Unitárius Jövendő, 1942 (4. évfolyam, 1-9. szám)

1942-01-01 / 1. szám

Inreg. la Tribunalul Brasov, sub. no. G. NI. 1264/1939. CdlZUrat. IV. évfolyam. Brasov, 1942. Január hó. 1-ső szám­­n. Egyháztársadalmi, hitéleti és missziói célokat szolgáló lap. Felelős szerkesztő: KOVÁCS LAJOS brassói lelkész-esperes. Megjelenik minden hónapban. Előfizetési ára Romániában évi ISO lej. Magyarországon évi 5 Pengő. Más országokban ennek megfelelő összeg A Romániai Unitárius Egyház Képviselő Tanácsától. Szám 1­942. E. K. T. T. Torda—Torda, 1942. január 1. ÚJÉVI ÜDVÖZLET valamennyi Egyházközségünkhöz és összes Híveinkhez. Kedves Unitárius Testvéreink! Vannak pillanatok, amikor a sok mondanivalótól alig tud az ember megszólalni. Mindig így vagyunk, valahányszor megállunk egy új esztendő bölcsőjénél és feltesszük a kérdést: „mit hoz a jövendő?“ Mennyi öröm, mennyi bánat, mennyi remény és mennyi csalódás foglalata van e kérdésben. És ez a kérdés még rendes időkben is hogy bele szokott markolni a szívekbe! Mennyivel inkább belemarkol ma, amikor csak­ugyan elmondhatjuk, hogy a kerek világon nincsen egy talpalatnyi hely, ahol az ember nyugodt bizton­sággal lehajthatná fejét! Kelet és nyugat, észak és dél egét rettenetes ágyusárkányok tűzlángja festi pirosra. Nemzetek sorsát hömpölygeti maga előtt a sok kiontott vér áradata. Tűz, vér és kínszenvedés itt-ott és mindenütt, mintha a „mennyei jelenések büntető angyalai“ belefújtak volna trombitáikba ! Ilyen körülmények között álljuk ma körül az uj esztendő bölcsőjét s ezeknek érzetében tör fel keb­lünkből a kínzó kérdés: „mit hoz a jövendő ?“ Boldog örömet-e, vagy soha el nem múló bánatot. Ki tudja ? Ki tudhatná ezt előre? De talán nem is lenne jó előre tudni a jövőt, mert ha tudnák, az örömnek nem lenne semmi édessége, a bánat pedig idő előtt összetörné a szívet. Jobb ez így, ahogy van, mert sohase tudni és mindig hinni, ezerszer csalódni és mindig újra remélni: ez ad szint életünknek, értéket fáradozásainknak. A szenvedések között is hinni Isten jóságában; gyűlölködő, gonosz időkben is bízni az erény, a a becsület diadalában és biztosnak lenni afelől, hogy a szeretet munkája Isten országát e földre varázsolja: ez az igazi, Jézus szerinti, unitárius keresztény élet! Testvér, ki ezt a hitet melengeted kebledben és tagja vagy Unitárius Anyaszentegyházunknak, add hát a kezed! Bízzunk egymásban és szeressük egymást! Aztán majd jön, aminek jönnie kell. Az Isten csak jót akar s ha mi eleget teszünk iránta és embertársaink iránti kötelességeinknek, mért ne lehetnénk bol­dogok ?! Meg kell csak állan­ a hitben; legyünk csak jó unitáriusok, azaz öntudatosan hivő és lelkiismerete­sen munkálkodó keresztények; ragaszkodjunk csak buzgó hittel és áldozatos buzgósággal a mi viharverte, tépett arcu kicsiny ősi egyházunkhoz, mert a többit mind elvégzi a jó Isten, kinek áldott segedelme, hogy legyen és maradjon Mindannyiunkkal a beállott uj esztendőben, szivünkből kívánjuk. Vagyunk és leszünk Mindnyájatokhoz féltő szeretettel dr. GÁL MIKLÓS főgondnok-világi elnök. ÁRKOSI TAMÁS közügyigazg.-esperes, egyházi elnök.

Next