Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. 1. szám. Megjelen minden vasárnap. Vácz, január 1. 1882. i lJjjjTI S VIDÉKI ÉRDEKÜ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Évnegyedre........................1 frt Bo­kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám­ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében, a legolcsóbban eszközöltetnek s több­szöri hirdetésnél kedvezményben ré­szesülnek. A szerkesztőség és kiadó­hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli pana­szok, hirdetmények) küldendők : Vácz , Gasparik­ utcza 151. sz. Kép,ni­ap által nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. K­érmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Hirdetések : Nyilttér sora.............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ Felhiv­­ás előfizetésre. A „VÁCZI KÖZLÖNY“ jelen zárna lévén az első ez évben, s ezzel apunknak IV-ik évfolyama kezdetvén nem bátorkodunk felkérni lapunk e­­lőfizetőit, miszerint az 1882. évi IV. évfolyamra előfizetéseiket megujitani tiveskedjenek. Előfizetési ár: az 1882. évi jan.—márcz. évnegyedre X Ik­t. 50 lsz. Az előfizetési pénzek Vácz, Gal­­larik utcza 151. sz. alá a „Váczi Köz­öny“ kiadóhivatalába küldendők. A h­elybeliek legczélszerübben a lap ki­­hordójánál, a nyugta átvétele mellett eszközölhetik az előfizetéseket. Az év elején. A hat hónapos pálya, melyet a ,VÁCZI KÖZLÖNY“ szerkesztésem­­latt szerencsésen megfutott, a mun­kásságunk hatáskörébe vont szellemi s anyagéleti ágak, az olvasó előtt is­m­ert irodalmi modorunk és irályunk, zóval összege ama tényezőknek, me­­yek egy lapnak határozott egyediségi ellemvonását képezik, garantiái közön­­ségünk előtt a „Váczi Közlöny“ jövő­jének,s maradnak továbbra is változat­lan programmunk, mely mellet lapun­kat a már le­alkonyodott évből a kü­szöbön álló újévbe átvezetjük. Midőn félév előtt e lapok szerkesz­tését átvettük, nem szűkkeblű nyerész­kedési vágy ösztönzött e tettre bennün­ket, hanem közönségünk iránti figye­lem, mely egy helyi lap létezését kívá­natossá tette, s a polgári kötelesség érzet, hogy csekély erőnkkel városunk és vidéke ügyeinek tegyünk némi szol­gálatot. A félév elmúlt, s mi daczára an­nak, hogy anyagilag egyedül ön­magunkra voltunk utalva a kezdet nehézségein áthatoltunk, s ma felemelt fővel állíthatjuk, hogy pusztán érdek nélküli volt működésünk, mert bi­zony anyagi haszna nem volt fá­radozásainknak, de — és erre büszkék vagyunk — a szellemi siker, a társadalmi téren előállott kedvező változás elég szép jutal­ma önzetlen működésünknek. Ily eredményekül számíthatjuk a pia­cz rendezését, a követő­­ügy helyes irányba terelését, a tornászat meghonosítását, dal­körünk újjászületését s ez által társadalmi életünknek a kö­zönyös tétlenségből való fel­­ébresztését. Mindezek a lapunk hasábjain megindított nemes mozgalom eredményei. A kivitel érdeme nem, — de a kezdeményezés, az eszme felkarolása — a mienk. Azon reményben lépünk tehát ez év elején olvasóközönségünk elé, hogy belátván szükségét és nemesitő hatá­sát közlönyünknek továbbra is felka­rolja működésünket, s tömeges pár­tolásával legalább az anyagi ál­dozatoktól megkimélend. Mi­­ maradunk a jövőben is a kik voltunk a múltban s minden igyekeze­tünk oda irányul, hogy lapunk váro­sunk és vidéke társadalmi érdekeit, mozzanatait állandóan szemü­g­gyel tartsa s közléseivel alapos, változatos és érdekes tartalmával minden osztá­lyú olvasónk igényeit kielégitse. Feladatunk lesz a jövőben vácz és vidéke társadalmának az ér­telmi és anyagi közélet terén helyes irányba terelése, felkarolása a kettős czél előmozdítására vezető min­den mozgalomnak, felemlítése a szükségesnek mutatkozó reformok­nak, irányadásra törekvő megvitatása szellemi s anyagi érdekeink felmerülő kérdéseinek, pontos reges­­trálása közéletünk eseményeinek, olvasó közönségünk értelmi emelése tanulságos és mulattató olvasmányok közlése által. Ez utakon és módokon igyekez­tünk czélunk elérésére a lefolyt félév alatt, a jövőben is erre fogunk töre­kedni. Isten velünk! A szerkesztő. T­Á­R­C­Z­A. Perdita temetése. Eltűnt a nap végsugarával, Maga is egy sugár . . . . ! Oly szelíden, mintha virágot tépünk, Tépte le a halál! Szép könnyű lelke vígan rázta le, A súlyos földi port .... Búcsútlanul ment! félt hogy visszatartjuk A kedves kis bútort . . . . ! Meghalt vagy alszik? várja hogy sirassuk S aztán kaczagva ébred ? Virágok rajta . . . úgy simulnak hozzá Mint búcsúzó testvérek .... Az ablakon kémlő fecskék koczognak. Elköltöző csoport! Hívják magukkal ... boldogabb hazába ... A kedves kis botort . . .! Mosolygott mindig, hogy ne tudja senki: Hű szive mily beteg .... Mi dúlta szét? Olvasd a régi dalban: „Meghalt mert szeretett !“ A küzdő könnyek meg-megomló­ árja Szivébe visszafolyt .... Vértanú volt,­ mig mi nevettük szívből A kedves kis bútort .... 1 Megy a menet . . . borongó őszi égről Vég búcsút int a nap . . . Sápadt levélkék siró suhogással Az útra hullanak . . . Haldokló lepkék, kiket a haló táj Hideg fuvalma hord, Körül csapongják fáradt szárnyaikkal A kedves kis botort . . . ! El zord sirásó! tündér vesse ágyát, Hogy ne legyen kemény, Tündér volt, földről gyorsan égbe szálló Igéző tünemény . . . Vándor madár, kit régi útja közben A szélvész lesodort . . . A fejfa áll . . .! Virraszd szelíden emlék, A kedves kis botort . . . .! Ábrányi Emil. X Hintán az uj végrehajtási törvény 152. §-ának határozata értelmé­ben az ingatlanra elrendelt árverés hirdeté­sének kivonata, ha a kikiáltási ár a 300 frtot meghaladja, de 2000 frtnál nem több, a helyi, ilyennek nem létében a legközelebbi helyen megjelenő lapban egyszer közzé­teendő . Van szerencsénk tisztelettel felhív­ni már előre is az érdekeltek figyelmét, hogy lapunkban e nembe vágó hirdetések­re külön rovatot nyitunk és minden ide vágó hirdetést igen jutányosan teendünk közzé. — A váczi kir. járásbíróság árve­rési h­ir­detései e törvény értelmében la­punkban fognak közzététetni s tekintve hogy sem a s­z­i­r­á­k­i sem a szentend­rei kir. járásbíróságok területén helyi lap nincsen, reméljük, hogy az ezen­­bíróságok területére vonatkozó hirdetések is lapunk­ban fognak közzététetni, s így lapunk vi­déki olvasói mindig értesítve lesznek az árverési hirdetések felől. Nőkről a nőknek,ahogy a férfiak olvassák. (Folytatás,) Elhagyta az ifjú pár a kertet, hogy alapítson kedves otthont. Láttam távozni egy rózsát, mely ellenállhatlan, mosolyával a túl boldog ifjú keblén irigységet keltett a kert körül járók kelőkben: örömtől re­pesve sietett a feltűnő ifjú a­lak felé. Megpillantottam egy kellemet visszatükröző ak­zu itját, ki egy ibolya szállal távozott. Majdnem kikerülte figyelmemet a harma­dik, ki ne felejtset őrzött félénken kezében. Unatkoztam, ott hagytam a kertet, a városba mentem tévelyegni. Láttam fénye­sen kivilágított ablakokat, a szobában élénk sürgést, forgást. Vigságot és jólétet hirdető taglejtéseket. Láttam mindent a kis mécsig láttam mit a világ tarkasága feltüntetni szokott. És láttam a virágokat is. A rózsát az ablakban, az ibolyát és ne felejtset hol a szobában, hol a konyhában. Et nunc venio ad fortissimam ! Mert ki ne érezte volna közülünk férfiak közöl egyszer mászor azt a hatalmat, mely egy mennyecskének két szép szeme tükrében mutatja be magát. Azt a hatal­mat, mely ha a boldog szerelem lángját tükrözi vissza, őrültté tesz ; ha kedvesség és szeretetre méltóságra vall, boldogít; ha figyelmet sejtet, lekötelez és lelki nyugal­munkat zavarja meg ; ha a néma bánatot és szív fájdalmát fejezi ki, feledtet velünk minden örömet és mélabússá tesz megma­­gyarázhatlanul is ; mely tükrökből, ha von­zalmat vélsz csak olvashatni azt hiszed hogy a mennyország szakad reád; ha sé­relmet, neheztelést bizonyít, lábai elé bo­rulnál ; kinek szem­tükrén ha egy köny csepp úszik, bárhol keressz fegyvert, legyőzött hiú vergődése ez ; (mert régen a írva vagyon, hogy a nőnek két fegyvere van, ha már a szépség, e harmadik­ el­hagyta is: a köny és.........no de ne nyel­veskedjünk.) íme ez ő,­ élete virágzásban helyzetének ura, ki bájol mindenkit s férjé­hez simul mindenha — a menyecske, mert egy nyelvésznek kellene megesküdni, ki ve­lem elhitesse, hogy az menyecske, s nem kis mennyország. Rajongnak pillantásáért és mosolyáért a fiatalok, édeskednek vele az öregek, bi­zalommal és szeretettel közelednek hozzá a gyermekek, tisztelettel környezik és kegy­nek ismerik barátságát a nagy leányok, irigylik a koros nők, csodálja s gyönyörkö­dik benne az egész világ, benne a férjé­nek egyedüli büszkeségében. Az idővel ekkor van a nő a legjobb barátságban. Nemcsak a jelenben, de­ a je­­­­lennek is él, a múltat csak mulattató em­lékeivel idézi fel, a jövő elé bizalommal , nem töprengő csüggedéssel pillant inkább, mint néz. Mióta elhangzott az ajkakon a „holto­miglan holtodiglan“ s az ünnepélyes szer­tartás, kiszakítva a szülői kötelékből — egy új életközösség kormányzónéjává tette, vagy ha mi férfiak paradicsomi élet­jogait akar­juk visszakövetelni — s jó is lesz ezt leg­alább itt írásban kikötni magunknak, mert a nő emancipatio nagyon fenyeget bennün­ket — azért mondjuk, hogy mióta új ha­talomnak, férjének hatalma alá helyeztetett napok alatt évek változásait tünteti fel. Egész megjelenése, lénye új. A mézeshetek varázshatalma ez. A hatalom védő­szárnyai alatt férjének karján jelenik meg, de úgy, hogy ha reá tekintesz, akkor jut eszedbe a hatalom. Megjelenésében nyílt és mégis titokzatos, kedves és mégis szigorú, engedékeny és mé­gis akaraterős, víg és mégis tiszteletet ger­jesztő, röpke és mégis hű, könnyed észjá­rású s mégsem könnyelmű, tréfás és tréfára mégsem ingerlő. A mézeshetek az idő szárnyán enyész­nek, de maradandó jelt hagynak vissza­­mely egész életre szól, ez az intéző hatal­mat illetőleg a szereposztás, ekkor állapit­­tatik meg a kormányfő ma. És itt a nő igen sokszor nagyobb erőt szokott tanusitani mint a férfi, mert a férfi mindig erős, csak a mézeshetekben gyen­gén gyengéd, a nő mindig gyengéden eszé­­lyes, csak a mézes hetekben eszélyesen gyengéd. Frankenburg szellemmel irt elmefutta­tásában ezt mondja: „A hódítás mestersó-

Next