Unitárius Jövendő, 1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

Egyháztársadalmi, hitéleti és missziós célokat szolgáló lap. Felelős szerkesztős Kovács Lajos brassói lelkész-esperes. Mgjelenik minden hónap 20-án. Előfizetési ára Romániában évi 100 lej. Magyarországon évi 4 Pengő. Más országokban ennek megfelelő összeg. A Főpásztor újévi üdvözlete. „Nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra megújul Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen­igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk, mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a lát­hatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a lát­hatatlanok pedig örökkévalók.“ (Pál II. Kor. 4: 16-18.) A lélek belső ereje, csü­ggedést nem ismerő életösztöne nyer kifejezést Pál apostolnak gyönyörű szavaiban. Mi lehet vigasztalóbb és erősítőbb, ha a nyomorúságnak és háborúságnak ezekben a nehéz napjaiban, amikor a külső körülmények rendkívül alkalmasak arra, hogy csökkentsék el­lenálló képességünket, a lélek erejére támaszkodhatunk. Külsőleg állandó megpróbáltatásnak va­gyunk kitéve. Zavarnak az anyagiak, a megélhetés, a mindennapi kenyér gondja; állandó feszült­ségben tartja lelkünket a világháború, amelynek kimenetelét senki sem láthatja. Az isteni gond­viselés eddig még megóvott attól, hogy mi is belekeveredjünk ebbe s közvetlen részesei le­gyünk az élet és halál, a szabadság és az elnyomatás rettentő küzdelmének. De ha távol va­gyunk is ettől, hatásait megérezzük itt is lelkiekben és anyagiakban egyaránt. Sajnos a külső nehézségeken alig van módunkban segíteni. El kell tűrnünk, mert reánk jöttek. Egyetlen fegyverünk a belsőnek, a léleknek megerősítése, a lelki béke és nyugalom meg­őrzése, amely növeli ellenálló képességünket, s alkalmassá tesz arra, hogy az elkövetkezendő megpróbáltatásokat is el tudjuk viselni. Az apostol igen helyes meglátással úgy állítja be a dolgot, hogy minél inkább tudjuk győzni a kívülről jövő megpróbáltatásokat, annál erősebbek leszünk lélekben, mert a belső nap­ról napra újul. Vigasztalnak és reménységet keltenek a szavak, hogy a mi pilanatnyi könnyű szenve­désünk igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk. Ez a dicsőség is belső, a lélek erejének di­csősége, ha le tudja győzni a világ szorongattatásait. A dicsőség a lélek erejének öröme és a megelégedettség érzése, hogy ezt az erőt ki tudjuk fejteni s ez­által lelki békénket és nyugal­munkat meg tudjuk teremteni. Nincs nagyobb dicsőség, mint a lélek dicsősége, amikor diadalt ülhet önmaga erejének beteljesedése fölött. Ennek az eredménynek a megvalósítása nem olyan könnyű és egyszerű, mint ahogyan első pillanatra látszik. Valamint a test, úgy a lélek ereje is a küzdelmek útján fejt.

Next