Üst, 1974 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1974-04-27 / 8. szám

□ [UNK] [UNK] A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT 1974. ÁPRILIS 27. Terv szerint alakult a vállalati nyereség Interjú dr. Szabó Ferenc gazdasági igazgatóval Elmúlt az 1974. esztendő első negyedéve, a vállalat főkönyve­lőségén most készül a mérleg. A havi termelési jelentéseinkben arról számoltunk be általában, hogy egyes gyárrészlegek lemarad­tak mennyiségi feladatuk teljesítésében. Ezért arra kértük meg dr. Szabó Ferenc gazdasági igazgató elvtársat, hogy a gazdaságosság, a vállalati nyereség oldaláról értékelje az első negyedévet. Íme a kérdéseink és Szabó elvtárs válaszai : — A vállalati nagyaktíván Во­rovszky Ambrus vezérigazgató elv­társ a várható acélgyártásról be­szélt. Ez hogyan alakult az első ne­gyedévben? — A Dunai Vasmű egész évre tervezett nyeresége 1,4 milliárd fo­rint. Az első negyedévben kollektí­vánk ebből 326 millió forintot ter­melt meg, tehát az arány megnyug­tató. Ezek a számok azonban nem jelentik, hogy a nagy aktívan emlí­tett acélhiány nem okozott és az év következő időszakában ne okozna gondot. Nem sikerült importból biz­tosítani a féltermékhiányt, és a Le­nin Kohászati Művektől is keveseb­bet tudunk vásárolni, mint amen­­­n­yire szükségünk van. Így tehát igen nagy szükség lenne az éves célkitűzések maradéktalan megvaló­sításához, a tervezett acélmennyiség legyártásához. Ezt indokolja az a tény is, hogy a további feldolgozás a saját termelésű acélból a leggaz­­daságosabb. Sajnos, az acélmű eddig lemaradt tervétől. — Miben látja a lemaradás okát, és hogyan lehet úrrá lenni a nehéz­ségeken? — Már hosszabb ideje foglalko­zunk a lemaradás okaival. Az év elején megtartott brigádvezetői ta­nácskozáson — és a kongresszusi versenyfelajánlásaink megfogalma­zásakor is — az acélmű dolgozói úgy nyilatkoztak, hogy biztosítottak a gyártás feltételei. Mi is így érez­zük. Ennek ellenére szerintünk, ja­vítani kell a gyártáshoz szükséges tárgyi feltételeket. Meg kell oldani az üsttartósság növelését, az üstdön­­gölést, a tolózáras öntést. A napok­ban lépett üzembe az új bálázóprés, ami már növeli a munka hatékony­ságát, és véleményünk szerint, mun­kaszervezési és személyi feltételek biztosításával úrrá lehet lenni a ne­hézségeken, miközben gondosan kell ügyelni a folyamatos öntőmű indí­tására is. Tehát vállalati és gyár­­részlegi szintű összefogással biztosí­tani lehet az acélmű munkáskollek­­tívájának azokat a feltételeket, ame­lyek között teljesíteni tudják fel­ajánlásukat. — Hogyan alakult a belföldi igény, és ez milyen kihatással van a vál­lalat gazdasági eredményére? — Az eltelt közel négy hónap azt bizonyítja, hogy az év elején észlelt belföldi igénynövekedés tartós. Kü­lönösen a laposáru iránti igény ma­gasabb az átlagosnál. Népgazdasági feladatunk ezeknek az igényeknek a kielégítése. Igen komoly erőfeszíté­sek árán, az első negyedévben lé­nyegesen csökkentettük a múlt év­ről visszamaradt tételes lemaradá­sokat. A belföldi igénynövekedés a népgazdaság számára általában jó, de a vállalati eredménnyel ellenté­tes irányba hat. A Dunai Vasmű 1974. évi eredményét a hazai érté­kesítés kedvezőtlenül fogja befolyá­solni, mivel a tőkés árak duplája a hazaiaknak, és a hazai igények ki­elégítése miatt, mintegy 100 ezer tonna áruval kevesebbet exportá­lunk. Kedvező viszont, hogy az ed­dig is magas tőkés árak tovább emelkednek, és ez némileg ellensú­lyozza a hazai árkiesést. Az elmúlt évben 45 millió dollár értékben ad­tunk el termékeinkből nyugati pia­con, ez év első negyedében 6,4 mil­lió dollárért, ez utóbbi szám jelzi a tőkés piacon történő értékesítés csökkenését. — Egyéb gazdasági mutatók ho­gyan alakultak az első negyedévben? — A mutatók kimunkálása még folyik, de egy-két lényegesebb már érzékelhető, így a fenntartási költ­ségek arányosak a tervezetthez, nem indokolt viszont, hogy az acélmű fajlagos fémbetétje 10 kilogramm/ tonnával nőtt. Örömmel állapítjuk meg viszont, hogy a folyamatos ön­tőmű első ütemének üzembelépése már megmutatkozik a hengerművek kihozatali mutatóiban. Kedvezően alakult a fajlagos koksz és a ko­­killa felhasználása is, valamint a lemezfeldolgozó gyár részeg termé­keinek kihozatali mutatói. — Gazdasági eredményeinkre mi­lyen kihatással van az év elején történt pakuraömlés? — A vasmű dolgozói előtt isme­retes, hogy vállalatunkra 12,4 millió forint bírságot vetettek ki. A Dunai Vasmű ezt megfellebbezte. Ezen kí­vül viselni kell az egyéb költségeket is. Azok összegére vonatkozóan a vízügyi szervek még nem nyújtot­ták be végleges számlájukat, így nem tudok nyilatkozni; a teljes el­számolás még hosszú hónapokig fog tartani. — Miben látja annak lehetőségét, hogy az év hátralévő részében to­vábbra is sikeresen teljesítse válla­latunk gazdasági feladatát? — A szocialista brigádvezetők leg­utóbbi vállalati tanácskozása — ahol megszülettek a kongresszusi felaján­lások, — bizonyította, hogy gyárunk egész kollektívája egyetért, és ma­gáénak vallja pártunk politikáját, és jelentős munkafelajánlásokkal se­gíti a vállalati tartalékok feltárását. Ezek azok a tartalékok, amelyeknek kellő kiaknázásával gazdasági ered­ményeink fokozhatók, és tervezett vállalati nyereségünket biztosítják. A szocialista brigádok felajánlásai jelentősen hozzájárulhatnak a válla­lat gazdasági eredményeihez, ezért azt várjuk, hogy az eddigi felaján­lásokhoz csatlakozva, a vállalat töb­bi brigádjai is törekedjenek a mun­ka hatékonyságára. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXWXXX'^XXXXXXNXXXXX.XXXXXXXX .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXVvXXXVXXXXXXXXXXXXXXXN.XXXXX.XXXXXXXXXXXXXXXXYXXXXXXXX'' A kokszvegyészet Kiváló Dolgozói Halász Ernőné gáztisztító segédgépész Tíz éve dolgozik a gáz­tisztító üzemeknél, munká­ját mindig jól és hibamen­tesen látta el. A 11-szer szocialista címet nyert Rá­kóczi brigád aktív tagja. Kollektív megmozduláso­kon és társadalmi munká­ban aktívan részt vesz. Berzai Lajosné bunkertöltő. Ezen a munkahelyen 1967. óta dolgozik, munka­végzése példás, magatartá­sa követésre méltó. A rá­bízott feladatokat mara­­déktalanul végrehajtja. Szo­cialista brigádtag, a brigád minden társadalmi meg­mozdulásában részt vesz. Puskás Ivánná A szénmosó üzemnek 1955. óta dolgozója, a Du­nai Vasmű törzsgárdájának tagja. Szocialista brigádtag, tevékenysége példamutató, teljesítménye átlagon fe­lüli.. Munkakörén túl, ak­tívan részt vesz az üzemi problémák megoldásában. gépkezelő A Dunai Vasműnek 1961. óta dolgozója, törzsgárda és szocialista brigádtag. Az üzemi munkáját szorgalom és megbízhatóság jellemzi. Élen jár a társadalmi mun­kákban. Belovai Józsefné A munkásosztály ünnepére a II. Internacionálé párizsi alapító kongresszusa (1889.) a határozatban szögezte le, hogy nemzetközi munkásmoz­galom végső célja a szocializ­mus megteremtése. Jelmonda­tául a Kommunista Kiáltvány zárósorait választotta: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” A résztvevő 22 ország 400 küldötte politikai és gazdasági követeléseket tűzött ki a mun­kásosztály helyzetének megja­vítására. A nemzetközi mun­kásosztály mozgósítása, öntu­datának emelése céljából pe­dig május elsejét nemzetközi munkásünneppé nyilvánítot­ták. Amikor a következő évben világszerte először fel a munkástömegek, vonultak Buda­pesten is 60 ezernyi munkás mozdult meg táblákkal, zász­lókkal tüntetve a hajdani Aréna előtti téren. A korabeli tudósítás szerint, a tömeggyű­lés lelkes hangulatban tette magáévá a II. Internacionálé határozatait, a nyolcórás mun­kaidőre, a munkásvédő törvé­nyek követelésére és magának május elsejének megünneplé­sére vonatkozóan. Azóta 85 év telt el, és kiala­kultak a munkásosztály har­cának fő formái, gazdasági, politikai és ideológiai téren egyaránt. A gazdasági harc főleg a munkásmozgalom fejlődésének első időszakában volt uralko­dó. Akkor még egy-egy üzem vagy szakma proletárjai köz­vetlenül az élet- és munkakö­rülmények megjavításáért, a munkaidő szabályozásáért, a béremelésért küzdöttek. A politikai harc a munkás­­mozgalom fejlettebb szintjén keletkezett. Ebben a fő célki­tűzés: gyökeresen megváltoz­tatni a proletariátus helyzetét, megszerezni a politikai hatal­mat, és annak birtokában megteremteni a kizsákmányo­lástól mentes társadalmat. A proletariátus harca ideo­lógiai síkon is folyik. Ennek elsődleges célja leninista világnézet a marxista­­elterjesz­tése és uralkodóvá tétele, ami nélkülözhetetlen segítséget nyújt a szocialista forradalom győzelméért küzdő erőknek, megmutatva a harc helyes út­ját és eszközeit. A szocialista tábor kialaku­lásával, a tőkésosztály és a munkásosztály harca kilépett a nemzeti keretek közül, s mint a kapitalista és a szocia­lista világrendszer küzdelme, korunk fő ellentmondásának formáját öltötte. A nemzetközi proletariátus szempontjából történelmi je­lentőségű, hogy a szocializmus, egy ország határait túllépve, világrendszerré vált. A másik nagyjelentőségű mozzanat: az imperializmus gyarmati rend­szerének bekövetkezett szét­esése. De maguknak a tőkés országok forradalmi erőinek osztályharca is mindinkább aláássa az imperializmus pozí­cióit, nap mint nap kiélezve ellentmondásait. A haladó forradalmi erők szívós ellenféllel állnak szem­ben, amellyel minden előre­haladásért komoly és nehéz küzdelmet kell vívni, és amely ellenfél időről időre képes súlyos ellencsapásokat is osz­togatni. A világméretű társa­dalmi átalakulás éles osztály­harcban valósul meg, amely kiterjed az élet minden terü­letére. Az MSZMP KB idei május 1-i­ jelszavai között most is első helyen áll: Világ prole­tárjai, egyesüljetek! Mindez tudatosan és nem véletlenül. A kommunista vi­lágmozgalom feladata egyesí­teni földünk forradalmi erőit annak érdekében, hogy a nagy kérdések a szocializmus, a ha­ladás jegyében — a világbéke biztosítása mellett — megol­dódjanak. MEGKÉRDEZTÉK A DOLGOZÓKAT Ergonómiai vizsgálatok Annak érdekében, hogy a vezető­ség még alaposabban tájékozódjék gyárban dolgozók munkahelyi közérzete­, illetve az egyes műhe­lyek kedvező vagy kedvezőtlen kö­rülményei felől, a főmérnök és a munkaügyi osztályvezető­ irányítá­sával, ergonómiai vizsgálatokat vé­geztek nemrégiben a Lőrinci Hen­germűben. A gyárrészleg összlétszámának 26 százaléka között kiosztott tesztla­pokon a következő legfontosabb kérdések álltak: elégedettek-e az emberek munkakörülményeikkel (munkahelyi légkör, balesetveszély, szociális ellátottság stb.)? Képzett­ségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak-e, azaz kamatoztatni tud­­ják-e szakképzettségüket? Érdekes­nek tartják-e beosztásukat? Az or­szágos átlaghoz viszonyítva milyen­nek érzik az anyagi, illetve az er­kölcsi megbecsülést a gyárban? Milyen a kapcsolatuk a közép- és felső vezetőkkel? Korszerűnek íté­lik-e munkaeszközeiket? Az összesen 12 kérdést tartalmazó, névtelenül kitöltendő, igen, nem részben megválaszolható kérdőívek­nek 23,5 százalékát kapták vissza a vezetők, akik az elemzések során igen érdekes tanulságokat vontak le belőlük. Kiderült többek között, hogy a legkedvezőtlenebb helyzet­ben a kikészítőben dolgoznak , tehát e műhelyben a legtöbb a javítani való. Jellemző volt ezen kívül, hogy ott, ahol a bérrel általában elégedetle­nek, más, egyéb kérdésekre is ne­gatív válaszokat adnak az emberek, tehát a kevés vagy kevésnek vélt fizetés roppant szubjektíven befo­lyásolja a véleményeket. Örvende­tesnek könyvelhető el viszont, hogy a megkérdezettek 87 százaléka ér­dekesnek tartja munkakörét (még azokban az üzemrészekben is, ahol más körüményekkel elégedetlenek!), valamint hogy a választ adók 75 százaléka az erkölcsi megbecsülést jónak minősíti. Meglepő kép alakult ki arról, melyik üzemben érzik a legnehe­zebbnek a fizikai megterhelést. A dolgozók túlnyomó része ugyanis a lemezteret jelölte meg, holott ott végzik a legkevésbé nehéz munkát. De mert az időjárás viszontagsága­inak leginkább a lemeztéren dolgo­zók vannak kitéve, a fizikai mun­kát ezért tartják nagyon nehéznek. Ami végül a berendezések kor­szerűségére vonatkozó véleményeket illeti, kiderült: sem a fizikai (főként a MEO szakítóműhelyben), sem az adminisztratív állományban lévők (ők a kisgépek elavultságára „pa­naszkodnak”) nem elégedettek mun­kaeszközeikkel. S bár a gyárrész­legben a közeljövőben nem tervez­tek e helyeken korszerűsítést, az értékelők a kifogásokat jogosnak ítélték, így a lehetőségekhez képest, modernizálni szeretnék azokat a gép­eket vagy eszközöket, amelyek erre leginkább rászorulnak. A hengermű vezetősége nem várt eredménynek köny­veli el a tesztlapok kérdése­ire adott őszinte válaszokat, melyek megerősítették azt a meggyőződésüket, hogy a dol­gozók munkájukhoz, környe­zetükhöz, társaikhoz, főnöke­ikhez való viszonyukat igen fontosnak, komolynak tartják, a gyárat sajátjuknak érzik. Ezt a tényt egyébként nem csak a feleletek, hanem az is bizonyítja, hogy a létszám 26 százalékának ki­adott kérdőívekből 23,5 százalék érkezett vissza pontosan kitöltve, ami az ilyen jellegű vizsgálatoknál igen jó arány! Azok pedig, akik az íveket ilyen lelkiismeretesen kitöltötték, bizo­nyosan érzik: ezek az információk — melyeket a vezetőség a gyárrész­leg további fejlesztése érdekében a legmesszebbmenőkig figyelembe vesz — nem csak hogy nem hiábavalók, hanem az üzemi demokrácia egyik legékesebb bizonyítékául szolgálnak egyben. Hiszen a legfontosabb tennivalók érdekében a legilletékesebbeket, a dolgozó embereket kérdezték meg... — Simon —

Next