Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-04-20 / 18. szám
Ara 1000 korona 18 S3&m VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjeleníti vasárnap 38-ik évfolyam Előfizetési ár: Helyben egy hóra 5000 K. Vidéken egy hóra 6000 K Egyes szám ára 1000 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Vác, 1924 április 20. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky út 4 sz. (Iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. POLGÁRMESTER- JELÖLTEK Még egy hét és Csányi László örökét betöili a város képviselőtestülete: lesz Vác városának is polgármestere. A vármegye alispánja pályázati határidőül április 17-ikének déli tizenkét óráját jelölte meg. Erre az időre két pályázati kérvényt nyújtottak át Tauber Ferenc polgármesterhelyettesnek. Nem tudjuk megtagadni olvasóinktól, hogy a két kérvényt, mely legjobb jellemzése a pályázóknak, ne ismertessük . Elsőnek Gajáry Géza sietett áladni pályázatai, mely már április 15 én a polgármester-helyettes asztalán feküdt. Nem kevesebb, mint tizenegy melléklettel szerezte fel tízezer koronás bélyeggel ellátott kérvényét. Azzal kezdi ezt, hogy két ízben is polgármestere volt Vácnak, sőt „egyhangúlag“ választottak meg árvaszéki elnöknek, tehát ha neki nincs is meg a pályázati hirdetményben megköveteli kvalifikációja, mégis joga van pályázni. Ezután, amint magát a kérvényben kifejezi, „fölös óvatosságból“ még mellékeli érettségi bizonyítványát, jogi abszolutóriuma, államtudományi államvizsga letételéről szóló bizonyítványát, joggyakornoki kinevezését, erről az állásról való lemondását, tiszteletbeli szolgabiróvá való kinevezését és végül tiszteletbeli főszolgabíróvá történt kinevezését, mely után jött a polgármesterré választása. Ennyi ajánló írás után a kérvényt a következő érdekes kijelentéssel zárja be: „Első ízben 1896 ban és másodízben 1901- ben a váci választókerületben, azután a nagybifseiben, — a hol egyhangúlag országgyűlési képviselővé választanak, — ezen mandátumom lejárta után a politikától visszavonultam és attól azóta magamat teljesen távoltartottam, semmiféle párt kötelékébe azóta be nem léptem, hanem sződi birtokomon gazdálkodom és ha nyugalmamat most ezen állás vállalkozásával feláldozom, azt csakis Vác város érdekében teszem. Gajáry Géza Vác városának már két ízben is megválasztott polgármester-árvaszéki elnöke.“ Krakker Kálmán nemzetgyűlési képviselőnk kérvényét a pályázati határidő utolsó délelőttjén nyújtotta át. Nincs más melléklete, mint a törzskönyvi kivonat, melyet a vármegyén őriznek s amelyből kitűnik képesítése és közszolgálatának időrendben való felsorolása. Az egész kérvény rövid nyolc soros. Egyszerűen bejelenti, hogy pályázik a polgármesteri állásra. Gajáryyal ellentétben még azt sem jelenti be, hogy áldozatot hoz, midőn a város vezetésére vállalkozik. Gajáry Géza különben csupán csak hangulatkeltésre, röpiratot adott ki, melyet húsvétira küld szét a városi képviselőknek. Meghosszabbították az adóbevallás beadását A pénzügyminiszter engedélyt adott, hogy az 1924. évre szóló jövedelem- és vagyonadó-bevallásokat ebben a hónapban még beadhatók. A városi adóügyosztály felhívja az adózókat, hogy a bevallási íveket hús* vét után vegyék át. Sk vallásos esték befejezése Méltó befejezője volt az idei böjti időszak vallásos estélyeinek virágvasárnapj én az ev. templomban elhangzott lélekemelő szép előadás, melyben Podmaniczky Pál bv., ev. lelkész a 98 százalékban evangélikus Finnország vallásos életéről beszélt. A közönség feszült figyelemmel hallgatta a biblián nevelődött kis nemzet hitéről, erkölcseiről, nagy műveltségéről és ezekből folyó anyagi jólétéről és boldogságáról szóló előadást és mind azt a sok szépet, amiről az előadó közvetlen tapasztalatai alapján szerzett Tudomást. Az estély keretében Gosztonyi Klementin két vallásos énekművészi előadásával szerzett a hallgatóságnak nagy gyönyörűséget. Halálozás A szép grófné mellképe Mikor a szobaleány behozta a párolgó feketet, a társaság mindegyik tagja tudott valami érdekes történetet mondani élményeiből. A fiatal papra került a sor. A grófi csemeték rokonszenves nevelője keresetlen egyszerűséggel, de meggyőző módon adta elő esetét. — Nem velem történt, uraim, de teljesen megbízható forrásból tudom, Papvölgyi Gyula festőművész özvegyétől hallottam és így hitelességéhez sem férhet kétség. Egy Cs úf zimankos őszi éjszakán — mondta a művész özvegye — mikor épen lefekvésre készültünk, halk kopogás, majd mindjobban eről bödő zörgés hallatszott az ajtón. Zebi, a ház éber őrzője felriadt szendergéséből és egyet kettőt vakkantott. A legény egy feltűnő szépségű és kecses fiatal asszonyt bocsátott be.Angolul köszöni: — Good evening! Minthogy én ezt a nyelvet nem ismerem, nem vettem részt a társalgásban és igy inkább volt alkalmam a szőke szépséget megfigyelni. Magas, fejedelmi termetű, előkelő, de hideg megjelenésű nő volt. Saelid tekintetű szeme a búzavirág világos kékségére emlékeztetett. Szabályos metszésű keskeny ajkán valami megmagyarázhatatlan szomorúság ült és ez még vonzóbbá, rokonszenvesebbé tette egyéniségének varázsát. — No anyjuk — szólt jó kedvűen az uram — megvesszük Katinak a hajasbabát, Pistának a kis kocsit, meg futja neked is egy uj ruhára ! Ennek a szép grófnénak a képét kell megfestenem. Még most az éjjeli vonallal kell elutaznom a kastélyába, de két-három nap múlva itthon leszek, mert nagyon sürgősen kívánja. Az uram még az éjjel elutazott, három nap múlva vissza is tért. Egy csomó pénzt hozott haza, nagyon dicsérte a kastély berendezését, a remek fáját és a szép asszony vendéglátását. Csak önmagával nem volt megelégedve, azt sajnálta, hogy munkája nem volt tökéletes. Valami megmagyarázhatlan bánat ült a szép modell arcán és ez meggátolta, hogy kifejezésre juttassa karakterét. Hónapok múltak. Tavaszkor az uram megint arra a vidékre került. A főispán arcképét kellett megfestenie a megye székhelyén. Most, hogy újból a közelében időzött, eszébe jutott a csodás szépségű grófné, újból megelevenedett előtte remek alakja, bájos arcvonása. A szép szőke asszonyra emlékezve egy hajnali szendergésében úgy vélte, hogy megtalálta arcának azt a bánatos vonásat, amely karakterét adta. Elindult a vasút felé, hogy kocsit keressen, amelyik kivigye a grófi uradalomba. Az állomás közelében járt már, mikor szemben repült vele a gróf négyes fogata. Intett a kocsisnak. Az megállította a lovakat és azt jelentette, hogy vendéget vitt az állomásra s most visszatér a kastélyba. A hosszú jegenyefáktól szegélyezett széles uton csak úgy száguldott a négy vas deres. Az egyik fordulónál egyszerre előfúrol a kastély, mely magas dombon épült és büszkén tekintett alá díszes homlokzatával a festői völgyre. Mikor a kocsi megállt a virágágyakkal díszített udvaron, oda futottak a cselédek és azonnal felismerték Dombó Károly a Hangya központi igazgatója csütörtökön éjjel Budapesten meghalt. Dombó Vácon végezte iskoláit, kiváló pénzügyi szakembernek ismerték és ezért gyorsan szép karriert futolt meg. A váci takarékpénztárnak is felügyelő bizottsági tagja volt. Szívbaja ölte meg. Váci rokonsága ,gyászolja. — Hát nem tetszik tudni? Hisz aznap halt meg szegény, szerencsétlen teremtés, amikor a nagyságos festő úr felfüggesztette a képét a méltóságos gróf úr íróasztalával szemben és szálaton. Most már a festőn volt a bámulat és elképedés sora. — Hogyan? Mi történt? — kérdezte. A beretvált állu komornyik adta meg a felvilágosítást: _Tetszik tudni az Istenben boldogul! grófnőnk nem volt a mi gróf urunk a felesége. Csak úgy éltek balkézre néhány rövid, de boldog hónapot ebben a kastélyban. A méltóságos asszony egy másik gróf urnak a felesége volt, de elhagyta, mert beleszerett a mi urunkba. Mikor aztán a mi gróf urunk ráunt, elemésztette magát. De mit jön a megboldogult méltóságos asszony angol inasa, ha tud vele beszélni az úr, által többet tudhat a szegény méltóságos asszonyról. — Bizony Sir, — válaszolt a megszólítod, — az én jóságos szép úrnőmnek nagyon szomorú a története. Most lesz két éve a nyáron, hogy meghalt az édesanyja. Atyja, mert a falujában senkire sem bízhatta, magával vitte a hajóján. Egyik amerikai útjában szemet, vetett rá egy daliás magiver gróf. Nem csodálkozom rajta, mert nagyon szép leány volt a mi derék kapitány urunk leánya. Csodálatos szépségesei lenyűgözve beleszeretett. Csakhamar feleségül vette és idehozta őt magával Magyarszolgálatában. Nagy volt a boldogságuk, mert igen szerették egymást. A gróf úr tenyerén hordta ifjú nejét, minden kívánságát teljesítette. Igy tartott ez vagy két