Üvegipar, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Salgótarján A számok­ nem hazudnak Mihez volt erőnk elegendő? Mi várható eddigi erőfeszíté­seink alapján? A kérdés, így janyártájt már nem költői. S, ha az olvasó emlékszik arra, amit decemberben, bemu­tatkozó oldalunkon felvázoltam mindarról, ami az 1984-es évünket jellemezte, megérti, hogy szívesen fordulok a szá­mokhoz. Mert azok nem hazudnak. A Salgótarjáni Öblösüveggyárban a teljes termelés nö­vekedésének üteme: 12 százalék. A nem rubelelszámolású export üteme 26 százalékos. A rubelelszámolású export nö­vekedésének üteme 7 százalék. Összfoglalkoztatotti állomá­nyi létszám növekedésének volumene 3,7 százalék. A teljes munkaidős fizikai létszámunk növekedésének volumene 2,9 százalék. Az elszámolás alapjául szolgáló eredményünk nö­vekedésének volumene 569 százalék. Eszköz- és bérarányos nyereségünk az 1983. évi 0,62 százalékról 6,69 százalékra növekedett. Exportunk mindkét relációban tervközelben teljesült. Jövedelempolitikánkat a tervezett lehetőségeinken belül valósítottuk meg. Az elszámolás alapjául szolgáló 1984. évi várható gyári eredmény az 55—60 millió forintos sávban van. A lejtőn felkapaszkodni... Nehéz. Nemcsak azért, mert­­ fennáll a visszacsúszás veszélye, vagy mert hátulról a felfelé jövők belénk hajtanak. Hanem azért is, mert az újraindulás mindenképp bonyolultabb. Több energiát, nagyobb gázt, több figyelmet igényel. A kézifékre is oda kell figyelni. No és 1985? Idei terveinket a szerény mértékű előbbrejutás jegyében jelöltük ki. Korszerűsítjük a gyártmány struktúrát és gyártástechnológiát. A vevők piacának igényeit ki kell elégíteni. A kézi gyártás további létszám- és technikai fej­lesztését tervezzük, a piaci lehetőségeink jobb kihasználása érdekében. Rugalmasságunkat ugyanis anyagi feltételeink, lehetőségeink, s az üvegfúvók megtartásához szükséges bér­­színvonal emelésével nyújtott külső segítség mértéke hatá­rozza meg. Értékesítési, marketingtevékenységünk további javításával egyidejűleg mérlegelni fogjuk azt is, hogy ter­­mékeink nyereségéből az értékesítésben részt vevő szerve­zeteknek mennyit, s meddig célszerű átengedni. Javítani akarjuk belső szervezettségünket. Csökkenteni többletkölt­ségeinket, az importanyag-, valamint az energiafelhaszná­lást. Olcsóbbá, korszerűbbé, és szebbé tesszük áruink cso­magolását. A Salgótarjáni öblösüveggyár préstermékeinek egy ré­szét kivéve, általában minden piacon eladható termékeket állít elő. Ennek ismeretében is a gyárvezetés legfőbb célja olyan gyári eredmény elérése, amely az éves átlagos népgaz­dasági szintű áremelkedésnél nagyobb mértékű átlagbér­emelést biztosít dolgozóinak. Céljainkat a gazdasági környezethez történő rugalmasabb alkalmazkodással, a szellemi kapacitásunk jobb kihaszná­­lásával, a nyereségorientált vezetési szemlélet érvényesíté­­sévelt a racionális költséggazdálkodás bevezetésével, illetve szervezetkorszerűsítéssel kívánjuk elérni. Mindehhez az elmúlt évek nyereségtömegénél nagyobb nyereséget kellett terveznünk. Az 1985-re az elszámolás alapjául megtervezett 80 millió forint már meghaladja az eddigi munkánkkal, hatékonyságunkkal megközelíthető inflexiós pontot. Ezért mintegy 20 ezer tonna jó üvegáru meg­termelésére és értékesítésére kell közös munkával vállal­koznunk, erőinket egyesíteni. Kazinczy Gyula igazgató Együttes ülés (Folytatás az 1. oldalról) had rendelkezésű fejlesztési alappal gazdálkodhatunk. Ezért át kell műszaki-fejlesztést gondolnunk és beru­házási politikánkat. A szabályozó rendszer le­hetővé teszi a vállalatok szá­mára annak eldöntését, hogy milyen keresetszabályozás­ban kívánnak működni az elkövetkezendő években. Vállalatunk még most végzi azokat a számításokat, ame­lyeknek alapján január vé­géig­ el kell döntenünk, hogy a keresetszint és a kereset­­növekmény bérgazdálkodási forma közül melyiket válas­­­szuk. Tervezzük, hogy feb­ruár közepéig kidolgozzuk a vállalat új, belső érdekeltsé­gi rendszerét, s ennek a fel­adatnak az elvégzésére gaz­dasági vezetőkből és szak­­szervezeti titkárokból külön­bizottságot hozunk létre. A tájékoztatók után Czina Sándor vezérigazgató beje­lentette, sikerült elérni a 810 milliós nyereséget. Követke­zésképpen a melegüzemi pót­lékot a december havi bé­rekkel kifizetjük, együtt, január 12-én ha a vszb is egyetért vele. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Dr. Molnár Balázs, a vszb titká­ra megköszönte a nyereség­tervüket túlteljesítő gyárak vezetőinek munkáját, és meg­elégedéssel nyugtázta, hogy a melegüzemi pótlékot — az ígérethez híven — még az 1984-es év béralapjának ter­hére fizetjük ki. Az igazgató tanács és vszb ezután külön-külön foly­a­tatta munkáját. A gyárigaz­­gatók az­­ új belső érdekeltsé­­­gi rendszer körvonalait vi­tatták és fogalmazták meg, a vszb pedig megtartotta évi utolsó ülését, amelyen első­ként Sápi Lajos vezérigazga­tó-helyettes ismertette a vál­lalati beruházások helyzetét. Elmondta, hogy a vállalat jö­vőjét nagymértékben beru­házáspolitikája határozza meg. Jelenleg 15 beruházás van folyamatban, s 1984-ben 492 millió forintot fordítot­tunk fejlesztésre. Ezután részletesen beszámolt a 15 beruházás jelenlegi állapotá­ról, problémáiról, s a meg­valósítás várható időpontjá­ról. 1985-ben tovább folytat­juk az Intenzív beruházási politikát, s mintegy 580 mil­lió forintot fordítunk fejlesz­tésre. Eredményességét is fokoznunk kell a határidők és az előirányzott költségek betartásával, de a legna­gyobb hangsúlyt a hatékony­ságra kell helyezni, hogy minden beruházás hozza azt az eredményt, amelyet ter­veztünk. A vszb tagjaival ezután Varga Mihály munkaügyi osztályvezető ismertette januárral életbe lépett új vál­a­lalati, sőt az egész iparágra kiterjedő munka- és m­un­­kásbesorolási rendszert, amit egy külön erre a célra létre­hozott szakbizottság 1 éves megfeszített munkával, a gyá­rak aktív bevonásával készí­tette el. A testület kisebb módosításokkal elfogadta az új besorolási rendszert, annak januári bevezetését va­l­lamennyi gyárban, de a vég­legesítésére csak a kollektív szerződés idei módosításakor kerül sor. íngipar 2 A beszámoló párttaggyűlésekről jelentjük Karcag öt évet átfogó, arról számot adó párttaggyűlést tartot­tunk a Karcagi Üveggyárban, amelyen részt vett dr. Ma­joros Károly, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, Zagyi János, a Karcag városi pártbizottság első titkára, és Németh Pál, politikai munkatárs. A beszámolót előterjesz­tette Fagyas Imre, a gyári pártalapszervezet titkára. Az el­múlt öt év taggyűlései közül ez volt az első, amelyen vég­re felszabadult volt a hangulat. Nem mondhatjuk ugyan, hogy már teljesen „sínen va­gyunk”, de az emberek kedvén mindenképpen meglátszik, hogy 1984-ben eredményes volt a gyár gazdálkodása. Egyébként a beszámoló taggyűlést megelőző pártcsoport­­ü­léseken őszintén feltárták az emberek a problémáikat, a gondjaikat, véleményüket. Maga a beszámoló is kritikus hangvételű, nem az eddig elért eredményeket dicsőíti, ha­nem felhívja a figyelmet a továbblépésre, a jövő gond­jaira. Utal többek között arra, hogy 1980—82. években a ter­vezett célokat nem tudtuk el­érni. Mert nem volt megfele­lő az olvadtüveg-minőség, a termékszerkezet nem kellően igazodott a­z igényekhez, a termelésszer­­z és -irányí­tás nem volt évszerű és kö­vetkezetes. .. Majd 1982-ben a gyár vezetése „megfiatalodott”, a középvezetők között is sok fiatal szakember kapott ko­moly feladatot. Az eddigi eredmények alapján azt mond­hatjuk, hogy megállták a he­lyüket, a rájuk bízott teendő­ket meg tudták oldani. 1983-ban csökkentettük az olvasztott üvegfajták számát, és jelentősen megváltoztattuk a termékszerkezetet, figyelem­be véve a piaci igényeket. A gazdaságtalan termékek gyár­tását megszüntettük, helyettük megpróbáltunk olyan „vezér­termékeket” kialakítani, ame­lyekből lehet nagyobb soroza­tot gazdaságosan előállítani. Valószínű, hogy a kozmetikai csomagolóüvegek jelentik ezt a termékfajtát. Eközben je­lentősen javult a gyár ener­giagazdálkodása és a jó üveg­­kihozatal is.­­Van még persze javítani­való a minőség területén és jobban oda kell figyelni készletgazdálkodásra is. A be­­­számoló kritikusan­­ tárja fel, hogy bár javulás figyelhető meg a munkafegyelem terüle­tén, de ez a javulás nem elég­séges. Többször kellett terme­lési programot változtatni műszakkezdéskor, mert italo­zás miatt valaki nem jött be dolgozni! 1984. szeptemberében bein­dítottuk az üvegfúvó-szak­munkástanulók első évfolya­mát. Igyekeztünk számukra olyan körülményeket és lehe­tőségeket teremteni, hogy tanulóévek után itt maradja­a­nak, itt hasznosítsák tudásu­kat. A beszámoló kitér arra is, hogy a pártvezetés hogyan segítette a gazdasági munkát. A karcagi városi pártbizottság egy éve megvizsgálta a gyár politikai és gazdasági helyze­tét. Az elvi politikai segítsé­get megkaptuk és folyamato­san alkalmaztuk munkánk so­rán. Az éves munkaprogra­munk tartalmazza azokat a konkrét mozgósító, szervező és ellenőrző feladatokat, ame­lyek segítik a gazdasági tevé­kenységet. A beszámolót követően, több hozzászólás hangzott el. Németh Pál, gyárunk politikai instruktora is minősítette pártalapszervezet munkáját és a hangsúlyozta, hogy szerinte az Üvegipari Művektől későn kértünk segítséget, s így várt eredmények is csak késve a jelentkeznek. A pártmunkát jónak tartotta, és jónak ítélte meg a káderpolitikái, az ok­tatási és a párttaggá nevelő m­unkát is. Természetesen be­szélt a tennivalókról, és a javítanivalókról. A hozzászólások alapján még mindig vannak véle­ményeltérések a vgm-ek szük­ségességét illetően. Nyilván­ más­képp látja az, aki dolgo­zik a munkaközösségben, és másképp az aki nem. Tény viszont az, hogy mindenkép­pen jobban oda kell figyelni a műszakban végzett tevé­kenységre, a munka hatékony­­­ságára, mert épp a gmk a jó példa arra, hogyan lehet ha­tékony munkát végezni ugyan­olyan szerszámokkal, ugyan­olyan körülmények között, mint műszakban, ha jól szer­vezett és előkészített a munka. A gazdasági vezetés mindenképpen szükség szerint van rájuk, mert plusz-termelő­kapacitást jelentenek Dr. Majoros Károly, a szolnok megyei első titkár hozzászólásában örömmel nyugtázta, hogy a taggyűlés őszinte, nyílt hangulatban zajlott és a párttagok nyíltan elmondták problémáikat To­vábbra is az a feladat, hogy a kitűzött célokat meg kell va­lósítani az emberek mozgósí­tásával, amelyhez a természe­tes eszköz a meggyőzés! A hozzászólásokat a válasz­adás követte, amivel minden­ki elégedett volt és öt év után először úgy zártuk a taggyű­lést, hogy most már bíznak az emberek, mert látják munká­juk értelmét, eredményét. Parád Mit tettünk a XII. pártkongresszus óta? Hogyan alakult a vállalat, a pártalapszervezet tevékenysége? Erről számolt be Ódor Lászlóné párttitkár a Parádi Üveggyár kommunis­táinak. A taggyűlésen részt vett Kiss Sándor a megyei párt­­bizottság, Kalmár Imre, a városi pártbizottság és Barna Miklós a nagyközségi pártbizottság titkára is. Az előterjesztett beszámoló kritikus és tartalmas volt. Kiemelte, hogy a beszámolási ciklus, amelyről számot kell adni, a Parddi Üveggyár életének talán a legnehezebb idő­szaka volt, amely egyaránt próbára tette a vezetőt, a szak­munkást, a segédmunkást, a társadalmi szerveket, így a pártalapszervezetet is. Részlet a beszámolóból: „A vállalat össztevékeny­­sége nem közömbös annak a 700 dolgozónak sem, akik az üveggyárhoz kötelezték el ma­gukat és munkájukkal támo­gatják a vezetőséget. Ezek a dolgozók joggal elvárják a pártalapszervezettő­l, hogy megfelelő elvi irányítás mel­lett az összhangot biztosítsa, hogy ezáltal a vállalat minél jobb eredményeket érjen el. A vállalati gazdaságpolitika fő célkitűzése a kézi gyártású ólomkristály-termelés és nem rubelelszámolású export a intenzív módszerekkel történő növelése. A főbb gazdálkodá­si mutatók 1984. évi alakulá­sát vizsgálva megállapítható, hogy a kitűzött feladatokat a vállalat nem tudta teljesíteni. Az akadályoztató okok kö­zött egyaránt megtalálhatók a vállalaton kívül álló objek­tív körülmények, és a válla­laton belüli problémák. Ezek közül néhány. A beszámolási időszakban romlottak a piaci körülmények. A tervezett ex­portáremeléseket nem tud­tuk megvalósítani, sőt, a piac megtartása érdekében árengedményt is adtunk, vagy alacsonyabb nyereség­tartalmú rendeléseket kellett gyártani. Negatív hatással volt a vállalat gazdálkodására az üvegfúvó szakmunkások és üvegcsiszoló létszámának csökkenése. Különböző okok miatt elmaradtak azok a ka­t oltást bővítő fejlesztések, amiktől a felfutást vártuk. Sajnos, romlott a termékek minősége is.E mellett a beszámoló jónak értékelte a vállalat szocialis­ta munkaverseny-mozgalmát, közöttük annak az 58 bri­gádnak a tevékenységét, akik önkéntes felajánlásaikkal ja­vítják a termelési eredmé­nyeket. Értékelte a pártcso­portok munkáját, a pártmeg­bízatásokat. A kommunisták 71 százaléka vállal ilyen fel­adatot. Az elmúlt 5 év alatt 13 tagfelvétel volt, ebből KISZ-ajánlással. A beszámoló­k szerint a pártalapszervezet megfelelően irányítja és segí­ti a tömegszervezeteket. Na­gyon jó a kapcsolat a szak­­szervezettel, a KISZ-szerve­­zettel, és a munkásőrökkel. A közös feladatokat együtte­sen határozzák meg. Végezetül a beszámoló megállapította, hogy a vállalat rendelkezik mindazokkal a szabályzatokkal, amelyek hivatottak biztosítani a fóru­mok működését. Ezután Ódor Lász­lóné párttitkár ismertette a pártvezetőség által elkészí­tett határozati javaslatot, amely a beszámolóban elhang­zott negatívumok kiküszöbö­lését fogalmazta meg. A beszámoló után Barna Miklós minősítette az üveg­­pár­t alapszervezetét, mondván, a vállalat kommu­nistái eredményesen dolgoztak az elmúlt időszakban. Erről tanúskodtak a hozzászólók is. Elmondták, hogy a pártve­zetés munkastílusa megválto­zott. Jobb lett például a tá­jékoztatása. Volt, aki szemé­lyes példamutatás szükséges­ségét emlegette, és volt aki az adott szó betartásának fontosságát. Kalmár Imre a beszámolót emberközpontú tartalma mi­att dicsérte. Elmondta, hogy a pártbizottság kibővítette el­lenőrzését, ezzel is a vállala­tot akarják segíteni. Kérte a tagságot, hogy a minél jobb eredmények elérése érdekében tegyék szinte mindennapossá a beszámoltatást. Majd rövi­den foglalkozott a pártépítés, a közművelődés és az ifjúság­­nevelés helyi tennivalóival. Mint­ mondta, az ifjúságne­velés helyi tennivalóinak el­végzése egyenlő a pártépítés­sel. A megfogalmazott fel­adatok végrehajtásához kérte minden párttag segítségét. Sajószentpéter A Sajószentpéteri Üveggyár kollektívája számos gond­dal, problémával kell hogy megküzdjön nap mint nap, a termelés területén. Ez jól tükröződött a beszámoló tag­gyűléseken, az alapszervi párttitkárok beszámolóiból is. A beszámoló eltért az eddigiektől, hiszen az elmúlt öt év munkájának értékelését foglalta magába. Ez idő alatt gaz­dasági életünkben jelentős változások történtek. Gyárunk dolgozói már bebizonyították: képesek, készek a megvál­tozott gazdasági követelményeknek is eleget tenni. A felkészülés alapos volt. Ezek közül az egyéni elbeszél­getések igen nagy tetszést vál­tottak ki párttagjainkból, amelyeken elmondták, hogy a gyár kommunistái tulajdonos­ként gazdálkodva törődnek a gyár jelenével és jövőjével. Az elbeszélgetések arra is figyelmeztettek, hogy a sze­mélyes törődés, a vélemény- és javaslatkérés állandó vo­nása kell, hogy legyen párt­­szervezetünk életének. Jó ér­zéssel nyugtázhatjuk a mos­tani aktivitást. Elvétve ugyan soroltak párttagjaink személyes sérelmeket, pana­szokat, de a legtöbb gyárunk közösségi ügyeivel, illetve a pártszervezetben folyé­kenységgel foglalkozott, tevé­re feltétlen oda kell figyelnünk arra, hogy a párttagok az egyéni elbeszélgetéseket több­ször igényelnék. Nemcsak a beszámoló taggyűlések előtt. A titkári beszámolókból az is kiderült, hogy a politikai munka sokféle eszközével, beszámoltatással, pártellenőrzéssel, fokozottabb de ha szükség van rá, naponkénti személyes agitációval segítik a gazdasági feladatok végre­hajtását. A beszámolók vá­zolták az agitáció és propa­gandamunka eredményeit megjelölték a további tenni­és valókat is. Az új jelenségek megértéséhez eszmei, politikai tisztánlátás szükséges, ami­hez részben a pártoktatás, a pártpropaganda adhat véget. Központi helyet segít­fog­lalt el a beszámoló taggyű­léseken a gazdasági és szo­­ciális kérdés. Egyöntetű a bizakodás, hogy felülkereke­dünk mai gondjainkon. Foglalkoztak gyárunk mun­kásságának helyzetével a be­számolók, annál is inkább, mivel összlétszámúnk 87 szá­zaléka munkás. Jövedelmi viszonyaik, ha átlagos szá­mot veszünk alapul, kiemel­kedően jól alakultak. De ez csak az átlag. Míg a gépé­szek, gépkezelők mintegy 30—40 százalékos átlagbér­növekedést értek el, addig a többi terület (üzemfenntartás, GYEGO stb.), jelentősen el­maradt ettől, ami a feszült­ségek forrása. A beszámolót követő hozzá­szólások a közösséget érintő legfontosabb kérdésekről szóltak. A középpontban a gyár gazdasági tevékenysége állt, hisz gyárunk 1984-es gazdasági tevékenysége elma­radt a tervezettől. Sok kriti­ka érte ezért a termelési osz­tályt- A­meó-nál felvetették a gépesítés lassúságát. A szál­húzó üzemben megkérdője­lezték az üzem jövőjét. Sokan számoltak be a gyárban vég­zett pártmegbízatásuk teljesí­téséről. Foglalkoztak a párt belső életével. Legyünk szigorúbbak a taggyűlésekről hiányzókhoz — a pártfegyelem megtartása érdekében. Az öt év értékelése: az alapszervezetek kommu­nistái helytálltak. Ennek ter­mészetesen részesei voltak felsőbb pártszervek és a gyá­s­zunkban dolgozó pártonkívü­­liek is. írták: Gyurcsek Jánosné Gembitzki Béla Lengyel Józsefné

Next