Üst, 1984 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-12 / 1. szám
RENDET KELL TENNI! A Dunai Vasműben az országos tendenciának megfelelően igyekeznek hatékonyabbá tenni a védelmi tevékenységet. Létrehozták az iparszervezési főosztályt, amely az eddig is meglévő, jellegükben hasonló szervezeteket (rendészet, tűzoltóság, polgári védelem, stb.) fogja össze, így egységesebbé válhat az elbírálás, egyszerűbbé a kapcsolattartás külső szervekkel. Az eddig megtett intézkedésekről Medveczky Endre főosztályvezetőt kérdeztük. — Első lépés a házon belüli rendcsinálás volt a rendészetnél. A szükségessé vált személycseréken kívül szervezeti változtatásra is sor került. A következő, most folyamatban lévő feladat a tűzoltósággal kapcsolatos. A kokszvegyészettől vállalati irányítás alá kerülnek, így a tűzvédelem és tűzmegelőzési tevékenység egységesebbé válik. Szakmai fejlődés — A rendészet területén tett intézkedések milyen eredményt hoztak? — Az elmúlt időszakban megnőtt az intézkedést igénylő esetekről készült jelentések száma. Ez azt jelenti elsősorban, hogy gyakoribb, hatékonyabb lett a polgári fegyveres őrség ellenőrzése, az eseményeket más szempontok szerint bírálják el. A területeken talált illetéktelen tárgyak esetében megpróbálják tetten érni a tetteseket, a kerítésnél történt lopások nagy részét is tettenéréssel leplezték le, míg a régebbi jelentésekben az szerepelt: a kerítés mellett kikészített anyagot találtunk. Lemérhető a polgári őrség szakmai fejlődése is. Ezt magyarázza az is, hogy szakértő ember került a rendészet élére, konkrétabbá váltak a havi oktatások, megtörtént eseményeket elemeznek, esetenként rendőrségi szakértő bevonásával. Az őrség állományába lelkes, fiatal emberek kerültek, akik jól alkalmazhatják itt a munkásőrségben tanultakat. A vezetői munkastílusban is változás történt. Minden szabályellenes tevékenység kivizsgálásra kerül, a terület gazdasági vezetőit értesítik, a szükséges esetekben fegyelmi felelősségre vonás következik, ha kell, akkor a rendőrségi beavatkozás is megtörténik. Nem csak fellángolás — Szóbeszéd, hogy az utóbbi időben szigorodott a kapuknál a ki- és be lépés körülménye. Így van ez? — Igen. Bizonyos szigorítások történtek, vetkezményeként ennek kö„gyarapodott” a távolléti jegyek és késések száma. Azt az elvet vallom, hogy a munkafegyelmet nem a kapuknál, hanem a munkahelyen kell megőrizni. Akkor is, ha az esztergapad, vagy íróasztal mellett dolgozik valaki. Ma a vasmű vezető beosztású dolgozóinak többsége nem fordít kellő gondot az ilyen irányú ellenőrzésekre, és jótékony a megítélés, ha valaki nincs a helyén. A törtnapi veszteségek nem mérhetők le igazán, mert sok az olyan távollét, amit nem kell igazolni. Gondolok itt a munkásőrségre, a társadalmi szervekre stb. Úgy érzem, e területeken túlságosan nagy a bizalom. Bár tudom, hogy a többség becsületes, néha az ellenőrzésre azért szükség van. Az ilyen irányú ellenőrzéseket a vállalat felsőszintű vezetőinek egyetértésével végezzük és nem pillanatnyi fellángolásról van szó, hanem igenis hosszútávon szeretnénk rendet. A kapuknál leadott távolléti jegyek kiértékeléséből kitépik majd, melyek azok a területek, ahonnan sok a kilépő, a vállalat vezetői kezdeményezni tudják, ha kell, a hivatalok ügyfélfogadási idejének változtatását, vagy a Volánmenetrendet. Italért fegyelmi — Mostanában befelé is megnézik a táskákat, szatyrokat a kapuknál. — Ennek célja, hogy csak a munkahelyre való anyagokat, eszközöket hozzák be a dolgozók. Vezérigazgatói rendelkezések szabályozzák, mit nem lehet behozni. Ilyen a fényképezőgép, magnó, és ilyen a szeszes ital is. Az ellenőrzésből kiderült, hogy sok szeszt hoznak be. Ez nemcsak vállalati gond, mert a külső vállalatok dolgozói is „kitesznek magukért”. Akik megpróbálnak szeszt behozni, vagy italos állapotban akarnak bejönni, azok főnökeit értesítjük és esetenkénti elbírálás alapján fegyelmi indul ellenük. Szigorú megrovástól, a több forintos órabér-csökkentésen át a más munkakörbe helyezésig terjedhetnek a következmények. A kapuknál egyébként rendszeresek szondáztatások, erre a jövőben igyekszünk technikailag még jobban felkészülni. Munkahelyeken akkor tartunk ilyen jellegű ellenőrzést, ha jelzést kapunk. Sajnos nemcsak a notórius alkoholfogyasztókról van csak szó, hanem nagyon elterjedt a gyáron belüli névnapozás stb. Pedig erre a vállalat a Vasmű Klubban, a pihenő parkokban kulturált környezetet biztosít. E területen is nagyobb vezetői szigorra és példamutatásra van szükség, de a kollégák is jó hatással lehetnek egymásra. Minden felelőst! — A kárt okozó fegyelmezetlenségekről, hanyagságokról még nem esett szó! — A törvényekben a kárt okozó cselekményeket a kár összege alapján minősítik. A százezer forintot meghaladó kár esetén már bűnvádi eljárást kell indítani. A kohászatban gyakoriak a nagy összegű károk, hiszen egy mozdulattal, egy kar elmozdításával nagyobb hibát lehet csinálni, mint egy tejivóban, vagy egy óragyárban. Az utóbbi időben az emberi mulasztásból, figyelmetlenségből eredő káreseteknél szigorúbban járunk el. Arra törekszünk, hogy — a példánál maradva — ne csak a kart elmozdító személyét állapítsuk meg, hanem azt is, hogy ki hagyta, hogy úgy dolgozzanak, ki oktatta, hogy hogy úgy csinálja, esetleg kinek volt érdeke, hogy úgy történjen stb. Természetesen a felelősségben különbséget kell tenni, de minden felelős legyen elmarasztalva. Egyegy esetnél felelősség hárulhat a csoportvezetőre, művezetőre, üzemvezetőre és elképzelhető, hogy még fentebb is. T. L. 1984. január 12. ,Elindultam szép hazámbul’ Pályázat szocialista brigádoknak Ez év áprilisában világszerte megemlékeznek Körösi Csoma Sándornak, a határainkon túl is méltán közismert tudós születésének 200. évfordulójáról. Hazai ünnepségeink része lesz az „ELINDULTAM SZÉP HAZÁMBUL ...” elnevezésű művelődési mozgalom, melyet a Körösi Csoma Emlékbizottság, a Művelt Vállalat, Nép Könyvterjesztő a Könyvértékesítő Vállalat, valamint a SZOT Szociálturisztikai Iroda támogatásával a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza hirdetett meg szocialista brigádok és brigádklubok 3—3 fős csapatai számára. Az „ELINDULTAM SZÉP HAZÁMBUL ...” művelődési mozgalom I. díja társasutazás Moszkva—Szamarkand— Buhara útvonalra; II. díja társasutazás Bulgária—Törökország útvonalra; III. díja társasutazás a romániai Csoma-emlékhelyek megtekintésére. Emellett elnyerhető több különdíj is. A pályázóknak a Népszavában havonta (összesen négy alkalommal) megjelenő kérdésekre kell válaszolniuk. Az 1. forduló kérdéseit a lap január 15-én közli. A négy fordulót követő szóbeli vetélkedőn dől majd el (a legjobb 12 csapat között) a helyezések végleges sorrendje. Az 1. forduló válaszait a kérdések sorrendjében a kitöltött jelentkezési lappal együtt 1984. január 31-ig kell beküldeni a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házába (Budapest, 1119 Fehérvári út 47.) A „Körösi borítékra felírandó: Csorna Művelődési Mozgalom”. si A Szakszervezetek FővároMűvelődési Háza kéri, hogy csapatonként 150—150 forint nevezési díjat (mely összeget további díjazásra szánnak) 1984. január 31-i határidőre a 218—98426 OTP- fiók XI., Irinyi J. u. 30. csekkszámlaszám 241—533 szíveskedjenek befizetni a művelődési mozgalomban részt venni akarók. Az „ELINDULTAM SZÉP HAZÁMBUL ...” művelődési mozgalom értékelésére, valamint a díjak ünnepélyes kiosztására 1984 szeptemberében a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében kerül majd sor. Intézkedések történtek arra is, hogy az 1. forduló 25 kérdését sokszorosítottan megkapják a gyáregységi munkaverseny-felelősök, és ily módon a nevezni akarók náluk kaphatják meg a további felvilágosítást. A villamosjavító üzemben javítják a vasműben használatos vibrátormotorokat, tekercselés utáni kipróbálásra eddig nem volt mód, az ott dolgozók „saccra”, a begyakorlott mozdulataikra voltak hagyatkozva. Beépítés után derült ki, mennyire sikerült felújítani a motorokat, a felújítottak fele jó volt, fele nem. Ezen a problémán segített Papp Mihály, az üzem dolgozója, amikor összeállította a képen látható mérőállványt. Az állvány segítségével tökéletesen előidézhetik azokat az üzemi körülményeket, amelyeken a használják. vibrátormotorokat A tekercselés utáni kipróbáláskor száz százalék biztonsággal bemérhetik és beállíthatják a motorok paramétereit, így üzemképes motorokat küldhetnek beépítésre. Rengeteg felesleges munkát, energiát, bosszúságot „spórolnak” meg így az állvány segítségével. Hogy mennyit, az még nem derült ki, számításokat nem végeztek. Munkatársai biztatására a fél éve tökéletesen működő szerkezet létrehozását a közeljövőben jelenti be az újítással foglalkozó szakembereknek elbírálásra. Miért ilyen későn? Szavait idézve: nem az elismerés (főleg az anyagi miatt készítette el a mérőállványt. Segíteni akart önmagán és munkatársain. Ilyen is van. T. Sz. Egy kisebb telefonkönyv kitelne azokból a címekből, nevekből, akiknél elég csak meghallani Pipoly Istvánné hangját, máris tudható: a hívó fél Évike, a Dunai Vasmű szakszervezeti bizottsága titkárának első számú segítőtársa. Mindez ma már múlt idő. Pipoly Istvánné harminc évnyi vasműi szolgálat után ezekben a napokban átlépett a nyugdíjasok táborába. — Ez az élet rendje — mondja Éviké az önvigasznak szánt mondatot, mikor aktív pályafutása utolsó munkanapján arról beszélgetünk: miként is lett a vasmű dolgozója, s a város lakója? — Nem akármilyen esztendőben, 1945-ben érettségiztem. S aki igazán ismeri az elmúlt negyven esztendő sorsfordító éveit, az azt is tudja, hogy 1953 sem volt könnyű év, amikor munkalehetőséget keresve családunk Egerből az épülő városba költözött. Én ugyan kereskedelmi középiskolát végeztem, de családunkra a pedagógusi pálya a leginkább jellemző. Négyen vagyunk testvérek, s úgy vélem az a körülmény, hogy tanító családban nőttünk fel, tulajdonképpen kihatás ÉVIKÉ nál volt mindegyikünk életútjára. Ez a „kihatás” Éviké esetében valójában azt jelentette, hogy alkatából, érdeklődési köréből eredően szívesen, s főleg lelkiismeretesen foglalkozott olyan kérdésekkel, ügyekkel, melyek munkatársai sorsát, helyzetét érintették. S akit ilyen mentalitással áldott (vagy vert?) meg a sors, az különösebb rábeszélés nélkül lett aktivistája a szakszervezeti mozgalomnak. — Kezdetben az acélmű elődjénél dolgoztam, majd a tmk-n lettem adminisztrátor, aztán az üszk következett, és onnan kerültem fel a vállalat szakszervezeti bizottságára. És immár harmincnégy éve vagyok tagja a szakszervezetnek. Ha Éviké nem is mondja, de úgy igaz, hogy az elmúlt 17 évben négy szb-titkárt szolgált ki. És ezúttal „szolgált" szó igencsak válatozatos tevékenységet takar. Hisz amikor beszélgettünk, akkor is előbb gyorsan legépelt még valamit a Polacsek elvtársnak, aztán kolléganőjével kézbe kaptak négy darab, 25—30 kilós kiadvány-csomagot, és gyorsan szétosztották azokat a gyáregységi reszortosoknak. — Az agitációs és propaganda-bizottság tagjaként én látom el a kiadvány-felelősi tisztet — mondja Éviké. — Tizenöt évvel ezelőtt ugyanis az országban először két nagyvállalatnál szervezték meg a Táncsicskiadványok közvetlen terjesztését, és mivel e két vállalat egyike a Dunai Vasmű volt, így szívesen vállalkoztam az új feladatra. A gyáregységiek segítségével kiépítettem a terjesztői aktívahálózatot, és igazán szép eredményeket értünk el ebben a munkában. S hogy mindez mások értékítélete szerint is így volt igaz, azt többek között az is jelzi, hogy a Kiváló Dolgozó kitüntetést négyszer kapta meg, továbbá kitüntették még SZOT-oklevéllel, Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatával, és háromszor a Kiváló Munkahelyi Könyvterjesztő kitüntetéssel. — Ezek után joggal következhet a jól megérdemelt pihenés — fejezném be a beszélgetésünket, de Éviké másképpen tervezte meg nyugdíjas éveit. — Ne tűnjék udvariaskodásnak, mert valóban őszintén örülök annak, hogy olyan év kezdetekor válok meg a vasműtől, amikor remény van a sikeresebb munkára, az itt dolgozók teljesítményének jobb elismerésére. S mivel egészségileg még bírom a munkát, magam is azt tervezem, hogy valamiféle kisegítő munkát vállalok, és persze olvasni fogok sokat, mert nagyon szeretem a könyveket. És tudvalevő, hogy a könyvek rólunk, emberekről szólnak... L. A. Vöröskeresztes mérleg Kudarcok és eredmények Kudarcok és eredmények egyaránt jellemzik a Lőrinci Hengermű Vöröskereszt szervezetének idei munkáját. Mint Fekete Mária titkár elmondta: elsősorban az egészségvédelmi tevékenység okoz nekik sok problémát. A meghirdetett felvilágosító, illetve ismeretterjesztő előadások elmaradtak, mert vagy nem volt hallgatóság, vagy nem volt előadó. Sőt még a nagyon fontos rákszűrés is érdektelenségbe fulladt, mivel csak tizenkilenc dolgozó vette igénybe a szűrést. A titkár azt javasolta a pártvezetőség december 1-i ülésén, mikor a szervezet munkáját értékelték, hogy a rákszűrést töröljék munkatervükből a jövőben. (Reméljük nem fogják teljesíteni. S csak a pillanatnyi keserűség mondatta mindezt a titkárral.) A véradó-mozgalom azonban ebben az évben is szép eredményekkel dicsekedhet. A nagy létszámhiány ellenére csaknem százan adtak vért és a hagyományos véradó-ünnepségen öten kaptak kitüntetést. Ugyancsak az eredmények között tartják számon, hogy héttagú egészségügyi raj működik a lőrinci üzemben. S az idén — sok év után ismét — tanfolyamot is rendeztek az orvosi rendelőben. A családvédelmi munkában nagy segítségükre van az üzemi szakszervezeti bizottság. Így ebben az évben is segélyben részesítette a sokgyermekes családokat a szakszervezet. A szakszervezet vezetőségének Gaál Lajos, a pártszervezet titkára mondott köszönetet az ebben az évben végzett munkáért. Dicséret illeti lelkes szervező munkájáért Fekete Mária titkárt is. De jól és megbízhatóan dolgozik Erdélyi Sándorné, gazdasági felelős is. A véradások szervezéséért és a véradók kartonjainak pontos vezetéséért Pintér Andrásné kapott elismerő szavakat. A műszakos aktívák közül Császár István, Szűcs Gyuláné, Szilágyi Gyuláné, Hornok Istvánné végzett elismerést érdemlő munkát. Miközben az idei munkát értékelték a pártvezetőségi ülésen, szó esett a jövő évi feladatokról is, melyek középpontjába ismét a márciusi véradás kerül. Ennek előkészítése megkezdődik, már januárban k. p.