Az Üstökös, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-03 / 1. szám

Lehullott az ősi mente, Újra felülkerült a frakk. Fejünkön is hiányzik egy : Mindent elfogott a — sc­h­w­i­n­d­e­r. De a rim is beköszönte .Jött a bécsi­, a pesti — k­r­a­k­k. Régi kardunk, régi hírünk A bölcsesség sutra dobta ; De utána, ment vetésünk S azt is megette — a rozsda S mert hódolva idegennek Nemzetünket hagytuk árván, Sorainkban tizedelt meg Az ezreket irtó — j­á­r­v­á­n­y. A­mikor még jól ment dolgunk ! Volt miniszter néha tíz is . Mióta veszélyben forgunk Állandó a — k­o­r­m­á­n­y-k­r­i­z­i­s. Hogy egyszerű födelünkre Nem elég a könnyű zsindely : S­im, míg meg nem hallgatótok Ott a ,,házban“ Tiszát, Ghyczyt. Az áldásból lett csak átok . Sok profitból, sok — deficzit. Esok német kádencziát Fordítsd el jó Isten rólunk : Legyen hát az uj éven át — Jobb erkölcsünk és jobb dolgunk. Forduljon az egyig vissza A mit elvitt volt a k r a k k, Legyen, ép a financzia S egészséges mint a makk. S mert csak német indigen. S nem magyar szó ám a rozs­d­a. Tegye zsebre, vigye vissza, A­ki onnan ezt b­eh­ozt­a.

Next