Kévekötés, 1932-1933 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 1. szám

­Brassó V. évfolyam 1. szám. 1932. október. Ki Ks 19 E1 IFJÚSÁGI FOLYÓIRAT SZERKESZTŐ: IFJ. SZABÓ SÁMUEL. Kiadja a D. F. E. Ifjúsági Körök Egyetemes Szervezete. Fel az új Lélekemelő találkozón fogtunk baráti kezet, a székelység szivében, a kies Homoród mentén. Vállvetett munkában álltunk egymás oldala mellé, egy szent ügynek komoly, elszánt ifjú harcosai. Vidám kedvvel, de céltudatos, komoly buzgalommal fáradoztunk a biztos alapon való továbbépítés munkálásán. Kévét kötöttünk. Verejtékes munkával való ugartörésünk gazdag termést hozott mezein. Szíveink vágyódását, lelkeink sóvárgását vetítettük magunk elibe, hogy benső gyötrelmeink közt szebb színekkel próbáljuk ecsetelni várakozásaink jö­vendőjét. Találkozásunk egymásra találás volt. Sors­adottságunkban felismerése a magunkra való utalt­ságnak és belátása annak, hogy csak egymás megértése, közös érdekeink együttes erővel való szolgálása menthet meg a szétforgácsolódástól, a pusztulástól. Tájékozódásunk messzi területeket fogott át, melyen felismertük a múlt hibáit, tévely­géseit, mulasztásait. Beletekintettünk életünk igazi arculatába s kerestük a kibontakozás lehetőségeit. Új utakra indultunk, de látnoki szemmel fürkész­tük merre kell mennünk. Lépéseinkben, áttöré­sünkben nem a bizonytalanság imbolygása nyil­vánult meg, hanem a tetterőtől duzzadó izmok akadályokon is áttörni képes súlya.. Férfiúi bátorság és élet-akarásunk szenve­délyes elszántsága jellemzik vállalkozás-készsé­günket. Szent eszmények állnak előttünk. Őszinte odaadástól, önérzetes nemes szándéktól feszül keblünk. Igaz, becsületes buzgóságunk tudata fűti bensőnket. Igazságunkért, jövőnkért, nemesebb, tisztább, szebb, igazabb, emberibb élet kibontakú­ munkála.­ zásért kívánunk küzdeni. És forrongó, felboru­lással fenyegető világunk örvénylése szélén érezzük a ránk váró kötelesség súlyát. Számot vetettünk múltunkkal, jelen adottsá­gainkkal s a sivár jelenből való kiút keresés nehéz küzdelmei, vergődései közt magunkon érezzük a jövő tekintetét. Annak a jövendőnek szemsugarait, mely ma várakozással tekint áttörésünk, vállalko­zásaink elé, de melynek nézésében súlyos ítélet és lenéző megvetés éghet, ha nem hallgatunk szi­veink legnemesebb sugallataira, s nem követjük lelkiismeretünk szavát s küzdelmeinkben nem bi­zonyulunk méltóknak ezekhez az időkhöz, melynek reménysége vagyunk. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy felelősséggel tartozunk a jövendőnek és csak akkor érdemelhetjük ki a dübörgő Élet köszöntését, az utókor elismerését, ha legértékesebb adottsá­gainkkal gazdagítjuk ezt a szegény valót. Barátaim ! Kik ott voltatok a lelkek találko­zóján és tanúi lehettetek magunkba­ döbbenésünk­­nek, szárnybontogatásainknak és Ti mindannyian, kik testvéreink vagytok ebben a sorsközösségben, Ti is, kik nem szoríthattátok meg bajtársi jobbnak s csak lélekben ünnepelhettetek velünk, kiket munkáitok, vagy más akadályozó körülmények tar­tottak távol sorainktól, de kikre együttes mun­kánkban nagy, nehéz feladatok várnak, és Ti is mindnyájan, kik talán tanácstalanul, bizonytalan­kodva álltok s azzal sem vagytok még tisztában, hogy hol van helyetek a kínos próbára tevések e szörnyű kavarodásában; barátaim, kiknek együtt, egymás megértésével, kezet kézben fogva kell küz­­­­denünk tisztultabb lehetőségek kitermelésén, közös.

Next