Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-07-03 / 27. szám
két élénk figyelemmel fogjuk kisérni, városunk és vidékének, gazdasági, ipar, kereskedelmi érdekeiben is fogunk rendes tudósításokat hozni. Tárczánkban jelesebb fiatal fővárosi íróinktól gyakrabban fogunk hozni rajzokat, karczolatokat, beszélykéket, hogy hölgy olvasó közönségünk is helyzetes olvasmányt találjon lapjkunkban. y. Levelezés rovatunkban igyekezni fogunk, hogy a vidéki élet mozzafatairól s jelentősebb eseményeiről olvasóink pontos tudósításokat nyerjenek. Városi közügyek czim alatt, a közigazgatási ügyeket vitatjuk meg, egyedül városunk s polgárságunk érdekeit véve tekintetbe és nem engedjük magunkat párt, vagy családi érdekek által az igazság ösvényéről eltántorítani. Ezenkívül a megyei közügyek közül csak a városunk kerületét s vidékét érdeklőkkel fogunk foglalkozni. Híreink rovatában a napi eseményeket hűen s a mennyire városunk eseményekben szegény talaja engedi kimerítően fogjuk regestrálni. Csarnok czimmel egy állandó rovatot nyitunk, mely élvezetes és tanuságos olvasmányt nyujtand olvasóinknak. Egy szóval lapunk, helyi lap lesz. S ha jóakaratunk, fáradozásunk, kitartásunk nem hiába fog kárba veszni, azon büszke öntudat lesz legszebb jutalmunk, hogy megtettük mindazt mivel városunknak tartoztunk, s az eredmény létrejöttében nekünk is volt egy csekély részünk. Vajjon lesz-e sikere működésünknek, s fogja-e közönségünk méltányolni fáradozásainkat, azt a jövő mutatja meg, s ha tömeges pártolásával lehetővé teszi, hogy lapunk szilárd alapon folytathassa pályafutását, melyen önzetlenül, pártatlanul s igazságszeretettel indult meg. Ily irányban, ily elvekkel indult meg a hírlapbizottság vezetése alatt is a „Váczi Közlöny“ s közönségünk bizalmát kiérdemelve előfizetőinek száma napról-napra növekedett. A szerkesztő Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző úré főleg az érdem, mint fönt emlitettük, hogy ezt sikerült elérniük. De nem feledkezhetünk meg azon férfiúról sem ki a hirlapbizottság kebeléből választva, a kiadói bokros teendőket végezte a 7 hó lefolyása alatt. E férfiú Dr. Rákosy Béla úr, kinek önzetlen ügybuzgalmas fáradozásai a lap anyagi ügyeiben, nem csak a hirlapbizottság, de mindnyájunk köszönetét megérdemli. Mindkettőjüknek egyedül azon öntudat lehet legszebb jutalmuk, hogy megmenték városunk sajtójának a jövőjét s visszaszerezték elvesztett tekintélyét. Az ő vezetésök alatt virágzott fel a lap, s szaporodott fel az előfizetők száma annyira, hogy anyagi áldozatok nélkül fel volt tartható. Midőn e lapoktól megváltak azon reményben vettük át e lapok szerkesztési és kiadói terhét, hogy közönségünk tőlünk sem vonja meg támogatását. Mi is csak úgy leszünk képesek lapunkat fenntartani, ha a közönség tömeges előfizetése biztosítja a nyomdai költségek fedezését. Oly csekély az előfizetési ár, — negyedévre 1 frta ki, — hogy mindenkinek lehetővé van téve annak megszerzése. Mi minden igyekezetünket arra fogjuk fordítani, hogy a közönség igényeit kielégítse lapunk tartalma. Isten velünk! ifj. Varázséji Gusztáv, a „VÁCZI KÖZLÖNY“ felelős szerkesztője s kiadója. A választás után. Vácz, 1881. július. 2-án Lezajlott a teljes három hónapon keresztül tartott s a Várost és a kerületet élénk mozgalomra vitt országgyűlési képviselő-választási pártoskodás. A közügyek iránti érdeklődés a dolog országos fontosságához mérve becsülendő magasságra emelkedett. Megmutatta e város és kerülete hogy alkotmányos nép lakja és eszi az édes haza kenyerét. Kellő erélylyel bár és nemes hévvel küzdött a két párt-táborra oszolt választó-polgárság elveinek diadalra jutásáért lelkesülő tevékenységében , de szigorúan megmaradt az általán szeretett és vérrel szentelt alkotmánya által körvonalazott jogai és kötelességei határai között. A legközelebb lefolyt választás mind a megelőző kortestusában mind a választási urna körül tapasztalt higgadság és tapintatos eljárás tekintetében becsületére válik alkotmányos életre érett társadalmunknak. Sem a fokos, sem a balta éle, sem a butikos botok zubogása, a régi „jó idők“ eme kenetteljes argumentumai, nem riasztották el az ellenpártok szavazóit az urnához való közeledéstől a korteskedésnek varázshatású eszközei sem rontották, — ha olykor-olykor kápráztatták is — a többségnél?: világossághoz szokott szeme fényét, szóval a hatóság által eszközölt néhány rendőri intézkedéstől s néhány alkalomszerüleg rendezett — ad hoc — letartóztatástól, és Szilágy községének a függetlenségi párttól a kormánypártra való áttérésétől eltekintve, az egész választási mozgalomban —— büszkén állíthatjuk — csak a meggyőződéssé, hitté vált vélemény vezette népünket. Adja az ég ura, hogy ezen választás legyen mintakép választóink előtt a jövőben is. Élt népünk alkotmánya adta jogával, de társadalmáról sem feledkezett meg. Jórészt ezen pártmozgalom idejébe esett az egyesült casinó-kőr tisztujítása, továbbá a főegylet helyiségében megtartott s fényesen sikerült több nyári mulatságunk, és távol a gyanútól, hogy valaki a pártoskodást ezekbe is behozta volna. Előmozdítottuk társadalmunk érdekeit ott, és annyira, ahol és amenyire tehettük és kifejtettük tevékenységünket ott, ahol azt ismét a párt érdeke, és a védett elv diadalra juttatása követelte. Szigorúan elválasztottuk a társadalmi élet tünetieit a politikai élet küzdelmeitől. Ma már mondhatjuk, hogy hivatásunk egyik körének a politikai jogok gyakorlása egyik nemének, választási jogunknak kielégítésével elegett tettünk a haza érdekeinek nemzetünk jólétének előmozdításával pedig megválasztott képviselőnket bízzuk meg. Védje ő ügyünket az országházban oly lelkesen és oly híven, mint választói védték az általa vallott elv diadalra jutását. Ez azután az ő és képviselő társainak a dolga Meg vagyunk győződve, hogy képviselőnk szivén hordja a haza ügyét és elkövet mindent, hogy annak „jól“ szolgáljon ! Képviselőnk báró Prónay Gábor fiatal ember, szép este párosultál! hangya szorgalommal összegyűjtött alapos tanulmánynyal, külföldi tapasztalatai, fényes neve, hagyományos családi büszkesége, nagy vagyona és előkelő rangú származása által körvonalazott kiválóbb társadalmi állása, fiatal véréhez fűződő nagyratörekvése, általán ismert jószívűsége, máris természetévé vált s mágnásnak legszebb erényét képező adakozása, soha kétségbe nem vont hazaszeretete és előttünk kedvessé vált népszerűsége, kellő biztosíték arra, hogy az édes haza érdekében mindent elkövet, mit e választókerület a mandátum megadásával tőle remélett. Mi pedig a választás körül megküzdött polgárai a kerületnek, szavazatunknak az urnába vetésével eleget tevénk ebbeli jogunk érvényesítésével: itt az idő, hogy most már minden erőnket ne egymással szemben, de egymás mellett fejtsük ki a közös haza jólétének előmozdításában. A mécs világa is megteszi szolgálatát ott, hová rendeltetett. Itt a város, közügy az is, fejtsük ki a törvény korlátain belül annak önkormányzatát, használjuk fel erőnket itt és mutassuk meg hogy a közügyért tenni akarunk is, teszünk is; itt az érdektestületek, különfélekép szervezett társulatok, anyagi haszonra alkotott pénzintézetek és jótékony czélra teremtett egyletek, továbbá közművelődésre, hasznos eszmecsere és tettedzős lélekemelő mulatságra alapított egyesületeink, itt a nőegylet, a vereskereszt-egylet, az egyesült casino-kör, a főegylet, tűzoltó egylet, (?) a műkedvelők és zenekedvelők egylete, a dalegylet, (?) itt a telkes gazdaság, a zsellérgazdaság és a hegyközségek testületei: van elég tér, elég tenni való. .0 van elég ember, van elég erő, csak akarni kell és amit akarunk azt végrehajtani is kell ! Az erők szétforgácsolása elgyengülést elcsenevészedést, a közügyek terén közönyösséget, tespedést, az erők társasulása pedig hatványozott erőt, tenni és hathatósan tenni képes tekintélyes kört tud előteremteni. Iparunk, kereskedelmünk, mezőgazdaságunk minden egyes köre, közlekedési eszközeink, közegészségügyünk, rendészetünk, közigazgatásunk, árvaszékünk, piaczi és tanügyünk, szóval minden ami reánk, az önkormányzatra van bízva, mindenedé minden nagyon megérdemli, ha azokra fordítjuk figyelmünket. Tehát tegyünk ! Amit teszünk, azt mind a hazáért tesszük. Csányi János: A zenekedvelők hangversenye. Zenekedvelőink, kik a múlt hóban a casino kör szombati estélyeinek egyikén mutatták be önkéntes fáradozásaiknak eredményét. Június 29-én este 8 órakor a főház nagytermében ismételten hangversenyt rendeztek a következő műsorozattal: 1. Előjáték. Ehrliehtel, zenekar. 2. Erdei dal. Volksantól, férfikar. 3. Beriot 9-ik hangversenye hegedű és harmoniumra előadják Mandl Lipót és Tariczky Ferencz urak. 4 Dalok, fuvola solo a) „Csillag“ Haselborsttól, b) „Tengeren“ Schuberttól, c) „Sajkadal“ Mendelsohntól, zenekar kíséret mellett előadják Kökény Ferencz és Szinte Gábor urak. 5. Vonósnégyes Dalila“ dalműből Rogoltól előadják Mandl Lipót, Ulrich Géza, kinek ügynöke addig járt a nyakára, míg gondolomra megrendelte az álló szekrényt, üveges könyvszekrényt, egy garnitúrát, a falra egy pár olajnyomatú képet, s egyebet. Az olajnyomatú képeket következőleg csoportosította : a „menekülés“ czímű foglalja el a főhelyet a festett falon. Nem azért, mintha tartalma tenné szemeiben oly igen előkelővé, de mert meg kell vallanunk, nagyon szépen festett kép. Kaulbach két női alakja foglal mellette két oldalt helyet í Munkácsy hivogatóinak is jutott egy oldal, melyet Garibaldi, Kossuth és mások kőnyomatú képe költi. Egy női fénykép függ az íróasztal fölött, melyről mindenki tudja, hogy kié. A ki nem tudná, megmondom, hogy az a mi garizónunk első ideáljának arczképe, a kiért csaknem meghalt, s aki tudj’ isten már kinek a felesége, s ő mégis meg van. Mindkét szobát virágos futószőnyeg díszíti, az asztal le van borítva, s rajta néhány könyv és egy piros üvegtáblán áll egy öblös üveg, körötte mint a tyúk körül csibéi — a pohárkák s piros oldalukon átcsillámlik a délelőtti bűfelejtő. Szép a szép garszón-lakás. De nekem úgy tűnik föl, hogy az mindenik mondva csinálva, megrendelésre született. Három nap alatt kész, ha úgy akarod, s ha kívánod a legszebb s legkényelmesebb. De mégis olyan hideg az a garszón-lakás. Hogy nagy példát említsek a garszónlakás s a családi lak közt az a külömbség, mint egy amerikai s egy európai város között. Amerika sohasem vonzott az ő hevenyészett szépségeivel. Alig pár száz éves czivilizácziója csaknem kizárja a hagyományokat ; a régi események porió nyomai, százados történetek megszépített emléke egy-egy régi balladában, s románczban egyegy ódon kastély, mely a vidéknek regényes szint kölcsönöz, s melynek omló kövei közül az utas egy szál repkényt szakithat: ez ott mind hiányzik. A broadway-utcza New-Yorkban nagyszerűen épített palotasoraival, zsibongó járdáival, s gazdag gyapjúkereskedéseivel hatást gyakorolhat a járkáló európaira, de az mégis visszavágyik az ó-világ egy kis városkájába, hol minden kőnek története van, minden erdő őseinek emlékét tünteti elő, s minden halom alatt a nemzeti küzdelem vértanúi alszanak. Ilyen hevenyészett a garszon-lakás is. Minden meg van benne, ami pénzért megvehető. Csak egy nincs; az ablakfülkének az a barátságos tekintete, a függönyöknek suttogása, mely kedveseinkről regél, az étage apróságai, melyek a kismama nevenapjára, a füredi nyárra a szegény nagymamára emlékeztetnének, az ágy felett az a madonnakép, mely előtt a kis Mathild gagyogta első imádságát, a jó kismama toldalékéval, hogy : tartsd meg istenke az édes mamát s az édes apát. A kis Mathild hálóágyacskája ott a sarokban, melynek látása minden pillanatban eszébe juttatja a férjnek azon boldog nap emlékét, midőn a kis asszony első gyermekét ölelte egy ismeretlen boldogságtól elárasztott keblére, s égő arczához szorította a kis gyermek síró szemeit, s az apa lelkében a boldogság nyugtalan hullámokat vert, s szive megáradt úgy, hogy sem a leány utáni sóvárgás időszakában, sem azután, az együttlét bűbájos napjai alatt nem áradott úgy ki sohasem. Minden helynek, minden zugnak az a lebilincselő természete a garszón-lakásban egészen hiányzik. A garszón-lakás vásári módon, a családi lak a történelmi fejlődés fogalma alatt mint a kavics a patak vizében nyert alakot. A czélszerűség, a lassú gyakorlat, a válogató és bíráló ízlés ujjai működnek a családi lakban, melynek minden zuga, aprósága, titokzatossága s lakói a hosszú együttlét folytán sokszorosan összefűződő és elválaszthatlan egészet képeznek. A garszónnak lakása van, mert csak kell valahol lakni. De lakását, ha épen úgy kell, másnap kicseréli, az újban ép úgy megvan mint amabban megvolt. Titka nincs lakása egy sarkának se, legfölebb az a pár csomó száz dohány, melyet az egyik szekrény feneken tart, hogy a finánczok meg ne érezzék a szűz illatot, különben minden tárva nyitva van nála, mint a szíve. Íme! pajtások, rontanak a lakásba, harsányan köszöntenek, mialatt levetik magukat a puha fauteuillbe, azután rágyújtanak a kínált szivarból, s az egyik, hogy izzó homlokát fehér kendőjével letörölje egy székre vett kalapját, a másik meg egyátalán megfeledkezik kaczkiásan félrevágott czilinderéről, s az illatos füst gombolyagjai közül, melyeket mohón ereget, nagy dolgokat beszél ügyeiről, terveiről és hódításairól. — Barátom egy pohár vizet! — szólal meg az izzadt homlokú. A vendéglátó házigazda csudálkozó pillantással felel magas igényű vendége kívánságára. Garszón-lakásban egy pohár vizet! ez egy kissé bajos dolog. — Barátom igyál ebből a cseresznyeléből, kínálja vissza; vizzel bizony nem szolgálhatok, mert nincs, magam pedig csak nem mehetek a szomszédba vízért. Gombosné csak reggel s este jár be takarítani, most pedig másokra mos, vagy épen a piaczon jár, hogy férjének a ki mesterember, s lennt az udvarban van a műhelye, az ebédre vásárolja be a szükségeseket. Egy pohár vizet egy országért sem. De ott van a zamatos cseresznyelé, s a mi garszón-barátunk vendégei oltják vele a szomjukat, úgy ahogy tudják. A garszón-embert lakása, legyen ez bármily szép és elegáns, nem csalogatja haza, s senki sem kérdi hogy hol járt? Pedig mily jól esnék neki, ha valaki üdvözölné odahaza. De a falak némák. Még egérczmozogás se feledteti a magányt. Mit is csinálna a szegény egérke garszón-lakásban ? A késői órákban hazavetődött férjnek