Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-05-04 / 18. szám
Városi közgyűlés, VÁCZ, május 1. 1884. Városunk képviselő testülete folyó évi április havi rendes közgyűlését múlt vasárnap (ápril 27) és következő napján tartotta meg. Elnök Réty Ignácz polgármester úr a közgyűlést megnyitván — mindenekelőtt is bemutatta Báró Prónay Gábor országgyűlési képviselőnknek abbeli bejelentését, hogy beszámoló beszédjét — e hó 4-én d. e. 11 órakor óhajtja megtartani a helybeli „Curia“ czímű vendéglő nagy termében. — A közgyűlés ezen bejelentést tudomásul vette. Egyszersmind — ez alkalommal határozatilag beszüntetvén az eddigi azon szokást, mely szerint országgyűlési képviselő jelöltjeink és országos képviselőink programja illetőleg beszámoló beszédeiket a város erkélyéről tartották — azonkívül a városház épületen a megválasztott képviselő nagyobb dicsőségére a nemzeti lobogó három nap és három éjen át kint hagyatott utasította a tanácsot, hogy miután a városháza, mint középület, sem a választókerület, sem pedig egyes pártoknak rendelkezése alatt nem állhat, intézkedjék aziránt, hogy ott se tüntető programra , se pedig beszámoló beszédek ne tartassanak, s egyes pártok képviselői kedvéért lobogók többé ki ne tűzessenek. Ezek után Dr. Freysinger Lajos városi képviselő indítványozta, hogy miután a váczi püspöki egyházmegyének az idén két ünnepe lesz — t. i. Peitler Antal József megyés püspöknek 25 éves püspöki jubileuma és Neszveda István kanonoknak püspökké történt felszenteltetési ünnepélye, a közgyűlés ezen ünnepélyeken magát képviseltesse. — A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta és Réty Ignácz polgármester úr vezetése alatt mindkét ünnepélyre egy egy tizenegy tagból álló tisztelgő küldöttséget — küldött ki: elhatároztatott továbbá, hogy megyés püspökünkhöz jubileuma alkalmából — díszes albumban emlékiratot fog — intézni. Következett ezek után a tárgysorozat. — S itt megemlítjük, hogy a polgármesteri jelentés a pénztárak megvizsgálásáról tudomásul vétetett. A piaczi és vásári rendfentartásáról szóló — a ministérium által módosítás végett visszaküldött szabályrendelet — a kívánt módosítások eszközlése végett kiadatott a szabályrendeleti bizottságnak ; hasonló elintézést nyert a gyámhatósági eljárás és pénzkezelésre vonatkozó szabályrendelet is. A város utczái és közterei kövezése és azok tisztántartásáról szóló , a ministerium által is helybenhagyott szabályrendelet életbeléptetési időpontjául 1. évi május hó 1-je állapíttatott meg s egyebek közt utasíttatott a tanács, hogy az iránt miszerint minden háztulajdonos a háza előtti járdát két év alatt annál inkább is csináltassa meg, minthogy ellenesetben az, az illető házi úr költségén a város által fog elkészíttetni.• Megszabadulunk tehát a nyaktörős flastertől. Csak azt szeretnők még, ha a házi urak ne várnák be, hogy járdáikat a város csináltassa, mert akkor bizony busásan meg fognák fizetni annak — különben könnyen fedezhető költségeit. Olgyai (Prohászka) János városi képviselőnek — a város elöljárósága ellen folyamatban volt vizsgálatot megszüntető megye hatósági határozat ellen a belügyministériumhoz intézett felebbezése tárgyában hozott és a felebbezést elutasító miniszeri határozata tudomásul vétetett. Hasonlólag tudomásul vette a képviselő testület a budapesti kereskedelmi és iparkamarának abbeli átiratát, melyben értesítette a várost, hogy a váczi ipariskola részére 300 frt segélyt szavazott meg, s az említett iparkamarának ezen nagylelkű adományáért jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott. Tudomásul szolgált továbbá Jágocsi Péterffy József, ipariskola ügyi miniszeri biztosnak azon átirata is, hogy az ipariskola segélyezését kilátásba helyezte. A lakfelmondási évnegyedek megváltoztatását a közgyűlés elvben kimondta —s e szerint jövőre nézve a lakásnegyedek nálunk is úgy lesznek megállapítva mint Bpesten. A vonatkozó szabályrendelet egyelőre 30 napon át közszemlére ki fog tétetni, azután érdemileg tárgyaltatni, s így remélhető, hogy az jövő ősszel már életbe fog lépni. Kellemesen lepte meg a közgyűlést a tanács abbeli előterjesztése amelyben előadta, hogy Varga János, váczi országos fegyintézeti igazgató a városi kórház javára 150 frtos alapítványt eszközölt ki, a magas kormánynál, s hogy azon összeg a városnak tényleg meg is küldetett. Varga János derék igazgató úr ezen ténye önmagát dicséri. Azért azonban sietett a közgyűlés is nevezett igazgató úrnak szives közbenjárásáért hálás elismerésének kifejezése jeléül jegyzőkönyvileg köszönetét szavazni. A czukor kávé fogyasztási adó tárgyában tett tanácsi előterjesztés, melyből kitűnik, hogy ezen adó 1883. év végéig teljesen rendezve van tudomásul vétetett. Csizmadia János és neje révbérlőknek bérleszállítás iránti kérvényük — mint idő előtt beadott kérelem tárgyalása elnapoltatott. Következett volna ezek után az öt tagú állandó pénzügyi bizottságnak a megválasztása. — Azonban — miután képviselőink türelmet vesztve — tovább maradni nem tartották érdemesnek: azon tárgy a napirendről levétetett —• s igy a pénzügyi bizottság megválasztása a legközelebb tartandó közgyűlésén fog megtörténni. Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén a közgyűlés feloszlott. A „VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. E szikla . . . E szikla rejti hát szerelmetek’, Örök szerelmeteknek zálogát! E szikla itt, hová sirt vájtatok S mely rózsaszálotoknak nyugtot ád. E szikla itt, hol szived megremeg, Mig lelked bűvös álom fogja át . . . Egy álom, mely, miként tündéri kéz, Emlékeid virágát szórja rád. Egy álom, melyben újra látod őt Virágot tépve künn, a zöld mezőn . . . S látod zivataros vad éjszakán Hő karjaidba zárva könyezőn. Egy álom, melyben újra hallod őt , mint neved’ susogják ajkai És azt az egy szót térdre hullva csak, Csak igy meri neked megvallani. Egy álom, mely, hiszed, hogy üdvözít . . . És én, oh ! én csak ettől féltelek — Oh ! ébredj, ébredj hát szép angyalom ! És fuss e helyről, fuss a mig lehet ! Oh! ébredj, ébredj s fuss e helyről el Miként a villám és miként a szél — Az 1848/9-ki szabadságharcz egyik valódi béna harczosa Penczen. Megkülömböztetésül mondom, hogy: valódi, — mert hány oly gazságban megőszült vén csavargó kopogtat be hozzánk, ki a becsületesség álarcza alatt mint munkaképtelen „béna honvéd“ — kér alamizsnát, — mig valójában ő kelmök többnyire : holmi részegség miatt kicsapott kántorok, vagy munkakerülő iparosok. Az tehát, kiről szóllani akarok, nem ilyen szédelgő, hanem valódi béna honvéd, aki mégsem koldul alamizsnát, hanem ha már a végzet meghagyta néki a nyomorult életet, önerejéből igyekszik azt föntartani ; önerejéből „viszi súlyos keresztjét a golgotára.“ Ezt a haza „Lázár“-ját Szrsen Andrásnak hívják. Az 1849-ki váczi csata után, a pencziek, ott a kosdi erdőben találták nehéz sebeiből patakzó vérében fetrengve, alig adva magáról életjelt. E jó szivű emberek aztán taligán Pencz községébe hozták, hol, egy jótékonyságáról ismeretes közbirtokos (K. D.) „irgalmas szamaritanus“-ként, egyik bérházában — hol máig is lakik, — elszállásoló, s gyógykezeltetéséről — szerény anyagi tehetségéhez képest, felebaráti jóindulatból gondoskodók. Néh. Dr. Krakoviczer, — akkori váczi orvos, — a sebesültet megvizsgálván, őt az életnek, alig megmenthetőnek véleményezé. De hát, hogy is ne ?! Roppant sérült volt ez ! Már forradalom előtt, a Sándor ezrednél szolgálván, Olaszhonban, egy hadjárat alkalmával, puskagolyó érte karját, és nyakán kardvágást kapott; majd 1848-ban mellén keresztül szurony döfetett át; végre a 49-ki váczi csatában, — mindkét láb sarkát kartács sodorta el. Ez utóbbi sérülés, végkép lefegyverezte a bátor katonát. Ily állapotban láttuk őt, midőn a nevezett orvos — a vizsgálat után, — egyik lábának amputálását véleményezé, — ami ellen azonban a sérült „nem adom, nem adom a lábamat!“ — felkiáltással tiltakozott. És isten csodája: a honvéd, — nem tudom a nénémasszonyék kilenczféle jó füvétől-e, — de élve maradt, és él máig is. Él, de oly nyomorult szegény, hogy a jó szív majd megreped látásán. Nyomorék, a szó legszorosabb értelmében. És ez az ember mégsem akar, szégyenes koldulni. Pedig hát pártfogó ura, azon utógondolattal ajándékozó őt meg egy ócska taligával — Ígérvén, miszerint később a mint módja engedi — egy kis lovat vagy szamarat is vesz hozzá, — hogy igy, ezen jármű segítségével, a könyörületes emberek házait bejárhassa. De mi történt ? ! Pencz község lakosai, — követvén a jószivű kegyúr nemes tettét, — mert hát a példa vonz, — megelőzve őt nemes szándékában , közadakozásból egy szamarat vettek a béna honvéd ócska taligájához. Mily megható volt látni, a mint először mászott fel roncsolt tagjaival, — nagyon is kezdetleges járművére — a szegény. Ki őt látta, megkönyező. — Csak egyedül ő, a szánalom tárgya mosolygott. — Keserű mosoly volt ez az igaz. De sírni hogyan is tudna már?! Hisz az ily elkínozott lélek, nyomorék porhüvelyében, aligha van köny már. És a béna honvéd, — mivel a koldulást önérzete nem engedi, — physikai erejéhez képest, keservesen bár, de mégis munkával keresi kenyerét, s így erős akaratának urává jön. Nem akar sem egyeseknek, sem a községnek terhére lenni: önerejéből „viszi súlyos keresztjét a golgotára.“ Óh jöjjetek Szrsen Andráshoz ti léha, munkakerülő álkoldusok, ti a társadalom minden rétegének salakja, — s ha nem halt még ki belőletek a jobb érzés utolsó szikrája is, — okulva példáján: legott elvetenditek a koldus botot; — és jöjjetek ti is, balga öngyilkos jelöltek, korunk divat-kórosai, kik gyávák lévén megküzdeni az élet terheivel, isten legbecsesebb ajándékát, élteteket akarjátok önkezetekkel kioltani, — okulva példáján: legott elvetenditek a gyilkot, a méreg poharat. Ott fogjátok őt látni munkálkodva napestig, pa* Mert oh ! ez álom, álom elveszít, Megőrjít még, ha — későn ébredés. Egy este Váczon. *) KB. Esett az eső, mint a parancsolat, de a ritka felhőkből a nap is ki-kimosolygott azért, igazándi április idő volt, mikor a múlt napok egyikén a „Vesta“ fedélzetén állva jöttem lefelé a Dunán. A nap fénye kaczérkodva tört meg egy kerek piros födélén, meg egy ormótlan hosszú, nagy sárga ház massiv falain . . . Vácz ! lesz az a piros födél ott a dóm, az a nagy sárga ház meg államfegyház; semmi kétség benne, hogy amoda az a nagy utczatömeg, ott az a kedves szép kis város, ahol én annyi sok jó napot töltöttem már egyszer másszor, ahol nekem annyi kedves jó czimborám van. Oh azok az én jó váczi !czimboráim, milyen derék gyerekek azok! A Guszti, a ki daczára, hogy az isten már egészen a magy. tud. akadémia nagy termében tartott felolvasásokig felvitte a dolgát, a kit Pulszky papa csak nemrégiben invitált múzeum igazgatónak a bérezés Erdély egy szép városába, mégis olyan jókedvvel rendezi a négyeseket, mint akár egy vakáczi.) A „Függetlenség“ május elseji számából. 1 óra hazaszabadult jogoncz, a Samuka, a kinek csak az az egy malheur-je van, hogy a párisi boulevardok helyett a vásártéren kukkantott be legelőször ebbe a keserves világba, mert ott már régen carriert csinált volna élénk szelleme, örökké izgó-mozgó nyugtalan vérével, míg nálunk szépecskén elkallódik, mint annyi más szép tehetség; a Jancsi, aki különben mióta megházasodott, nem „numerái“ már a Yelzerbeli „kerekasztal lovagjai“ közt, aztán meg a ... de ki győzné mind elsorolni őket, azokat a jó, kedves fiúkat, akikkel annyit mulatgattunk imitt-amott szebb, jobb időkben a „hét kápolna“ melletti városban. Mentől közelebb jött a hajó Vácz alá, annál jobban megérlelődött bennem a vágy kiszállani, annyi sok mindenféle emlék húzott-vont falai közé, meg aztán még egy jó este a vidéken, még egy pár órával később látni meg Budapestet, ezt az új Jeruzsálemet, még egy pár órával később menni át a hatvani utcza taposó malmán, ez magában elég, hogy a Cimborasso tetején is megállják, hát még Vácz alatt . . . Mivél a fekete füstgomoly ritkulni kezdett és éleset, hosszút Rittyentett a hajó, már én lent voltam a fedélzetről s mikor kikötött, én ugrottam ki először a hidra. Mennyi ismerős arcz, mindenfelé, minden régi minden porszem olyan jó ismerősöm itt nekem. Ez a