Üst, 1968 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1968-01-12 / 1. szám

Elkészült a Dunai Vasmű vállalati munkavédelmi szabályzata Az Mt. 8. §-a alapján a munkavé­delmi rendelkezések végrehajtására irányuló egyes feladatokat, rendel­kezéseket a vállalatoknál a kollek­tív szerződésben, túlnyomó részt pe­dig a Vállalati Munkavédelmi Sza­bályzatban (továbbiakban VMSZ) kell meghatározni. A kollektív szer­ződés azokat a munkavédelmet érin­tő kérdéseket tartalmazza, amelyek más munkajogi szabályozással szo­ros összefüggésben vannak. Pl. mun­kaidő, túlóra, munkaidő csökkentés, pótszabadság munkaruha stb. A VMSZ jellege a kollektív szer­ződéstől annyiban eltérő, hogy azt — a dolgozók testi épsége és egész­ségének védelme iránti különleges felelősségének kihangsúlyozása ér­dekében — a vállalat szakszervezeti szerveivel egyetértésben, a vállalat vezetője adja ki vezérigazgatói uta­sításként a központi munkavédelmi rendelkezések végrehajtására. A vál­lalati szakszervezeti szervek állás­pontjának érvényesítésére itt is megvan a lehetőség, mert egyetérté­­se nélkül a VMSZ-t nem szabad ki­adni. A VMSZ az egészséges és bizton­ságos munkavégzésre vonatkozó sza­bályok végrehajtásaként nemcsak a Munka Törvénykönyve, hanem más rendelkezésekre is intézkedik. Tar­talmazza az ,ЛВЕО és szakmai óvó­rendszabályokra vonatkozó előírá­sokat, e­zen túlmenően más munka­­védelmi szabályok megvalósítására vonatkozó intézkedéseket. Meghatározást nyert a VMSZ-ben a védőruha, védőeszközök, védőétel­és védőital juttatásának szabályozá­sa az érvényben lévő rendeletek alapján. A rendelkezések előírják, hogy a jövőben az időjárás elleni védelmet szolgáló juttatott ruházatot is védő­ruhának kell tekinteni. A vállalat­nak, mint a termeléshez szükséges anyagról és szerszámról, a termelés elemi feltételeként gondoskodni kell ezekről is. ’ A VMSZ szabályozza a dolgozók munkavédelmi oktatását és a veze­tők munkavédelmi vizsgakötelezett­ségével kapcsolatos feladatokat SZOT Szabályzat 11. és 17. pontja­i alapján. Szabályozásra került a kötelező orvosi vizsgálatok rendje a válla­lat és az egyes termelési egységek vezetőinek munkavédelmi feladatai, a munkavédelmi szemlék, a balese­tek és foglalkozási megbetegedések kivizsgálásával kapcsolatos vállala­ti feladatok, valamint a társadalmi és egészségügyi szervek tevékeny­e­ Ô rfa A VMSZ tehát az egész vállalat­ra kiterjedően széleskörű lehetősé­get biztosít a központi rendelkezé­sekben meghatározott követelmé­nyek megoldási módszereinek meg­határozására. Sokszínűbb, az élet kö­vetelményeihez jobban alkalmazko­­dóbb olyan rendelkezés, mely a ter­melést elősegítő dolgozók jobb és Kiztonságo­sabb munkakörülményét és feltételeket van hivatva biztosí­­tani. E szabályzat a vállalaton belül tösvény, mely m­indenkire vonatko­zóan em­­'v-gin v-;»' cépző Baranyi György SEB munkavédelmi felügyelő A honvédelmi oktató-nevelőmunka kitüntetettjei A Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulása alkalmából az MHSz Országos Titkársága 1967. végén ki­tüntetéseket és okleveleket adomá­nyozott a múlt és az előző években legkimagaslóbb honvédelmi oktató­­nevelő munkát végzett szövetségi aktívaknak. A Dunai Vasmű dolgo­zói közül kitüntetésben részesültek az alábbiak: MHS Kiváló Munkáért —­­ arany fokozat Bakos Attila (igazgatóság), volt MHS Nagyüzemi Elnökség tag­ja, alapszervezeti elnök, jelenleg az MHSz Nagyüzemi Tanácsadó Testü­let tagja; Barabás Elemér (kokszvegyészet), volt MHS Vasmű Lövészklub elnö­ke, jelenleg az MHSz Vasmű Lö­vészklub titkára; Czeglédi Sándor (kohó), volt alap­­szervezeti elnök, jelenleg az MHSz üzemi tanácsadó testületének tagja Mészáros János (versenyiroda) volt MHS Nagyüzemi Elnökség tag­ja. nagyüzemi elnök helyettese: Nagy István (kokszvegyészet, gvr.­­vez . az MHSz üzemi tanácsadó t.psHtlet tacia: Т.я*ИЛ ÍMEAFV. volt MHS Tant Tiszti Tagozatvezetőségi tag. tant tiszti oktató, jelenleg az MHSz polgári védelmi instruktora. Schmidt József az MHS volt ví­zi klub elnöke, jelenleg az MHSz viziklubjának titkára (tömörítő). MHS Kiváló Munkáért — ezüst fokozat Décsi Ferenc (üzemfenntartás), a szövetség polgári védelmi, instruk­tora; Tóth György (bokszvegyészet), az MHS volt alapszervezeti elnöke, je­lenleg az MHSz üzemi lövészklub titkára. MHS Kiváló Mankért — oklevél Веко András (acélmű), volt MHS alapszervezeti elnök, jelenleg az MHSz üzemi tanácsadó testületének tagja; Kovács István (acélmű), volt MHS­z­lapszervezeti lövészcsapat kapitány, jelenleg MHSz üzemi tanácsadó testületi tag; Topa László (öntöde), volt MHS ,lapszervezeti elnök, jelenleg az MHSz üzemi tanácsadó testületi tag. A kitüntetettek az MHS Kiváló Munkáért arany, illetve ezüst foko­zata mellé a vállalattól két heti, az oklevél mellé pedig egy heti fizeté­süknek megfelelő pénzjutalomban részesültek. Kitüntetéseikhez ezúton gratulá­lunk! Meg’űnt a „Műszak- Nagyjaink" című életrajzgyűjtemény Többéves hiányt pótolt a Gépipari Tudományos Egyesület kiadásában megjelenő „Műszaki nagyjaink" cí­mű életr­ajzgyűjtemény. Az eddig megjelent három kötet 1700-tól foglalta össze azokat a nagy magyar feltalálókat, kutatókat, akik új gondol­atokkal, eredményekkel gazdagították a magyar ipart. A Gépipari Tudományos Egyesület olyan nagy magyar mérnökökről, al­­kotókról oktatókról és gyáralapítók­ról ad ki elsőízben monográfiát, akiknél a­­lkotásai jelentősek és köz­ismertek. Azonban munkásságukkal összefoglaló gyűjteményben mindez­­ideig nem találkozhattunk. Az életrajzgyűjtemény első kötete tartalmazza a többi között Bánky Pinát, Csonka János, Jendrassik György, Köhne Ede életét és mun­kásságát. A második kötet, — hogy csak néhány nevet említsünk — Ganz Ábrahám Mechwert András, Kandó Kálmán, Zipernowsk­y Károly, Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz, harmadik kötet pedig Jedlik Ányos, a Eötvös Lóránd Bauer Mihály, Eger­vári Jenő, stb. életét és munkásságát ismerteti. A Műszaki Könyvkiadó gondozásá­ban, a Zrínyi Nyomdában magasnyo­mással készült, fotókkal és rajzokkal gazdagon illusztrált kötetek könyv­kereskedői forgalomba nem kerül­nek, kizárólag a Gépipari Tudomá­nyos Egyesületnél rendelhetők meg. Értelmezzük helyesen a vállalat új kollektív szerződését A Dunai Vasmű Vállalati Szakszervezeti Tanácsa 1967. december 23-án megtárgyalta és jóváhagyta az 1968. évre készített kollektív szerződést. Hosszú, alapos kollektív munka eredménye a január 1-én hatályba lépett szerződés. Sok vita, észrevétel és­­ javaslat alap­ján három átdolgozott tervezet előzte meg a véglegest. Több, mint ezer ember szólt hozzá a vitára bocsátott tervezethez. Ebből 200-nál több javaslat került a szak­­szervezeti bizottság és a kollektív szerződést készítő vállalati főbizottság együttes ülése elé és ezek mér­legelése után alakult ki a Vállalati Szakszervezeti Ta­nács elé kerülő végleges tervezet. A készítői nem el­fogultak. Bizonyára lehetett volna jobbat is csinálni. Talán ugyanezek az emberek egy év múlva a minden­napi élet által feltárt gyakorlati tapasztalatok és még mindig születő központi szabályozások birtoká­­­ban sokkal jobb szerződés­tervezetet fognak készíteni. Egy azonban bizonyos: mindazok, akik ennek a szer­ződésnek az elkészítésén dolgoztak, nagy felelősségér­zettel és a kettős érdek állandó szem előtt tartásával végezték munkájukat. Ez érthető is. Hiszen a szakszer­vezetnek legalább annyira célja az 1968. évi gazdasági feladatok teljesítése, mint amennyire érdeke a gazda­sági vezetésnek, hogy jobb körülmények között élő és dolgozó, megelégedett emberekre tudjon számítani. A teljes cél és érdekazonosság jegyében, sok vi­tával elkészített kollektív szerződés szövegezésénél messzemenően az egyértelműségre töre­kedtünk. Próbáltunk szakítani a korábbi bérszabályzat gyakran félreérthető és nem egy esetben félre is értett nyelvezetével. Ilyenek voltak például: „adható, megvon­ható, fizethető, visszatartható, stb.” (Az elkészült és rövidesen közkézre kerülő szer­ződés paragrafusainál általában lehet találni rövidí­­téseket. Ilyenek például: MT­A Munka Törvényköny­ve, MTV­A Munka Törvénykönyve Végrehajtási uta­sítása, MÜM = Munkaügyi Minisztérium rendelete.) Köztudomású, hogy a kollektív szerződés csak a keretrendeleteken belül szabályozhat. Éppen ezért tar­tottuk helyesnek, hivatkozni a rendeletekre inkább, mint kimásolni azokat. Ha tehát valaki a kollektív szerződést alaposan tanulmányozni kívánja, akkor jó, ha van a közelben egy Munka Törvénykönyve is. Ez segítséget jelent az esetleg hiányos ismeretek kiegészí­téséhez és a szerződés megértéséhez. A vállalati kollektív szerződést január második felében minden szakszervezeti szerv, társadalmi bíró­ság és munkaügyi döntőbizottság megkapja. Ezzel egy­­időben megkapják különböző szintű gazdasági veze­tők és az üzemekben is lesz elhelyezve. Ha a vállalat által korábban elküldött megrendelésre a Munka Tör­vénykönyve kötetei megérkeznek (ebbe bele van dol­gozva a Végrehajtási Utasítás is), azokat is, a szerző­déshez hasonlóan elosztjuk. Mindezek ellenére, úgy érzem, nem felesleges né­hány, a kollektív szerződés olyan paragrafusának bő­vebb magyarázata, mely nem az eddigi gyakorlat sze­rint, hanem attól eltérően szabályoz. Tekintve, hogy a lap szerkesztősége erre lehetőséget biztosított, így most is és a következő lapszámokban folytatólagosan vis­­­szatérünk ezek ismertetésére. 1. Munkaviszony A kollektív szerződés 6. § 2. be­kezdése szó szerint a következőket mondja: „Annak a dolgozó nőnek, aki terhességét orvosi igazo­lással igazolja, határozott idő­re szóló munkaviszonyát ha­tározatlan időre szóló mun­kaviszonnyá kell átalakítani. Hasonlóképpen a hatórás munkakörben foglalkoztatott terhes nőnek 8 órás, megfele­lő munkabeosztást kell bizto­sítani.” Ezzel a ponttal kapcsolatban kü­lönböző aggályok merültek fel. Fel­vetették, hogy a terhesség még nem biztosíték arra, hogy a dolgozó nő valóban anya is lesz. A szerződés készítőinek az volt az egyöntetű vé­leménye, hogy bízni kell az embe­rekben. Ezzel a szabályozással a Du­nai Vasmű elő kívánja segíteni pár­tunk és Kormányunk azon törek­vésének sikerét, hogy mind többen vállalkozzanak az anyaságra. Aki pedig arra ténylegesen vállalkozik,­ az megérdemli, hogy teljes és meg­határozatlan időre szóló munkavi­szonyra biztonsággal számítani tud­jon. A túlmunkáról A szerződés 13. §-a a túlmunkával kapcsolatos kérdéskomplexumot sza­bályozza. Fontosabb pontjai az aláb­biak: 1. bekezdés: „Túlmunka a dolgo­zó meghatározott munkaidejét meg­haladó munka. A túlmunka napon­ta legfeljebb 4, üzemzavar esetén 8 óra lehet.* 4. bekezdés: „Minden elrendelt túlmunkáról túlmunka utalványt kell előzetesen kiállítani, melynek egy példányát az Üzemi Szakszerve­zeti Bizottságnak, további egy pél­dányát pedig a gyárrészlegi Munka­ügyi osztálynak kell átadni az el­rendeléssel egyidejűleg. A túlóra el­rendelést kivéve, ha azt üzemzavar teszi szükségessé, a túlmunka meg­kezdését megelőző napon kell a dol­gozóval közölni.” 5. bekezdés: ..A végzett túlmunka ellenértékeként az alkalmazottak ré­szére ugyanannyi szabadidőt kell biztosítani, kivéve a TIT. részesedés! kategóriába tartozó alkalmazottakat. Ezek, valamint a munkások részére a végzett túlmunka fejében pénzbe­­ni díjazást kell kifizetni. A pénzbe­­ni díjazástól csak abban az esetben lehet eltekinteni, ha a dolgozó a végzett munka fejében szabadidő kiadását kéri. A dolgozó erre vonat­kozó igényét a túlmunkát elrendelő utalványra rá kell vezet­ni és a dol­gozóval alá kell íratni." 7. bekezdés: „A Ten­­ ős Munka­ü­g'’­ Főosztály a felhasznált túlórák­ról havonta tételes kimutatásban tá­­jékoztatja a szakszervezeti bizottsá­got.” A fent írt 13. §-ban foglaltakkal kapcsolatban többfelől felvetődött, hogy csökkentették­ a szakszervezeti szervek jogait. Ez azonban csak látszólarc- és ténylegesen nem így van. Aki egy kicsit is ismeri a gya­korlatot, az jól tudja, hogy a szak­szervezeti szervek túlórát elrendelő és igazoló joga eddig is formális volt. Senki nem kívánhatja egy mű­helybizottsági titkártól, hogy az üzem minden munkaterületén elő­forduló munkákat annyira ismerje, hogy­­ ismeretei alapján érdemben felül tudja bírálni az üzemvezető túlmunka elrendelésére irányuló kezdeményezését. Vállalatunknál ma már minden területen gazdasági vezetők vannak. jól képzett Bízunk bennük, hogy a­ mindennapi mun­ka végzése során egyaránt szem előtt tartják a vállalati érdeket csakúgy, mint a dolgozók érdekeit. A bizton­ságos üzemeltetésért és az előírt gaz­dasági feladatok teljesítéséért mun­katerületükön egyszemélyben ők fe­lelnek. Szükséges tehát, hogy a mun­ka végzésével kapcsolatban kellő önállóság legyen részükre biztosítva és adott esetbe­n ők határozzák meg a tennivalókat. A szakszervezeti szerveknek kollektív szerződésbe foglaltak sze­­­rint adva van az ellenőrzés lehető­sége és az érdekvédelmi munka so­rán ezzel kell fokozottabban élni. A pihenőnap A szerződés 16. §-a a munkaszü­neti napon és a­ pihenőnapon vég­zekt munkával kapcsolatos kérdése­ket szabályozza. 1. bekezdés: „A dolgozónak he­tenként egy pihenőnap jár. A pi­henőnapnak a nem folyamatos üze­meknél vasárnapra kell esnie. Fo­lyamatos üzemeknél ha a dolgozó rendszeresen vasárnap is dolgozik, helyette részére más kell kijelölni, azonban pihenőnapot folyamatos üzemeknél is havonként legalább egy pihenőnapnak vasárnapra kell esnie.­­ Folyamatos üzemeknél két pihe­nőnapot összevontan is ki lehet ad­ni, ha a dolgozók nem részesülnek egészségügyi okokból csökkentett munkaidőben.” 2. bekezdés: „A Dunai Vasmű folyamatos üzem. Ennek és az elő­ző 5-ban foglaltak figyelembevéte­lével a gyárrészlegeken (főosztályo­kon) belül az egyes egységekre, üze­mekre stb. érvényes munkarendet a kollektív szerződés gyárrészlegi füg­gelékei határozzák meg.” 3. bekezdés:. ..Ha a dolgozót heti pihenőnapján munkára igénybe ve­szik, helyette elsősorban másik pi­henőnapot kell biztosítani, melynek időpontját a­ dolgozóval a munka el­rendelésekor közölni kell. A másik pihenőnapot a munkavégzést követő hó végéig­­ kell adni, de a kiadás­nál a dolgozó kívánságát figyelem­be kell venni.” 4. bekezdés: 1.A pihenőnapot munkaszüneti napra áthelyezni nem szabad. A munkaszüneti napon vég­zett munkát, nem lehet megváltani pihenőnappal egyetlen olyan dolgo­zónál sem, aki a TIT. részesedési ka­­tet­óriába tartozik.” (Munkaszüneti nap alatt a fizetett ünnepeket értjük). 5. bekezdés: „Nem folyamatos üzemeknél, ha a dolgozót munka­szüneti napon munkára berendelik, a munkaszüneti díjazáson felül megilleti őt az aznapra járó mun­kabér is. Folyamatos üzemben dol­gozóknál viszont akkor is jár a munkaszüneti nap díjazása, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik és az nem esik egybe a dolgozó he­ti pihenőnapjával.” Ennek a kérdésnek az egyértelmű szabályozását szükségessé tették több éven keresztül felmerült ilyen­­ irányú munkaügyi viták. Az értel­mezésénél különösképpen azt kell látni, hogy mindazoknak a dolgo­zóknak, akik fizetett ünnepen a vállalatnál munkát végeznek, dupla bért kell számfejteni arra a napra. A másik lényeges kérdés, amit a 4. bekezdés egyértelműen kihangsú­lyoz, hogy szabadnapot, fizetett ün­nepre áthelyezni nem szabad. Ugyan­is ilyen több esetben előfordult és ez mindig vitára adott okot A szabadságokról A szerződés 17, 18, 19. §-a a sza­badságolással kapcsolatos kérdése­ket szabályozza. Itt nem kívánok idézni a szerző­désből. Szükségesnek tartom azon­ban egy, a köztudatban rosszul kint­lévő fogalmat tisztázni. Gyakran le­het hallani, hogy a fizetett szabad­ságának felével a dolgozó maga ren­delkezik. Ez eddig sem volt így és most sem így van. A Munka Tör­vénykönyve Végrehajtási Utasítása 58. §-ának 3. bekezdése szó szerint a következőt mondja: „A szabadság kiadásának időpont­ját a Vállalat határozza meg Ennél a dolgozók kívánságára a lehetősé­gekhez képest figyelemmel kell len­ni. A dolgozó munkaviszonya első hat hónapjában szabadság kiadását nem igényelheti.” A kollektív szerződés 19. §-ának 4. bekezdése az alábbiakat tartal­mazza: „Az egyes üzemek, osztályok dolgozó évi szabadságát név szerinti a összeállításban kötelesek úgy üte­mezni, hogy a szabadságok kiadása a termelésben fennakadást ne okoz­zon. A szabadság ütemezésénél dolgozók kívánságait a lehetőségek­­ szerint figyelembe kell venni.” Elvileg a korábbi években is ké­szültek szabadságolási tervek, ezek azonban csak arra voltak jók, hogy legyen mitől eltérni. Az alaposan megfontolt szabadságolási tervek el­készítése az 1968. évben már külö­nös jelentőséggel bír. A dolgozók­nak a terv összeállításánál na­gyon meg kell fontolni, hogy mikorra­ üte­mezte a szabadságát, mert ha attól el kíván térni, arra jogvédelem nincs. Az is igaz azonban, hogy szükség esetén az üzemekben mindig talál­tak megoldást és a jövőben is fog­nak találni, ehhez azonban a kol­lektív szerződésben rögzített szabá­lyozásokon kívül a dolgozó és a ve­zető között kialakult jó, emberi kap­csolat szükséges. Szabó János, stb. szervezőtitkár

Next