Üst, 1983 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1983-01-22 / 2. szám

1983. január 22. Kohász Kupa-értékelő Megtartotta első helyét az energiagyáregység Mint már hírt adtunk róla, január 11-én, a DKSE klub­házában közös megbeszé­lést tartottak a Dunai Vas­mű szakszervezeti és KISZ- sportreszortosai. A tanácsko­záson Debreczeni Ernő, a vállalati tömegsportbizottság vezetője értékelte az 1982. évi sportévad eredményeit, majd a gyáregységi sportre­szortosok leadták voksukat a Kohász Kupa és a munkahe­lyi olimpia összetett pont­verseny helyezési sorrendjé­nek megállapításához. A helyezési sorrend ismer­tetése előtt, annyit minden­képpen érdemes szóvá tenni, hogy az elmúlt évadban bi­zonyos mérvű visszaesés kö­vetkezett be a vállalat tö­megsortjában, ami egyrészt a tömegsport-telep három hónapon át tartó bezárásá­val, másrészt a kisvállalko­zásokban résztvevők szabad­idős tevékenységének csök­kenésével függ össze. Éppen ezért az 1983. évi tömegsport-rendezvények esemény­naptárának össze­állítói már figyelemmel vol­tak a vasműs dolgozók meg­változott sportigényére, és a márciustól októberig zajló munkahelyi olimpia verseny­számai közé felvették a te­niszt is, ami tavaly gyakran szerepelt a vállalat dolgozói­nak hétvégi programjában. Egy-egy sportág felkarolá­sa persze önmagában aligha­­ oldja meg a sportreszortosok gyáregységi gondjait. Sok múlik ugyanis azon, hogy kinek-kinek milyen a szervezői felkészültsége, ta­pasztalata, személyismerete, mert valamiképpen az is ki­hat egy-egy munkahely sportéletére, hogy ki milyen rég látja el a sportreszortosi tisztet. A tapasztalat ugyanis je­lenleg az, hogy amíg a szak­­szervezeti sportreszortosok­­nál alig, addig a KISZ-spor­­tosoknál elég gyakori a sze­mélyváltozás. A jövőt ille­tően van tehát tennivaló ezen a téren is. S ha már szóba hoztuk a tömegsport-élet egyes terüle­teit, fontosnak vélt posztjait, akkor feltétlen meg kell em­lítenünk azt is, hogy a sportreszortosok év eleji számvetésén értékelték a sportági szakbizottságok munkáját, és a természetjá­rókat, meg a kézilabdásokat megelőzve, a legeredménye­sebb szakbizottságnak az asztaliteniszt minősítették. Mindezek előrebocsátásá­val végül is a következő­képpen alakult az 1982. évi Kohász helyezési Kupa versenyeinek sorrendje, amely­nek kialakításánál az egyes gyáregységek tényleges lét­számát, továbbá a tömeg­sport-telep kihasználását, természetjárásban való rész­a vételt; a szocialista brigádok versenyeztetésének arányát ; a honvédelmi sportokban el­ért eredményeséget; a mun­kahelyi olimpia versenyei­ben tanúsított aktivitást, és a saját szervezésű sportak­ciók eredményességét vették alapul. Így tehát az 1138 fős ener­giagyáregység 8335 ponttal ismét első lett a Kohász Ku­pában. Az 1159 fős henger­mű 7950 ponttal a második, a 2623 fős üzemfenntartás 6757 ponttal a harmadik, az 1547 fős kohászat 6593 pont­tal a negyedik, a 930 fős igazgatóság I. 5461 ponttal az ötödik, a 1125 fős szállítók 3471 ponttal a hatodik, az 1015 fős igazgatóság II. 3432 ponttal a hetedik, a 645 fős kokszvegyészet 3344 ponttal a nyolcadik, és a 860 fős le­mezfeldolgozó 1790 ponttal a kilencedik lett. A munkahelyi olimpia ös­­­szetett pontversenyében (a férficsapatoknál) : I. az ener­gia, II. az üzemfenntartás, III. a kohászat, míg a (női csapatoknál): 1. az igazgató­ság I., 2. az igazgatóság II., 3. az üzemfenntartás. A szocialista brigádok asz­talitenisz-bajnokságában (a férfiaknál) : I. a Borsodi a Géza brigád (hengermű); II. Vörös Csillag brigád (üzemfenntartás) ; III. az Együttműködés brigád (igaz­gatóság II.); míg a (nőknél): I. a Terni városának nevét viselő brigád (igazgatóság II. ) ;II. a Borsodi Géza brigád (hengermű) ; III. Technológia brigád (igazga­a­tóság II.). A szocialista brigádok lö­vészbajnokságában (a nők­nél) : I. a Béke brigád (hen­germű) ; II. a Szocialista Pénzforgalom brigád (igaz­gatóság I.); III. a DVTI KISZ Ifjúsági brigád (igaz­gatóság II.). A lőeredmények alapján az egyéni versenyben a nők­nél Keresztes Istvánné, míg a férfiaknál Halas István nyerte el az első helyezést. A szocialista brigádok lö­vészbajnokságában (a fér­fiaknál) : I. a Neumann Já­nos brigád (Igazgatóság I.); II. a Münnich Ferenc brigád (lemezfeldolgozó) ; III. a Bé­ke brigád (energia). Serdülő labdarúgók teremtornája A Dunaújvárosi Kohász SE labdarúgó-csapatának közelmúltbeni szereplésé­ről sokféle értékelőt mond­tak már. Jó néhány szurko­ló vélekedett például úgy, hogy az utóbbi esztendők­ben a D. Kohász focicsapa­tát szinte módszeresen „ki­fosztották”. De szóljanak bárhogy is az érvek, ellenérvek, azzal min­denképpen egyet kell érte­nünk, hogy a város labda­rúgósportjában csakis ak­kor érhető el a kívánt pozi­tív változás, ha súlyának megfelelő szerepet kap az utánpótlás-nevelés. Mindez­­zel jól harmonizál az a ser­dülő labdarúgóknak kiírt te­remtorna, amelyet január 2­­-én és 23-án, Dunaújváros­ban, a Béke városrészi Ál­talános Iskola tornatermé­ben bonyolítanak le. A teremtorna első nap­ján (január 22-én), az 1969. augusztus 1-e után szüle­tett, igazolt, serdülő focis­ták csapatai a Kohász Kupa elnyeréséért, míg másnap (január 23-án), az 1970. au­gusztus 1-e után született serdülő focisták a DV KISZ­­-kupa elnyeréséért mérik össze tudásukat, a körmér­kőzések 2x10, illetőleg helyosztók 2x15 perces mér­­­kőzésein. A Kohász Kupa teremtor­nájának Kocsa László, a vállalati pártbizottság tit­kára, míg a KISZ-kupa te­remtornájának pedig Ba­logh László, a vállalati KiISZ-bizottság titkára a védnöke. A teremtornának alapvető­en az a célja, hogy verseny­­lehetőséget biztosítson a ser­dülő labdarúgóknak, s a szurkolóknak, a labdarúgás barátainak pedig adjon ké­pet az helyzetéről, utánpótlás-nevelés színvonaláról. Mindkét kupánál a meghí­vott csapatokat két-két cso­­porba (sorsolták­, s a kör­mérkőzések lejátszása után, a csoportok azonos helyezett­jei helyosztó-mérkőzéseken döntik el a végső sorrendet. És amennyiben szükséges, akkor 3-3 tizenegyesrúgás, illetőleg az első kihagyott tizenegyes dönt majd. A tornára meghívott csa­patokat a versenybizottság két-két csoportra osztotta, s a sorsolás megtörténte után, a január 22-i, illetőleg a ja­nuár 23-i körmérkőzéseken az „A” csoportban a Ston SC, a Szekszárdi Vide­Dó­zsa SC, a Rába ETO és a Budapesti Vasutas SC, míg a „B” csoportban a Buda­pesti Vasas SC, a városi Kohász SE, a Dunaúj­Tata­bányai Bányász SC és a Veszprémi Bakony Vegyész TC csapatai küzdenek majd. Az első versenynapon a D. Kohász csapata 8.55-kor a Bp. Vasassal, 11.25-kor a Bakony Vegyésszel és 14.15- kor pedig a Tatabányai Bá­nyásszal, míg a második versenynapon (a már jel­zett időpontokban) ugyan­csak a Vasassal, a Bakony Vegyésszel és a TBSC-vel mérkőznek a serdülő Ko­hász-focisták. Február 7. Küldöttközgyűlés A gazdasági élet változásai a sportot sem hagyják érintetlenül. A népgazdaság helyzete kihat a sportra, és nem csak az anyagi forrásokat szűkíti, hanem rang­sorolásra, takarékos gazdálkodásra kényszeríti az egye­sületeket is. A Dunaújvárosi Kohász SE küldöttközgyűlésére feb­ruár 7-én, délután 3 órakor, a Vasmű Klub színház­­termében kerül majd sor, ahol értékelik a legutóbbi, az 1981. évi küldöttközgyűlés óta végzett munkát, s a már említett takarékos gazdálkodás jegyében megvi­tatják, összegzik az elkövetkező időszak egyesületi és szakosztályi tennivalóit. Megszűnik a szakosztály Szomorú kötelességének tesz eleget a tudósító, mikor beszámol arról, hogy várha­tóan június közepén meg­szűnik a lőrinci sportegyesü­let egyetlen szakosztálya, teke és a jövőben mint tö­­­megsport-egyesület működik. Aki oly’ sokat állítgatta a bábokat gyerekkorában, mint e sorok írója, annak nem le­het kimondottan boldog pil­lanat e hír közlése. Azt hi­szem, hasonló helyzetben van Na­gy Lajos is, a szakosztály mindenese, aki ugyancsak megszállottja a tekézésnek. Ő azonban nem panaszko­dik, nem kéri az újságíró se­gítségét — bár sokan ezt ten­­nék —, hogy megakadályoz­za ennek a döntésnek a meg­valósítását. Igaz, a lőrinci vezetők is szívükön viselik a tekecsapat gondjait, mint ahogy sikereiket is nagy örömmel fogadták az elmúlt években, de a tény. tény ma­rad. Ugyanis az okok közül, első helyen a létesítményhi­ányt és az állogatók hiányát említik. Mikor a szakosztály a hat­vanas években megalakult, még korszerűnek számított pályájuk. Részben ennek is köszönhették gyors sikerei­ket, hiszen a kerületi baj­nokság megnyerése után, a Budapest II. osztályában nyertek bajnokságot, illetve több éves szereplés után, a Budapest I. osztályában sze­rezték meg a jogot az NB III-as szereplésre. Ott, 1977- ben indultak először és igen jól szerepeltek, de a máso­dikban kiestek. Az úgyne­vezett A csapat 13., a B csa­pat viszont a 8. helyen vég­zett, és ez a búcsút jelentet­te. Egy év múlva azonban visszakerültek, és ma is ott szerepelnek. Fiatalok és idő­sebbek alkotják a gárdát, amelyben a hetvenhez köze­ledő Szabó Géza bácsi a kor­­elnök. Nagy Lajos azonban a katonaságtól leszerelt fiata­lokat is dicséri, s mint mond­ja: nem a kiesés, hanem a megszűnés a legnagyobb gond. Amit neki nem sike­rült megoldania az­­ állo­gatás gondja. Pedig még fizetnek is. Persze, azt mind­annyian tudják: az automa­tapálya jelentené az igazi megoldást. Erre azonban gondolni sem lehet, hiszen anyagi lehetőségeink igen szűkösek, és a pálya meg­építéséhez szükséges terület sem áll már a lőrinciek ren­delkezésére. Hozzájárul eh­hez még az is, hogy a közel húsztagú szakosztályban — bár igen népszerű körükben a tekézés — kevés a gyári dolgozó. Tulajdonképpen ez a legfőbb oka a megszűnésnek. De a pénzkérdés sem egy utolsó szempont, így, utolsó szezonjukra ké­szülnek a lőrinci tekézők, akik azonban a jövőben is guríthatnak — hol telire, hol pedig tarolásra, csak nem az NB III-ban .. . Hanem például a kövérek a soványak elleni alkalmi te­kepartiban. (Kiss) Г Évadzáró A vállalati tömegsport­­bizottság január 28-án, délután 5 órakor, a henger­mű pihenőparkjának közös­ségi épületében tartja meg évadzáró tanácskozását. A vasműs tömegsportosok évadzáróján először a mun­kahelyi sport és tömegtest­nevelés 1982. évi nyert értékelik, majd eredmé­meg­beszélik az új sportévad főbb tennivalóit. Különdíj Január 14-én, Székesfe­hérvárott a Fejér megyei Hírlap szerkesztőségében Nagy Jenő, a Hírlap fő­­szerkesztője ünnepélyes ke­retek közt adta át az 1982- es esztendő legjobb Fejér megyei sportolóinak kiírt díjakat. Az olvasók szavazatai alapján elnyerhető díjak egyikét, a KISZ Fejér me­gyei Bizottságának külön­­díját Juhász Anikó, a DKSE tornásza kapta. Január nemcsak az évkezdés, hanem a mérlegkészítés­hava is. Az új esztendő, új feladatai aligha fogalmazhatóak meg reálisan az elmúlt évi eredmények, gondok összegzése, értékelése nélkül. Mint már beszámoltunk róla, az elkövet­kező két hónapban az MHSZ vasműi honvédelmi és szak­klubjai is sorra megtartják majd klubközgyűléseiket, ame­lyeken számba veszik az 1982-es esztendő eredményeit, és meghatározzák az ez évi tennivalókat. S ha ez idő tájt ezek a beszámolók megszokottak is, azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a súlyosbodó katona­­politikai helyzetben igen fontos feladatok várnak a Magyar Honvédelmi Szövetségre, annak tagjaira, tisztségviselőire. Mindehhez hozzá kell számítani azt is, hogy a szövetség egész tevékenységét, a hazafias­ honvédelmi nevelés tovább­fejlesztését, tartalmi gazdagítását, valamint a szakklubok­­bani magasabb szintű képzést olyan időszakban kell meg­valósítani, amikor a gazdálkodás, a munkahelyi élet felté­telei megnehezedtek, hellyel-közzel rosszabbodtak is. Hiba volna persze mindebből valamiféle pánikhangu­latot kiolvasni, hisz akik a maga történetiségében ismerik az MSZHSZ, a MOHOSZ, az MHS és az MHSZ mozgalmi éveit, időszakait, azok jól tudják, hogy a szövetség fenn­állása óta mindig is szükség volt az ifjúság hazafias és intranacionalista nevelésére, a klubokban tevékenykedő kis­csoportok jó módszereinek, közösséget alakító hagyomá­nyainak a felkarolására, népszerűsítésére. Ha ilyen megközelítésben nézzük az 1983. évi MHSZ- feladatokat, akkor feltétlen szólni kell arról is, hogy az idei esztendőre esik a szövetség jogelődjének, a Magyar Szabad­ságharcos Szövetség megalakulásának 35., a pákozdi csata győztes megvívásának 135. és Petőfi Sándor születésének 160. évfordulója. Ezek a kiemelkedő események, évfordulók kiváltképpen alkalmasak az MHSZ-klubokban tevékenykedő fiatalok tör­ténelmi, politikai ismereteinek gazdagítására, a hagyomány­teremtő megemlékezésekre, a szövetség alapítóival való kap­csolatfelvételre, és nem utolsó sorban az ez évi tennivalók­hoz való lelkesebb, odaadóbb viszonyulás felkeltésére. S ha a múlt-jelen-jövő egymásra épülését nézzük, vizs­gáljuk a mi szűkebb kollektívánk, a Dunai Vasmű MHSZ- klubjainak elmúlt évi tevékenységében, aligha kell szé­gyenkeznünk, mivel sikeres esztendőt tudhatnak maguk mö­gött mind a honvédelmi, mind pedig a szakklubjaink. Az elmúlt évi munka értékeléséhez kiindulási alapnak nem árt felidézni, hogy a Dunai Vasműben mintegy 1700 tagja van az MHSZ-nek, és a tagság egyharmada párttag­ként tesz eleget az MHSZ-munka önként vállalt kötelezett­ségének. Az sem elhanyagolható eleme a vállalati MHSZ-statisz­­tikának, hogy a tagság fele a 18—40 év köztiek korosztályá­hoz tartozik, és az­­ MHSZ-beni ismereteik pozitív hatás­sal vannak a KISZ-munkára is. Tavaly egyébként 81 előadás hangzott el az MHSZ kü­lönböző rendezvényein, és összességében az iskolai honvé­delmi napokon, a laktanyalátogatásokon, az alkalmi tech­nikai bemutatókon, kiállításokon végül is mintegy 18—19 ezren vettek részt. Jó számot adni arról is, hogy a Dunai Vasműben mind a politikai, mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi ve­zetés felelősséggel van az MHSZ-munka iránt. A pártszer­vezetek vezetőségei mellett MHSZ-összekötők tevékenyked­nek, és az sem lényegtelen, hogy a honvédelmi és a szak­klubok tisztségviselői időről időre beszámolnak munkájuk­ról, anyagi-technikai helyzetükről. Feltehetően ez a jó együttműködés hatása van jelen azokban a kiváló eredményekben, amelyeket példának oká­ért a könnyűbúvár-klub tagjainak, sportolóinak eredmé­nyei fémjeleznek. A dicséretes eredmények ellenére szólni kell arról is, hogy a Dunai Vasműben tevékenykedő 9 honvédelmi és négy szakklubnál mindenütt nagyobb figyelmet kell fordí­tani az utánpótlás-nevelésre. Különös gond ez a modellezőknél. Ők vállalták ugyanis magukra a kezdőkkel, a modellezés tudományával, szépsé­geivel ismerkedőkkel való bizonytalan kimenetelű foglal­kozást, miközben a Bánki Donát Szakközépiskolában mű­ködő modellezőklub már érett, tapasztalt, kész versenyzők­kel dolgozhat. De éppen a hazafias­ honvédelmi nevelőmunka előtérbe kerülése miatt vállalni kell az ilyen, látványos sikereket kevéssé ígérő feladatokat is. Az említett példa arra is jó, hogy felhívja a figyelmet a napi apró munkát végző MHSZ-aktivistákra, az MHSZ szocialista brigádokban tevékenykedő lelkes, szorgalmas em­berekre, akiknek a munkájára, odaadására az elkövetkező hetekben, hónapokban még nagyobb szükségünk lesz, mint tavaly, vagy annak előtte volt. Éppen ezért, a Dunai Vasműben meghonosodott jó ha­gyományokhoz híven, a jövőben is számítani lehet arra, hogy az MHSZ-munkában kitűnt dolgozók, aktivisták el­ismerése nem marad el. L. A.

Next