Utunk, 1957 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1957-01-05 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! III VI * A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA ★ XII. ÉVFOLYAM I. (427) SZÁM — ARA 50 BANI — KOLOZSVÁR, 1957. JANUÁR 5. SZOMBAT A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG IROSHOZ KEDVES BARÁTAINK! A korábbi évek szokásától eltérően az idei új esztendő alkalmából engedjétek meg, hogy nyílt levélben üdvözöljünk Benneteket, általatok pedig a Magyar Népköztársaság súlyos megpróbáltatásokat átvészelt népét. úgy véljük, hogy a tovatűnő óesztendő és a reánk köszöntő új sok tekintetben emlékeztet az 1945-ös évre. Mi akkor már szabadok voltunk, közületek azonban számosan a még fel nem szabadított Budapesten Hitler és Szálasi terrorja alatt gyötrődtek. Mi, itt Romániában szorongva figyeltük a magyar nép hazafias erőinek kibontakozását a Kommunisták Pártjának vezetése alatt. Vártuk, mikor adtok életjelt s milyen lesz a magatartásotok abban a küzdelemben, melynek célja az úri Magyarország megdöntése , a munkások és parasztok államának megteremtése volt. Aggódásunk érthető volt, hiszen közülünk többen is együtt küzdöttek veletek a második világháború legsúlyosabb éveiben. Bizonyára emlékeztek a korábbi évekből a Korunkban megjelent írásainkra, közös jelentkezéseinkre, a Magyar Történelmi Emlékbizottságra, melyet együtt alakítottunk. Annak leple alatt mi, erdélyiek is veletek szóltunk Magyarország felszabadításáért és a demokratikus célok kivívásáért. Emlékezhettek balatonszárszói előadásainkra és felszólalásainkra; a budapesti és debreceni Györffy-kollégiumokban lezajlott vitákra; az építőmunkások és vasasok otthonaiban megtartott tanácskozásiakra is. Bizonyára nem feledkeztetek meg a mi 48-as Erdély című antológiánkról s többek között a Népszavában, Kelet Népében, a Márciusban és a Magyar Csillagban, a Termésben megjelent cikkeinkről sem. Ezekben állást foglaltunk a bűnös, szovjetellenes háború folytatói ellen, a nagybirtokrendszer és a kapitalizmus szétrontásáért, s a népi demokrácia, illetve a szocializmus körvonalait igyekeztünk felvázolni. És nem éppen hatástalanul. A nép java hallgatott reánk, mert írásainkban a sokat szenvedett tömegek törekvéseit fejeztük ki. Mindezek után érthető, ha most is aggódva figyeljük, vajon nem tett-e kárt Bennetek az ellenforradalom? Élnek-e mindazok a küzdőtársaink, akikkel annak idején együtt tervezgettük: mi mindent tehetünk azért, hogy a román és magyar sovinizmus karmaiból kiszabadítsuk s összebarátkoztassuk az egymásra haragított két népet, Románia és Magyarország között pedig megszüntessünk minden viszályt. Törekvésünk a felszabadulás éveiben meg is hozta gyümölcsét s ez magától értetődő, hiszen Tist a népi demokrácia oldalára álltatok. Mindezekre emlékezve joggal érezzük: nemcsak az új Románia, hanem az új Magyarország megteremtésében is részünk volt. Részünket növekedni láttuk, mikor felszabadulás után írt könyveink Nálatok is visszhangra találtak s bizonyára építően is hatottak. A mi könyveitek viszont nálunk erősítették a népi demokrácia létjogosultságába vetett hitet és meggyőződést. Az említettek alapján könnyű elképzelni aggodalmunkat, amikor hírét vettük az október 23-i eseményeknek, úgy éreztük, hogy a dolgozó népnek az ország gazdasági és politikai életében meglevő súlyos hibák felszámolására irányuló törekvéseit megnyergelte a sötét reakció. Aggodalmunkat mélységes megdöbbenés és felháborodás váltotta fel, amikor féktelen brutalitással kibontakozott az ellenforradalom. Mi is megtámadottnak éreztük magunkat. Mindjárt tudtuk, hogy a Budapest utcáira szórt könyvek között a mi könyveink is máglyára kerülnek s megint tért nyernek az irodalomban is a sovinizmus és nacionalizmus terjesztői, akik ismét megmérgeznék népeink barátságát. " Tudjuk, hogy e veszedelmek felidézéséhez hozzájárult az a csoport is, amely görcsösen takargatta bűneit s végsőkig ragaszkodott a hatalomhoz. Magatartásával eltorzította a szocialista fejlődést, de mindent felülmúlt az a veszedelem, melyet hosszú évek során külső imperialista támogatással az ellenforradalom készített elő. Létalapjában támadta meg a magyar szocializmust A kapitalizmus és a nagybirtokrendszer helyreállításához látott, annak minden, a nép számára borzalmas tartozékával együtt. Bizony mélyen fellélegzettünk a megkönnyebbüléstől, mikor híre jött, hogy a zűrzavar közepette akadtak férfiak, akik szembeszálltak az ellenforradalommal s a végső pillanatban megalakították a munkások és parasztok forradalmi kormányát. Elismerésünk a Kádár-kormányé, mely a történelmi szükségszerűséget felismerve, a proletár nemzetköziség alapján szovjet segítséggel elejét tudta venni egy olyan mérhetetlen szerencsétlenségnek, amilyent a magyar nép még nem ért meg történelme folyamán. Az ellenforradalom temetővé változtatta volna egész Magyarországot, veszélybe sodorta volna a mi békénket is, és sorompót vert volna a két ország népei közé, apák és fiúk, testvérek és rokonok közé. Kedves Barátaink! örömmel tölt el bennünket az új esztendő küszöbén az a tudat, hogy a magyar munkásosztály és dolgozó parasztság legjobbjai követik kormányuk és a Magyar Szocialista Munkáspárt útmutatását, hogy minél hamarabb begyógyítsák az ország sebeit, és továbbfejleszszék a szocializmust. Kérünk Benneteket, juttassátok el hozzájuk újévi jókívánságainkat. Az újesztendőbe átlépve feszülten figyeljük, hogyan hallatjátok szavatokat a munkás- és paraszthatalom oldalán, a kormány támogatása dolgában, hogyan járultak hozzá egy olyan közszellem kialakításához, mely az ellenforradalom szellemét teljesen felszámolja. A hozzánk érkező szűkszavú s nem egyszer ellentmondó hírekből mindezt nem tudjuk világosan lemérni. Ám ismerjük a dicsőséges múltra visszatekintő magyar irodalmat; ismerjük Bacsányi és Petőfi, Ady és Móricz Zsigmond, Juhász Gyula és József Attila elévülhetetlen hagyatékát. Tudjuk, hogy az élő magyar irodalom soha sem fordulhat szembe velük. Nem fér hozzá kétség, hogy azok az írók, akik szeretik népüket, más utat, mint a szocializmus útját nem választhatnak. Képtelenek vagyunk még, csak elképzelni is, hogy egykori küzdőtársaink ne ugyanarra a következtetésre jussanak, mint mi; hogy ne ugyanazokat a feladatokat jelölnék ki a maguk számára, mint mi, a magunk számára. Mi szívvel-lélekkel együtt megyünk : lincizokkal , akik a szocializmus útján haladnak. A szocializmus építése nélkül céltalanná válnék életünk. Meggyőződésünk, hogy a tietek is meddővé válnék. A munkásosztály pártja és a népkormány vezetése nélkül szocializmust építeni nem lehet. Ebben a szellemben kívánunk Nektek termékeny új esztendőt. Régi küzdőtársaitok és barátaitok: 1956. december 31. ASZTALOS ISTVÁN BALOGH EDGÁR BARTALIS JÁNOS HORVÁTH IMRE HORVÁTH ISTVÁN KACSÓ SÁNDOR KISS JENŐ KOVÁCS GYÖRGY Nem csak ez olvasók örvendenek. Örvendenek az írók is. LÉTAY LAJOS MOLTER KÁROLY NAGY ISTVÁN ROBOTOS IMRE SALAMON LÁSZLÓ SZENTIMREI JENŐ SZILÁGYI ANDRÁS TOMPA LÁSZLÓ A távol kék vizén átúl feloldódnak az emlékek, de itt, a mi életünkön fognak, mint a szövevények. Egyszer házunk ereszalján, fészkébe hordott kócszálon láttam vergődni egy fecskét, — most magam is úgy találom. Mennyi kócban kötelezőm belül rajtad, utcaajtónk! Úgy zúdul rám a múlt, hogy már rendet is csak alig tartok. Visszamérem a múlt időt. Emlékimet veszem sorra, parasztosan, ahogy szoktuk, a materialista módra. Látom magam, mintha nézném szaporaforgású filmen, egyszer sárban, máskor porban, s szellő dagasztja az ingem. Könny és vér sós szagát érzem, trágyák kesernyés illatát. Peregnek a lila napok és a vörhenyes éjtszakák. Nagyanyám jajszavát hallom, — hangja az eget hasítja. De az isten süket füllel hallgatja és meg nem nyitja konok, mélyöblű kék mennyét. Ha kinyitná, nagybátyáim átkiálthatnák a semmi hazugságtermő pusztáin: — Cifra álom a menny, anyám, kék pókháló, sebet fedni. Magas az ég, ne ott keress, ha már nem tudsz elfeledni. Megtalálsz még, hol az ekénk, fejszénk, kapánk nyomát látod. A sarjadó búzaszálban éljük tovább a világot!... Szekér zörög. Két vad tulok most érzi az első igát. Rohannak és a rúdvégen nagyapám csüng, onnan kiált: „Gyertek, mindent összetörnek!... Pusta!“ hallom, s a szekérrúd a két megvadult ökörrel az istálló falának fut. Járom roppan, reccsen a rúd, s nagyapám oldalbordája... Ökre lábát marja lenn a földön, s vérhabzik kínjában ... Beszélni kezd kicsi házunk immár szúette talpfára. Urasági-lopottja volt. Anyám ájultan hullt rája. Ketten hozták le a Bükkről, csillagtalan, vak éjtszakán. Ájult felesége mellett káromkodni se mert apám. Nagyot emelt édesanyám, de olyant nem tudott mégsem, hogy én tanulni mehessek, s ne az ő életét éljem... A vak éjben apám foga, mint a villámló ég recseg. Abból minden szónál inkább megértettem az életet. Pereg a film ... Ostorcsapó hasítja bőröm a könyvek, a betűk miatt s az arcom feresztik keserű könnyek. Torlódnak a képek lázzal, tűzzel, ahogy folyt az élet. Nappal szerszám, este könyvek, s mind fárasztóbb meredélyek. Mind szélesebb a láthatár, mind konokabb az akarat. — Ki tudja hány paraszt vágya, mely a szántások közt maradt, gyűlt bennem, s hány görcsös ököl sújtásra emelt ereje lendítette akarásom, hogy kifelé törjek vele. 1949—56 HORVÁTH ISTVÁN A MI ÉLETÜNKÖN ,r most folyik a betűk újoncozása. Néhány nap, talán egy-két hét — és már szilárd csatarendbe, hasábok előrenyomuló oszlopaiba állanak, tízezrével és százezrével, szürkén és mégis tündöklően, szép vigyázz állásban és mégis rohamozva .. . Mert a betűk, bár ólomból vannak, mégsem ólomkatonák. Mozgékonyak és frissek, elevenek és kemények, s bár élni is tudnak, inkább életrekeltenek, életet adnak. Életet a gondolatnak, a szépségnek és az igazságnak. Új lapok és folyóiratok megjelenése előtt állunk. Újra megjelenik Kolozsváron ,az erdélyi magyar haladó sajtó legnagyszerűbb terméke, a Korunk. Coşbuc hajdani lapjának nevével új román irodalmi-művészeti hetilap indul: a Tribuna És elhagyja rövidesen a nyomdát a sokszínű, érdekes, kis havi újság, a kicsinyek derűs és okos lapja: a Napsugár. Három lap, három új egysége a betűk hadseregének. S ez ünnep — a tömegek igényéről tanúskodó nagy ünnep, melyet tollforgatónak és olvasónak, lapszerkesztőnek és egyszerű levelezőnek, nyomdásznak és politikusnak ünnepelnie kell. Közhely, kopogó közhely, hogy a betű az emberek jóbarátja. De ez fordítva is igaz. A betűnek is vannak jóbarátai. Barátai és elenségei, futó ismerősei és testilelki jóbarátai. A betű ismerőseinek és jóbarátainak táborát köszöntik most az új lapok — és bővítik majd minden bizonnyal még jobban táborukat. Örvendjenek hát a barátok, a szenvedő-,lyes olvasók — és mérgelődjenek az ellenségek. S ha az olvasókra e lapok megjelenése az olvasás kötelezettségét — úgy, az írókra a súlyosabbat, a felelősségteljesebbet, az írás szép kötelességét rója. Az olvasók szószólóiként, a tömegek igényeinek szószólóiként az írók is ott voltak a lapok szorgalmazói között. Most rajtuk a sor: legyenek aztán ezek a lapok olyanok, hogy ki is elégítsék az olvasók tudás- és igazságszomját. A romániai magyar irodalomnak mindezt erejét meg kell feszítenie, hogy a párt lenini nemzeti politikájának eredményeképpen megjelenő új kiadványok a lehető legmagasabb színvonalat képviseljék. Gyönyörű kötelesség méltóvá tenni a mai Korunkat — Gaál Gábor Korunkához. Gyönyörű — és, nehéz kötelesség. Az irodalmunknak és tudományosságunknak meg van hozzá az ereje, hogy megfeleljen ennek a kötelességnek. Ugyanakkor baráti, testvéri és írói hivatásunk, hogy a most induló román testvérlapnak is minden támogatást megadjunk: a romániai magyar írók a legnagyobb szeretettel várják a Tribună-t és biztosak afelől, hogy az a román-magyar barátság elmélyítésének egyik kitűnő mozgósító és szervező ereje lesz. Ifjúsági és gyermekirodalmunk legjobb tollforgatói pedig — és nem csak ők — minden úton-módon hozzá kell, hogy járuljanak ahhoz, hogy a Napsugár a kicsinyek legnagyobb igényeit is kielégítse. Az új lapok megjelenése nemcsak örömet, hanem kötelességet is jelent tehát. A betűknek vezérekre van szüksége. Nem ,a szakmai elfogultság mondatja velünk: a három új sajtótermék megjelenése Kolozsváron rendkívül jelentős eseménye az ország és a város kultúréletének. Azt mondhatnék: mindegyikük fölér egy-egy új művészeti intézmény, színház, onora vagy főiskola létesítésével. Indulásuk minden bizonnyal új pezsgést indít nemcsak sajtóéletünkben; kihat a művészeti és tudományos élet minden területére, lehetővé teszi minden bizonnyal új és új írók indulását, új és új műv°k születését, lehetővé teszi számos lényegbe vágó irodalmi, művészeti és tudományos kérdés fölvetését, tisztázását. A lapok körül természetszerűleg új írói csoportom lasok alakulnak majd ki, ami hozzájárul irodalmunk változatosságának, sokszínűségének biztosításához, hiszen az irodalmi lapok mindig is ilyen mágneses központjai voltak az irodalmi életnek, központjai, melyekhez ezőn vonzódtak bizonyos alkatú írók, kritikusok, művészek. Nem kétséges, hogy az azonos világnézeten alapuló esztétikai elveken belül számos változat, számos áramlat lehetséges és hogy az áramlatok közötti versengés erősíti az irodalmat, felszínre hozza az alkotás legjavát. Ezért is várunk új pezsdülést az új folyóiratok indulásától. Végül még csak egyet: a nép a maga javakat termelő fáradozásával tette és teszi lehetővé a művészet és a művészek létét. A népnek tartozunk hát hálával a három új folyóirat megjelenéséért is. A nép a mi gazdánk, neki kell számot adnunk. Nem játszi kedvtelésből, nem szeszélyes kegyből biztosítja a nép a múzsák kenyerét; szüksége van énekre, színekre, igaz szavakra. Nem csak a művész s a tollforgató hálás a népnek — a nép még hálásabb művészeinek. Hálás — de csak akkor, ha a mű nem hazudtolja meg, ha nem kacagja szembe, ha tiszteli, szereti és bátor igazmondással szolgálja. A három új folyóirat is ezt a szolgálatot vállalja- S a nép hálás lesz ezért. ABRUDAN PETRE