Utunk évkönyv, 1974

Kovács György: Megkísértésem

Kovács György MEGKÍS­ÉRTÉSEM Nem tartok ott, ahol Homérosz : nem verseng értem hét város. Sőt mind ez ideig hegyek közt rejtőzködő székely falvaink is értéktelenek maradtak ilyenszerű versengés fellángoltatása iránt. Reám várt hát a döntés : kicsiny világunknak mely zugát vallom szülőföldemnek. Küsmödöt ? Mert valójában ott rugdalóztam a fürdővízben, amelybe a bába belemártott. Sőt: ott jegyeztek be az újszü­löttek anyakönyvébe is. Tehát az állami és egyházi „bürokrácia” a mellett a kicsi, dombos, girbe-görbe utcákra fűzött falu mellett szól, amelynek lakossága mindig híres volt művészi kivitelű kályhacsempék készítéséről. Annak idején a királyi család is tőlük vásárolt csempét a szinajai Foisor­­kastély nagytermének kandallójához. Születésem után pár hónappal azonban, akaratomon és tudtomon kívül, már a Kis-Küküllő menti Nagykend faluban háborítottam csecsemővisításommal az egyéb­ként oly néma éjszakák csöndjét. Kétségtelen: eszmél­kedésemben, nyiladozó érzel­memnek e falu jelentette nem csupán a világ közepét, hanem magát a nagyvilágot is. Ismertem minden lakóját. A csordapásztor kürtjének hajnali búgását. A határnak minden ösvényét. A legelő bokrait, a temető sírhantjait. Még azt is tudtam, hogy melyik mohos sírkő milyen szögben roskad a föld felé. Mélyen beleláttam gyermeki szememmel a lakosság hétköznapi és ünnepi életébe, fogékony agyam elraktározta magában a csalá­dok rejtett titkait. Olyan volt számomra az a falu, mint egy bonckéssel ezernyi darabra szabdalt emberi szervezet. Ott ütöttek szíven az emberi lét első, nagy benyomásai , inkább tragikusak, mint szívderítők. A téli éjszakákban kéklő hómezőkről tarkasüvöltés remegtette meg ablakaink zúzmarás üvegszemeit. Belém vésődtek mélyen az első világháború sötét élményei, s magam is ott lábatlankodtam a szájtáti gyülekezetben, amikor a pipei kocsmában huszonhárom késszúrással leterített Zejk Jánost — egy kétméternyi magas, vékony nyakú, vékony lábú, erőteljes ádámcsutkájú legényt a véres rongyok közt hazaszállították a szalmával bélelt szekérderékban. Leste a falu, mikor száll el belőle a lélek. Ám a huszonhárom szúrást és a rengeteg vérveszteséget is kiheverte az istenadta. Igaz, azután tízszer is meggondolta, mielőtt öklével leütötte volna a környékbeli kocsmák mestergerendájáról aláfüggő petróleumlámpát. Élmények, amelyek gyökeréig tépték a gyermeki lelket: kiszakadás a szülői házból, a családi fészek melegéből, indulás egy kora őszi napon Nagyenyedre, a Bethlen­­kollégiumba, búcsúzkodás mindattól, ami addig az életet jelentette számomra . a

Next