUCUREȘTI, I­ CALEA GRIVIȚEI 23 BIS -T5 . Fordulóponton Az Újesztendő — emberi számítás szerint — az Örökkévalóságnak egy határköve. Jöttét és vele sok fájó csalódás tovatűnését, valamint sok új célki­tűzés kívánatos igazodását szorongó szívvel várja a reményeket melengető emberiség. Várjon mire fordul sorsunk az új esztendőben ? — teszik fel a kérdést mostanában embe­rmilliók. El­ül-e a fenyegető háború réme és előbbre jut-e a békesség szent ügye? Véget ér-e a szűnni nem akaró megpróbáltatás és lesz-e még egyszer igazán ünnep a világon? Az ember szereti sorsát, dolgai igazodását fordulópontok remélt válto­zásaitól függővé tenni. „Hétfőn neki állok“­. „Majd a jövő hé­n elvégzem!“ „Csak egyszer elseje legyen, akkor másként osztom be gazdálkodásomat“. „Holnap-holnap majd megteszim“.... ..Minden az új esztendőtől remélek“! Az emberi számítás bizakodása és sokszor önáll­ásai ezek. Az Élet-Igazodás nem újesztendei dátumokon, ünnepi alkalmatosságokon múlik. Az emberi öntudat eszmélése és alkotásba lendülése mindig benső vajúdás kérdése, melynek nem a számított határpontok, vagy rajtunk kívül álló tényezők a mozgató rugói. Csak a kényelem tespedtsége várja mindig mástól a maga ügyei jobbrafordulását. A Ma éle­tben rá kell végre eszmélnünk arra, hogy a fordulópont le­hetősége, a mi körülményeink igazodásánál, elsősorban bennünk van és adott­ságát nem a kétes jövendőben kell keresnünk. Ne másokban és végzetszerű­­ségekben fürkésszük bajaink okát. Ne külső bonyodalmakhoz kössük a mi életmenetünk és ügyeink megváltoztatását. Életünk bármely pontja, bármely pillanatra fordulópont lehet, melyben benső sugallatunkra hallgatva megfogjuk a dolgok ránk váró felét, kezünkbe vesszük ügyünk, sorsunk irányítását. „Miért holnap, miét nem más ? Ez a kötel­ess­égérzeti él fűtöttség mai kérdése. „Miért mindig más, miért nem én?“ — diktálja a kötelesség­teljesí­tés munka­vállalása. Az élet­formálás hatalmas üllőjén „minden ember a maga szerencséjé­nek a kovácsa“.

Next