Univerzum, 1985 (1-12. szám)
1985 / 6. szám - 339. A Nahanni Park
32 féhez tartozó boszniai szerb diák, Cavrilo Princip meggyilkolja őt és feleségét, kirobbantva az első világháborút. Ahogy nőtt a birodalomra vetődő török árnyék, a bizánci császárok a Nyugat felé fordultak azzal, hogy enyhíteni kívánják a nézeteltéréseket, de lényegében fegyveres segítséget kívántak biztosítani. Az 1054-es szakítást sem a pápa, sem a pátriárka nem tekintette véglegesnek, kétszer is kihirdették az egyházak újraegyesülését. De ami a segítséget illeti, a Nyugat vonakodott. Velence egy császárt adósságáért le is tartóztatott. A Spártai-völgyben, Peloponnészosz havasai közt fekszik Misztra, bizánci város. Ma már fellegvára, palotája, piros cserepes templomai üresen állanak. Csak néhány apáca él itt ebben az egykoron forgalmas városban, pedig tudósainak, művészeinek híre túlszárnyalta a hanyatló birodalom határait. 1449-ben ott, ahol kétfejű sas van kifaragva a katedrális padlójában, ott koronázták meg az utolsó bizánci császárt. Legenda kelt szárnyra: Konstantinápoly utolsó császára az elsőnek a nevét viseli majd. Neve: Konsztantinosz. És anyját ugyanúgy, ahogy Constantinusét Helénának hívják. II. Murád szultán (1421-1451) uralma idején, még úgy látszott, hogy a két birodalom megfér egymás mellett. Miután nem sikerült bevennie Konstantinápolyt, és levert egy keresztes sereget Várnánál, a szultán Trákiában edirnei (a régi Adrianopolisz) fényes palotájában pihent, örömét lelve istállója pompás ménjeiben és háreme hölgyeinek százaiban, lélegzetvételt engedett Konstantinápolynak. Murád 1451-ben bekövetkezett halála azonban megváltoztatta a helyzetet. Trónját fiatalabb fia, Mehmed (Mohamed) örökölte, aki tipikus módon kezdte meg uralmát, megfojtatva csecsemő öccsét. Alig volt 20 éves és égett a vágytól, hogy elfoglalja Konstantinápolyt. Sőt, mint ahogyan a legenda jósolta, a próféta nevét viselte. Konstantinápoly falain járva végignéztem a tornyokon. Konyhakertek zöldellettek ott, ahol 1453-ban vértől piroslottak a sáncárkok. Az ostrom egyik szemtanúja szerint 40 szekér sem tudta elszállítani egyetlen roham elesettjeit. Képzeletemben ezeket a romokat restauráltam, azokat a 13 mérföld hosszú, a háromszoros bástyákat láttam a helyükben, amelyeket II. Theodosius emelt, amelyekről 192 torony a szárazföld felé, 110 torony a tenger felé nézett, és amelyeket 50 kapu szakított meg. És azt is elképzeltem, hogyan ontották vérüket századokon át a betörő ellenségek: hunok, avarok, perzsák, arabok, oroszok, bolgárok, törökök hiábavaló ostromokban. Olyan nagy sereg sohasem támadta a várost, mint amit II. Mehmed küldött ellene: 100 000-re becsült sereg indult szárazföldi támadásra, amelyet az oszmán flotta szállított partra. Mindössze 8000 főnyi sereg védte a falakat és néhány hajó az Aranyszarvat elzáró láncok mögött. Miért ilyen kevés a védő? Megfosztva a földektől, amelyek éle-