Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1924-04-20 / 18. szám

Ara 1000 korona 18 S3&m VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjeleníti vasárnap 38-ik évfolyam Előfizetési ár: Helyben egy hóra 5000 K. Vidéken egy hóra 6000 K Egyes szám ára 1000 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Vác, 1924 április 20. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky­ út 4 sz. (Iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. POLGÁRMESTER- JELÖLTEK Még egy hét és Csányi László örökét betöili a város képviselőtestülete: lesz Vác városának is polgármestere. A vármegye alispánja pályázati határidőül április 17-iké­­nek déli tizenkét óráját jelölte meg. Erre az időre két pályázati kérvényt nyújtottak át Tauber Ferenc polgármesterhelyettesnek. Nem tudjuk megtagadni olvasóinktól, hogy a két kérvényt, mely legjobb jellem­zése a pályázóknak, ne ismertessük . Elsőnek Gajáry Géza sietett áladni pá­lyázatai, mely már április 15 én a polgár­­mester-helyettes asztalán feküdt. Nem ke­vesebb, mint tizenegy melléklettel szerezte fel tízezer koronás bélyeggel ellátott kér­vényét. Azzal kezdi ezt, hogy két ízben is­­ polgármestere volt Vácnak, sőt „egyhan­gúlag“ választottak meg árvaszéki elnök­nek, tehát ha neki nincs is meg a pályá­­zati hirdetményben megköveteli kvalifiká­ciója, mégis joga van pályázni. Ezután, a­mint magát a kérvényben kifejezi, „fölös óvatosságból“ még mellékeli érettségi bi­zonyítványát, jogi abszolutóriuma­, állam­tudományi államvizsga letételéről szóló bizonyítványát, jog­gyakornoki kinevezését, erről az állásról való lemondását, tisztelet­beli szolgabiróvá való kinevezését és vé­gül tiszteletbeli főszolgabíróvá történt ki­nevezését, mely után jött a polgármesterré választása. Ennyi ajánló írás után a kérvényt a kö­vetkező érdekes kijelentéssel zárja be: „Első ízben 1896 ban­ és másodízben 1901- ben a váci választókerületben, azután a n­agybifseiben, — a hol egyhangúlag or­szággyűlési képviselővé választanak, — ezen mandátumom lejárta után a politiká­tól visszavonultam és attól azóta magamat teljesen távoltartottam, semmiféle párt kö­telékébe azóta be nem léptem, hanem sződi birtokomon gazdálkodom és ha nyu­galmamat most ezen állás vállalkozásával feláldozom, azt csakis Vác város érdeké­ben teszem. Gajáry Géza Vác városának már két ízben is megválasztott polgár­­mester-árvaszéki elnöke.“ Krakker Kálmán nemzetgyűlési képvise­lőnk kérvényét a pályázati határidő utolsó délelőttjén nyújtotta át. Nincs más mellék­lete, mint a törzskönyvi kivonat, melyet a vármegyén őriznek s a­melyből kitűnik képesítése és közszolgálatának időrend­ben való felsorolása. Az egész kérvény rövid nyolc soros. Egyszerűen bejelenti, hogy pályázik a pol­gármesteri állásra. Gajáryyal ellentétben még azt sem jelenti be, hogy áldozatot hoz, midőn a város vezetésére vállalkozik. Gajáry Géza különben csupán csak han­gulatkeltésre, röpiratot adott ki, melyet hús­vétira küld szét a városi képviselőknek. Meghosszabbították az adóbevallás­ beadását A pénzügyminiszter engedélyt adott, hogy az 1924. évre szóló jövedelem- és vagyon­adó-bevallásokat ebben a hónapban még beadhatók. A városi adóügyosztály felhívja az adózókat, hogy a bevallási íveket hús* vét után vegyék át. Sk vallásos esték befejezése Méltó befejezője volt az idei böjti idő­szak vallásos estélyeinek virágvasárnapj én az ev. templomban elhangzott lélekemelő szép előadás, melyben Podmaniczky Pál bv., ev. lelkész a 98 százalékban evangé­likus Finnország vallásos életéről beszélt. A közönség feszült figyelemmel hallgatta a biblián nevelődött kis nemzet hitéről, erkölcseiről, nagy műveltségéről és ezek­ből folyó anyagi jólétéről és boldogságá­ról szóló előadást és mind azt a sok szé­pet, a­miről az előadó közvetlen tapasz­talatai alapján szerzett Tudomást. Az estély keretében Gosztonyi Klementin két vallá­sos ének­művészi előadásával szerzett a hallgatóságnak nagy gyönyörűséget. Halálozás A szép grófné mellképe Mikor a szobaleány behozta a párolgó feketet, a társaság mindegyik tagja tudott valami érdekes történetet mondani élmé­nyeiből. A fiatal papra került a sor. A grófi csemeték rokonszenves nevelője ke­resetlen egyszerűséggel, de meggyőző mó­don adta elő esetét. — Nem velem történt, uraim, de teljesen megbízható forrásból tudom, Papvölgyi Gyula festőművész özvegyétől hallottam és így hitelességéhez sem férhet kétség. Egy Cs úf zimankos őszi éjszakán — mondta a művész özvegye — mikor épen lefekvésre készültünk, halk kopogás, majd mindjobban eről bödő zörgés hallatszott az ajtón. Zebi, a ház éber őrzője felriadt szen­­dergéséből és egyet kettőt vakkantott. A legény egy feltűnő szépségű és kecses fiatal asszonyt bocsátott be.Angolul köszöni: — Good evening! Minthogy én ezt a nyelvet nem ismerem, nem vettem részt a társalgásban és igy inkább volt alkalmam a szőke szépséget megfigyelni. Magas, fejedelmi termetű, elő­kelő, de hideg megjelenésű nő volt. Saelid tekintetű szeme a búzavirág világos kék­ségére emlékeztetett. Szabályos metszésű keskeny ajkán valami megmagyarázhatat­lan szomorúság ült és ez még vonzóbbá, rokonszenvesebbé tette egyéniségének va­rázsát. — No anyjuk — szólt jó kedvűen az uram — megvesszük Katinak a hajasbabát, Pistának a kis kocsit, meg futja neked is egy uj ruhára ! Ennek a szép grófnénak a képét kell megfestenem. Még most az éj­jeli vonallal kell elutaznom a kastélyába, de két-három nap múlva itthon leszek, mert nagyon sürgősen kívánja. Az uram még az éjjel elutazott, három nap múlva vissza is tért. Egy csomó pénzt hozott haza, nagyon dicsérte a kastély be­rendezését, a remek fáját és a szép as­­­szony vendéglátását. Csak önmagával nem volt megelégedve, azt sajnálta, hogy mun­kája nem volt tökéletes. Valami megma­­gyarázhatlan bánat ült a szép modell arcán és ez meggátolta, hogy kifejezésre juttassa karakterét. Hónapok múltak. Tavaszkor az uram me­gint arra a vidékre került. A főispán arc­képét kellett megfestenie a megye szék­helyén. Most, hogy újból a közelében idő­zött, eszébe jutott a csodás szépségű grófné, újból megelevenedett előtte remek alakja, bájos arcvonása­. A szép szőke asszonyra emlékezve egy hajnali szendergésében úgy vélte, hogy megtalálta arcának azt a bá­natos vonásat, a­mely karakterét adta. Elin­dult a vasút felé, hogy kocsit keressen, a­me­lyik kivigye a grófi uradalomba. Az állomás közelében járt már, mikor szemben repült vele a gróf négyes fogata. Intett a kocsis­nak. Az megállította a lovakat és azt jelen­tette, hogy vendéget vitt az állomásra s most visszatér a kastélyba. A hosszú jegenyefáktól szegélyezett szé­les uton csak úgy száguldott a négy vas deres. Az egyik fordulónál egyszerre elő­fúrol a kastély, mely magas dombon épült és büszkén tekintett alá díszes homlokza­tával a festői völgyre. Mikor a kocsi meg­állt a virágágyakkal díszített udvaron, oda futottak a cselédek és azonnal felismerték Dombó Károly a Hangya központi igaz­gatója csütörtökön éjjel Budapesten meg­halt. Dombó Vácon végezte iskoláit, kiváló pénzügyi szakembernek ismerték és ezért gyorsan szép karriert futolt meg. A váci takarékpénztárnak is felügyelő bizottsági tagja volt. Szívbaja ölte meg. Váci rokon­­­sága ,gyászolja. — Hát nem tetszik tudni? Hisz az­nap halt meg szegény, szerencsétlen teremtés, a­mikor a nagyságos festő úr felfüggesz­tette a képét a méltóságos gróf úr íróasz­talával szemben és szálaton. Most már a festőn volt a bámulat és el­képedés sora. — Hogyan? Mi történt? — kérdezte. A beretvált állu komornyik adta meg a felvilágosítást: _Tetszik tudni az Istenben boldogul! grófnőnk nem volt a mi gróf urunk a fe­lesége. Csak úgy éltek balkézre néhány rövid, de boldog hónapot ebben a kastély­ban. A m­éltóságos asszony egy másik gróf urnak a felesége volt, de elhagyta, mert beleszeret­­t a mi urunkba. Mikor aztán a mi gróf urunk ráunt, elemésztette magát. De m­­­i­t jön a megboldogult méltóságos asszony angol inasa, ha tud vele beszélni az úr, által többet tudhat a szegény mél­­tóságos asszonyról. — Bizony Sir, — válaszolt a megszólí­tod, — az én jóságos szép úrnőmnek na­gyon szomorú a története. Most lesz­­ két éve a nyáron, hogy meghalt az édesanyja. Atyja, mert a falujában senkire sem bíz­hatta, magával vitte a hajóján. Egyik ame­rikai útjában szemet, vetett rá egy daliás magi­ver gróf. Nem csodálkozom rajta, mert nagyon szép leány volt a mi derék kapitány urunk leánya. Csodálatos szépségesei le­nyűgözve beleszeretett. Csakhamar felesé­­gül vette és idehozta őt magával Magyar­­szolgálatában. Nagy volt a boldogságuk, mert i­gen szerették egymást. A gróf úr tenyerén hordta ifjú nejét, minden kíván­ságát teljesítette. Igy tartott ez vagy két

Next