Üst, 1974 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1974-01-12 / 1. szám

A kegyeletadás emlékműve 1924. január 21-én hunyt el Vlagyimir Iljics Lenin, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a világ első munkás- és parasztállamának alapítója, az egész világ dolgozóinak vezére és tanítója. Fél évszázad óta végeláthatatlan sorban vonulnak a moszkvai Lenin-mauzóleumba az emberek a földkerekség minden pontjáról, mindazok, akik számára mérhetetlenül drága Lenin neve. Az egész haladó emberiség mélységes fájdalommal fogadta Vlagyimir Iljics Lenin halálának hírét. A dolgozók gondolatai, messze a szovjetország határain túl is, Moszkva felé szálltak. Temérdek levél és távirat érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak, valamint F. Dzerzsinszkijnek, a Lenin emlékének megörökítésére kinevezett kormánybizottság elnökének címére, s ezekben azt kérték: halasszák el a temetést, őrizzék meg az utókor számára Lenin emberi alakját. A Putyilov gyár munkásai és mérnökei ezt írták : „Szükséges, hogy Iljics fizikailag velünk maradjon és látható legyen a dolgozók mérhetetlen tömegei számára". Már 1924. január 27-én ott állt a Vörös téren a Lenin-mauzóleum faépülete, amely A. V. Scsuszev szovjet építész terve alapján létesült. Az építkezés szakadatlanul folyt — éjjel-nappal, hóban-fagyban. A moszkvai munkásokkal — kubikosokkal, ácsokkal, asztalosokkal — vállvetve dolgoztak külföldi politikai emigráns-barátaink. Magyarok Kun Béla vezetésével, lengyelek, osztrákok, finnek vették ki részüket a Leninmauzóleum építéséből. 1930 októberében a fa-nauzóleumot kőépülettel cserélték fel. Ennek építése is rekordidő alatt fejeződött be. Mindenki, aki a mauzóleum létesítésén munkálkodott — a márványt kereső uráli kőfaragó, a monolit fekete labradorba a „Lenin" szó betűi számára fészkeket vájó, tveri gránitszobrász, a mauzóleum falait felhúzó gomeli építőmunkás — egytől egyig önfeláldozóan, teljes erőbevetéssel, szívvel-lélekkel dolgozott. A mauzóleum építését közvetlenül a terv készítője, A. V. Scsuszov, a tehetséges szovjet építész irányította. A Vörös teret átrendezték, és az, középen a Lenin-mauzóleummal, tribünökkel és a Kreml fala mentén a ültetett ezüstfenyőkkel, valóban az ország fenséges, fő terévé vált, amelyet világszerte ismernek. ... A kormánybizottság után elsőnek N. Krupszkaja, M. Uljanov és D. Uljanov látogatta meg a Leninmauzóleumot. Azután felkeresték a Moszkvában ülésező XIII. pártkongresszus küldöttei. ötven év telt el. A világ valamennyi országának képviselői, nemzetiségükre való tekintet nélkül, eljönnek a Lenin-mauzóleumba, hogy lerójják a tisztelet adóját azon ember emlékének, aki, Makszim, Gorkij szavai szerint, valóban megérdemelte, hogy a világ örökké emlékezzék rá. A párthoz, minden dolgozóhoz Lenin elvtárs január 21-én befejezte életútját. Meghalt az az ember, aki acélos pártunkat megalapította, évről évre építette, vezette a cárizmus csapásai alatt, tanította és megedzette a munkásosztály árulói, a felemás ingadozó elemek, a megfutamodók elleni ádáz harcban. Meghalt az az ember, akinek a vezetése alatt a bolsevikok megingathatatlan sorai 1905-ben küzdöttek, a reakció idején visszavonultak, majd újból támadásba mentek, az önkényuralom ellen harcolók első soraiban voltak, s pozdorjává tudták zúzni, le tudták leplezni és meg tudták dönteni a mensevikek és az eszerek eszmei uralmát. Meghalt az az ember, akinek harci vezérlete alatt, pártunk lóporfüst felhői között kemény kézzel kitűzte október vörös zászlaját az egész országban, elsöpörte az ellenség ellenállását, s a volt cári Oroszországban szilárdan megalapozta a dolgozók uralmát. Meghalt a kommunista Internationale megalapítója, a világkommunizmus vezére, a nemzetközi proletariátus szeretett vezére és büszkesége, az elnyomott kelet zászlaja, az oroszországi munkásdiktatúra vezetője. Marx halála óta, nem volt még a proletariátus nagy felszabadító mozgalmának történetében olyan gigászi egyéniség, mint elhunyt vezérünk, tanítónk, barátunk. Mindaz, ami a proletariátusban valóban magasztos és hősies — a rettenthetetlen elme, a hajthatatlan szívós, mindent legyőző vasakarat, a szent gyűlölet, a rabság és az elnyomás elleni halálos gyűlölet, a hegyeket megmozgató forró szenvedély, a tömegek a alkotó erejébe vetett határtalan hit, hatalmas szervező tehetség — mindez nagyszerűen testesült meg Leninben, akinek neve az új világ szimbólumává vált, nyugattól keletig, déltől északig az egész földkerekségen. Lenin, mint senki más, meg tudta látni a nagyot és a kicsit, meg tudta jövendölni a hatalmas fordulatokat, és ugyanakkor a legkisebb részletekkel is tudott számolni és ki tudta használni őket. Tudott, ha kellett kíméletlenül támadni és ha kellett tudott vissza is vonulni, hogy új támadást készítsen elő. Nem ismert dogmákat, bölcs, mindent látó szemén nem volt semmiféle szemellenző. A proletárhadsereg született vezére, a munkásosztály géniusza volt. Lenin elvtárs sok-sok értékkel gazdagította a marxizmus kincsesházát. Hiszen a munkásosztály neki köszönheti a proletárdiktatúráról, és a munkás-paraszt szövetségről szóló tanítás kidolgozását, ő tanította meg arra, milyen nagy jelentőségű a harcoló proletariátus számára a nemzeti és gyarmati kérdés, és végül neki köszönhető a munkásosztály, a párt szerepéről és jellegéről szóló tanítás. És mindez a kincs nem volt tőke, hanem élő, nagyszerű gyakorlat volt Lenin kezében. Ja, Vlagyimir Iljics nem egyszer mondhogy „sokkal kellemesebb a forradalmat csinálni, mint írni róla." És Lenin elvtárs egész életét tudatos létének első percétől kezdve utolsó gyötrelmes lehelletéig, teljes egészében a munkásosztálynak szentelte. Nem volt, és nincs még egy olyan ember, aki oly nagy odaadással szolgálta volna ügyét, mint Lenin, aki egész nagyszerű életében nem ismert mást csak a párt, a proletariátus, a kommunista forradalom érdekeit. Nem volt és nincs még egy olyan ember, aki oly mélyen átérezte volna felelősségét, mint ő. Az emberfeletti fékezhetetlen munkavágy, a fáradhatatlan gondolkodás és energiájának kíméletlen kihasználása végülis felőrölte ezt az erős szervezetet és örökre kioltotta szeretteink közül a legszeretettebbnek a mi Helesünknek életét. De Lenin fizikai halála nem jelenti ügyének halálát. Lenin és pártunk minden egyes tagjának lelkében. Pártunk minden egyes tagja egy darabka Leninből. Egész kommunista családunk — Lenin kollektív megtestesülése. Lenin él minden becsületes munkás szívében. Lenin él minden szegényparaszt szívében. Lenin él a gyarmati rabszolgák millióiban. Lenin él abban a gyűlöletben, melyet ellenségeink tábora, a leninizmus, a kommunizmus, a bolsevizmus ellen táplál. Most, mikor pártunkat a legsúlyosabb csapás érte — Iljics halála — különös állhatatossággal kell végrehajtanuk az öregakaratát. Lenin sohasem volt olyan nagy, mint éppen a veszély perceiben. Szilárd kézzel vezette a pártot, a veszélyek útvesztőin át, utolérhetetlen hidegvérrel és bátorsággal haladva a kitűzött célja felé. Lenin szemében semmi sem volt ellenszenvesebb, visszataszítóbb, undorítóbb, mint a pánik, a zavarkeltés, a bizonytalankodás, az ingadozás. A párt ebben is Lenin nyomdokain halad. Örökre eltávozott tőlünk, pótolhatatlan harcos elvtársunk, de mi rettenthetetlenül megyünk tovább. Kárörvendezzenek csak ellenségeink veszteségünkön. Nyomorultak és szánalmasak. Nem tudják ők, hogy mi a mi pártunk. Ők abban reménykednek, hogy a párt szét fog hullani. De a párt acélos léptekkel halad előre. Mert a mi pártunk Lenin pártja. Mert harcokban nevelkedett, harcokban edződött meg. Mert birtokában van az örökség, amelyet Lenin elvtárs hagyott reánk. A földbirtokosok és kapitalisták világszövetségével szemben mi fel fogjuk építeni a mi szövetségünket, a munkások és a parasztok szövetségét, az elnyomott nemzetek szövetségét. Szilárdan állunk lábunkon, Európa romhalmazában mi vagyunk az egyedüli ország, amely a munkások hatalma alatt újjászületik és bátran tekint jövője felé. Dicső zászlónk körül milliók gyülekeznek. Tanítónk halála — ez a súlyos csapás — még szorosabbra tömöríti sorainkat. Egybeforrott csatárláncban vonulunk hadba a tőke ellen, és nincs olyan erő a világon, amely megakadályozhatja a végső győzelmünket. És ez a győzelem lesz a legméltóbb emlékmű Lenin elvtársnak, akit a tömegek, mint legjobb barátjukat — ‘liftesüknek— neveztek. Éljen, virágozzék és győzedelmeskedjen pártunk. Éljen a munkásosztály! Az OKKP Központi Bizottsága Moszkva. 1924. január 22. A .Pravda és az „Izvesztyija”. 1924. január 23-i különkiadás». Az elmúlt évben megtörtént, a II. számú kohó harmadik léghevetőjének átépítése. Átadása után hozzákezdtek a 2. sz. léghevítö bontásához Jelenleg már az újjáépítésénél tartanak. A munka meggyorsítása érdekében nagyobb egységeket a földön hegesztettek össze, és így emelik helyére. A hatalmas kúp hegesztését, most végzik. A helyre emelése nemcsak nem mindennapi látvány lesz, de nem mindennapit feladat is egyben. A termelés növekedett, a létszám maradt A Dunai Vasmű dolgozóinak összlétszáma 1973-ban mindössze 19 fővel volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ezzel szemben két új jelentős üzemünk — a folyamatos öntőmű és a tűzi ónozó — megkezdte munkáját. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor vállalatunk az elmúlt évben a jó gazdasági eredményt a munkaerő változása nélkül érte el. Az év során életbe lépett vezérigazgatói rendelkezés kimondja, hogy aki „munkaviszonya megszűnt" munkakönyvi bejegyzéssel távozik vállalatunktól, azt egy évig, aki pedig „kilépett” bejegyzéssel távozik, azt három évig nem veszi vissza a Dunai Vasmű. Bizonyára ez a vezérigazgatói rendelkezés hozzájárult ahhoz, hogy 139 fővel kevesebb munkás vált meg gyárunktól, mint egy évvel korábban. Az év első hét napján 39 fő lépett ki vállalatunktól, felvételt pedig 38-an kértek. A gyárrészlegek megfogalmazták munkaerőigényüket, amelyből kitűnik, hogy napjainkban mintegy 250 fő felvételét tudná biztosítani vállalatunk, közülük 200 fa segédmunkásra, illetve betanított munkásra van szükség. Legtöbb munkást a szállító gyárrészleg vár. 99 főt, de a hengerműveknek is elég magas. 70 fő az igénye. A szakmunkások közül lakatosok, csőszerelők, hegesztők, villanyszerelők és elektrikusok felvételére, van most lehetőség. N 25 éves a KGST apjainkban jelentős évfordulóhoz érkeztünk : 25 éves a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Jelenleg kilenc szocialista ország: Bulgária, Csehszlovákia, a Kubai Köztársaság, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, NDK, Románia és a Szovjetunió gazdasági együttműködésének a szervezete. Megfigyelőkkel képviselteti magát a VDK és a Koreai NDK, de 1984-től részt vesz Jugoszlávia is a különböző KGST-szervek tevékenységében. Bizonyára nem merült feledésbe az sem, hogy tavaly Finnország együttműködési szerződést kötött a szervzettel. Az eltelt negyedszázad alatt, főleg az utóbbi két évtizedben, a KGST keretében fejlődő szocialista országok nagy eredményeket értek el. Nemzeti jövedelmük ebben az időszakban közel ötszörösére, az ipari termelés pedig csaknem kétszeresére emelkedett. A termelés struktúrája a tudományos-technikai forradalom hatására jelentősen megváltozott. Különösen gyorsan fejlődik az elektrotechnikai ágazat, valamint a gép- és vegyiipar. Nagy fejlődésen ment keresztül a nyersanyagtermelés és az energiahálózat. Az ipar fejlődésének élén a villamos energia termelésének a fejlesztése áll, amely több mint hétszeresére növekedett, de szorosan mögötte állnak az olajbányászat és az acéltermelés is. A mezőgazdaságban gyökeres változások mentek végbe. A géppark növekedése mellett talán a legjelentősebb mutató, hogy a műtrágyatermelés és -felhasználás a tagországokban meghétszereződött, s közel nyolc százalékkal emelkedett tíz év alatt a gabonafélék termelése. Nagy fejlődésen ment keresztül a KGST-országok gazdasági, tudományos,technikai együttműködése és kereskedelme. A gazdasági fejlődés bázisán jelentősen emelkedett a tömegek életszínvonala. Az összfejlődés nagysága és dinamikája a nemzeti jövedelem növekedésében mérhetők ahol hazánk is egyre előbbre lép a „tabellán". A fejlődés általános jellemzője, hogy a KGST-országok többsége az intenzív gazdaságfejlesztés szakaszába lépett, ami egyrészt fokozottan megkívánja a gazdaságirányítási rendszer további finomítását és tökéletesítését, másrészt a szocialista integráció gyorsabb ütemű megvalósítását. , I, ».................. A fejlődés egyenes következményeként minden tekintetben megnövekedett a hatékonyabb együttműködés igénye. A KGST-országok gazdasági együttműködése az elmúlt években új szakaszba lépett. Az emlékezetes 23. ülésszak elhatározásai, amelyek a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatására irányultak, igazolták szükségszerűségüket és korszerűségüket is. 1971-ben került elfogadásra a „Szocialista integráció fejlesztésének komplex programja". Ennek az a lényege, hogy a KGST-tagállamok abból indulnak ki: a termelőerők általuk elért magas fejlettségi színvonala, a termelés és a fogyasztás szférájában bekövetkezett nagy szerkezeti változások,, a tudományos—technikai forradalom feladatainak, a műszaki haladás minden eszközzel történő meggyorsításának, a társadalmi termelés hatékonysága növelésének, a népjólét (életszínvonal) emelésének időszerűsége, valamint a szocialista termelési viszonyok jellege és az imperializmussal vívott osztályharc követelményei miatt — létfontosságú a KGST-tagállamok gazdasági és tudományos— műszaki együttműködésének állandó mélyítése és tökéletesítése, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztése, a többi szocialista országokkal megvalósult gazdasági és tudományos—műszaki kapcsolatok fejlesztése. „Az együttműködés további elmélyítése és tökéletesítése, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztése elősegíti a szocialista világrendszer gazdasági erejének növelését,minden egyes ország napgalágának megerősítését.” Az idézett programban és a nemzetközi érdekességet alkotnak. Teljesítzánkban is elsőrendű 25. születésnn áll szándék tudunk te KGST össztevéke felvázolt adat zonyítja, hogymüködő őrsi repük van a szerep az u megnövekedi ban, A KGST kai tenyezö* A A műszerüzem mérleg javító csoportja most kész, amellyel, a kokszolói kemencékbe kerülő elegy ment újítással készült berendezés több százezer forint meg mérési pontosságára jellemző, hogy ugyanolyan ezres mint az ismert üzleti mérlegek. Az elektronikus mértei később hozzákapcsolható lesz a számítógéphez is.