Úttörővezető, 1956 (10. évfolyam, 1-2. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

K VEZETŐ 1945 február 13. 1944 karácsony első napján az északról s dél felől győzelmesen előre­törő szovjet seregek áthatolhatatlan gyűrűbe fogták a fővárosban garázdál­kodó náci és nyilas csapatokat. Budapest körül a szovjet vonalakban decem­ber 29-e reggelig szüntelenül harsogott a rádió. — „Figyelem! Figyelem! Parlamentereket küldünk! Parlamentereket küldünk!“ S Buda felől Osztya­­penko kapitány, Vecsés határában Steinmetz Miklós kapitány robogott a fehérzászlós gépkocsin a frontparancsnok üzenetével a német főparancsnok­ság felé. Mikor a fehérzászlós parlamenterek a nácik lőállásaihoz közeledtek, azok lesből golyózáporral árasztották el őket. Steinmetz kapitány kocsijából láng csapott ki, s ugyanakkor a Duna túlsó partján az elvetemült orgyilko­sok Osztyapenko kapitányt is leterítették. A nácik el akarták pusztítani fővárosunkat, s hogy ez nem valósult meg, nem rajtuk múlott. A szovjet harcosok a lelkes, hős parlamenterek galád lemészárlásáért nem a főváros népén állottak bosszút, nem lőtték rommá nagyméretű lövedékekkel Buda­pestet, hanem­­ a sokkal nagyobb véráldozatot követelő utcai harcot választva géppuskafészekről géppuskafészekre, házról házra, pincéről pincére haladva semmisítették meg a fasisztákat, és 1945 február 13-án végleg felszabadítot­ták hazánk fővárosát. 1817 március 2. „Tűzokádó gyanánt tenger mélyéből egyszerre bukkansz ki“ — így köszönti váratlan feltűnésekor Arany Jánost népi, nemzeti költészetünk egyik alapvetőjét, s vezérlő alakját, a magyar nyelv máig utól nem ért mes­terét — verses levelében Petőfi. Ez a pompázó költői kép — lényege szerint: valóság. Az ismeretlen szalontai másodjegyző első poétái szárnypróbálga­tása nem keltett feltűnést. De 1847 elején, mikor a Kisfaludy Társaság beszély-pályázatán díjnyertesnek hirdetik elbeszélő költeményét, a ,„Toldi‘‘-t, bírálóinak elragadtatott magasztalása egy napról másikra magasba röpíti Arany János nevét. 1848 tavaszán a visszavonultságra hajlamos Arany János toborzókkal, csatadalokkal lelkesít. A forradalom elbukása és barátja, Petőfi elvesztése Arany szívébe gyászt hozott. Korának egyik legműveltebb, legtanultabb embere volt, irodalmi tanul­mányai, oktató versei a magyar nyelvről, művészi formáról, a valóság helyes ábrázolásáról — maradandó, szilárd értékűek. Mindmáig legelevenebb művei — a balladák. Ezeknek a mesteri sűrí­­tésű dalba foglalt drámáknak finom csiszolatán életének változó korszakai verődnek vissza. Születésnapján kegyelettel emlékezünk róla.

Next