Üst, 1983 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-22 / 2. szám
1983. január 22. Kohász Kupa-értékelő Megtartotta első helyét az energiagyáregység Mint már hírt adtunk róla, január 11-én, a DKSE klubházában közös megbeszélést tartottak a Dunai Vasmű szakszervezeti és KISZ- sportreszortosai. A tanácskozáson Debreczeni Ernő, a vállalati tömegsportbizottság vezetője értékelte az 1982. évi sportévad eredményeit, majd a gyáregységi sportreszortosok leadták voksukat a Kohász Kupa és a munkahelyi olimpia összetett pontverseny helyezési sorrendjének megállapításához. A helyezési sorrend ismertetése előtt, annyit mindenképpen érdemes szóvá tenni, hogy az elmúlt évadban bizonyos mérvű visszaesés következett be a vállalat tömegsortjában, ami egyrészt a tömegsport-telep három hónapon át tartó bezárásával, másrészt a kisvállalkozásokban résztvevők szabadidős tevékenységének csökkenésével függ össze. Éppen ezért az 1983. évi tömegsport-rendezvények eseménynaptárának összeállítói már figyelemmel voltak a vasműs dolgozók megváltozott sportigényére, és a márciustól októberig zajló munkahelyi olimpia versenyszámai közé felvették a teniszt is, ami tavaly gyakran szerepelt a vállalat dolgozóinak hétvégi programjában. Egy-egy sportág felkarolása persze önmagában aligha oldja meg a sportreszortosok gyáregységi gondjait. Sok múlik ugyanis azon, hogy kinek-kinek milyen a szervezői felkészültsége, tapasztalata, személyismerete, mert valamiképpen az is kihat egy-egy munkahely sportéletére, hogy ki milyen rég látja el a sportreszortosi tisztet. A tapasztalat ugyanis jelenleg az, hogy amíg a szakszervezeti sportreszortosoknál alig, addig a KISZ-sportosoknál elég gyakori a személyváltozás. A jövőt illetően van tehát tennivaló ezen a téren is. S ha már szóba hoztuk a tömegsport-élet egyes területeit, fontosnak vélt posztjait, akkor feltétlen meg kell említenünk azt is, hogy a sportreszortosok év eleji számvetésén értékelték a sportági szakbizottságok munkáját, és a természetjárókat, meg a kézilabdásokat megelőzve, a legeredményesebb szakbizottságnak az asztaliteniszt minősítették. Mindezek előrebocsátásával végül is a következőképpen alakult az 1982. évi Kohász helyezési Kupa versenyeinek sorrendje, amelynek kialakításánál az egyes gyáregységek tényleges létszámát, továbbá a tömegsport-telep kihasználását, természetjárásban való résza vételt; a szocialista brigádok versenyeztetésének arányát ; a honvédelmi sportokban elért eredményeséget; a munkahelyi olimpia versenyeiben tanúsított aktivitást, és a saját szervezésű sportakciók eredményességét vették alapul. Így tehát az 1138 fős energiagyáregység 8335 ponttal ismét első lett a Kohász Kupában. Az 1159 fős hengermű 7950 ponttal a második, a 2623 fős üzemfenntartás 6757 ponttal a harmadik, az 1547 fős kohászat 6593 ponttal a negyedik, a 930 fős igazgatóság I. 5461 ponttal az ötödik, a 1125 fős szállítók 3471 ponttal a hatodik, az 1015 fős igazgatóság II. 3432 ponttal a hetedik, a 645 fős kokszvegyészet 3344 ponttal a nyolcadik, és a 860 fős lemezfeldolgozó 1790 ponttal a kilencedik lett. A munkahelyi olimpia összetett pontversenyében (a férficsapatoknál) : I. az energia, II. az üzemfenntartás, III. a kohászat, míg a (női csapatoknál): 1. az igazgatóság I., 2. az igazgatóság II., 3. az üzemfenntartás. A szocialista brigádok asztalitenisz-bajnokságában (a férfiaknál) : I. a Borsodi a Géza brigád (hengermű); II. Vörös Csillag brigád (üzemfenntartás) ; III. az Együttműködés brigád (igazgatóság II.); míg a (nőknél): I. a Terni városának nevét viselő brigád (igazgatóság II. ) ;II. a Borsodi Géza brigád (hengermű) ; III. Technológia brigád (igazgaatóság II.). A szocialista brigádok lövészbajnokságában (a nőknél) : I. a Béke brigád (hengermű) ; II. a Szocialista Pénzforgalom brigád (igazgatóság I.); III. a DVTI KISZ Ifjúsági brigád (igazgatóság II.). A lőeredmények alapján az egyéni versenyben a nőknél Keresztes Istvánné, míg a férfiaknál Halas István nyerte el az első helyezést. A szocialista brigádok lövészbajnokságában (a férfiaknál) : I. a Neumann János brigád (Igazgatóság I.); II. a Münnich Ferenc brigád (lemezfeldolgozó) ; III. a Béke brigád (energia). Serdülő labdarúgók teremtornája A Dunaújvárosi Kohász SE labdarúgó-csapatának közelmúltbeni szerepléséről sokféle értékelőt mondtak már. Jó néhány szurkoló vélekedett például úgy, hogy az utóbbi esztendőkben a D. Kohász focicsapatát szinte módszeresen „kifosztották”. De szóljanak bárhogy is az érvek, ellenérvek, azzal mindenképpen egyet kell értenünk, hogy a város labdarúgósportjában csakis akkor érhető el a kívánt pozitív változás, ha súlyának megfelelő szerepet kap az utánpótlás-nevelés. Mindezzel jól harmonizál az a serdülő labdarúgóknak kiírt teremtorna, amelyet január 2-én és 23-án, Dunaújvárosban, a Béke városrészi Általános Iskola tornatermében bonyolítanak le. A teremtorna első napján (január 22-én), az 1969. augusztus 1-e után született, igazolt, serdülő focisták csapatai a Kohász Kupa elnyeréséért, míg másnap (január 23-án), az 1970. augusztus 1-e után született serdülő focisták a DV KISZ-kupa elnyeréséért mérik össze tudásukat, a körmérkőzések 2x10, illetőleg helyosztók 2x15 perces mérkőzésein. A Kohász Kupa teremtornájának Kocsa László, a vállalati pártbizottság titkára, míg a KISZ-kupa teremtornájának pedig Balogh László, a vállalati KiISZ-bizottság titkára a védnöke. A teremtornának alapvetően az a célja, hogy versenylehetőséget biztosítson a serdülő labdarúgóknak, s a szurkolóknak, a labdarúgás barátainak pedig adjon képet az helyzetéről, utánpótlás-nevelés színvonaláról. Mindkét kupánál a meghívott csapatokat két-két csoporba (sorsolták, s a körmérkőzések lejátszása után, a csoportok azonos helyezettjei helyosztó-mérkőzéseken döntik el a végső sorrendet. És amennyiben szükséges, akkor 3-3 tizenegyesrúgás, illetőleg az első kihagyott tizenegyes dönt majd. A tornára meghívott csapatokat a versenybizottság két-két csoportra osztotta, s a sorsolás megtörténte után, a január 22-i, illetőleg a január 23-i körmérkőzéseken az „A” csoportban a Ston SC, a Szekszárdi VideDózsa SC, a Rába ETO és a Budapesti Vasutas SC, míg a „B” csoportban a Budapesti Vasas SC, a városi Kohász SE, a DunaújTatabányai Bányász SC és a Veszprémi Bakony Vegyész TC csapatai küzdenek majd. Az első versenynapon a D. Kohász csapata 8.55-kor a Bp. Vasassal, 11.25-kor a Bakony Vegyésszel és 14.15- kor pedig a Tatabányai Bányásszal, míg a második versenynapon (a már jelzett időpontokban) ugyancsak a Vasassal, a Bakony Vegyésszel és a TBSC-vel mérkőznek a serdülő Kohász-focisták. Február 7. Küldöttközgyűlés A gazdasági élet változásai a sportot sem hagyják érintetlenül. A népgazdaság helyzete kihat a sportra, és nem csak az anyagi forrásokat szűkíti, hanem rangsorolásra, takarékos gazdálkodásra kényszeríti az egyesületeket is. A Dunaújvárosi Kohász SE küldöttközgyűlésére február 7-én, délután 3 órakor, a Vasmű Klub színháztermében kerül majd sor, ahol értékelik a legutóbbi, az 1981. évi küldöttközgyűlés óta végzett munkát, s a már említett takarékos gazdálkodás jegyében megvitatják, összegzik az elkövetkező időszak egyesületi és szakosztályi tennivalóit. Megszűnik a szakosztály Szomorú kötelességének tesz eleget a tudósító, mikor beszámol arról, hogy várhatóan június közepén megszűnik a lőrinci sportegyesület egyetlen szakosztálya, teke és a jövőben mint tömegsport-egyesület működik. Aki oly’ sokat állítgatta a bábokat gyerekkorában, mint e sorok írója, annak nem lehet kimondottan boldog pillanat e hír közlése. Azt hiszem, hasonló helyzetben van Nagy Lajos is, a szakosztály mindenese, aki ugyancsak megszállottja a tekézésnek. Ő azonban nem panaszkodik, nem kéri az újságíró segítségét — bár sokan ezt tennék —, hogy megakadályozza ennek a döntésnek a megvalósítását. Igaz, a lőrinci vezetők is szívükön viselik a tekecsapat gondjait, mint ahogy sikereiket is nagy örömmel fogadták az elmúlt években, de a tény. tény marad. Ugyanis az okok közül, első helyen a létesítményhiányt és az állogatók hiányát említik. Mikor a szakosztály a hatvanas években megalakult, még korszerűnek számított pályájuk. Részben ennek is köszönhették gyors sikereiket, hiszen a kerületi bajnokság megnyerése után, a Budapest II. osztályában nyertek bajnokságot, illetve több éves szereplés után, a Budapest I. osztályában szerezték meg a jogot az NB III-as szereplésre. Ott, 1977- ben indultak először és igen jól szerepeltek, de a másodikban kiestek. Az úgynevezett A csapat 13., a B csapat viszont a 8. helyen végzett, és ez a búcsút jelentette. Egy év múlva azonban visszakerültek, és ma is ott szerepelnek. Fiatalok és idősebbek alkotják a gárdát, amelyben a hetvenhez közeledő Szabó Géza bácsi a korelnök. Nagy Lajos azonban a katonaságtól leszerelt fiatalokat is dicséri, s mint mondja: nem a kiesés, hanem a megszűnés a legnagyobb gond. Amit neki nem sikerült megoldania az állogatás gondja. Pedig még fizetnek is. Persze, azt mindannyian tudják: az automatapálya jelentené az igazi megoldást. Erre azonban gondolni sem lehet, hiszen anyagi lehetőségeink igen szűkösek, és a pálya megépítéséhez szükséges terület sem áll már a lőrinciek rendelkezésére. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a közel húsztagú szakosztályban — bár igen népszerű körükben a tekézés — kevés a gyári dolgozó. Tulajdonképpen ez a legfőbb oka a megszűnésnek. De a pénzkérdés sem egy utolsó szempont, így, utolsó szezonjukra készülnek a lőrinci tekézők, akik azonban a jövőben is guríthatnak — hol telire, hol pedig tarolásra, csak nem az NB III-ban .. . Hanem például a kövérek a soványak elleni alkalmi tekepartiban. (Kiss) Г Évadzáró A vállalati tömegsportbizottság január 28-án, délután 5 órakor, a hengermű pihenőparkjának közösségi épületében tartja meg évadzáró tanácskozását. A vasműs tömegsportosok évadzáróján először a munkahelyi sport és tömegtestnevelés 1982. évi nyert értékelik, majd eredmémegbeszélik az új sportévad főbb tennivalóit. Különdíj Január 14-én, Székesfehérvárott a Fejér megyei Hírlap szerkesztőségében Nagy Jenő, a Hírlap főszerkesztője ünnepélyes keretek közt adta át az 1982- es esztendő legjobb Fejér megyei sportolóinak kiírt díjakat. Az olvasók szavazatai alapján elnyerhető díjak egyikét, a KISZ Fejér megyei Bizottságának különdíját Juhász Anikó, a DKSE tornásza kapta. Január nemcsak az évkezdés, hanem a mérlegkészítéshava is. Az új esztendő, új feladatai aligha fogalmazhatóak meg reálisan az elmúlt évi eredmények, gondok összegzése, értékelése nélkül. Mint már beszámoltunk róla, az elkövetkező két hónapban az MHSZ vasműi honvédelmi és szakklubjai is sorra megtartják majd klubközgyűléseiket, amelyeken számba veszik az 1982-es esztendő eredményeit, és meghatározzák az ez évi tennivalókat. S ha ez idő tájt ezek a beszámolók megszokottak is, azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a súlyosbodó katonapolitikai helyzetben igen fontos feladatok várnak a Magyar Honvédelmi Szövetségre, annak tagjaira, tisztségviselőire. Mindehhez hozzá kell számítani azt is, hogy a szövetség egész tevékenységét, a hazafias honvédelmi nevelés továbbfejlesztését, tartalmi gazdagítását, valamint a szakklubokbani magasabb szintű képzést olyan időszakban kell megvalósítani, amikor a gazdálkodás, a munkahelyi élet feltételei megnehezedtek, hellyel-közzel rosszabbodtak is. Hiba volna persze mindebből valamiféle pánikhangulatot kiolvasni, hisz akik a maga történetiségében ismerik az MSZHSZ, a MOHOSZ, az MHS és az MHSZ mozgalmi éveit, időszakait, azok jól tudják, hogy a szövetség fennállása óta mindig is szükség volt az ifjúság hazafias és intranacionalista nevelésére, a klubokban tevékenykedő kiscsoportok jó módszereinek, közösséget alakító hagyományainak a felkarolására, népszerűsítésére. Ha ilyen megközelítésben nézzük az 1983. évi MHSZ- feladatokat, akkor feltétlen szólni kell arról is, hogy az idei esztendőre esik a szövetség jogelődjének, a Magyar Szabadságharcos Szövetség megalakulásának 35., a pákozdi csata győztes megvívásának 135. és Petőfi Sándor születésének 160. évfordulója. Ezek a kiemelkedő események, évfordulók kiváltképpen alkalmasak az MHSZ-klubokban tevékenykedő fiatalok történelmi, politikai ismereteinek gazdagítására, a hagyományteremtő megemlékezésekre, a szövetség alapítóival való kapcsolatfelvételre, és nem utolsó sorban az ez évi tennivalókhoz való lelkesebb, odaadóbb viszonyulás felkeltésére. S ha a múlt-jelen-jövő egymásra épülését nézzük, vizsgáljuk a mi szűkebb kollektívánk, a Dunai Vasmű MHSZ- klubjainak elmúlt évi tevékenységében, aligha kell szégyenkeznünk, mivel sikeres esztendőt tudhatnak maguk mögött mind a honvédelmi, mind pedig a szakklubjaink. Az elmúlt évi munka értékeléséhez kiindulási alapnak nem árt felidézni, hogy a Dunai Vasműben mintegy 1700 tagja van az MHSZ-nek, és a tagság egyharmada párttagként tesz eleget az MHSZ-munka önként vállalt kötelezettségének. Az sem elhanyagolható eleme a vállalati MHSZ-statisztikának, hogy a tagság fele a 18—40 év köztiek korosztályához tartozik, és az MHSZ-beni ismereteik pozitív hatással vannak a KISZ-munkára is. Tavaly egyébként 81 előadás hangzott el az MHSZ különböző rendezvényein, és összességében az iskolai honvédelmi napokon, a laktanyalátogatásokon, az alkalmi technikai bemutatókon, kiállításokon végül is mintegy 18—19 ezren vettek részt. Jó számot adni arról is, hogy a Dunai Vasműben mind a politikai, mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi vezetés felelősséggel van az MHSZ-munka iránt. A pártszervezetek vezetőségei mellett MHSZ-összekötők tevékenykednek, és az sem lényegtelen, hogy a honvédelmi és a szakklubok tisztségviselői időről időre beszámolnak munkájukról, anyagi-technikai helyzetükről. Feltehetően ez a jó együttműködés hatása van jelen azokban a kiváló eredményekben, amelyeket példának okáért a könnyűbúvár-klub tagjainak, sportolóinak eredményei fémjeleznek. A dicséretes eredmények ellenére szólni kell arról is, hogy a Dunai Vasműben tevékenykedő 9 honvédelmi és négy szakklubnál mindenütt nagyobb figyelmet kell fordítani az utánpótlás-nevelésre. Különös gond ez a modellezőknél. Ők vállalták ugyanis magukra a kezdőkkel, a modellezés tudományával, szépségeivel ismerkedőkkel való bizonytalan kimenetelű foglalkozást, miközben a Bánki Donát Szakközépiskolában működő modellezőklub már érett, tapasztalt, kész versenyzőkkel dolgozhat. De éppen a hazafias honvédelmi nevelőmunka előtérbe kerülése miatt vállalni kell az ilyen, látványos sikereket kevéssé ígérő feladatokat is. Az említett példa arra is jó, hogy felhívja a figyelmet a napi apró munkát végző MHSZ-aktivistákra, az MHSZ szocialista brigádokban tevékenykedő lelkes, szorgalmas emberekre, akiknek a munkájára, odaadására az elkövetkező hetekben, hónapokban még nagyobb szükségünk lesz, mint tavaly, vagy annak előtte volt. Éppen ezért, a Dunai Vasműben meghonosodott jó hagyományokhoz híven, a jövőben is számítani lehet arra, hogy az MHSZ-munkában kitűnt dolgozók, aktivisták elismerése nem marad el. L. A.