Üvegipar, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

2 A formális vonások lerontják a verseny hatékonyságát A gyáraik legfelső vezetői­nek törekvése abban az irány­­­ban hat, hogy teremtsék meg folyamatos munkavégzés feltételeit, de meg kell mon­danom, hogy a gyárak közép­szintű vezetőinek ilyen irányú munkájában még komoly hiá­nyosságok Üzemvezetőink, tapasztalhatók. művezetőink egy része ma is csak kötelesség­ből foglalkozik a brigádok irá­nyításával, a brigádok vál­lalásainak teljesítéséhez szük­séges feltételek megteremté­sével nem foglalkoznak terv­szerűen, elhanyagolják a fo­lyamatos munkavégzést aka­dályozó tényezők megszünte­tésével kapcsolatos feladato­kat. A világos, mozgósító hatású célkitűzéseik hiányának tud­ható be, hogy a szocialista brigádok jelentős hányada sablonos gazdasági vállaláso­kat tesz, amelyek általában a teljesítményszázalékuk nö­velésére irányul. Az ilyen vál­lalások nincsenek kapcsolat­ban a gyári, üzemi tervekkel az abban előirányzott terme­lés- és termelékenységnöve­kedéssel a gyár, az üzem idő­szakonként változó termelési struktúrájából adódó fontos feladatokkal. Ezek a hiányos­ságok a munkai verseny haté­konyságát lerontják, formális­sá teszik azt. Ezért minden munkahelyen meg kell köve­telni, hogy a gazdasági veze­tők rendszeresen folyalkozza­­nak a szervezett, folyamatos munkavégzés megteremtésével, feltételeinek a munka­­verseny eredményeinek bizto­sításával. Ez a kérdés szorosan össze­függ a munk­averseny anyagi ösztönzésével. A már említett felső szintű határozatok a munkaverseny-mozgalommal szemben minőségileg maga­sabb követelményeket tá­masztanak és ehhez igazodik a vállalatok és a vállalaton belüli kollektíváik eredmé­­nyeinek erkölcsi és anyagi el­ismerése. Szabályozza a válla­latok éves és középtávú ter­vük eredményes teljesítése után adományozható kitünte­téseket, intézkedik a szocialis­ta brigádok, egyének kitünte­téséről stb. Ezeket nem kívá­nom részletesen ismertetni. Ehelyett elsősorban a vállala­ton belüli anyagi ösztönzés fő kérdéseiről beszélnék. A kormányhatározat mondja: „A vállalatoknál ki­személyi jövedelem növelésé­­­re rendelkezésére álló eszkö­zök olyan elosztását kell biz­tosítani, amely hatásosan ösz­tönöz a célfeladatok megvaló­sítására és amely arány­ban ál­l a mun­kaverseny­ben kifej­tett tevékenységgel.” Ez az előírás olyan követel­ményt támaszt vállalatunknál is, hogy a ténylegesen elvég­zett munkáért járó béren felül rendelkezésre álló úgynevezett „mozgóbéreket” koncentrál­juk és azokat a végzett mun­kán alapuló tö­bbleteredmé­­nyek elismerésére használjuk fel — hangsúlyozta Szokup Lajos vezérigazgató. Ebben a kérdésben­ értünk már el eredményeket. Megnö­vekede­tt a célfeladatok pre­mizálására rendelkezésire álló bérkeret. Ennek felhasználá­­sáb­an azonban több negatí­vum is jelentkezik. A premi­zálásra rendelkezésre álló mozgóbéreket esetenként nem előre meghatározott célfelada­tok teljesítése után, hanem utólagosan, jutalmazás, vagy egyéb címen fizetik ki. Hibás­nak kell tekintenünk azt gyakorlatot is, amikor év köz­­­ben egész minimális összege­ket használnak fel célfelada­tok ösztönzésére, év végén viszont a bértartalékoka­t tel­jes egészében kifizetik jutal­mazás címén. Ezt a helytelen módszert meg kell szüntetnünk, mert annak ösztönző hatása kevés, nem a végzett munka szerinti elosztást, hanem az egyenlős­­dit erősíti, sérti a dolgozók igazságé­rzetét. El kell érnünk, hogy a ki­emelkedő eredményeket el­érő brigádok, dolgozók legye­nek a legjobban kereső és a legtöbb célprémiumot kapó, legmegbecsültebb dolgozók is. A célfeladatok premizálásával — a termelés legfontosabb, időszakonként változó felada­tainak teljesítése mellett — a brigádok ösztönzését hatéko­nyabbá tehetjük, a brigádok kiemelkedő tevékenységének anyagi elismerése rugalmasan, év közben bármikor eszközöl­hető. Ezzel tudunk eleget ten­ni anna­k a követelménynek, hogy a kiváló eredményeket közvetlenül kövesse a megér­demelt anyagi elismerés. ÜVEGIPAR (Folytatás az 1. oldalról) tenni. Ennek megfelelően in­tézményesen kell gondoskod­nunk a vezetésre alkalmas brigádtagok képzéséről és to­­vábbk­épzéséről. mény érvényesítése A követel­céljából felül kell vizsgálni a dolgo­zók képzésére és továbbképzé­sére vonatkozó gyári* üzemi akadémiák tervét és ahol az szükséges, módosítani kell. Az üzemi demokrácia eddigi fórumai: a termelési tanács­kozások, üzemi gyűlések, mű­szaki konferenciáik, munkaér­tekezletek, brigádvezetői érte­kezletek stb. beváltak, álta­lában nem ezeket kell bővíte­ni, hanem azok tartalmi vo­natkozású kérdéseiben kell előbbre lépnünk, fejlődnünk. A különböző szintű fóru­mokon a megtárgyalandó anyagokat differenciáltan kell megválasztani, hogy ezáltal konkrét, az érintett dolgozók által is értett és ismert kér­dések kerülhessenek megtár­gyalásra. Ez a dolgozók akti­vitását, kezdeményezését nagyban elősegíti. Az üzemi demokrácia kér­déséhez tartozik a párt-, szak­szervezet, KISZ -szervezet vé­leményének rendszeres meg­­kérése, meghallgatása. Ezek a szervek dolgozóink legszéle­sebb rétegeivel tartják a kap­csolatot, ismerik a dolgozók véleményét, hangulatát, prob­lémáit. Ezeknek a széles kö­rű, gazdag tapasztalatoknak az ismerete és figyelembevé­tele a rend és a fegyelem, az emberről való gondoskodás, a jó üzemi légkör kialakításá­nak elengedhetetlen feltétele. A korszerű munka- és üzemszervezési tevékenység­ben rejlő lehetőségek kihasz­nálásáb­an még nagyon sok tennivalónk van, s ezeknek elengedhetetlenül szükséges a vállalat gazdasági és társadal­mi szerveinek összehangolt, szoros együttműködésén túl­menően a dolgozók széles ré­­tegének e munkába történő bevonása. Az MSZMP X. kongresszu­sain mondta Kádár elvtárs: „A minimum, amit a dolgozók elvárnak a vezetőiktől, hogy biztosítsák munkájukhoz a megfelelő feltételeket. Enél­­kül nincs erkölcsi alapja egyetlen vezetőnek sem, hogy jobb munkát várjon a dolgo­zóktól.” Ez így is van. A dolgozók a munkahelyen tapasztalt kö­rülmények alapján ítélik meg a gazdasági vezetőket, a tár­sadalmi szervek munkáját, sőt nem ritkán az általános poli­tikai helyzetet is. Ahol sok a gépállás, rossz az anyagellátás, szervezetlen a munka, ott romlik a techno­lógiai, a munkafegyelem, rossz a dolgozók közérzete, hangu­lata. De ez fordítva is igaz. Ahol jó a szervezettség, rend és fegyelem van, a dolgozók folyamatosan tudnak dolgoz­ni, ott szilárdabb a munkafe­gyelem, jó a munkakedv és a közérzet. 27—28 százalékot tesz ki. A létszámnövekedés ezen idő alatt 1200 volt (9,3 százalék), így a termelés növekedéseinek kb. 70 százalékát a termelé­kenység növekedésével bizto­sítottuk. Ez az arány még jobb, ha figyelembe vesszük, hogy az Orosházi Síküveggyár létszámának egy részét már ez évben fel kellett venni és gyakorlatilag termelés ott még nem folyik. Már a IV. ötéves terv készí­tésénél jelentős exportnöve­léssel számoltunk a belföldi piac felvevőképességének kor­látozott lehetőségei miatt. Ma elmondhatom, hogy e téren is jó eredmény­t értünk el, hi­szen a termelés közel 30 szá­zalékát nagyobb külföldre adjuk el, részét tőkéspiaco­kon, ami ez évben már több mint 8 millió dollár bevételt jelent a népgazdaságnak. Igaz, ez a tény sok problémát fel­vetett az exportáló gyáraink­nál­, mert a kialakult piaci helyzet miatt versenyképes­nek kell lennünk minőségiben, árban sokszor fejlettebb üveg­iparral rendelkező országok­kal is. Az eredmény azt mu­tatja, hogy értjük ezt a ver­senyt és sok országiban terem­tettük meg a magy­ar üveg jó hírnevét. Úgy hiszem, a termelés és az előbbiekben röviden is­mertetett termelési és nyere­ségnövekedés megalapozása érdekében a IV. ötéves terv­ben jelentős, szinte minden gyárra kiterjedő beruházások fejlesztési programját hajtot­tuk végre. A beruházások ös­­­szege 5 év alatt valamivel meghaladja a 3 milliárd fo­rintot. Ebből 1,5 milliárdba kerül az Orosházi Síküveggyár felépítése, amely indulásra készen áll, a kemence a na­pokban befűthető lesz. A fennmaradó 1500­—1600 millió forintot a meglevő gyárak korszerűsítésére fordítjuk. A jövő évben befejezzük az egész iparban a földgázra és olajra való átállást. Ma már csak Ajkán dolgozik egy szén­­generátor, a gyár fele ott is földgázzal dolgozik. Hogy ez mit jelent a munkakörülmé­nyek javulása terén, azt a huzákban dolgozóknak nem kell magyaráznom. A jövő évben befejezzük a csomago­lóüveg-fejlesztés programját, ami 450 millió forintba kerül, 1­975-b­en kerül befejezésre a Salgótarjáni Síküveggyár re­konstrukciója 350 millió fintért. Befejezés előtt áll­t a­Miskolci Üveggyár teljes ár­a­építése 120 millió forintért. A jövő évben fejezzük be nagykanizsai, 1975-i ben az aj­a­kai gyár átépítését, de sorol­A beszámolót követő­ vitá­ban elsőnek Tóth Kálmán, a vszb titkárra szólalt fel és ar­a azért beszélt, hogy jobban látja változó világ problémáit, aki részt vesz a politikaii kép­zésben. A politikai nevelő munka további javításáh­oz kérte a szakszervezeti aktivis­ták és a brigádvezetők foko­zott segítségét. Foglalkozott a szakmai képzés problémáival is. Nődolgozóink köreiben ala­csony a szakképzettek aránya. Igaz, hogy gyárainkban kevés a szakképzettséget igénylő női munkakör, de a meglevő szű­kös lehetőségekkel is csak ak­kor tudnak élni nődolgozóink, ha jobban segítjük szakmai tanulásukat. Fiatal szakmun­kásaink patronálása pedig ne abban merüljön ki, hogy ün­nepélyesen fogadjuk amikor munkába állnak­ őket. A brigádok segítsék, tanítsák a szakma alapos ismeretére a fiatalokat. A vezérigazgatónk szavait idézve szólt arról, mi­lyen sokan nem végezték el dolgozóink közül az általános iskola nyolc osztályát, s ezek többsége 30 évesnél fiatalabb. Szocialista brigádjaink is te­kintsék feladatuknak az álta­lános műveltség gyarapítását, de arra is szükség van, hogy jobban megbecsüljük a tanu­ló, önma­gunkat továbbképző és magasabb képesítést szerző dolgozóinkat. A szocialista brigádok neve­ az export mellett nagy érdek­lődésre számíthat dolgozóink­nál a vállalat­ jövedelempoliti­kájának végrehajtása. A vál­lalat nyereségének alakulása, amely ez évben eléri a 420— 430 millió forintot (s ez meg­felel az ötéves tervben elő­irányzott nagyságrendnek), le­hetővé tette, hogy az elmúlt 3 évben évről évre tervsze­rűen növeljük dolgozóink jö­vedelmét. A terv a bérszín­vonal növelését — a központi béremelés nélkül — 2-3,5 szá­zalékban határozta meg. Ez év első felének lezárásával megvizsgáltuk, hogy két és fél év alatt a terv félidejében ho­gyan teljesítettük ezt a célki­tűzést. Itt is­­ arról­­­ számolha­tok be, hogy a végrehajtás tervszerűen folyik, mert a két és fél év alatt a bérszínvonal a központi fejlesztéssel együtt 17,6 százalékkal, anélkül pe­dig 12,5 százalékkal növeke­dett, ez valamivel magasabb, mint a tervezett. Ha a munkás- és alkalmazotti bérek alaku­lását vizsgáljuk megállapítha­­tó, hogy ezen idő alatt az al­kalmazotti bérek emelkedése valamivel alacsonyabb volt — kb. 10­,4 százalék —, ami úgy ítélhető meg, hogy a kiadott irányelveknek megfelelően kívánt arányt biztosítani tud­n­juk. hatnám a tokodi, az ampulla­gyári ez irányú munkákat, me­lyeknek­ befejezése esedékes, s melyeknek 1975-ig ered­ményeként j­elentős lépést te­szünk előre a hazai üveggyár­tás korszerűsítésének útján. Külön szeretném megemlí­teni, hogy a fejlesztési prog­ramok keretében egyik fő cél­­kitűzésün­knek tekintettük és tekintjük az egészségesebb munka­körülmények biztosítá­sát és azt, hogy a szociális lé­tesítmények mindenütt meg­feleljenek az előírásoknak. Er­re a célra kb. 120 millió forin­tot fordítunk: új fürdők, öltö­zőik, konyha, ebédlő, orvosi rendelők épültek és épülnek. Vállalati eredményeink lehe­tővé tették a dolgozók lakás­építésének támogatását is, amire ebben az ötéves terv­ben kb. 20 millió forintot for­dítottunk. Tervkészítési szabályza­tunknak megfelelően gyáraink elkészítették 1974. évi gazda­sági előterveiket, s ennek alapján elkészült a vállalati előzetes terv is. Jelenleg fo­lyik a végleges, 1974. évre vo­natkozó vállalati terv készíté­se az 1973. december 1-re be­küldött gyári­ tervek alapján. Jelenleg, sajnos, csak az elő­­tervek alapján tudom tájé­koztatni a tanácskozás részt­vevőit, alapvető változásra fő szerepének fontosságát hangsúlyozta felszólalásábban Takács István (Salgótarjáni Síküveggyár). Szép számmal akadnak gyárukban olyanok is, akik egy évben 5—6 alka­lommal mulasztanak igazolat­lanul. Ne az legyen a cél, hogy az ilyeneket kizárják a brigádból­, hanem az, hogy megneveljé­k őket. Ha minden brigád csak egy ilyen mun­kást tud rendszerető,­ fegyel­mezett emberré nevelni, már az is fontos eredmény. Prob­lémát jelent a nem közvetle­nül termelőüzemekhez tarto­zó szocialista brigádok ter­melési eredményeinek értéke­lése, például a karbantartóké, azonban várhatóan nem ke­rül sor.­ A IV. ötéves tervünkben 1974. évire rögzített főb­b cél­­k­­tűzéseiink változatlanok ma­radtak. A teljes termelési ér­ték több mint 300 millió fo­rintos növelését tervezzük, mely lehetővé teszi a belföldi igények fokozott kielégítése mellett tőkésexportunk több mint 1 millió dollárral, szocia­lista relációjú exportunknak pedig kb. 1,5 millió rubellel valló növelését. IV. ötéves tervünkben rög­zített szintinere megfelelően 1974. évre 500 millió forintos eredmény elérését tervezzük. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalat bérszínvonalát saját erőből 3—4 százalékkal növel­jük, melyet még kiegészít a központi bérfejlesztés kb. 1 százalékos áthúzódó Az 500 millió forintos hatású. ered­mény vállalati szinten több egy hónapi részesedési alap képződését biztosítja. Ös­­­szességében biztosítottnak lát­szik a bérszínvonal és a sze­mélyi jövedelem mind 1974. évi ütemének, mind 1975. év­re tervezetett szintjének el­érése. A jövő évi terv még megvi­tatásra kerül a gyárak dolgo­zóival. Biztosra veszem, hogy a szocialista vetkező évben brigádok a kö­rs ugyanolyan lelkesedéssel fogják segíteni az 1974. évi tervünkben meg­fogalmazott feladatok teljesí­tését, mint ahogyan eb­ben a tervidőszakban már többször megtették. Feladataink vonatkozásában továbbra is az a legfontosabb törekvésünk, hogy a IV. öt­éves tervünkben meghatáro­zott cél­k­­tűzéseinket maradék­talanul teljesítsük, sőt túltel­jesítsük. Gazdasági tevékeny­ségünk h­atékonyságálnak nö­velésével egyidejűleg messze­menően gondoskodnunk kell a dolgozók munka- és életkö­rül­ményeinek javításáról, a jó üzemi légkör kialakításáról, a dolgozóik kezdeményező és ak­tivitási készségének emelésé­ről. Ezekben a feladatokban döntő jelentőséggel bír a szo­cialista bri­gádmozgalom. A szocialista módon tanulni­, élni hármas dolgozni, jelszó következetes érvényesítése le­hető­vé teszi, hogy olyan mun­kásgárdánnk fejlődjön ki, amely szakmailag jól képzett, művelt, közéleti tevékenysé­g­ét végző dolgozókból áll. Ebben a munkában a gazda­sági és társadalmi szervek mellett igen fontos szerepük van a szocialista brigádveze­tőiknek. Azzal a kéréssel feje­zem be vitaindító beszámoló­mat, hogy a tanácskozás részt­vevői mondják el a munka­­v­erseny-m­ozgalomban szerzett kedvező tapasztalataikat és azokat a hiányosságokat, ame­lyek jelenleg a mozgalom fej­lesztését a­kadályozzák. vitája Francz József, üvegfúvó brigádvezető, a Tokodi Üveg­gyár 44 szocialista brigádja nevében szólalt fel a tanács­kozáson. Elsősorban a nevelő munkában, a szocialista mun­­kaer­kölcs marad­ék­talan meg­val­ósí­tásában látja feladataik lényegét. Üvegfúvó brigádjá­nak tagjai az elmúlt években valamennyien munkakörüknek elvégezték a megfelelő szafalmásító és továbbképző tanfolyamokat.­ Példamuta­tóan vesznek részt minden év­ben az önkéntes véradáson Sok társadalmi munkaórát teljesítettek a különböző kul­turális és sportlétesítményeik fejlesztésénél. Valamennyi szocialista brigáddal együtt vettek részt ők is az új iskola felépítésében. A Tokodi Üveg­gyár társadalmi­ és gaddasági vezetősége nagy jelentőséget tulajdonít a versenynek, a szocialista brigádmozga­lom­nak. Rendszeresen kifejezésre juttatják ezt az eredményesen dolgozó brigádok erkölcsi el­ismerésével és anyagi megbe­csülésével. Segíti brigádjaik mun­káját az újólag elkészített versenyszabályzat és különö­sen az, hogy negyedévenként rendszeresen megtartják brigádvezet­ők és a patronálok a értekezletét. Középszintű gaz­dasági vezetőiktől azt várják, hogy következetesebben bizto­sítsák a mun­kai verseny felté­teleit. Szalai József, a Salgótarjáni Síküveggyár Mikszáth Kálmán Szocialista Brigádjának veze­tője arról számolt eddig kétszer nyerték be, hogy el az arany fokozatú jelvényt. Nagy létszámú a brigádjuk és nyug­talanítja az a probléma, hogy egy brigádstag­ esetleges mu­lasztása miatt az egész kollek­tívát kizárják a versenyből. Ezt eddig rendszerint azzal előzték meg, hogy a mulasz­tót, még ha a törzsgárda régi tagja volt is, kihagyták a bri­gádból. A munkából azonban ezeket sem lehet „kihagyni”... A múlt évben már nem is zártak ki senkit a brigádjuk­ból, viszont az értékeléskor az egész brigádot elmarasztal­ták néhány brigádtag igazo­latlan mulasztása miatt. Az értékelésnek, véleménye sze­rint inkább arra kellene te­kintettel lennie, milyen ered­ményeket ért el a brigád tag­jainak nevelésében. Az Orosházi Üveggyár I-es hutájában dolgozó Vörös Ok­tóber Szocialista Brigád nevé­ben szólalt fel ezután Gallai István brigádvezető. Elmon­dotta, hogy feladataik jobb végrehajtása érdekében fej­lesztik szakmai tudásukat. Szakmai tanfolyamot szervez­tek gépkezelőik részére. A be­tanítás feladatát a gépészek vállalták és a tudnivalók el­sajátítását a főgépész és művezető havonta ellenőrizte. a A patronálás szép példája­ként elmondta, hogy brigád­juk megalakulása óta segített egy állami gondozott fiút, Földvári Zsiigmondot. Zsiga úgy megszerette a brigádot, hogy miután szakmunkás lett, hozzájuk jö­tt dolgozni. Gép­kezelőként kezdte, s miután gépésze bevonult­­ katonának, a brigád vállalta, hogy három hónap alatt betanítják a gé­pész­ munkakörbe. Termelési eredményei máris elérik a többiekét. (Folytatás az 5. oldalon) 120 millió forint a szociális ellátottság javítására A tanácskozás Takács István Francz József Szalai József Garai István Jelentősen növeltük a termelékenységet . A szocialista brigádok vezetői 1971. évi tanácskozá­sán a IV. ötéves tervünkben rögzített feladatok teljesítését jelöltem meg vállalatpolitikai célki­tűzéseink egyik alapvető feladataként. Arról tájékoztat­hatom az elvtársakat, hogy az eddig eltelt 3 év alatt fő cél­kitűzéseink időarányos részét teljesítettük — folytatta a ve­zérigazgató. A IV. ötéves terv első há­rom évében várhatóan 550— 600 millió forinttal növekszik a termelés volumene, amely 1974. január.

Next