Üvegipar, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Salgótarján A számok nem hazudnak Mihez volt erőnk elegendő? Mi várható eddigi erőfeszítéseink alapján? A kérdés, így janyártájt már nem költői. S, ha az olvasó emlékszik arra, amit decemberben, bemutatkozó oldalunkon felvázoltam mindarról, ami az 1984-es évünket jellemezte, megérti, hogy szívesen fordulok a számokhoz. Mert azok nem hazudnak. A Salgótarjáni Öblösüveggyárban a teljes termelés növekedésének üteme: 12 százalék. A nem rubelelszámolású export üteme 26 százalékos. A rubelelszámolású export növekedésének üteme 7 százalék. Összfoglalkoztatotti állományi létszám növekedésének volumene 3,7 százalék. A teljes munkaidős fizikai létszámunk növekedésének volumene 2,9 százalék. Az elszámolás alapjául szolgáló eredményünk növekedésének volumene 569 százalék. Eszköz- és bérarányos nyereségünk az 1983. évi 0,62 százalékról 6,69 százalékra növekedett. Exportunk mindkét relációban tervközelben teljesült. Jövedelempolitikánkat a tervezett lehetőségeinken belül valósítottuk meg. Az elszámolás alapjául szolgáló 1984. évi várható gyári eredmény az 55—60 millió forintos sávban van. A lejtőn felkapaszkodni... Nehéz. Nemcsak azért, mert fennáll a visszacsúszás veszélye, vagy mert hátulról a felfelé jövők belénk hajtanak. Hanem azért is, mert az újraindulás mindenképp bonyolultabb. Több energiát, nagyobb gázt, több figyelmet igényel. A kézifékre is oda kell figyelni. No és 1985? Idei terveinket a szerény mértékű előbbrejutás jegyében jelöltük ki. Korszerűsítjük a gyártmány struktúrát és gyártástechnológiát. A vevők piacának igényeit ki kell elégíteni. A kézi gyártás további létszám- és technikai fejlesztését tervezzük, a piaci lehetőségeink jobb kihasználása érdekében. Rugalmasságunkat ugyanis anyagi feltételeink, lehetőségeink, s az üvegfúvók megtartásához szükséges bérszínvonal emelésével nyújtott külső segítség mértéke határozza meg. Értékesítési, marketingtevékenységünk további javításával egyidejűleg mérlegelni fogjuk azt is, hogy termékeink nyereségéből az értékesítésben részt vevő szervezeteknek mennyit, s meddig célszerű átengedni. Javítani akarjuk belső szervezettségünket. Csökkenteni többletköltségeinket, az importanyag-, valamint az energiafelhasználást. Olcsóbbá, korszerűbbé, és szebbé tesszük áruink csomagolását. A Salgótarjáni öblösüveggyár préstermékeinek egy részét kivéve, általában minden piacon eladható termékeket állít elő. Ennek ismeretében is a gyárvezetés legfőbb célja olyan gyári eredmény elérése, amely az éves átlagos népgazdasági szintű áremelkedésnél nagyobb mértékű átlagbéremelést biztosít dolgozóinak. Céljainkat a gazdasági környezethez történő rugalmasabb alkalmazkodással, a szellemi kapacitásunk jobb kihasználásával, a nyereségorientált vezetési szemlélet érvényesítésévelt a racionális költséggazdálkodás bevezetésével, illetve szervezetkorszerűsítéssel kívánjuk elérni. Mindehhez az elmúlt évek nyereségtömegénél nagyobb nyereséget kellett terveznünk. Az 1985-re az elszámolás alapjául megtervezett 80 millió forint már meghaladja az eddigi munkánkkal, hatékonyságunkkal megközelíthető inflexiós pontot. Ezért mintegy 20 ezer tonna jó üvegáru megtermelésére és értékesítésére kell közös munkával vállalkoznunk, erőinket egyesíteni. Kazinczy Gyula igazgató Együttes ülés (Folytatás az 1. oldalról) had rendelkezésű fejlesztési alappal gazdálkodhatunk. Ezért át kell műszaki-fejlesztést gondolnunk és beruházási politikánkat. A szabályozó rendszer lehetővé teszi a vállalatok számára annak eldöntését, hogy milyen keresetszabályozásban kívánnak működni az elkövetkezendő években. Vállalatunk még most végzi azokat a számításokat, amelyeknek alapján január végéig el kell döntenünk, hogy a keresetszint és a keresetnövekmény bérgazdálkodási forma közül melyiket válasszuk. Tervezzük, hogy február közepéig kidolgozzuk a vállalat új, belső érdekeltségi rendszerét, s ennek a feladatnak az elvégzésére gazdasági vezetőkből és szakszervezeti titkárokból különbizottságot hozunk létre. A tájékoztatók után Czina Sándor vezérigazgató bejelentette, sikerült elérni a 810 milliós nyereséget. Következésképpen a melegüzemi pótlékot a december havi bérekkel kifizetjük, együtt, január 12-én ha a vszb is egyetért vele. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Dr. Molnár Balázs, a vszb titkára megköszönte a nyereségtervüket túlteljesítő gyárak vezetőinek munkáját, és megelégedéssel nyugtázta, hogy a melegüzemi pótlékot — az ígérethez híven — még az 1984-es év béralapjának terhére fizetjük ki. Az igazgató tanács és vszb ezután külön-külön folyatatta munkáját. A gyárigazgatók az új belső érdekeltségi rendszer körvonalait vitatták és fogalmazták meg, a vszb pedig megtartotta évi utolsó ülését, amelyen elsőként Sápi Lajos vezérigazgató-helyettes ismertette a vállalati beruházások helyzetét. Elmondta, hogy a vállalat jövőjét nagymértékben beruházáspolitikája határozza meg. Jelenleg 15 beruházás van folyamatban, s 1984-ben 492 millió forintot fordítottunk fejlesztésre. Ezután részletesen beszámolt a 15 beruházás jelenlegi állapotáról, problémáiról, s a megvalósítás várható időpontjáról. 1985-ben tovább folytatjuk az Intenzív beruházási politikát, s mintegy 580 millió forintot fordítunk fejlesztésre. Eredményességét is fokoznunk kell a határidők és az előirányzott költségek betartásával, de a legnagyobb hangsúlyt a hatékonyságra kell helyezni, hogy minden beruházás hozza azt az eredményt, amelyet terveztünk. A vszb tagjaival ezután Varga Mihály munkaügyi osztályvezető ismertette januárral életbe lépett új válalalati, sőt az egész iparágra kiterjedő munka- és munkásbesorolási rendszert, amit egy külön erre a célra létrehozott szakbizottság 1 éves megfeszített munkával, a gyárak aktív bevonásával készítette el. A testület kisebb módosításokkal elfogadta az új besorolási rendszert, annak januári bevezetését vallamennyi gyárban, de a véglegesítésére csak a kollektív szerződés idei módosításakor kerül sor. íngipar 2 A beszámoló párttaggyűlésekről jelentjük Karcag öt évet átfogó, arról számot adó párttaggyűlést tartottunk a Karcagi Üveggyárban, amelyen részt vett dr. Majoros Károly, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, Zagyi János, a Karcag városi pártbizottság első titkára, és Németh Pál, politikai munkatárs. A beszámolót előterjesztette Fagyas Imre, a gyári pártalapszervezet titkára. Az elmúlt öt év taggyűlései közül ez volt az első, amelyen végre felszabadult volt a hangulat. Nem mondhatjuk ugyan, hogy már teljesen „sínen vagyunk”, de az emberek kedvén mindenképpen meglátszik, hogy 1984-ben eredményes volt a gyár gazdálkodása. Egyébként a beszámoló taggyűlést megelőző pártcsoportüléseken őszintén feltárták az emberek a problémáikat, a gondjaikat, véleményüket. Maga a beszámoló is kritikus hangvételű, nem az eddig elért eredményeket dicsőíti, hanem felhívja a figyelmet a továbblépésre, a jövő gondjaira. Utal többek között arra, hogy 1980—82. években a tervezett célokat nem tudtuk elérni. Mert nem volt megfelelő az olvadtüveg-minőség, a termékszerkezet nem kellően igazodott az igényekhez, a termelésszerz és -irányítás nem volt évszerű és következetes. .. Majd 1982-ben a gyár vezetése „megfiatalodott”, a középvezetők között is sok fiatal szakember kapott komoly feladatot. Az eddigi eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy megállták a helyüket, a rájuk bízott teendőket meg tudták oldani. 1983-ban csökkentettük az olvasztott üvegfajták számát, és jelentősen megváltoztattuk a termékszerkezetet, figyelembe véve a piaci igényeket. A gazdaságtalan termékek gyártását megszüntettük, helyettük megpróbáltunk olyan „vezértermékeket” kialakítani, amelyekből lehet nagyobb sorozatot gazdaságosan előállítani. Valószínű, hogy a kozmetikai csomagolóüvegek jelentik ezt a termékfajtát. Eközben jelentősen javult a gyár energiagazdálkodása és a jó üvegkihozatal is.Van még persze javítanivaló a minőség területén és jobban oda kell figyelni készletgazdálkodásra is. A beszámoló kritikusan tárja fel, hogy bár javulás figyelhető meg a munkafegyelem területén, de ez a javulás nem elégséges. Többször kellett termelési programot változtatni műszakkezdéskor, mert italozás miatt valaki nem jött be dolgozni! 1984. szeptemberében beindítottuk az üvegfúvó-szakmunkástanulók első évfolyamát. Igyekeztünk számukra olyan körülményeket és lehetőségeket teremteni, hogy tanulóévek után itt maradjaanak, itt hasznosítsák tudásukat. A beszámoló kitér arra is, hogy a pártvezetés hogyan segítette a gazdasági munkát. A karcagi városi pártbizottság egy éve megvizsgálta a gyár politikai és gazdasági helyzetét. Az elvi politikai segítséget megkaptuk és folyamatosan alkalmaztuk munkánk során. Az éves munkaprogramunk tartalmazza azokat a konkrét mozgósító, szervező és ellenőrző feladatokat, amelyek segítik a gazdasági tevékenységet. A beszámolót követően, több hozzászólás hangzott el. Németh Pál, gyárunk politikai instruktora is minősítette pártalapszervezet munkáját és a hangsúlyozta, hogy szerinte az Üvegipari Művektől későn kértünk segítséget, s így várt eredmények is csak késve a jelentkeznek. A pártmunkát jónak tartotta, és jónak ítélte meg a káderpolitikái, az oktatási és a párttaggá nevelő munkát is. Természetesen beszélt a tennivalókról, és a javítanivalókról. A hozzászólások alapján még mindig vannak véleményeltérések a vgm-ek szükségességét illetően. Nyilván másképp látja az, aki dolgozik a munkaközösségben, és másképp az aki nem. Tény viszont az, hogy mindenképpen jobban oda kell figyelni a műszakban végzett tevékenységre, a munka hatékonyságára, mert épp a gmk a jó példa arra, hogyan lehet hatékony munkát végezni ugyanolyan szerszámokkal, ugyanolyan körülmények között, mint műszakban, ha jól szervezett és előkészített a munka. A gazdasági vezetés mindenképpen szükség szerint van rájuk, mert plusz-termelőkapacitást jelentenek Dr. Majoros Károly, a szolnok megyei első titkár hozzászólásában örömmel nyugtázta, hogy a taggyűlés őszinte, nyílt hangulatban zajlott és a párttagok nyíltan elmondták problémáikat Továbbra is az a feladat, hogy a kitűzött célokat meg kell valósítani az emberek mozgósításával, amelyhez a természetes eszköz a meggyőzés! A hozzászólásokat a válaszadás követte, amivel mindenki elégedett volt és öt év után először úgy zártuk a taggyűlést, hogy most már bíznak az emberek, mert látják munkájuk értelmét, eredményét. Parád Mit tettünk a XII. pártkongresszus óta? Hogyan alakult a vállalat, a pártalapszervezet tevékenysége? Erről számolt be Ódor Lászlóné párttitkár a Parádi Üveggyár kommunistáinak. A taggyűlésen részt vett Kiss Sándor a megyei pártbizottság, Kalmár Imre, a városi pártbizottság és Barna Miklós a nagyközségi pártbizottság titkára is. Az előterjesztett beszámoló kritikus és tartalmas volt. Kiemelte, hogy a beszámolási ciklus, amelyről számot kell adni, a Parddi Üveggyár életének talán a legnehezebb időszaka volt, amely egyaránt próbára tette a vezetőt, a szakmunkást, a segédmunkást, a társadalmi szerveket, így a pártalapszervezetet is. Részlet a beszámolóból: „A vállalat össztevékenysége nem közömbös annak a 700 dolgozónak sem, akik az üveggyárhoz kötelezték el magukat és munkájukkal támogatják a vezetőséget. Ezek a dolgozók joggal elvárják a pártalapszervezettől, hogy megfelelő elvi irányítás mellett az összhangot biztosítsa, hogy ezáltal a vállalat minél jobb eredményeket érjen el. A vállalati gazdaságpolitika fő célkitűzése a kézi gyártású ólomkristály-termelés és nem rubelelszámolású export a intenzív módszerekkel történő növelése. A főbb gazdálkodási mutatók 1984. évi alakulását vizsgálva megállapítható, hogy a kitűzött feladatokat a vállalat nem tudta teljesíteni. Az akadályoztató okok között egyaránt megtalálhatók a vállalaton kívül álló objektív körülmények, és a vállalaton belüli problémák. Ezek közül néhány. A beszámolási időszakban romlottak a piaci körülmények. A tervezett exportáremeléseket nem tudtuk megvalósítani, sőt, a piac megtartása érdekében árengedményt is adtunk, vagy alacsonyabb nyereségtartalmú rendeléseket kellett gyártani. Negatív hatással volt a vállalat gazdálkodására az üvegfúvó szakmunkások és üvegcsiszoló létszámának csökkenése. Különböző okok miatt elmaradtak azok a kat oltást bővítő fejlesztések, amiktől a felfutást vártuk. Sajnos, romlott a termékek minősége is.E mellett a beszámoló jónak értékelte a vállalat szocialista munkaverseny-mozgalmát, közöttük annak az 58 brigádnak a tevékenységét, akik önkéntes felajánlásaikkal javítják a termelési eredményeket. Értékelte a pártcsoportok munkáját, a pártmegbízatásokat. A kommunisták 71 százaléka vállal ilyen feladatot. Az elmúlt 5 év alatt 13 tagfelvétel volt, ebből KISZ-ajánlással. A beszámolók szerint a pártalapszervezet megfelelően irányítja és segíti a tömegszervezeteket. Nagyon jó a kapcsolat a szakszervezettel, a KISZ-szervezettel, és a munkásőrökkel. A közös feladatokat együttesen határozzák meg. Végezetül a beszámoló megállapította, hogy a vállalat rendelkezik mindazokkal a szabályzatokkal, amelyek hivatottak biztosítani a fórumok működését. Ezután Ódor Lászlóné párttitkár ismertette a pártvezetőség által elkészített határozati javaslatot, amely a beszámolóban elhangzott negatívumok kiküszöbölését fogalmazta meg. A beszámoló után Barna Miklós minősítette az üvegpárt alapszervezetét, mondván, a vállalat kommunistái eredményesen dolgoztak az elmúlt időszakban. Erről tanúskodtak a hozzászólók is. Elmondták, hogy a pártvezetés munkastílusa megváltozott. Jobb lett például a tájékoztatása. Volt, aki személyes példamutatás szükségességét emlegette, és volt aki az adott szó betartásának fontosságát. Kalmár Imre a beszámolót emberközpontú tartalma miatt dicsérte. Elmondta, hogy a pártbizottság kibővítette ellenőrzését, ezzel is a vállalatot akarják segíteni. Kérte a tagságot, hogy a minél jobb eredmények elérése érdekében tegyék szinte mindennapossá a beszámoltatást. Majd röviden foglalkozott a pártépítés, a közművelődés és az ifjúságnevelés helyi tennivalóival. Mint mondta, az ifjúságnevelés helyi tennivalóinak elvégzése egyenlő a pártépítéssel. A megfogalmazott feladatok végrehajtásához kérte minden párttag segítségét. Sajószentpéter A Sajószentpéteri Üveggyár kollektívája számos gonddal, problémával kell hogy megküzdjön nap mint nap, a termelés területén. Ez jól tükröződött a beszámoló taggyűléseken, az alapszervi párttitkárok beszámolóiból is. A beszámoló eltért az eddigiektől, hiszen az elmúlt öt év munkájának értékelését foglalta magába. Ez idő alatt gazdasági életünkben jelentős változások történtek. Gyárunk dolgozói már bebizonyították: képesek, készek a megváltozott gazdasági követelményeknek is eleget tenni. A felkészülés alapos volt. Ezek közül az egyéni elbeszélgetések igen nagy tetszést váltottak ki párttagjainkból, amelyeken elmondták, hogy a gyár kommunistái tulajdonosként gazdálkodva törődnek a gyár jelenével és jövőjével. Az elbeszélgetések arra is figyelmeztettek, hogy a személyes törődés, a vélemény- és javaslatkérés állandó vonása kell, hogy legyen pártszervezetünk életének. Jó érzéssel nyugtázhatjuk a mostani aktivitást. Elvétve ugyan soroltak párttagjaink személyes sérelmeket, panaszokat, de a legtöbb gyárunk közösségi ügyeivel, illetve a pártszervezetben folyékenységgel foglalkozott, tevére feltétlen oda kell figyelnünk arra, hogy a párttagok az egyéni elbeszélgetéseket többször igényelnék. Nemcsak a beszámoló taggyűlések előtt. A titkári beszámolókból az is kiderült, hogy a politikai munka sokféle eszközével, beszámoltatással, pártellenőrzéssel, fokozottabb de ha szükség van rá, naponkénti személyes agitációval segítik a gazdasági feladatok végrehajtását. A beszámolók vázolták az agitáció és propagandamunka eredményeit megjelölték a további tenniés valókat is. Az új jelenségek megértéséhez eszmei, politikai tisztánlátás szükséges, amihez részben a pártoktatás, a pártpropaganda adhat véget. Központi helyet segítfoglalt el a beszámoló taggyűléseken a gazdasági és szociális kérdés. Egyöntetű a bizakodás, hogy felülkerekedünk mai gondjainkon. Foglalkoztak gyárunk munkásságának helyzetével a beszámolók, annál is inkább, mivel összlétszámúnk 87 százaléka munkás. Jövedelmi viszonyaik, ha átlagos számot veszünk alapul, kiemelkedően jól alakultak. De ez csak az átlag. Míg a gépészek, gépkezelők mintegy 30—40 százalékos átlagbérnövekedést értek el, addig a többi terület (üzemfenntartás, GYEGO stb.), jelentősen elmaradt ettől, ami a feszültségek forrása. A beszámolót követő hozzászólások a közösséget érintő legfontosabb kérdésekről szóltak. A középpontban a gyár gazdasági tevékenysége állt, hisz gyárunk 1984-es gazdasági tevékenysége elmaradt a tervezettől. Sok kritika érte ezért a termelési osztályt- Ameó-nál felvetették a gépesítés lassúságát. A szálhúzó üzemben megkérdőjelezték az üzem jövőjét. Sokan számoltak be a gyárban végzett pártmegbízatásuk teljesítéséről. Foglalkoztak a párt belső életével. Legyünk szigorúbbak a taggyűlésekről hiányzókhoz — a pártfegyelem megtartása érdekében. Az öt év értékelése: az alapszervezetek kommunistái helytálltak. Ennek természetesen részesei voltak felsőbb pártszervek és a gyászunkban dolgozó pártonkívüliek is. írták: Gyurcsek Jánosné Gembitzki Béla Lengyel Józsefné