Üvegipar, 1986 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
13 Cregipar X. Sikert sikerre halmozott az elmúlt években a Salgótarjáni Síküveggyár, s rendre elnyerte a Kiváló gyár címet. kollektíva az idén sem akarja alább adni, ezúttal is megpályázta előzetesen a kitüntetést, s magasra állította a mércét önmagával szemben. Hogyan sikerült eleget tenni a kötelezettségnek? Milyen eredmények várhatók éves szinten? — kérdeztük Fejérvári Géza gazdasági igazgatóhelyettest. — Hadd mondjam el — kezdte válaszát —, hogy munkánkat alapvetően az Üvegipari Művek belső érdekeltségi rendszere határozza Eszerint a tőkésexporttól, meg az árszínvonaltól, a készlettől és a nyereségtől függ dolgozóink béremelése. Következésképpen, mi elsősorban ezekre a szempontokra ügyelünk. Az idén azonban még egy további feladatot is el kell végeznünk: át kell építenünk a Zagyva— 111-as kemencét. Nos, dicsekvés nélkül kijelenthetem: a lehetőségekhez mérten, jól állunk tennivalóink végrehajtásában. A gyár a 2,7 millió dollárban megállapított tőkés exporttervét már augusztus végén teljesítette, s további 300— 400 ezer dollár kivitel várható. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évinél, nagyobb exportot könyvelhet el majd a munkásgárda, holott a síküvegtermelés már október első napjaiban befejeződött. Az árszínvonalat 6 százalékkal növelik a salgótarjániak. Említésre méltó, hogy több országban ennél jelentősebb mértékben emelték az árakat, ebből valóban érdemes következően, exportálni. A salgótarjáni síküveg manapság keresett, jó véleménnyel vannak róla a külföldi vásárlók is. A síküveggyár kronologikus készletszintjét 220 millió forintban határozták meg, melynek tartása egyre nehezebb. Az utóbbi három évben, ugyanis 30 százalékkal, mintegy 1,4 milliárd forintra növekedett a termelési érték. Pluszterhet jelent napjainkban, hogy a kemenceátépítéshez 160 millió forint értékben kellett vásárolni különböző anyagokat és acélszerkezeteket. A gyár vezetése több intézkedést hozott a készletszint növekedésének megakadályozása érdekében. Többek között fokozták az anyaggazdálkodás területén dolgozók érdekeltségét, valamint megszigorították az anyagvásárlás engedélyezését. Az Üvegipari Művek sávosan állapította meg a nyereségtervet a gyár számára. A minimum 85 millió forint, ennek nem teljesítése esetén nem kapnak bérfejlesztést síküveggyáriak. Erre azonban a itt senki sem gondol. Reális remény van 105 millió, vagy annál nagyobb gazdasági eredmény elérésére. Ha már itt tartunk, ne hallgassuk el: a kemence felújítása és korszerűsítése közel 100 millió forint nyereségkiesést okoz, melynek felét kigazdálkodja a gyár. Vagyis, annyival növekszik a termékek jövedelmezősége. — Mindent összevetve — magyarázta Fejérvári Géza —, hét-hét és fél százalékos bérnövekedést érdemelhetünk ki az eredményeinkkel. Ezzel már dolgozóink is elégedettek lehetnek. Mivel a kemence átépítése fontos a gyár jövője szempontjából, ugyanakkor a határidő meglehetősen szoros, mintegy hárommillió forintot akarunk prémiumra biztosítani a munkájukat itt végzőknek. Beszélgetésünk során természetesen szó esik a sikerek összetevőiről és a gondokról is. ösztönzően hatott a jó munkára, hogy ma már huszonhárom önelszámolási rendszerre osztva termel a gyár, a korábbi néggyel szemben. Közvetlenebb tehát az érdekeltség. Az üzemek a termelési igazgatóhelyettes alá tartoznak, így rövidebbé vált az irányítása lánc. Gondként említette a gazdasági igazgatóhelyettes az akadozó anyagellátást. Különösen az importból származó anyagok késői beérkezése hátráltatta és hátráltatja munkát. A tervezett jó árukra hozatali mutatót nem sikerült teljesíteni, bár magasabb tavalyinál. Számottevőek ezen a a téren a tartalékok, kiaknázásuk a jövő tennivalói közé tartoznak. Ugyanez vonatkozik a szervezés javítására, a munkafegyelem megszilárdítására. Itt a Salgótarjáni Siküveggyár jelentkezik Fehérvári Géza: „Kiérdemeltük a 7 százalékos bérnövekedést” Archívumunkból A Zagyvapálfalvai Üveggyár Rt. életében szomorú szak volt a háború utolsó szakasza. 1944 decemberében időnémet parancsnokság rendelkezésére leállították a kemencét, leszerelték az üveghúzó gépeket és a gyár gépi berendezéseit tizenegy vagonban, a gyár iparvasút-mozdonyával együtt a Szudéta-vidékre, Teplitz-Schönauba szállították. Megbénult az élet. A munkások reménytelennek látták a jövőt... De, nem sokáig. Az itthon maradt kollektíva összefogásával és a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár Rt. segítségével sikerült pótolni az elhurcolt húzógépeket és egyéb berendezéseket. Így 1946. augusztus 14-én megindult a termelés. Az első vasúti kocsi üveget augusztus 21-én indították el Budapest felé. Hatalmas, hősies munka volt ez. A lepusztított, lerombolt országban nagy szükség volt a táblaüvegre. Kórházak, iskolák, középületek, lakások ezer, meg ezer ablaka tátongott üresen, várta a meleget tartó üveget. Jellemzésül az akkori helyzetre, hadd idézzek egy hozzánk írt birtokomban lévő levélből: „1. láda táblaüveget hiánytalanul és törésmentesen megkaptam, amivel ablaküveggondjaim meg lesznek oldva. Engedje meg, hogy az igen értékes és nagylelkű küldeményért, az ezzel járó gondoskodásért a Zagyvapálfalvai Üveggyár minden illetékes faktorának, akik lehetővé tették az akciót, leghálásabb köszönetemet nyilvánítsam. Fogadják nemes gondoskodásukért köszönetemet. Antifasiszta üdvözléssel ...” Hát ekkora becse volt akkor egy láda üvegnek! Az oldalt írta: Koiai László, Vendel Lajos és Keményvári István (Mífl Lőcsei József: „Az anyaghiány csak gyártáskorszerűsítéssel szűnik meg Tavaly még az volt a legnagyobb gond, hogy a Salgótarjáni Síküveggyár termékei iránt — belföldön és külföldön egyaránt — visszaesett a kereslet — a felhasználás, a piac telítettsége miatt csökkent. Most úgy tűnik, fordított a helyzet. Mintha az új márkanév és egyben védjegyként is jegyzett „Salgglas” megjelenése a gyári termékeken unikumként hatna és így az eladás, az értékesítés „páholyból” vezényelhető. Korántsem ilyen „rózsás” a helyzet. A márkanév attól cseng jól, ha az áru állandóan kifogástalan, s garantáltan biztosított. A gyárvezetés minden szinten erre törekedik — mondja Lőcsei József, a síküveggyár kereskedelmi igazgatóhelyettese és kérdésre sem várva, így folytatja. — A gyár szervezeti felépítésének ez évi módosításával a felelősség nemcsak, hogy számon kérhető, hanem tetten is érhető. A munkaterületek vezetői olyan önállóságot kaptak, amely meghatározóvá és mérhetővé teszi tevékenységüket. Ez kereskedelmi vonatkozásban közvetlen és egyértelmű cselekvést, felelősséget diktál a termékek gyártásánál, és minden munkavégzésnél területek gazdáitól és a dolgozóktól egyaránt. Vagyis az adott piaci igényeknek megfelelően biztosított a termelési program végrehajtása, kiszolgálása: minőségben, határidőben és ráfordítási költségszinten. Tehát a konkrét feladat, konkrét cselekvést igényel. — Nos, ez így igaz, de megvalósítás már nem olyan egyszerű — teszi hozzá a kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Mert azon áll vagy bukik a teljesítés, hogy feltétele érdekeltségi rendszerhez, bérhez kötődik minden önálló egység munkaterületén. — Bevált-e az új érdekeltségi rendszer? — Döntően csak az éves elszámolásnál mérhető, de értékesítési, üzletpolitikai szempontból hatása, előnye már érzékelhető. — Miként hatott a gyár termékeinek idei értékesítésére? — Összességében pozitívan, mivel az éves céljainkat, a tervhez és a piachoz igazított elképzeléseinket maradéktalanul teljesíteni tudjuk. — Ez nyilván annak is köszönhető, hogy a termékek iránti kereslet az idén kiegyensúlyozottabb lett. — Általánosságban nézve, ez igaz. De hazai viszonylatban az ismert beruházási okok miatt az edzett- és a ragasztottüveg-termékeink kereslete növekszik. — Hogyan alakult a gyár síküvegexportja? — Rendkívül kedvezően. A két milliméter vastag, úgynevezett képüveg jóval keresettebb, mint amennyit gyártani tudunk. Ezért jó árbevétellel forgalmaztuk avevők megelégedésére. • Nagyobb tételben NSZK, Ausztria, Anglia, Kanada és Japán, kisebb mennyiségben Svédország, Hollandia, Dánia és Jugoszlávia vásárolt. Tőkés piaci munkánk eredményességét bizonyítja, hogy dollárelszámolású éves tervünket nyolc hónap alatt félmillió dollárral teljesítettük túl. — Mi az oka annak, hogy az autószélvédők választékával baj van? — Alapvetően az importanyagok hiánya. Viszont gyártáskapacitásunkkal a hazai ellátáson túl exportra is termelhetnénk. Ugyanakkor az Ikarus buszok járműüveg- és pótalkatrész-ellátása olyan kötelezettséget jelent, amely floatalapüveg-hiányt okoz a szélvédők folyamatos előállításánál. Az anyaghiány csak gyártáskorszerűsítéssel, a floatüveg-termelés meghonosításával, bevezetésével szüntethető meg. Lényegében járműüvegexportunkat is és gátolja... — Milyen a termékek jövedelmezősége? — A termékeink átlagos jövedelemszintje nem változott, illetve arányosan módosult az alapanyagok árváltozása szerint. — A jövő kilátásai? — 1987-re 8—12 százalékos termelés-, illetve árbevételnövekedéssel számolunk, ezt évi árszinten. munkat az ideihez Tőkés expothasonlóan tervezzük. // Gyögyösi Gyua: „Nem hasogathatjuk tovább a rekonstrukciót" 1986. október 4. Ha valaki egyszer megírja majd a Salgótarjáni Síküveggyár történetét, ez a dátum minden bizonnyal belekerül a krónikába. Ezen a napon fejezte be termelését a Zagyva—III-as kemence, s kezdtek hozzá az átépítésével kapcsolatos munkálatokhoz. — A kemence 1975-től üzemelt — idézte vissza az előzményeket Gyöngyösi Gyula műszaki igazgatóhelyettes. — Azóta kétszer újítottuk fel, utoljára öt esztendővel ezelőtt. — Az elmúlt fél évtizedben olyannyira tódott a létesítmény elhasználűzálló anyaga, hogy nem halogathatjuk tovább a rekonstrukciót. Az elmúlt évben rohamosan felgyorsult többek között az olvasztókád kopása, szükségessé vált a felső sor kiegészítése, úgynevezett parkolása. A javítási munka közben következett be az üvegfolyás. A rendkívüli esemény késztette arra a szakembereket, hogy felülvizsgálják a kemencét, s megszületett a döntés: átépítés 1986. negyedik negyedévében! Most pedig már javában tart a gyár jövőjét, termelését, eredményeit befolyásoló munka, jelentősen Kovács Péterrel az üzemfenntartó és szolgáltató gyáregység vezetőhelyettesével látogattunk el a helyszínre. — Bontjuk az elhasználódott részeket — közölte érdeklődésünkre Tajti Tibor kemencekőműves, aki 30 éve dolgozik a szakmájában. A zömök, vállas mester bejárta már az egész országot, kivette részét valamennyi üveggyári kemence építéséből és felújításából. A Zagyva—III- as kemence építésében is részt vett. — Ez a munka bő tíz napig tart, aztán hozzákezdünk a kibontott részek visszaépítéséhez. — Azt már kísérőm mesélte, hogy nem akármilyen feladatról van szó. Hasonló nagyságú kemence ugyanis üvegolvasztó csak egy van még az országban, Orosházán. Jellemző a létesítményre, hogy naponta 190 tonna a teljesítménye, s óránként 3 ezer köbméter földgáz a fogyasztása. Vagyis annyi energiát zabál meg, mint amennyi fél Salgótarjánnak elegendő. Éppen ezért az úgynevezett regeneratív kamrákat energiatakarékos hőcserélő betétekkel látják el majd. — Hálódiagramos ütemterv készült a munkálatokra — magyarázta Kovács Péter. — Ebben minden részleg napra lebontott feladata ott szerepel. — Eközben megérkezett Szekeres Sándor tervező, aki tagja annak a teamnak, amely szellemi irányítója az egész nagy jelentőségű felújításnak és korszerűsítésnek. — Előreláthatóan mintegy 3700 tonna tűzálló anyagot kell kicserélni — tájékoztatott. — Ennek jelentős része import. 160 tonna acélszerkezetet, különféle gépeket, rendezéseket, műszereket, deteljes költség eléri a 220 millió forintot. Összesen közel 400 síküveggyári vesz majd részt a munkálatokban, s nekik 120 külső szakember igyekszik segíteni. Az ütemterv értelmében, szilveszterre lobbannak fel a lángok a tűztérben! Baleset! Igen kedvező képet mutat a síküveggyár félévi munkavédelmi helyzete. Csaknem 18 százalékkal csökkent hat hónap alatt az üzemi balesetek száma: míg tavaly az esztendő derekáig 96 alkalommal sérültek meg a gyárban a dolgozók, idén 79 alkalommal. Az előző évi 11-ről 5-re fogyatkoztak az úti balesetek. A nagyobb odafigyeléssel, gondosabban végzett munka megmutatkozik a táppénzes napok számának apadásában is. A balesetek következtében a tavalyi 1541 nappal szemben az idén az első fél évben 1155 munkanap esett ki a termelésből, a csökkenés mértéke eléri a 25 százalékot.