Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam. 1. szám. Megjelen minden vasárnap. Vácz, január 1. 1882. i lJjjjTI S VIDÉKI ÉRDEKÜ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Évnegyedre........................1 frt Bokr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes számára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében, a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Vácz , Gasparik utcza 151. sz. Kép,niap által nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Kérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Hirdetések : Nyilttér sora.............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ Felhivás előfizetésre. A „VÁCZI KÖZLÖNY“ jelen zárna lévén az első ez évben, s ezzel apunknak IV-ik évfolyama kezdetvén nem bátorkodunk felkérni lapunk előfizetőit, miszerint az 1882. évi IV. évfolyamra előfizetéseiket megujitani tiveskedjenek. Előfizetési ár: az 1882. évi jan.—márcz. évnegyedre X Ikt. 50 lsz. Az előfizetési pénzek Vácz, Gallarik utcza 151. sz. alá a „Váczi Közöny“ kiadóhivatalába küldendők. A helybeliek legczélszerübben a lap kihordójánál, a nyugta átvétele mellett eszközölhetik az előfizetéseket. Az év elején. A hat hónapos pálya, melyet a ,VÁCZI KÖZLÖNY“ szerkesztésemlatt szerencsésen megfutott, a munkásságunk hatáskörébe vont szellemi s anyagéleti ágak, az olvasó előtt ismert irodalmi modorunk és irályunk, zóval összege ama tényezőknek, meyek egy lapnak határozott egyediségi ellemvonását képezik, garantiái közönségünk előtt a „Váczi Közlöny“ jövőjének,s maradnak továbbra is változatlan programmunk, mely mellet lapunkat a már lealkonyodott évből a küszöbön álló újévbe átvezetjük. Midőn félév előtt e lapok szerkesztését átvettük, nem szűkkeblű nyerészkedési vágy ösztönzött e tettre bennünket, hanem közönségünk iránti figyelem, mely egy helyi lap létezését kívánatossá tette, s a polgári kötelesség érzet, hogy csekély erőnkkel városunk és vidéke ügyeinek tegyünk némi szolgálatot. A félév elmúlt, s mi daczára annak, hogy anyagilag egyedül önmagunkra voltunk utalva a kezdet nehézségein áthatoltunk, s ma felemelt fővel állíthatjuk, hogy pusztán érdek nélküli volt működésünk, mert bizony anyagi haszna nem volt fáradozásainknak, de — és erre büszkék vagyunk — a szellemi siker, a társadalmi téren előállott kedvező változás elég szép jutalma önzetlen működésünknek. Ily eredményekül számíthatjuk a piacz rendezését, a követőügy helyes irányba terelését, a tornászat meghonosítását, dalkörünk újjászületését s ez által társadalmi életünknek a közönyös tétlenségből való felébresztését. Mindezek a lapunk hasábjain megindított nemes mozgalom eredményei. A kivitel érdeme nem, — de a kezdeményezés, az eszme felkarolása — a mienk. Azon reményben lépünk tehát ez év elején olvasóközönségünk elé, hogy belátván szükségét és nemesitő hatását közlönyünknek továbbra is felkarolja működésünket, s tömeges pártolásával legalább az anyagi áldozatoktól megkimélend. Mi maradunk a jövőben is a kik voltunk a múltban s minden igyekezetünk oda irányul, hogy lapunk városunk és vidéke társadalmi érdekeit, mozzanatait állandóan szemüggyel tartsa s közléseivel alapos, változatos és érdekes tartalmával minden osztályú olvasónk igényeit kielégitse. Feladatunk lesz a jövőben vácz és vidéke társadalmának az értelmi és anyagi közélet terén helyes irányba terelése, felkarolása a kettős czél előmozdítására vezető minden mozgalomnak, felemlítése a szükségesnek mutatkozó reformoknak, irányadásra törekvő megvitatása szellemi s anyagi érdekeink felmerülő kérdéseinek, pontos regestrálása közéletünk eseményeinek, olvasó közönségünk értelmi emelése tanulságos és mulattató olvasmányok közlése által. Ez utakon és módokon igyekeztünk czélunk elérésére a lefolyt félév alatt, a jövőben is erre fogunk törekedni. Isten velünk! A szerkesztő. TÁRCZA. Perdita temetése. Eltűnt a nap végsugarával, Maga is egy sugár . . . . ! Oly szelíden, mintha virágot tépünk, Tépte le a halál! Szép könnyű lelke vígan rázta le, A súlyos földi port .... Búcsútlanul ment! félt hogy visszatartjuk A kedves kis bútort . . . . ! Meghalt vagy alszik? várja hogy sirassuk S aztán kaczagva ébred ? Virágok rajta . . . úgy simulnak hozzá Mint búcsúzó testvérek .... Az ablakon kémlő fecskék koczognak. Elköltöző csoport! Hívják magukkal ... boldogabb hazába ... A kedves kis botort . . .! Mosolygott mindig, hogy ne tudja senki: Hű szive mily beteg .... Mi dúlta szét? Olvasd a régi dalban: „Meghalt mert szeretett !“ A küzdő könnyek meg-megomló árja Szivébe visszafolyt .... Vértanú volt, mig mi nevettük szívből A kedves kis bútort .... 1 Megy a menet . . . borongó őszi égről Vég búcsút int a nap . . . Sápadt levélkék siró suhogással Az útra hullanak . . . Haldokló lepkék, kiket a haló táj Hideg fuvalma hord, Körül csapongják fáradt szárnyaikkal A kedves kis botort . . . ! El zord sirásó! tündér vesse ágyát, Hogy ne legyen kemény, Tündér volt, földről gyorsan égbe szálló Igéző tünemény . . . Vándor madár, kit régi útja közben A szélvész lesodort . . . A fejfa áll . . .! Virraszd szelíden emlék, A kedves kis botort . . . .! Ábrányi Emil. X Hintán az uj végrehajtási törvény 152. §-ának határozata értelmében az ingatlanra elrendelt árverés hirdetésének kivonata, ha a kikiáltási ár a 300 frtot meghaladja, de 2000 frtnál nem több, a helyi, ilyennek nem létében a legközelebbi helyen megjelenő lapban egyszer közzéteendő . Van szerencsénk tisztelettel felhívni már előre is az érdekeltek figyelmét, hogy lapunkban e nembe vágó hirdetésekre külön rovatot nyitunk és minden ide vágó hirdetést igen jutányosan teendünk közzé. — A váczi kir. járásbíróság árverési hirdetései e törvény értelmében lapunkban fognak közzététetni s tekintve hogy sem a sziráki sem a szentendrei kir. járásbíróságok területén helyi lap nincsen, reméljük, hogy az ezenbíróságok területére vonatkozó hirdetések is lapunkban fognak közzététetni, s így lapunk vidéki olvasói mindig értesítve lesznek az árverési hirdetések felől. Nőkről a nőknek,ahogy a férfiak olvassák. (Folytatás,) Elhagyta az ifjú pár a kertet, hogy alapítson kedves otthont. Láttam távozni egy rózsát, mely ellenállhatlan, mosolyával a túl boldog ifjú keblén irigységet keltett a kert körül járók kelőkben: örömtől repesve sietett a feltűnő ifjú alak felé. Megpillantottam egy kellemet visszatükröző akzu itját, ki egy ibolya szállal távozott. Majdnem kikerülte figyelmemet a harmadik, ki ne felejtset őrzött félénken kezében. Unatkoztam, ott hagytam a kertet, a városba mentem tévelyegni. Láttam fényesen kivilágított ablakokat, a szobában élénk sürgést, forgást. Vigságot és jólétet hirdető taglejtéseket. Láttam mindent a kis mécsig láttam mit a világ tarkasága feltüntetni szokott. És láttam a virágokat is. A rózsát az ablakban, az ibolyát és ne felejtset hol a szobában, hol a konyhában. Et nunc venio ad fortissimam ! Mert ki ne érezte volna közülünk férfiak közöl egyszer mászor azt a hatalmat, mely egy mennyecskének két szép szeme tükrében mutatja be magát. Azt a hatalmat, mely ha a boldog szerelem lángját tükrözi vissza, őrültté tesz ; ha kedvesség és szeretetre méltóságra vall, boldogít; ha figyelmet sejtet, lekötelez és lelki nyugalmunkat zavarja meg ; ha a néma bánatot és szív fájdalmát fejezi ki, feledtet velünk minden örömet és mélabússá tesz megmagyarázhatlanul is ; mely tükrökből, ha vonzalmat vélsz csak olvashatni azt hiszed hogy a mennyország szakad reád; ha sérelmet, neheztelést bizonyít, lábai elé borulnál ; kinek szemtükrén ha egy köny csepp úszik, bárhol keressz fegyvert, legyőzött hiú vergődése ez ; (mert régen a írva vagyon, hogy a nőnek két fegyvere van, ha már a szépség, e harmadik elhagyta is: a köny és.........no de ne nyelveskedjünk.) íme ez ő, élete virágzásban helyzetének ura, ki bájol mindenkit s férjéhez simul mindenha — a menyecske, mert egy nyelvésznek kellene megesküdni, ki velem elhitesse, hogy az menyecske, s nem kis mennyország. Rajongnak pillantásáért és mosolyáért a fiatalok, édeskednek vele az öregek, bizalommal és szeretettel közelednek hozzá a gyermekek, tisztelettel környezik és kegynek ismerik barátságát a nagy leányok, irigylik a koros nők, csodálja s gyönyörködik benne az egész világ, benne a férjének egyedüli büszkeségében. Az idővel ekkor van a nő a legjobb barátságban. Nemcsak a jelenben, de a jelennek is él, a múltat csak mulattató emlékeivel idézi fel, a jövő elé bizalommal , nem töprengő csüggedéssel pillant inkább, mint néz. Mióta elhangzott az ajkakon a „holtomiglan holtodiglan“ s az ünnepélyes szertartás, kiszakítva a szülői kötelékből — egy új életközösség kormányzónéjává tette, vagy ha mi férfiak paradicsomi életjogait akarjuk visszakövetelni — s jó is lesz ezt legalább itt írásban kikötni magunknak, mert a nő emancipatio nagyon fenyeget bennünket — azért mondjuk, hogy mióta új hatalomnak, férjének hatalma alá helyeztetett napok alatt évek változásait tünteti fel. Egész megjelenése, lénye új. A mézeshetek varázshatalma ez. A hatalom védőszárnyai alatt férjének karján jelenik meg, de úgy, hogy ha reá tekintesz, akkor jut eszedbe a hatalom. Megjelenésében nyílt és mégis titokzatos, kedves és mégis szigorú, engedékeny és mégis akaraterős, víg és mégis tiszteletet gerjesztő, röpke és mégis hű, könnyed észjárású s mégsem könnyelmű, tréfás és tréfára mégsem ingerlő. A mézeshetek az idő szárnyán enyésznek, de maradandó jelt hagynak visszamely egész életre szól, ez az intéző hatalmat illetőleg a szereposztás, ekkor állapittatik meg a kormányfő ma. És itt a nő igen sokszor nagyobb erőt szokott tanusitani mint a férfi, mert a férfi mindig erős, csak a mézeshetekben gyengén gyengéd, a nő mindig gyengéden eszélyes, csak a mézes hetekben eszélyesen gyengéd. Frankenburg szellemmel irt elmefuttatásában ezt mondja: „A hódítás mestersó-