Az Üstökös, 1890 (33. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1890-07-20 / 3. szám
az eredményért fogadják köszönetemet s a legénységet ma délutánra felmentem a gyakorlat alól. Kapitány. (A tiszthelyetteshez.) Kadét! Vezesse haza a századot. A gyakorlatokkal a tábornok úr meg volt elégedve. A defilirozás is jó volt. Délután raszt. Tiszthelyettes. (A hazaérkezés után hosszú «habt acht»-ban tartva a legénységet.) Jaj nektek, ti kutyák, ti hunczut bitangok. Nem csináltatok jól semmit, a «detűtirozás» komisz volt. Megálljátok, majd megtanítalak én titeket kirúgni a lábat! Délután két órakor iskola. Abtret! — Mi van valami jó ennivaló? — Van kérem borjúszegű, rostélyos, eszkalupp, bécsi szelet, gulyás, pörkölt — — No hát hozzon egy pörköltet. · Az nincs kérem alá van. — De hiszen csak most mondta, hogy van. · Azt hittem, hogy pörköltet csak nem tetszik rendelni. Kibúvó felelet. · De az akkor «nem»-telenség volna... Az élő étlap. — Addig fel nem kelek innen, Bella, míg «igen»-sem mond. Jámbor költő... Jámbor költő, ne dalolj Siralmakról folyton. Ne búsuljon kebeled Világ- s embersorson. Illik ez az örökön Búbánatról zengő nóta. Világfennállása óta Gyászfátyol az örömön ? Mit sirattok, kit temettek? Földi létre, kik születnek S e világi éltet ? Mennyországba értek, Ha a halál Lekaszál. S földön, kiknek bús dalát Fülünk be nem vette: Tenger hallgatóra talál A magas mennyekbe’. Elmondod majd versidet; Meghallgatják: mind siket. J. K. L.: A meglágyult kövek Mit tett egy házi úr, hogy a nyaralója előtt felhalmozott kődarabokat eltüntesse ? Kihozott egy nyárra egy zongora-tanítónőt, a ki minden reggel végig játszotta az ablaknál a «Szűz imáját» s a kövek rövid idő alatt sima aszfalttá lágyultak. 1890 julius 20.