Katolikus gimnázium, Vác, 1927
EMLÉKBESZÉD RANDVEG MIHÁLYRÓL. (1855-1917). (Elmondotta: Dr. Lakatos Kálmán c. kanonok, dunakeszi esperes-plébénos iskolatárs a Váci Iskolatársak Egyesületének 1928. május 17-én tartott V. rendes közgyűlésén Randveg Mihály arcképének leleplezése alkalmából. TISZTELT KÖZGYŰLÉS! Az 1827. év nyarán régi vágyamat megvalósítandó elzarándokoltam a Dunántúl egyik kies fekvésű, erdővel koszorúzott városának , Magyaróvárnak díszes sírkertjébe, hogy lerójam a kegyelet és tisztelet adóját azon férfiú emléke iránt, aki egész földi életét az ifjúság valláserkölcsös nevelésének, tudományos művelésének, az Anyaszentegyház virágos kertjében való ügybuzgó tevékenykedésnek szentelte. A temetőt ketté szelő kis patak nyugati oldalán, a Schweinitz grófok pompás síremlékével szemben találtam reá az egyszerű sírboltra, — a kegyesrendi Atyák közös, csendes pihenő helyén, — ahol a fehér márvány keresztre e boldog emlékű név van vésve . RANDVEG MIHÁLY Amint e feliratot megpillantottam, hevesebben kezdett dobogni a szivem, . . . leborultam és imádkoztam . . . majd tekintetemet ismét a keresztre függesztve eltűnődtem afelett, hogy e rövid, de drága név és ez igénytelen számok mily sokat jelentenek annak, aki ismerte, tisztelte és szerette e sírbolt mélyében pihenőt! A hű tanítvány lelkének antennája felfogja a szeretet Mester minden gondolatát, minden szent érzelmét és szívében kedves visszhangot keltenek a reá vonatkozó legridegebb betűk, a legegyszerűbb szavak, a legcsekélyebb emlékek is. Mi, tanári működésének utolsó évfolyambeli tanítványai, érezzük