Üst, 1969 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-12 / 1. szám
Javaslatok a szocialista brigádmozgalom fejlesztéséhez A decemberben megrendezett brigádvezetős tanácskozás anyagit — к [UNK]вnösor a felszólalásodkat, — hely hiány* miatt nagyon leszűkítve közöltük. Szabó János elvtrs alábbi írását, a benne felvetett javaslatokat vitára bocsátjuk, mert az értekezleten elhangzott felszólalásokban számos olyan javaslat merült fel, amelyek azonosak, vagy hasonlóak Szabó elvárs javaslataival. Olvasóink hozzászólásait várják füst szerkesztősége, DV igazgatóság, ( emelet, 123.). A szocializmus építésében nagyon jelentős helyet és szerepet biztosított magának a szocialista brigádmozgalom. Az eltelt 10 év alatt ez a mozgalom olyan eredményeket prezentált, hogy joggal számíthat minden szinten az elismerésre és a támogatásra. Teljes az egyetértés abban, hogy a továbbfejlesztése során elsősorban nem a számszerű, hanem a tartalmi fejlesztésre kell gondolni. Következésképpen törekedni kell a mozgalom fejlődésére károsan ható és még gyakran fellelhető formalitások megszüntetésére, a kategórikusság helyett a differenciált értékelések és elbírálások megvalósítására. Ezek kapcsán két egymástól látszólag különálló, de mégis szorosan összefüggő kérdéssel szeretnénk foglalkozni. A brigádvállalásokkal és a teljesítések értékelésével. Gyakran elhangzik az a tényeken alapuló bölcs megállapítás, hogy a brigádok vállalásai sok helyen formálisak. Rögtön felvetődik azonban a kérdés: lehet-e a kohászatban akárcsak egy fél évre is előre, nem formális vállalást készíteni? Meggyőződéssel állítom, hogy nem. Azt, amit tényleg szeretnénk, amit joggal elvárhatunk egy brigádtól, nem lehet hosszabb távra előre tervezni. Különösen nem most, amikor a vállalatokra nézve kötött központi tervgazdálkodási rendszert egy szabadabb, a vezetők számára nagyobb önállóságot biztosító irányítási rendszer váltotta fel. Most már egy ére* ■ tapasztala* alsóján állítjuk, hogy ez az irányítási rendszer, jó. Elősegíti , és meggyorsítja hazánk szocialista fejlődését! az eddiginél nagyobb lehetőséget biztosít az alkotó kezdeményezések kibontakoztatására, méhet *, az évközben szükségesnek bizonyult változtatásokra, a rugalmasságra. Úgy érzem, hogy ezek figyelembevételével szükséges felülbírálni a szocialista brigádmozgalommal kapcsolatos nézeteket és a gyakorlatot. Véleményem szerint a kohászatban már most is, a jövőben pedig még inkább, egy brigád eredményes munkáját, előre készített vállaláshoz viszonyítva értékelni helytelen. Ezt annak kihangsúlyozása mellett állítom, hogy meggyőződéssel valiodi a korábbi ilyen módszer szükséges sért. Ez az értékelési rendszer, — ha még nem az, — előbb, vagy utóbbi »ékkötőjévé válik a mozgalom elé tűzött igen nemes és jelentős célkitűzések megvalósításának. Véleményem szerint egy brigádot a realitást leginkább megközelítően értékelni csak akkor lehet, ha egy bizonyos időszak eltelte után a munkájára visszafelé nézünk. Jó, hogy eddig is ezt tettük. Most azonban változtatni kell annyit, hogy me egy évre, vagy akár csak egy negyedévre előre elkészített brigádvállalás pontjai alapján tekintsünk vissza a munkájára. Azt kell megnézni az értékelő bizottságnak, hogy egy adott időszakban a hármas jelszó gyakorlati megvalósítása érdekében az üzemben, műhelyben, munkahelyen műven lehetőségek adódtak, mit tehetett volna és mit tett a brigád. Megtett-e mindent, vagy többet is lehetett volna tőle várni. A mozgalomban alkalmazandó módszereket kell az élethez igazítani, mert fordítva nem jó. Senki sem állíthatja meggyőződéssel, hogy a kohászatban helyes és lehet egy évre előre reális gazdasági vállalást készíteni. Igaz, hogy az elv egységre, üzemre háruló termelési feladatok már a gazdasági év indulásakor ismertek. Melyik gazdasági vezető tudná azonban akárcsak egy hétre előre megmondani, hogy a feladatok végrehajtása során milyen nehézségek lesznek Hol lesz nagy szükség egy vartöbb brigád segítségére, jó hozzáállására, amikor a szokottól eltérően egy kis pluszt kell kérni tőlük. A Vállalat vezetői által készített elemző munkán alapuló éves termelési feladatterére plusz mennyiségi vállalást, vagy felajánlást tenni egy vagy több brigádnak felelőtlen licitálás lenne. A tervezett minőség biztosítása érdekében részletes és pontos technológiai utasítások vannak. (Nagy baj lenne, ha nem lennének.) Ezeket a leginkább hozzáértő, legképzettebb szakemberek dolgozzák ki. Betartásuk — szerintem — nem brigádvállalások tárgyát képezik, hanem a munkaszerződésből adódó kötelessége minden dolgozónak, minden munkavállalónak. Mi az tehát, amit a brigádok és azok tagjai mégis hozzátehetnek a termelési feladatok sikeres teljesítéséhez? Többek között , a nagyobb szakmai tudással és tapasztalattal, tökéletesebben, jó szívvel végzett munka. Állandó segítőkészség a brigád gyengébben képzett tagjai, a más brigádok tagjai és a nem brigádtag dől sorok felé. Újítások és a bevezetésre elfogadott újítások kivitelezésében való segítés. Saját és egymás egészségének, testi épségének óvása. A baleseti veszélyek és a termelés eredményeségét gátló körülmények feltárása és megszüntetésükre irányuló állandó hatékony törekvés. A takarékosság és így sorolhatnánk tovább. Márpedig ezeket nem tervezni, ”állalni és felajánlani lehet é* к«”, hanem a végzett munka alapján értékelni. Hasonlóan nehéz és lehetetlen egy évre előre meghatározni, hogy mit fog tenni egy brigád vagy akárcsak egy ember is a „szocialista módon élni” jelszóból adódó feladatok teljesítése érdekében. Talán röviden csak azt lehetne beírni az éves vállalásba, hogy rendes ember leszek a munkahelyen, a családban és mindenütt; segítek embertársaimon; ápolom és erősítem a proletár nemzetköziséget; erőmhöz képest elősegítem a szocializmus teljes felépítését. A jelenleg kialakult formák és felfogás szerint azonban ez vállalásként nem fogadható el, mert túl általános. Semmi konkrét tennivalót nem tartalmaz, amihez a teljesítést menetközben mérni lehetne. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szocialista brigádmozgalom egy évtizedes története számtalan kiemelkedően szép példát mutatott már ilyen vonatkozásban is. Hogy csak néhányat említsek: az a sok százezer ledolgozott társadalmi munkaóra, ami a város fejlesztésében, szépítésében, a bölcsődék, óvodák, úttörő csapatok patronálásában realizálódott. Az a segítőkészség, amikor egy nehéz fizikai munkát végző női brigád beteg családok ápolását és rendbentartását éveken keresztül vállalta és végezte. Az, hogy a brigád családiház építésnél nyújt jelentős munkasegítséget a munkatársnak. A gyönyörű május 1-i felvonulások, a koszorúzási ünnepségek — és lehetne folytatni Nem kívánom részletezni, de ugyanígy látom a „szocialista módon tanulni” jelszó megvalósításával kapcsolatos helyzetet is. Sok esetben még azt sem tudjuk, hogy milyen lehetőségeket tudunk majd biztosítani és várjuk, hogy reális vállalások szülessenek. Szeretném hangsúlyozni, hogy nézetem szerint a szocialista brigádmozgalom fejlesztése érdekében nem az alapelveket és nem az érvényben lévő, vonatkozó rendeleteket és határozatokat kell felülvizsgálat tárgyává tenni. Azok jók. Csupán a mai viszonyoknak leginkább megfelelő nézetek és módszerek bevitele szükséges a mozgalomba. Az általam feltárt gondolatokkal kapcsolatban a következőket tudnám javasolni a brigádmozgalom tartalmi színvonalának érdekében: kohászati vonatkozásban: M*s kell szüntetni az spy őrre, egy idős*ak?*m előri késszítendő brigádrAiladások rendszerét. Ez bölcsője és táptalaja a formalitásoknak és a sematizmusnak a mozgalomban. Egy nyugalmi állapotot teremt és ezáltal gátolja, leszűkíti a brigádok előtt álló korlátlan teljesítési lehetőségek felszínre hozását. Laoorálista iparunk rfttS0. évhez viszoMjdtjuk), 71 százalékkal termelt többet 1997-ben. A múlt év első háromnegyedének ismeretében látható, hogy ez a fejlődés tovább növekedett, ugyanis 5 százalékkal több ipari terméket állítottunk elő, mint az előző év azonos időszakában. Érdemes felfigyelni az iparban foglalkoztatottak számarányának alakulására is. Az 1960-as bázishoz viszonyítva ez 7 év alatt 20 százalékkal növekedett, mi? 1067. hasonló időszakához mértek 1066 I— III. negyedévben 4 százalékkal. Az ipari munkások havi átlagkeresete 7 év alatt 15 százalékkal nőtt. Az előző év azonos időszakát elemezve, 1968-ban ez további 2 százalékkal emelkedett. A statisztikai összesítések szerint az ipar termékeiből nagyobb menynyiség, szélesebb választék állt a lakosság rendelkezésére 1968-ban, az előző évhez mérten is. Élelmiszer és élvezeti cikkekből 7 százalékkal, ruházati cikkekből 6 százalékkal, vegyes iparcikkekből pedig 7 százalékkal több termék került a piacra a fogyasztókhoz. A lakosság részéről nem közömbös, hogyan alakulnak az árak különösen az árumennyiség bővülése mellett. Sokszor elhangzott, ismert és tudott dolog, hogy a piaci árak alakulása szorosan összefügg a vállalatok termelékenységével, termékek önköltségének alakulásával. Arra kell törekedni, hogy továbbra is több árut termeljünk, de gazdaságosabban. Növekedjék a választék, javuljon a minőség és csökkenjenek az árak. N«*n végletre* adatok szerint fi—III. negyedév) KGM szinten 8.5 százalékkal több volt a termelés, ezen belül a kohászat 9.5 százalékkal, a gépit»» 8.1 százalékkal termelt többet 1967. azonos időszakához mértan. A foglalkoztatott m»inká«é+szám e 9 százaiév-v*i növekedett. Fewziezt Sí-vendet a«, mert a lakosság tövedelme növekszik ezen keresztülis« p a -b«n viszonylag elmaradt * fejlődésben. Fontos kérdés minden vállalatnál, azon belül minden üzemben, hogy a helyi lehetőségeket és adottságokat ismerve, azokat hasznosítsák a gazdaságosabb termelés érdekében. Az önköltség alakulása nem lehet közömbös egyetlen dolgozó számára sem, mert annak csökkentésével vezet az út a nyereségrészesedés növekedéséhez, a munkabérek emeléséhez és a piaci árak csökkentéséhez. Ne feledjük, hogy még sok gyárban és üzemben nincsenek meg a lehetőségek a csökkentett munkaidő bevezetésére, ugyanis ennek is nélkülözhetetlen alapfeltétele a termelékenység. BEndenfei boái ®, JSL, termékeink exportban és hazai felhasználásban nyernek értékesítést. A vasipari termékek belföldi felhasználása fontos szerepet és helyet tölt be a lakosság igényeinek kielégítésében. A múlthoz viszonyítva az ellátottság területén javulás tapasztalható. A kohászati termékekből 16 százalékkal, a gépipariakból 8,5 százalékkal nagyobb mennyiségű áru állt a hazai igény rendelkezésére, amely a lakosság szükségletének kielégítése terén is javulást eredményezett, túl néhány felsorolt adat nem mond sokat. Ahhoz azonban eleget, hogy ismételten felhívja a figyelmet a gazdaságosabb termelésre, vasműn belül is, mint az új esztendő legfontosabb programjára. Tompítja az új iránti figyelmet és ezért ártalmas az alkotó kezdeményezések széleskörű kibontakozására. Sok felesleges adminisztratív tevékenységet igényel, amit akár a mozgalomban is hatékonyabban lehetne felhasználni. Menetközben szinte naponta igényt kell támasztani a brigádok iránt úgy a gazdasági vezetőknek, mint a társadalmi szerveknek. Az üzemi négyszög üléseken, meghatározott feladatok megoldásához, munkahelyre bontva kérni a brigádok segítségét. Állandóan jegyezni, hogy mit kértünk, mennyire voltak a feltételek biztosítva és mit kaptunk a brigádtól. Menetközben közölni a brigáddal, hogy meg vagyunk-e elégedve azzal, amit kaptunk, vagy többet várunk. Ha meg vagyunk elégedve, jegyezzünk a brigádnaplóba, ne sajnáljunk egy-egy köszönőlevelet, de táblát vagy sajtónyilvánosságot sem. (Üzemi lap). A fő sors’t a brigádok havi és negyedévi értékelésére kell helyezni. Feltétlen azok értékeljenek, akik kérni szoktak a brigádtól és akik feladatokat adnak a brigádnak. Az értékelés legyen kollektív munka. Egy üzem, egy munkahely összes brigádvezetője vegyen részt rajta és hozza naplóját. Minden magával a brigád brigádvezetőnek lehetőséget kell biztosítani érvei és gondolatai kifejezésére. Az értékelő bizottságnak (szűkkörű) a brigádvezetői értekezleteket követő 3 napon dönteni kell és a döntést nyilvánosságra kell hozni. A menetközbeni (hash) értékelések eredményét a félévi, illetve évvégi értékeléseknél alapvetően figyelembe kell venni és ezek alapján kell a termelési tanácskozás elé a javaslatot elkészíteni a megtisztelő cím odaítélése céljából. Szabó Jáva* SEB szervezőtitkár Nézzük a statisztikát Mi a helyzet a vasiparion? Egészséges aggódás A közelmúltban három fiatalt kizártak a KISZ-ből, a vasműben. Három különböző alapszervezetből, három volt KISZ-tagot. Nem egyedi eset, nem új dolog, máskor is hallottunk ilyent; súlya is látszólag csak ott van az ilyen esetnek, ahol végrehajtják: az alapszervezetben, a taggyűlésen. De én nem az alapszervezetek taggyűlésén éreztem a súlyát, hanem a vasmű párt-munkaértekezletén. Azon a fórumon, ahol a mozgalmi munka végzése közben, a különböző társadalmi és politikai szervezetek munkaterületén felszínre kerülő problémákat vitatják kéthetenként. Persze, valóban nem nagy ügy, és a szervezet munkájának eredményességét nem döntően befolyásoló tényező, hogy 1650 helyett 1647 tagja van-e a KTSZ-nek a vasműben; nem is ezt a három fős létszámveszteséget vitatták, nem. Ismert, hogy vannak betegség, testi fogyatékosság vagy más okból a termelő munkában részt nem vevő emberek. Az ilyen passzivitást nem rójuk fel társainknak. S a kommunista szervezeti élet munkájából kieső, szervezetbe be nem lépő, onnan kilépő, vagy kizárt társaink védelmére idézhetnénk akár Lenint: „Nem minden embernek adatott meg az a képesség, hogy vállalni tudja a legnehezebb időszakokban is kommunista felelősséget, áldozatot, s ha ilyen mégis közénk keveredett, fájdalom és bánat, de meg kell válnunk tőle”. De léteznek ál-betegségek is, képzelt betegség, vélt alkalmatlanság — sőt, szimulánsok is léteznek elvétve. De az ilyen tényeket megállapítani igen nehéz, éppen ezért felelősségteljes, és ugyancsak ezért előfordul, hogy mellőzik az alapos vizsgálatot. Nos, léteznek ál-nem odavalók ál-alkalmatlanok, a mozgalomban is; olyanok akiktől megválni nem alaptalanul fájdalom és bánat, de olykor súlyos tévedés, olykor súlyos vétség az egyén ellen, mert olykor gyógyíthatatlan sebet ejtenek az egyén lelkében, egyéniségében. Súlyát az ilyen eseteknek éppen az húzza alá, hogy ellentétes a mozgalom alapvető szemléletével. Ez alkalommal az ifjú kommunisták szervezetének három volt tagjáról volt szó. De rajtuk keresztül minden ilyen esetről volt szó, s arról, hogy ifjúsági szervezetünknek, mint a fiatalok nagyon fontos politikai nevelő szervezetének valamennyi KISZ-korú fiatal érdekes. .. ez nincs ellentétben az ifjúsági szövetség azon fő feladatával, hogy a pártnak neveljen utánpótlást, sőt ez a fő feladat csak aláhúzza a minden fiatal sorsával való törődést. Hát ezért kapott meg engem a vasmű párt-munkaértekezletén elhangzott párbeszéd, melyet két szerv vb-titkára folytatott, s e beszélgetésből is mindenekelőtt a párt-vb titkár két kérdése: — Miért zárták ki a három fiatalt a szervezetből? — A kizárás után mi történt velük? Úgy érzem, kötelességem tovább adni e két kérdést. Most fejeződött be a KISZ- alapszervezetekben a taglétszám és nyilvántartások felülvizsgálása. Többször tíz olyan fiatal neve került e statisztikai munka során a KISZ VB. elé, akiket a közelmúltban kizártak az alapszervezetek a szövetségből — vagy maguk távoztak. Miért és mi lett a sorsuk? — a közeli jövőben ezekre a kérdésekre keresi a választ a KSZ Végrehajtó Bizottsága. Nemes, egészséges aggódása ez az ifjúsági munka középszintű szervének. De, hogy ez az aggódás széleskörű, alapos és eredményes tevékenységgé nőjjön vasműszerrel ahhoz az ifjúsági szövetség legkisebb sejtjeiben, minden egyes ifjú kommunistának át kell éreznie e kérdések teljes súlyát. A kérdéseket nagyon határozottan, nagyon meggondoltan fel is kell tenniük önmaguknak. Társaikért. Még akkor is, ha e néhány fiatalt, akik kimaradtak a szervezeti élet munkájából, a szervezetből, most nem tekintik elvtársuknak! Belei Béla Nem leszek teenager Kénytelen vagyok leszögezni, már nem tartozom a teenager korosztályba. Sőt! Vagy sajnos? Mindettől függetlenül, semmit nem akarok a fiatalság szemére hányni. Nem akarom a mai fiatalokat szapulni. Annál inkább nem teszem, mert ezelőtt vagy 15 évvel én is vadul jártam a rockandrollt. Én is bodorítottam a hajam, nem is beszélve a nyers gumitalpas topogóról. Akkoriban, akinek legvastagabb talpú volt a cipője, az volt a „Jani”. Szóval nem vagyok és nem is akarok a teenagerek ellensége lenni. Én is szeretem Szörényit és rajongok Zalatnayért. De!... És erről a „de”-ről szeretnék írni. Vasárnap délután egész véletlenül betértem a Bartókba. Hogy miért? — nem tudom. Talán a kapu előtt álló rendőrségi URH kocsi miatt. A teenager délután kellős közepébe kerültem. Diákok, ipari tanulók, lányok, fiúk vegyesen. Szóval a teenager korosztály. Megállapítottam: igen kellemes itt a szórakozás. Jó a zenekar, kulturált a környezet. A városban ez az egyetlen szórakozási lehetőség a kispénzű tanulók számára. Sajnos. De — és megintcsak a de — mit keresnek kimondottan a diákok, táncolni vágyó teenagerek között olyan egészen máshová való, enyhén szólva huligánok, mint akik miatt tollat fogtam. Innen mindenáron ki kellene tiltani a Dzsagákat, Lomposokat, Lédiket. Ne fordulhasson elő többet az alábbi kis történet. Az emeleti előcsarnok ajtajában megjelent a kiemelkedő „nézetekkel” megáldott csinos szőke — én udvarias leszek — kislány. Utólag kiderült: ő volt a Lédi. Szóval a körszakállas vagy 16 éves „atya” emigyen „lökte a szöveget” a mellette álló, különben Lompos névre hallgató legénykének. — Fiúcskám, mondd meg annak a báró cicának, hogy nem bírom a szőkéket. Sürgősen kopjon le! A fiúcska megmondta, de a választ nem tűri a nyomdafesték. De ne tűrje az ilyen jelenetet a jelen volt és majd jelenlévő, jólnevelt és jól szórakozni akaró fiatalság sem. Nem szabad hagyni, hogy ilyen, magukat „teenagerefe”-nek nevező huligáncsemeték miatt megintcsak „ezek a fiatalok"-at szapuljuk. Hiszen ez a viselkedés nem általános. De nem is szabad, hogy az legyen. — m