Útunk, 1951 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1951-01-13 / 1. szám
I IJ III. mI V A KULTÚRFORRADALOM LENINI ÚTJÁN A népi demokrácia forradalma országunkban a szocialista forradalom történelmi feladatait tölti be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme — Sztálin elvtárs megállapítása szerint — új korszakot nyitott az egész emberiség és így hazánk történetében is. Társadalmi életünk anyagi alapjainak szocialista átalakítása, nemzeti, kulturális megújhodást indított el hazánkban. A dolgozó nép győzedelmes előrehaladása a soiaizmus gazdasági és társadalmi alakjának kiépítésében megteremti a kultúra "■"•«»keresiialakulásának objektív szükségszerűségét !» A kultúrforradalom elválaszthatja r ísze a szocializmás építésének. A kult mint egy adott történelmi korszak uralkodó osztályának világnézetét kifejtő társadalmi tudat formáinak összesége, valamint a terjesztését, szervezését, fejlesztését és biztosítását célzó társadalmi intézmények egysége, tevékeny szerepet játszik a társadalom fejlődésében Minden új társadalmi alap kialakítja megfelelő kultúráját, mely hatékonyan segíti elő az adott termelési mód kialakulását, fennmaradását. A polgári kultúra, ugyanúgy, mint az egész tőkésrendszer felülépítménye hatékonyan, tevékenyen szolgálja a tőkés termelési módot, a tőkés kizsákmányolást. Nyilvánvalóan bizonyítja ezt a tényt a mai amerikai kultúra, mely minden megnyilvánulásával a kapitalizmus fenntartását, az agressziót szolgálja. A szocializmus alapjaiért vívott harc is kitermelte egy új kultúra szükségességét, mely tevékenyen szolgálja az új társadalmi rendszer kialakulását és megerősítését. Országunk fejlődésének szocialista útja megköveteli tehát egy új, tartalmában szocialista, a szocializmus építését szolgáló és formájában nemzeti kultúra kialakítását. Gheorghiu-Dej elvtárs rávilágított arra hogy egy új, szocialista tartalmú kultúra alkotásának útján vagyunk, mely nem lesz valamely kisebbség előjoga, hanem az gzszes dolgozók tulajdona. Ennek az új kultúrának kialakulása forradalmi jellegű. Forradalmi Elsősorban, mert a termelési viszonyok forradalmi átalakulását tükrözi Annak kifejezése, hogy az új szocialista termelési viszonyok következtében szükség van egy új magatartásra a természet és társadalom egészével szemben. Másodsorban forradalmi jellegű az új kultúra kialakulása, mivel tartalmában, fejlődési ütemében és formájában tükrözi az új szocialista nemzetek kialakulását. Végül is forradalmi jellegét kulturális átalakulásunk onnan nyeri, hogy harcban születik, a harc szükségleteiből fakad közvetlenül és tudatosan a szocializmus és békéért vívott harc szolgálatában áll. Kultúrforradalmunk az ország népét olyan színvonalra hivatott emelni, mely lehetővé tegye a széles néptömegek bekapcsolását állami és közéletünk vezetésébe. Annak a kulturális nyomornak a felszámolása, mely következménye az évszázados kizsákmányolásnak , elengedhetetlen feltétele a szocializmus építésének. Ezt a lenini-sztálini elvet mi sem bizonyítja jobban, mint az utolsó két év története hazánkban. Minden kétséget kizáróan: gazdasági és forradalmi életünk továbbfejlődésének gyorsuló üteme szoros kapcsolatban van kultúrforradalmunk kibontakozásával. A Párt és állam széleskörű nevelő munkája nélkül, a felszabadulás előtt kultúrnívó szintjén lehetetlen lett volna a néptanácsok megalakítása és a dolgozók tízezreinek a bekapcsolása az állam vezetésébe. Hasonlóképpen a munkásosztály politikai tudatának és szakmai színvonalának emelése nélkül elképzelhetetlenek a termelés frontján elért eredmények. A Román Népköztársaságban új kultúra van kialakulóban A szocialista kultúráért vívott harc vezető ereje, bölcs sugalmazója a Román Munkáspárt. Pártunk harcának elméleti alapját az új kultúra kialakításában, mint minden vonatkozásban, Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítása képezi. Miképpen a népi demokrácia szocialista fejlődésének meghatározó feltétele a Szovjetunióval való szoros és baráti együtműködés, hasonlóképen szocialista kultúránk kialakítása és ezt a székségszerű történelmi törvényszerűséget követve nem valósulhat meg az igazi emberi kultúra magasabb megnyilvánulása a szovjet kultúrával való szoros együttműködés nélkül. A szovjet kultúra megtestesülése a legelőrehaladottabb eszmei tartalomnak , a marxista-leninista párt világnézetének. Mint ilyen, a szovjet kultúra képezi az egész emberiség eljövendő kultúrájának példaképét. A mi körülményeink között pedig azt a döntő tényezőt jelenti, amely előre viszi a népi demokráciák kultúrforradalmát. Magasztos tartalmának elsajátítása forradalmasítja a nemzeti kultúrákat, meghatározza újjászületésüket. immár 27 év múlatt el Lenin halála óta és a katúrfáradalom lenini alapervei Sztálin továbbfejlesztésében változatlan érvénnyel hatnak mind szélesebb és szélesebb területen. A kultúrforradallsm lenini elméletének alapvető tétele a proletárdikttúra történelmi szerepe a szocialista kultúra kialakításában. Mint ismeretes, a szocialista kultúra elemei még a kapitalizmus korszakában alakulnak ki. Ebből a tényből kiindulva, a mensevikek — elsősorban Bogdanov — azt a következtetést igyekeztek kikényszeríteni, miszerint lehetséges lenne a szocialista kultúra kialakítása a polgári társadalmon belül, a szocialista forradalmat megelőzően. Mi több, a mensevikek és velük karöltve az európai szociáldemokrata revizionisták azt hirdették, hogy a munkásosztály kulturális szín- vonalának emelése nélkül (mely a kapitalista társadalomban kellene végbemenjen) lehetetlen a szocialista forradalom. Ilyenképen a proletárforradalom bekövetkezése — menseviki, kispolgári felfogás szerint — csakis a munkásosztály kulturális felemelkedése után következhetik be. Ez a beállítás lényegében elodázza a forradalom kérdését és közvetlenül a tőkés társadalom fennmaradását szolgálja. Lenin kíméletlenül leleplezte a Bogdánov-féle idealista hazugságokat. Igaz, hogy a szocialista kultúra elemei és ezek között elsősorban a marxista-leninista világnézet, a proletáriátus politikai és szervezeti tapasztalata, mely legmagasabb osztályszervezetében a marxista-leninista párt-kban nyilvánul meg — még a kapitalista társadalmon belül születnek meg, a tulajdonképpeni szocialista kultúra csakis a proletárdiktatúra államának megalakulása után alakulhat és fejlődhet ki. A kultúrforradalom csak része a társadalmi forradalomnak. Megvalósításának feltétele tehát a politikai forradalom végigvitele, a proletárdiktatúra megteremtése. Ahhoz, hogy a kultúrforradalom ne legyen üres forma szükséges — tanítja Lenin — megteremteni akultúra átalakulásának anyagi feltételeit. A szocializmus eszméi csak úgy nyerhetnek döntő szerepet az új kultúra kialakulásában, csak akkor válnak ennek uralkodó eszméivé, ha a proletariátus kiharcolja a társadalom anyagi erői feletti uralmat, megragadja az államhatalmat a célból, hogy biztosítsa a szocialista termelési viszonyok forradalmi győzelmét, így az új kultúra építésének útját Lenin szervesen hozzákapcsolja a proletárdiktatúra megteremtéséért vívott harchoz, elválaszthatatlan részévé teszi a szocializmus építése egész folyamatának. A munkásosztály forradalmi marxista-leninista pártja az a tényleges vezető erő, mely irányítja a kultúrforradalom fejlődését. Lenin kifejlesztette a kultúra pártszerűségéről szóló tanítást, mely egyrészt a kultúrának tevékenyen a szocializmus szolgálatába való állítását, másrészt a kultúra irányításának a munkásosztály kezébe való letételét jelenti. A párt vezető és irányító szerepe a kultúra szocialista fejlődésének biztosítéka. A szovjet állam, a proletárdiktatúra legtökéletesebb formája, széles néptömegeket mozgósított az állam és a gazdasági élet vezetésében. Ennek szükségszerű feltétele volt az ország népei kulturális színvonalának gyors, de ugyanakkor alapos emelkedése. Lenin kidolgozta a kultúrforradalom stratégiáját és taktikáját. A szovjet hatalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első éveiben már kidolgozta a törvényes intézkedések olyan rendszerét, mely a kultúrforradalom tudományos vezetésének magas iskolája. Mélyreható változások állottak be a közoktatás, a tudományos, irodalmi és művészeti élet területén, az állam és társadalom szervezésének vonalán és a szovjet emberek erkölcsi arculatának átalakításában, ötéves tervünk tanügyi és kulturális célkitűzései a lenini elmélet szilárd talaján épülnek fel. A széles néptömegek bekapcsolása az ország vezetésébe, a tömegek építő kritikájának kibontakozása elképzelhetetlen az írástudatlanság felszámolása nélküli. Az analfabetizmus elleni harc a kultúrforradalom alapvető feladata. Lehetetlen a dolgozó tömegek tevékenységét a tudomány, a marxista-leninista politika szintjére emelni amíg meg nem szüntetjük a kapitalizmusnak ezt a rákfenéjét. Evvel kapcsolatban nyilvánul meg a lenini kultúrstratégia egyik sajátsága, mely a fiatalság nevelésé . kiv *ivaradóan terei -ik a felnőttek kultúrszmvonalái»,ik .»„Résére ill. ”A hatalom kivívását követő *korszakban a Párt és munkáspa__ály előtt az a hatalmas feladat merül fel, hogy újjánevelje a kapitalista rendszer által fizikailag kisajtolt és szellemileg elnyomorított proletár és nemproletár tömegeket, hogy ezek képesek legyenek az új társadalom építésére. Az analfabétizmus egyike azon osztályeszközöknek, melyeket a kapitalista társadalom arra használt, hogy kisajátítsa a kultúrát a kizsákmányolók számára. „Azelőtt — mondotta Lenin 1918-ban — minden emberi ész, minden lángelme csak azért alkotott, hogy egyeseknek adja a kultúra és technika minden áldását, másokat pedig megfosszon a legszükségesebbektől is — a művelődéstől és a fejlődéstől. Ma azonban a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közös tulajdona és mostantól fog.va soha többé emberi ész és lángelme nem lehet az erőszak, a kizsákmányolás eszközévé.” Az analfabetizmus elleni küzdelem csak feltétele a tömegek kulturális felemelésének. Ahhoz, hogy ez a folyamat megvalósulhasson, elengedhetetlenül szükséges volt — nálunk is — a kultúrjavak, a kulturális intézmények államosítása. Az Ötéves Terv ebben a tekintetben is új perspektívákat nyit meg, új feladatokat jelöl ki. Országunk történetében először vonjuk be az összes elemi iskolaköteles gyermekeket a tanítás hálózatába és jelentős (28°/6-os) emelkedés áll be a középfokú iskolák tanulóinak számát illetőleg. A felsőoktatás soha nem látott színvonalat ér el az Ötéves Terv utolsó évében. Ugyanakkor jelentős mértékben javulnak a tanulási feltételek is. A lenini kultúrstratégia alapkövetelménye, hogy a kultúra a nép fegyverévé és a nép sajátjává váljék. Ez a lenini követelmény széles alkalmazást kell, hogy nyerjen. Ennek előfeltétele azon anyagi feltételek megteremtése, amelyek szükségesek a kultúra kifejlődéséhez, de igényli ugyanakkor mindazon korlátok ledöntését, amelyek a kapitalizmus kultúraellenes politikáját jellemzik: a nemzeti elnyomatásnak, a nők kulturális kisemmizettségének megszüntetését. A Román Munkáspárt ebben a vonatkozásban is híven követte a lenini-sztálini tanítást és ma nincsenek nyelvi korlátok, amelyek útját állnák a nemzetiségi dolgozó tömegek kulturális emelkedésének. Legfelsőbb tudományos fórumunkban, a B.N K. Akadémiájában például szintén együttműködnek tudományos kiválóságaink nemzeti, vagy nemre való különbség nélkül. Az új kultúra népi jellege és szoros kapcsolata a munkásosztály harcával határozza meg tudományos életünk, művészetünk sajátos jellegét, közvetlen kapcsolatát az élettel. Az utolsó két évben jelentős változások álltak be a tudomány és a gyakorlat, a művészet és az élet közötti kapcsolatokban. Alkotóink döntő része komoly és eredményes erőfeszítéseket tesz az új marxista-leninista alapozású tudomány kialakítására és népi művészet felvirágoztatására. Íróink, művészeink tudósaink az Ötéves Tervbe való bekapcsolódásukon keresztül a szocializmus építésének és a békéért vívott harcnak aktív tényezőivé váltak. A proletárdiktatúra államában új kultúra épül ki szakadatlan és éles harcban a felbomlott polgári kultúra termékeivel és hatásával szemben. Pártunk éberen mozgósít. PAVEL APOSTOL (Folytatása a 12. oldalon.) Megjelenik kéthetenként szombaton IRODALOMM S AVARELŐDÉS * 4 VI. ÉVFOLYAM, 1 (115) SZÁM , TIZENKÉT OLDAL, ÁRA 12 LEJ— KOLOZSVÁR, 1951 JANUÁR 13 IEGBÉLYEGEZZÜK/✓ LUIZ CARLOS PRESTES ÜLDÖZŐIT Luiz Carlos Prestes neve járja be a világot, tiltakozásra mozgósító erővel azokkal az imperialista ragadozókkal szemben, akik Északamerikában és Brazíliában még mindig azt hiszik, hogy a kommunisták üldözésével megállíthatják az időt, meghosszabbíthatják elnyomó uralmukat a gyarmati népek fölött, vagy kiköszörülhetik a Korea elleni rablóhadjáratukban elszenvedett kudarcuk okozta csorbát. Luiz Carlos Prestes fejére vérdíjat tűztek ki, mert a Brazil Kommunista Párt kiváló vezetője, mert a brazil nép a „Reménység lovagjának“ nevezi. Mert ez a nép is, mint minden más elnyomott nép, a kommunisták pártjaitól reméli a felszabadulást. Mert a brazil nép legjobbjai egyetértettek Luiz Carlos Prestesszel, amikor azt üzente az imperialistáknak: „Soha nem fogunk fegyvert a Szovjetúnió ellen. És ha országunk áruló kormánya megkísérli, hogy új háborúba rángasson bennünket, a háborút felszabadító harccá, az imperialista szörnyeteg elleni háborúvá változtatjuk át.“ Tudjuk, főbenjáró bűn az ilyen nyilatkozat a Szovjetunió ellen uszító ragadozók szemében. És embertelen, mocskos moráljuk megítélése szerint még szörnyűbb bűn, hogy Luiz Carlos Prestes nemrégiben kiadta a jelszót: „Egyetlen brazil katonát sem Koreába, az amerikai támadók segítségére.“ De az egyszerű emberek százmilliói számára a legemberibb szó, a Brazil Kommunista Párt legendás hírű vezetőjének minden szava. Mert kifejezi minden gyerekét, férjét és apját féltő nőnek és anyának a legforróbb érzelmeit. De kifejezi a haladó szellemű alkotó tudósnak is vágyát, azt a nagyszerű vágyat, hogy építhessen rombolás helyett. Korea rommá perzselt városai, tönkrement ipartelepei, nehéz tankokkal legázolt falvai és megtizedelt lakosai sorsát látják a brazil anyák és minden brazil dolgozó, mikor vezetőjük szavát adják szájról-szájra. Mélyen átérzik, ahogy mi is átérezzük, hogy a vérdíjat nem csupán Luiz Carlos Prestes fejére tűzték ki, hanem az ő fejükre és a mi fejünkre is, mert mi mindnyájan egyetértünk a Brazil Kommunista Párt nagy vezetőjével. Milyen nevetségesen szánalmas és amellett aljas erőlködés vérdíjjal arra biztatni a brazil anyákat, hogy saját gyerekeiket szolgáltassák ki a brazil kormány hóhérainak, Dutra brazil diktátornak, Truman bérencének. Mert ezek a fenevadak szemérmetlenül sem többet, sem kevesebbet nem kívánnak, mikor Luiz Carlos Prestes hóhérkézre adását tervezik. Azt kívánják, hogy a brazil nép mondjon le békeharcáról, egyezzék bele, hogy Koreába, vagy máshová hurcolják elpusztulni. Amikor Hitler letűnt a világtörténelem fórumairól, azt hittük, hogy kivételes szörnyszülött bestiával, a tébolynak olyan sűrített jelenségével van dolgunk, amilyenhez hasonlót nem láthatunk többé. És íme, Truman és társasága esetében, másod- és harmadpéldányokban ismétlődik meg az imperialista világban. Most már nem is csodálkozunk ezen. Hiszen valóban észvesztő lehet számunkra, ahogyan mozog a föld ezeknek a frakkos zsiványoknak a lába alatt. Fél évszázad alatt a világ egy negyedén kikergették őket öröknek hitt zsákmányterületeikről. És kergetik őket Koreából is, de botot ragadtak a világ másik háromnegyedében is. Hiábavaló volt vérdíj, terror és börtön, hiábavaló a vérengzés, kipusztultak a világnak az általunk lakott feléből és ki fognak pusztulni a másik feléből is. Nem várhatjuk azonban, hogy maguktól pusztuljanak ki. Pusztítani kell őket a tiltakozó szó, a leleplezés minden eszközével. Védjük ugyanakkor azokat, akik az emberiség reménységei. Amilyen Luiz Carlos Prestes is. Azoknak a legkiválóbbaknak az egyikei, akik üldöztetéssel szembeszállva harcolnak a békéért. Luiz Carlos Prestes már hosszú évek óta törvényen kívüli állapotban, de a brazil nép oltalmazó szeretetébe rejtőzve vívja nagy harcát. Erőt ad neki az is, hogy a Nagy Szovjetúnióban személyesen volt alkalma meggyőződni a szocialista rendszer fölényéről, a rothadó imperialista világgal szemben. Ne merjetek hozzányúlni, fenevadak. A ti nevetek lesz gyűlöltebb, minden perccel, amit üldözésére fordíttok. Ellenetek emelünk vádat. Tanúként, vádlóként, de ítélőbíróként is ott állunk a brazil nép és Luiz Carlos Prestes mellett. NAGY ISTVÁN