Kévekötés, 1932-1933 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 1. szám
2. oldal KÉVEKÖTÉS 1932. október szent eszményeink megvalósításán: legyetek köszöntve mindannyian abból az alkalomból, hogy Élet-igazodás keresésnek nehéz küzdelmei közepette a virrasztás posztjára, az iránytű igazodás figyelőjévé, előretöréstek vezérévé, ifjúságunk hányatott élethajóján a parancsnoki hídra állított bizalmatok. Legyetek köszöntve valamennyien, az új munkára való indulás perceiben, igaz, meleg baráti szeretettel. Barátaim ! Kikben közös aggodalmak égnek; kik sziveteken viselitek jövőnk sorsát; kikben tetterő buzog és kik nem akartak gyáván félreállni a kötelesség-teljesítés elől, hanem készek vagytok vállalni a munkából rátok eső részt; barátaim, kik szanaszét elszóródva, egymástól messze estünk, de kiket összetart testvériségünk, összeköt sorsunk, hitünk, kiket közös eszmények vezetnek: új munkára hívlak mindnyájatokat! Új munkás év kezdetén állunk; tettre-kész, elszánt és csüggedetlen munkásokra, fokozódott hévre, új lendületre vár a munkatér. Munkára hívlak hát, új küzdelmekre! Új munkára, mely tovább fejlessze, sikerre, diadalra vigye mozgalmunk elszánt zászló bontását. Fel hát! Előre nehéz feladataink göröngyös útján! Fel az új munkára, melyben fokozódjék a lendület, legyen odaadóbb a buzgalom és melyet tisztultabb öntudatra jutásunknak kell irányítania. Jörtek, barátaim, kövessetek az új munkában. Haladjunk egyetértéssel, öntudatos munkával előre! Lőrinczy Dénes A D F.E I K.E.Sz. elnöke. Ősszel tavaszról álmodom. Fakó levél, száraz ág, bozót. A sápadt ősz sok bánatot hozott. Szomorú táj ez, erdélyi ősz. Visszahúzódott vackába a csősz. Árvák, csupaszok a mezők, Mint elárvult csöndes, magyar temetők. Szomorú ősz csak bánatot hozott, A kopár mezőket járom S várom az álmom beteljesedését, Hallom haldokló szivem verését. Szomorú ősz, csak bánatot hozott, Meglepte a' víg tavaszról álmodót. Isten! Csuda, ha hitetlen híved őszben 'tavaszrólénekel ? S hunyó szemem kopár mezők helyén pompás virágtakarón legel ? Rügybontó fákat látok, letarolt erdők helyén, Fecskét az eresz alján, Gólyát a lápban, Darvakék seregét a Jégben, Sárga csibék hadát kacagva csipogni. Csak ennyi volt az egész ! Oh ! Csak ennyi. Szomorú őszben szabad-e Tavaszról énekelni. ? Kolozsvár. Bede Emil. Honvágy. Oorosz fogságból) Innen messze van a hazám, Egy kis dalos patak partján, Ahol minden rög egy emlék, Hol ismerős völgy és halom, Ahol elhalt régi dalom, Ki tudja, hogy látlak-e még. Éjszakáim édes álma, Vágyaimnak röpke szárnya Kis falumba hazaviszen, Ahol úgy vár ezer emlék, — Édes Anyám hazamennék Bus fiad csak ennyit izén. Délnyugatra vagyok, nézek, Ott állnak a székely bércek, Ott voltam én virgonc gyerek, Mintha most is hívna, várna, Minden bokra, minden fája, Madárdalos csalit, berek. Hogyne fájna szivem, lelkem, Mikor olyan messze estem Onnan, hova visszavágyom, Hogyha kelek, hogyha fekszem, Imáimban azt kérdezem, Édes hazám mikor látom ? Izsák Domokos.