Kévekötés, 1932-1933 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 1. szám
Brassó V. évfolyam 1. szám. 1932. október. Ki Ks 19 E1 IFJÚSÁGI FOLYÓIRAT SZERKESZTŐ: IFJ. SZABÓ SÁMUEL. Kiadja a D. F. E. Ifjúsági Körök Egyetemes Szervezete. Fel az új Lélekemelő találkozón fogtunk baráti kezet, a székelység szivében, a kies Homoród mentén. Vállvetett munkában álltunk egymás oldala mellé, egy szent ügynek komoly, elszánt ifjú harcosai. Vidám kedvvel, de céltudatos, komoly buzgalommal fáradoztunk a biztos alapon való továbbépítés munkálásán. Kévét kötöttünk. Verejtékes munkával való ugartörésünk gazdag termést hozott mezein. Szíveink vágyódását, lelkeink sóvárgását vetítettük magunk elibe, hogy benső gyötrelmeink közt szebb színekkel próbáljuk ecsetelni várakozásaink jövendőjét. Találkozásunk egymásra találás volt. Sorsadottságunkban felismerése a magunkra való utaltságnak és belátása annak, hogy csak egymás megértése, közös érdekeink együttes erővel való szolgálása menthet meg a szétforgácsolódástól, a pusztulástól. Tájékozódásunk messzi területeket fogott át, melyen felismertük a múlt hibáit, tévelygéseit, mulasztásait. Beletekintettünk életünk igazi arculatába s kerestük a kibontakozás lehetőségeit. Új utakra indultunk, de látnoki szemmel fürkésztük merre kell mennünk. Lépéseinkben, áttörésünkben nem a bizonytalanság imbolygása nyilvánult meg, hanem a tetterőtől duzzadó izmok akadályokon is áttörni képes súlya.. Férfiúi bátorság és élet-akarásunk szenvedélyes elszántsága jellemzik vállalkozás-készségünket. Szent eszmények állnak előttünk. Őszinte odaadástól, önérzetes nemes szándéktól feszül keblünk. Igaz, becsületes buzgóságunk tudata fűti bensőnket. Igazságunkért, jövőnkért, nemesebb, tisztább, szebb, igazabb, emberibb élet kibontakú munkála. zásért kívánunk küzdeni. És forrongó, felborulással fenyegető világunk örvénylése szélén érezzük a ránk váró kötelesség súlyát. Számot vetettünk múltunkkal, jelen adottságainkkal s a sivár jelenből való kiút keresés nehéz küzdelmei, vergődései közt magunkon érezzük a jövő tekintetét. Annak a jövendőnek szemsugarait, mely ma várakozással tekint áttörésünk, vállalkozásaink elé, de melynek nézésében súlyos ítélet és lenéző megvetés éghet, ha nem hallgatunk sziveink legnemesebb sugallataira, s nem követjük lelkiismeretünk szavát s küzdelmeinkben nem bizonyulunk méltóknak ezekhez az időkhöz, melynek reménysége vagyunk. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy felelősséggel tartozunk a jövendőnek és csak akkor érdemelhetjük ki a dübörgő Élet köszöntését, az utókor elismerését, ha legértékesebb adottságainkkal gazdagítjuk ezt a szegény valót. Barátaim ! Kik ott voltatok a lelkek találkozóján és tanúi lehettetek magunkba döbbenésünknek, szárnybontogatásainknak és Ti mindannyian, kik testvéreink vagytok ebben a sorsközösségben, Ti is, kik nem szoríthattátok meg bajtársi jobbnak s csak lélekben ünnepelhettetek velünk, kiket munkáitok, vagy más akadályozó körülmények tartottak távol sorainktól, de kikre együttes munkánkban nagy, nehéz feladatok várnak, és Ti is mindnyájan, kik talán tanácstalanul, bizonytalankodva álltok s azzal sem vagytok még tisztában, hogy hol van helyetek a kínos próbára tevések e szörnyű kavarodásában; barátaim, kiknek együtt, egymás megértésével, kezet kézben fogva kell küzdenünk tisztultabb lehetőségek kitermelésén, közös.