Kévekötés, 1931-1932 (4. évfolyam, 2-4. szám)

1931-11-01 / 2. szám

4. oldal KÉVEKÖTÉS 1931. november * * * Erdély forrongó lelke a XVI. században új vallást szült, a szom­batosságot. Bölcsője unitárius vidék volt. (Udvar­helymegye.) Hirdetői és feltalálói unitárius főurak (Ősi A., Pécsi) voltak. Követői nagyrészt az unitá­rius hívek közül váltak ki s így nem csoda, hogy e tényekre alapítva, ellenségeink az újítás vádjával törtek reánk, mert Erdélyben az volt a legveszélye­sebb dolog, amit Dávid Ferenc elítéléséből is lát­hattunk. Bethlen Gábor, Erdély nagy református feje­delme, hogy hitsorsosainak kedvezzen, engedélyt adott Keserű Dajka János akkori református püs­pöknek, hogy fegyveres katonasággal irtsa ki az új vallást. Keserű Dajka aztán sok keserűséget hozott Háromszékre is, ahol azon ürüggyel, hogy a szom­batosságot nyomozza, elkergette az unitárius papo­kat és mestereket s helyükbe reformátusokat hozott. A fennmaradt pár egyházközségünk is csak úgy menekülhetett meg, hogy ásót, kapát ragadva, el­­kergette határairól a hitvizsgáló püspököt és kísé­retét. Azonban ezek az egyházközségeink is feje­delmi parancsra, — mint szombaton­ gyanúsak — a református püspök fennhatósága alá rendeltettek, ahonnan csak több, mint hetven esztendő múlva szabadultak meg. Háromszéki unitáriusok. (A Kévekötés következő számaiban egy-egy unitárius vidéket ismertetünk, hogy egy ifjúságunk meg­ismerje Erdély unitárius Amikor Dávid Ferenc kibontotta a reformáció új zászlóját, Erdély ma­gyarjai tömegesen csat­lakoztak az új hithez. Háromszék székely népe az elsők közé tartozott, kik a tisztult jézusi hit táborába jöttek. Három­szék nagy unitárius múltról beszél. A nehéz idők megapasztották so­rainkat e részeken is s ma már csak egy kis töredékét találjuk a régi nagy unitárius vidék egy Isten hívőinek. E szomorú ténynek Erdély történetében találjuk ma­gyarázatát, keresztül felébredjen az egymás iránti érdeklődések­ vonatkozásait és ez ismerete. Ezen idő alatt hat­vankét egyházközségünk pusztult el. Nem csoda, hiszen el voltak zárva teljesen az unitárius egyháztól és ki voltak téve egy erős református­­térítésnek, s hogy a kilenc gyülekezetünk is megmaradhatott, azt a jó Isten gondviselése mellett, erős hitüknek köszönhetjük. •A háromszéki unitá­riusok múltja, minden idők unitáriusainak esz­ményképéül szolgálhat, hogy az igaz meggyő­ződése mellett, szent hitének védelmében, mi­lyen csodákra képes az ember . . . Nem érdek­telen tehát, hogy a nagy próbát kiállott három­széki unitárius egyházközségeinkről megemlékezzünk-A Brassóból Sepsiszentgyörgyre haladó or­szágút mellett, balra bent a hegyek között találjuk Sepsiszentkirályt. Már 1335-ben Sanctus Rex né­ven, mint önálló katholikus egyházközség, a pápá­nak dézma fizetője. A reformáció idejében Zenth Kiral néven szerepel. Dávid Ferenc szent hite, egy­szerű tanítása, nyíltszívű székely népe szivében vissz­hangra lelt. A hegyen épített s a háromszéki síkon messzire ellátszó templomában, lelkének fejlettségé­hez méltóan, az egy Istent imádja. A közös erdélyi veszteségekkel, ez egyházközség is sokat veszített s ha hívei száma megfogyatkozott is, de buzgósága meg nem lankadt. Szentkirállyal szemben van Kilyén, mely a reformáció előtti­ időkben, a feljegyzésekben Kylien néven található. A XVI. században teljes egészében unitáriussá lett. Temploma 1527-ben épült. Régen vár vette körül, de hogy mikor bontották le, azt tudni nem lehet. Lélekszáma nagyon elapadt s en­nek az­ a magyarázata, hogy a katonacsaládok nem szerették a gyermeket. Az utánpótlás a körülötte levő református helységekből jött s így a község nagy része ,ma református, milyen a mellette levő A­ SEPSI-KÁZASOKIG (ÎM­I ÁPIUS ♦ TEMP-

Next