Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-07-03 / 27. szám

két élénk figyelemmel fogjuk kisérni, városunk és vidékének, gazdasági, ipar, kereskedelmi érdekeiben is fogunk rendes tudósításokat hozni. Tárczánkban jelesebb fiatal fővárosi íróinktól gyakrabban fogunk hozni rajzokat, karczolatokat, beszély­­kéket, hogy hölgy olvasó közönségünk is h­elyzetes olvasmányt találjon la­­p­jkunkban. y. Levelezés rovatunkban igye­­kezni fogunk, hogy a vidéki élet moz­­zafatairól s­ jelentősebb eseményeiről olvasóink pontos tudósításokat nyer­jenek. Városi közügyek czim alatt, a közigazgatási ügyeket vitatjuk meg, egyedül városunk s polgárságunk ér­dekeit véve tekintetbe és nem enged­jük magunkat párt, vagy családi érde­kek által az igazság ösvényéről eltán­torítani. Ezenkívül a megyei közügyek közül csak a városunk kerületét s vi­dékét érdeklőkkel fogunk foglalkozni. Híreink rovatában a napi ese­ményeket hűen s a mennyire városunk eseményekben szegény talaja engedi kimerítően fogjuk regestrálni. Csarnok czimmel egy állandó rovatot nyitunk, mely élvezetes és tanuságos olvasmányt nyujtand olva­sóinknak. Egy szóval lapunk, helyi lap lesz. S ha jóakaratunk, fáradozásunk, kitartásunk nem hiába fog kárba vesz­ni, azon büszke öntudat lesz legszebb jutalmunk, hogy megtettük mind­azt mivel városunknak tartoztunk, s az eredmény létrejöttében nekünk is volt egy csekély részünk. Vajjon lesz-e sikere működésünk­nek, s fogja-e közönségünk méltányol­ni fáradozásainkat, azt a jövő mutatja meg, s ha tömeges pártolásával lehe­tővé teszi, hogy lapunk szilárd alapon folytathassa pályafutását, melyen ö­n­­zetlenül, pártatlanul s igaz­­ságszeretettel indult meg. Ily irányban, ily elvekkel indult meg a hírlapbizottság vezetése alatt is a „Váczi Közlöny“ s közönségünk bizalmát kiérdemelve előfizetőinek szá­­ma napról-napra növekedett. A szer­kesztő Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző úré főleg az érdem, mint fönt emlitettük, hogy ezt sikerült elér­niük. De nem feledkezhetünk meg azon férfiúról sem ki a hirlapbizottság ke­beléből választva, a kiadói bokros teendőket végezte a 7 hó lefolyása alatt. E férfiú Dr. Rákosy Béla úr, kinek önzetlen ügybuzgalma­s fára­dozásai a lap anyagi ügyeiben, nem csak a hirlapbizottság, de mindnyá­junk köszönetét megérdemli. Mind­kettőjüknek egyedül azon öntudat lehet legszebb jutalmuk, hogy megmenték városunk sajtójának a jö­vőjét s visszaszerezték elvesztett tekin­télyét. Az ő vezetésök alatt virágzott fel a lap, s szaporodott fel az előfizetők száma annyira, hogy anyagi áldozatok nélkül fel volt tartható. Midőn e lapoktól megváltak azon reményben vettük át e lapok szerkesz­tési és kiadói terhét, hogy közönsé­günk tőlünk sem vonja meg támoga­tását. Mi is csak úgy leszünk képesek lapunkat fenntartani, ha a közönség tömeges előfizetése biztosítja a nyom­dai költségek fedezését. Oly csekély az előfizetési ár, — negyedévre 1 frt­­a ki, — hogy mindenkinek lehetővé van téve annak megszerzése. Mi minden igyekezetünket arra fogjuk fordítani, hogy a közönség igé­nyeit kielégítse lapunk tartalma. Isten velünk! ifj. Varázséji Gusztáv, a „VÁCZI KÖZLÖNY“ felelős szerkesztője s kiadója. A választás után. Vácz, 1881. július. 2-án­ Lezajlott a teljes három hónapon ke­resztül tartott s a Várost és a kerületet élénk mozgalomra vitt országgyűlési képvi­selő-választási pártoskodás. A közügyek iránti érdeklődés a dolog országos fontos­ságához mérve becsülendő magasságra emelkedett. Megmutatta e város és kerülete hogy alkotmányos nép lakja és eszi az édes haza kenyerét. Kellő erélylyel bár és ne­mes hévvel küzdött a két párt-táborra oszolt választó-polgárság elveinek diadalra jutásá­ért lelkesülő tevékenységében , de szigorúan megmaradt az általán szeretett és vérrel szentelt alkotmánya által körvonalazott jo­gai és kötelességei határai között. A legközelebb lefolyt választás mind a megelőző kortestusában mind a választási urna körül tapasztalt higgadság és tapinta­tos eljárás tekintetében becsületére válik alkotmányos életre érett társadalmunknak. Sem a fokos, sem a balta éle, sem a butikos botok zubogása, a régi „jó idők“ eme kenetteljes argumentumai, nem riasz­tották el az ellenpártok szavazóit az urná­­hoz­ való­­ közeledéstől a korteskedésnek varázshatású eszközei sem rontották, — ha olykor-olykor­ kápráztatták is — a többség­nél?: világossághoz szokott szeme fényét, szóval a hatóság által eszközölt néhány rendőri intézkedéstől s néhány alkalomsze­­rüleg rendezett — ad hoc — letartóztatás­tól, és Szilágy községének a függetlenségi párttól a kormánypártra való áttérésétől eltekintve, az­ egész választási mozgalomban —— büszkén állíthatjuk — csak a meggyő­ződéssé, hitté vált vélemény vezette népün­ket. Adja az ég ura, hogy ezen választás legyen minta­kép választóink előtt a jövő­ben is. Élt népünk alkotmánya adta jogával, de társadalmáról sem feledkezett meg. Jó­részt ezen pártmozgalom idejébe esett az egyesült casinó-kőr tisztujítása, továbbá a főegylet helyiségében megtartott s fénye­sen sikerült több nyári mulatságunk, és távol a gyanútól, hogy valaki a pártosko­dást ezekbe is behozta volna. Előmozdítot­­tuk társadalmunk érdekeit ott, és annyira, ahol és amenyire tehettük és kifejtettük tevékenységünket ott, ahol azt ismét a párt érdeke, és a védett elv diadalra juttatása követelte. Szigorúan elválasztottuk a társa­dalmi élet tünetieit a politikai élet küzdel­meitől. Ma már mondhatjuk, hogy hivatásunk egyik körének a politikai jogok gyakorlása egyik nemének, választási jogunknak kielé­­gítésével elegett tettünk a haza érdekeinek nemzetünk jólétének előmozdításával pedig megválasztott képviselőnket bízzuk meg. Védje ő ügyünket az országházban oly lel­kesen és oly híven, mint választói védték az általa vallott elv diadalra jutását. Ez azután az ő és képviselő társainak a dolga Meg vagyunk győződve, hogy képviselőnk szivén hordja a haza ügyét és elkövet min­dent, hogy annak „j­ó­l“ szolgáljon ! Képviselőnk báró Prónay Gábor fiatal ember, szép este párosultál! hangya szorgalommal összegyűjtött alapos tanul­mánynyal, külföldi tapasztalatai, fényes neve, hagyományos családi büszkesége, nagy vagyona és előkelő rangú származása által körvonalazott kiválóbb társadalmi állása, fiatal véréhez fűződő nagyratörekvése, álta­lán ismert jószívűsége, már­is természetévé vált s mágnásnak legszebb erényét képező adakozása, soha kétségbe nem vont haza­szeretete és előttünk kedvessé vált népsze­rűsége, kellő biztosíték arra, hogy az édes haza érdekében mindent elkövet, mit e vá­lasztó­kerület a mandátum megadásával tőle remélett. Mi pedig a választás körül megküzdött polgárai a kerületnek, szavazatunknak az urnába vetésével eleget tevénk ebbeli jo­gunk érvényesítésével: itt az idő, hogy most már minden erőnket ne egymással szemben, de egymás mellett fejtsük ki a közös haza jólétének előmozdításában. A mécs világa is megteszi szolgálatát ott, hová rendeltetett. Itt a város, közügy az is, fejtsük ki a törvény korlátain belül annak önkorm­ány­­zatát, használjuk fel erőnket itt és mutassuk meg hogy a közügyért tenni akarunk is, te­szünk is; itt az érdek­testületek, kü­lönfélekép szervezett társulatok, anyagi haszonra alkotott pénzintézetek és jótékony czélra teremtett egyletek, továbbá közmű­velődésre, hasznos eszmecsere és tettedzős lélekemelő mulatságra alapított egyesülete­ink, itt a nő­egylet, a vereskereszt-egylet, az egyesült casino-kör, a főegylet, tűzoltó egylet, (?) a műkedvelők és zenekedvelők egylete, a dalegylet, (?) itt a telkes gaz­daság, a zsellérgazdaság és a hegyközségek testületei: van elég tér, elég tenni való. .0 van elég ember, van elég erő, csak akar­­­­ni kell és amit akarunk azt végrehajtani is kell ! Az erők szétforgácsolása elgyengülést elcsenevészedést, a közügyek terén közö­nyösséget, tespedést, az erők társasulása pedig hatványozott erőt, tenni és hatható­san tenni képes tekintélyes kört tud elő­teremteni. Iparunk, kereskedelmünk, mezőgazda­ságunk­­ minden egyes köre, közlekedési eszközeink, közegészség­ügyünk, rendésze­tünk, közigazgatásunk, árvaszékünk, piaczi és tanügyünk, szóval minden ami reánk, az önkormányzatra van bízva, mindenedé min­­den nagyon megérdemli, ha azokra fordít­juk fi­gyelmünket. Tehát tegyünk ! A­mit teszünk, azt mind a hazáért tes­­szük. Csányi János: A zenekedvelők hang­versenye. Zenekedvelőink, kik a múlt hóban a casino kör szombati estélyeinek egyikén mu­­­tatták be önkéntes fáradozásaiknak eredmé­­­nyét. Június 29-én este 8 órakor a főház nagytermében ismételten hangversenyt ren­deztek a következő műsorozattal: 1. Elő­játék. Ehrliehtel, zenekar. 2. Erdei dal. Volksantól, férfikar. 3. Beriot 9-ik hang­versenye hegedű és harmoniumra előadják Mandl Lipót és Tariczky Ferencz urak. 4 Dalok, fuvola solo a) „Csillag“ Haselborst­­tól, b) „Tengeren“ Schuberttól, c) „Sajka­dal“ Mendelsohntól, zenekar kíséret mellett előadják Kökény Ferencz és Szinte Gábor urak. 5. Vonós­négyes Dalila“ dalműből Rogoltól előadják Mandl Lipót, Ulrich Géza, kinek ügynöke addig járt a nyakára, míg gondolomra megrendelte az álló szekrényt, üveges könyvszekrényt, egy garnitúrát, a falra egy pár olajnyomatú képet, s egyebet. Az olajnyomatú képeket következőleg cso­portosította : a „menekülés“ czímű foglalja el a főhelyet a festett falon. Nem azért, mintha tartalma tenné szemeiben oly igen előkelővé, de mert meg kell vallanunk, na­gyon szépen festett kép. Kaulbach két női alakja foglal mellette két oldalt helyet í Munkácsy hivogatóinak is jutott egy oldal, melyet Garibaldi, Kossuth és mások kőnyo­matú képe költi. Egy női fénykép függ az íróasztal fölött, melyről mindenki tudja, hogy kié. A ki nem tudná, megmondom, hogy az a mi garizónunk első ideáljának arczképe, a kiért csaknem meghalt, s aki tudj’ isten már kinek a felesége, s ő mégis meg van. Mindkét szobát virágos futószőnyeg dí­szíti, az asztal le van borítva, s rajta né­hány könyv és egy piros üvegtáb­lán áll egy öblös üveg, körötte mint a tyúk körül csibéi — a pohárkák s piros oldalukon át­­csillámlik a délelőtti bűfelejtő. Szép a szép garszón-lakás. De nekem úgy tűnik föl, hogy az mindenik mondva csinálva, megrendelésre született. Három nap alatt kész, ha úgy akarod, s ha kívá­nod a legszebb s legkényelmesebb. De mégis olyan hideg az a garszón-lakás. Hogy nagy példát említsek a garszón­­lakás s a családi lak közt az a külömbség, mint egy amerikai s egy európai város kö­zött. Amerika sohasem vonzott az ő heve­nyészett szépségeivel. Alig pár száz éves czi­­vilizácziója csaknem kizárja a hagyomá­nyokat ; a régi események porió nyomai, százados történetek megszépített emléke egy-egy régi balladában, s románczban egy­­egy ódon kastély, mely a vidéknek regé­nyes szint kölcsönöz, s­ melynek omló kövei közül az utas egy szál repkényt szakithat: ez ott mind hiányzik. A broadway-utcza New-Yorkban nagyszerűen épített palotaso­raival, zsibongó járdáival, s gazdag gyapjú­kereskedéseivel hatást gyakorolhat a jár­káló európaira, de az mégis visszavágyik az ó-világ egy kis városkájába, hol minden kőnek története van, minden erdő őseinek emlékét tünteti elő, s minden halom alatt a nemzeti küzdelem vértanúi alszanak. Ilyen hevenyészett a garszon-lakás is. Minden meg van benne, a­mi pénzért meg­vehető. Csak egy nincs; az ablakfülkének az a barátságos tekintete, a függönyöknek suttogása, mely kedveseinkről regél, az étage apróságai, melyek a kis­mama neve­­napjára, a füredi nyárra a szegény nagy­mamára emlékeztetnének, az ágy felett az a madonnakép, mely előtt a kis Mathild gagyogta első imádságát, a jó kismama tol­dalékéval, hogy : tartsd meg istenke az édes mamát s az édes apát. A kis Mathild háló­­ágyacskája ott a sarokban, melynek látása minden pillanatban eszébe juttatja a férj­nek azon boldog nap emlékét, midőn a kis asszony első gyermekét ölelte egy ismeret­len boldogságtól elárasztott keblére, s égő arczához szorította a kis gyermek síró sze­meit, s az apa lelkében a boldogság nyug­talan hullámokat vert, s szive megáradt úgy, hogy sem a leány utáni sóvárgás idő­szakában, sem azután, az együttlét bűbájos napjai alatt nem áradott úgy ki sohasem. Minden helynek, minden zugnak az a lebilincselő természete a garszón-lakásban egészen hiányzik. A garszón-lakás vásári módon, a családi lak a történelmi fejlődés fogalma alatt mint a kavics a patak vizé­ben nyert alakot. A czélszerűség, a lassú gyakorlat, a válogató és bíráló ízlés ujjai működnek a családi lakban, melynek min­den zuga, aprósága, titokzatossága s lakói a hosszú együttlét folytán sokszorosan ös­­­szefűződő és elválaszthatlan egészet ké­peznek. A garszónnak lakása van, mert csak kell valahol lakni. De lakását, ha épen úgy kell, másnap kicseréli, az újban ép úgy megvan mint amabban megvolt. Titka nincs lakása egy sarkának se, legfölebb az a p­á­r csomó száz dohány, melyet az egyik szekrény feneken tart, hogy a finánczok meg ne érezzék a szűz illatot, különben minden tárva nyitva van nála, mint a szíve. Íme! pajtások, rontanak a lakásba, harsányan köszöntenek, mialatt levetik ma­gukat a puha fauteuillbe, azután rágyújta­nak a kínált szivarból, s az egyik, hogy izzó homlokát fehér kendőjével letörölje­ egy székre vett kalapját, a másik meg egy­­átalán megfeledkezik kaczkiásan félrevágott czilinderéről, s az illatos füst gombolyagjai közül, melyeket mohón ereget, nagy dolgo­kat beszél ügyeiről, terveiről és hódításairól. — Barátom egy pohár vizet! — szólal meg az izzadt homlokú. A vendéglátó házi­gazda csudálkozó pillantással felel magas igényű vendége kí­vánságára. Garszón-lakásban egy pohár vizet! ez egy kissé bajos dolog. — Barátom igyál ebből a cseresznye­léből, kínálja vissza; vizzel bizony nem szol­gálhatok, mert nincs, magam pedig csak nem mehetek a szomszédba vízért. Gom­­bosné csak reggel s este jár be takarítani, most pedig másokra mos, vagy épen a piaczon jár, hogy férjének a ki mesterember, s lennt az udvarban van a műhelye, az ebédre vásárolja be a szükségeseket. Egy pohár vizet egy országért sem. De ott van a zamatos cseresznyelé, s a mi garszón-barátunk vendégei oltják vele a szomjukat, úgy a­hogy tudják. A garszón-embert lakása, legyen ez bár­­­­mily szép és elegáns, nem csalogatja haza, s senki sem kérdi hogy hol járt? Pedig mily jól esnék neki, ha valaki üdvözölné oda­haza. De a falak némák. Még egérczm­ozogás se feledteti a magányt. Mit is csinálna a szegény egérke garszón-lakás­­ban ? A késői órákban h­azavetődött férjnek

Next