Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-01 / 1. szám
VIII. évfolyam. 1. szám. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési ára : évnegyedre............................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssél. Egyes szám ára : 10 kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora........................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez-Bélyeg illetékményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. Vácz, január A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Az év elején. Lapunk pályafutásának VIII-ik évfolyama jelen számunkkal megindul. Mint a vándor az általa megfutott pályára visszatekint, mielőtt útját tovább folytatná, mi is szemlét tartunk az általunk megfutott pálya, az elmúlt év felett. Mindent elkövettünk, hogy lapunk minden befolyástól menten a közérdeket szolgálja. Ostoroztunk ott, hol annak szükségét a közérdek kivánta, tettre buzdítottuk a jó és nemesért lelkesülőket, kiemeltük a közdicséretetet megérdemlőket. Személyeskedéseknek helyt nem adtunk lapunk hasábjain; párt- és vallásfelekezeti színezet nem vezérelte tollunkat, s nem tömjéneztünk senkinek. Mindig a tisztesség fegyverével s argumentumaival küzdöttünk, a személyes érdekeket s intringákat mindig megvetettük ; gyűlöletet, rokonszenvet mellőzve, tiszta meggyőződés vezette működésünket. Mindig azt tartottuk, hogy lapunk nem egyesekért, vagy felekezetekért áll fenn, hanem városunk, érdekeiért. Ez vezette működésünket, valahányszor városunk igaz ügye kívánatossá és szükségessé tette azt, hogy úgy tegyünk , mint tettünk. Tisztán a helyi érdekekre fektettük a súlyt működésünkben. Városunk és érdekének jóléte, előrehaladása, a közműveltség, ipar és kereskedelem fejlesztése, az üdvös reformok terjesztése, a kulturális viszonyok fejlesztése, a társadalmi téren üdvös események létesítése volt czélunk; ezek érdekében működtünk minden tőlünk telhető erővel, önzéstelenül, elfogulatlanul; czélunk volt felhívni a közönség figyelmét egyes közérdekű dolgok keresztül vitelére, kifejteni a módozatokat melyekkel egyik vagy másik ügy megtestesíthető, a közéletben megbeszélés tárgyává tenni egyes közérdekű s nagyfontosságú ügyet, rámutatni az útra, melyen haladhatunk előre spártolni minden jó s nemes törekvést. Lapunk jövőben is megmarad e programm mellett, s igyekezni fogunk, hogy az eddigi irányt megtartva, lapunk, városunk és vidéke társadalmi érdekeit szolgálja s olvasóink minden igényeit kielégítse. Mi nem fogunk kímélni sem munkát, sem fáradságot, sem áldozatot, és ezért csak közönségünk anyagi támogatását kérjük, mert e nélkül lap egyáltalában fenn nem állhat. A lap jóléte és fennállása a t. közönségkezében van, támogasson tehát, hogy annál fényesebben oldhassuk meg feladatunkat. A sajtó érdeke a közönségé. A közönség érdeke a mi érdekünk. Reméljük, hogy a közönség nem fogja elutasítani magától saját érdekeinek képviselőjét. E reményben kérjük t. olvasóink támogatását és bizalmát. A szerkesztőség. A „VÁCZI KÖZLÖNY“ előfizetési ára: negyedévre 1 frt 50 kr, mely összeg ezentúl a szerkesztő nevére küldendő be. A helybeliek legczélszerűbben a lap kihordójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon eszközölhetik az előfizetéseket. A kiadóhivatal: VÁCZ, Gasparik-utcza 151. szám. B. u. é. k. Budapest, deczember 31. Ezernyolczszáznyolczvanhatodszor hangzik el a keresztény világ határain belől ez az üdvözlő kiáltás: „Boldog uj évet kívánok!“ Ezzel koczog ajtódon a születését megátkozó nyomor; ezzel kisér át küszöbén a halált remegő jólét; ennek kíséretében szorítja jobbodat a munkától kérges, s a tétlenség ölén elpuhult kéz; ezt rebegi gyermeked, nőd, barátod, fizetett és fizetetten ellenséged; ez röppen el a koldusok és a királyok ajakán egy iránt ! A kérdés csupán csak az: váljon ez az ezernyolczszáznyolczvanhatodik: „Boldog uj évet kivánok“ őszintébb-e elődjeinél? váljon megtestesülése valószinübb-e most, mint ez előtt? Az általános hitetlenség e korszakában szinte hajlandók volnánk azt válaszolni hogy : nem ! És mégis, mi is beállunk azok közé, kik az uj évet megéneklik, mert mi — bocsásson meg nekünk ezért hallhatatlan költőnk Arany János — nem tekintjük „ócska tárgynak“ az Uj évet, hanem oly időpontnak, amely megérdemli, hogy haza szeretetünk sugallatát követve, ismert őszinteségünk hangján s hivatásunk értelme szerint „Boldog uj évet kivánunk“ e lapok t. olvasóinak, s a magyar nemzet minden tagjának. Igaz, hogy az ó-kori bölcsészek tana szerint, senki sem lehet boldog haláláig; igaz, hogy nincs tökéletes boldogság a földön; de igaz az is, hogy aki a boldogság után nem törekszik, az a tökéletlen boldogságnak sem lehet részese, annak a halál sem hozhat boldogságot. Igaz, hogy az új, nem mindig jó is, de igaz az is, hogy a világ egyformaságában annak, a mi uj, mindig van értéke. Ha nem sok is, de van. S elvégre az ember eszélyességétől függ hogy a nem sokból — többet vegyen s az okos ember a rosszat is javára tudja fordítani. Igaz, hogy a természet törvényei szerint egyik év éppen olyan, mint a másik s az idő még ma is régi medrében halad; a perczek, az órák, a napok, még ma is éppen úgy lesznek múlttá, mint az előtt; de igaz az is, hogy egy évet toldhatni még az eddig lefolytakhoz: nem megvetendő dolog. Egy évnek reménye: nagy kincs. Egy évet kívánni tehát, még boldogság nélkül is, nem rossz kívánság. Igaz, hogy a kívánság legtöbb esetben váltópénz, de hát arra is szükségünk van. Ne kicsinyeljük tehát azt a barátságot sem, amelyik váltópénz és ne sajnáljuk a kívánságot felváltani. Hiszen úgy is kölcsönbe megy: mi a másét, más a mienket váltja fel. A fődolog az, hogy senki se kívánjon többet, mint amennyi elérhető és senki se törekedjék’kevesebbre, mint a mennyit elérni vél. Mi tehát azt a boldogságot kívánjuk ez Uj év alkalmából t. olvasóinknak s e haza minden polgárának, a mely az arany középuton vár reájuk, a melyet gazdag szótárunk egyetlen egy szavával a „megelégedéssel fejez ki legjobban. Kötelességünk azonban kijelenteni, hogy felette csalódik az, aki azt hiszi, hogy ennek a „Megelégedés“ szónak az éltető melegét, jótékony hatását, boldogító érzetét, tökélyesítő erejét megérzi az a kebel, amelyben a hazaszeretetnek szeplőtlen lángja nem ég. A ki ellensége tud lenni annak a földnek, a melyen bölcsője áll, annak szivében nem verhetnek gyökeret semmiféle nemes érzetek, az sállal dobálja be atyai házát, családi oltárát, gyermekei jövőjét; a ki megveti azt a nyelvet, a mely a szabadság nyelve s gyűlöli azt a nemzetet, a mely ezer éves alkotmányával szabad polgárrá nevelte őt, az rabszolgának született. A rabszolga pedig megelégedett nem lehet s igy boldog sem lehet! Lángoljon fel tehát ez uj évben a hazaszeretet szent tüze ott, a hol pedig hiányzott, vagy ahol azt az önzés, a magán, az idegen s a hatalmi érdek eloltotta; nőjjön lángoszloppá ott, ahol eddig is — az ellenséges szelek daczára — hűségesen ápoltatott; olvadjon össze az emberi méltóságért, a polgári szabadságért halni tudó magyar nemzettel e földnek minden szülötte, mert nincs szerencsétlenebb ember annál, a ki idegen a saját szülőföldjén, a ki hontalan a saját honában. A hazaszeretet szent tüze világosítsa fel ez uj évben ezt a népet s győzze meg arról, hogy nem azért teremtetett az Isten képére az ember hogy szabadságát, önállóságát, függetlenségét, jogát áruba bocsássa; a hazaszeretet szent tüze tanítsa a magyar népet arra, hogy nem elég csak azt kiáltani „éljen a haza!“ hanem e hazának s e hazáért élni is kell; hogy e nemzet nagyságát, műveltségét, tekintélyét, vagyonosodását mindenkinek minden erejéből kötelessége emelni; hogy e nemzet ezredéves jogait, alkotmányát e haza minden fiának szent kötelessége megvédeni, mert ha bűn az atyai örökséget elherdálni, még nagyobb bűn az ősök örökét, a nemzet anyagi és szellemi vagyonát elpocsékolni! A hazaszeretet szent tüze testesítse meg ez új évben mindnyájunk közreműködésével a szabadság mellett a testvériséget, az egyenlőséget; a faji, a vallási a nyelvi s a nemzetiségi kérdések olvadjanak össze egyetlenegy kérdéssé: a magyar haza kérdésévé, amelynek helyes megoldásán mindnyájan szeretettel működjünk közre! Mert csak úgy és csak akkor leend igazán boldog az, a ki itt a magyarok vérrel áztatott földjén született, ha hazánk is boldog! Úgy legyen! B. u. é. k. Brankovics György. Városi közgyűlés. Vácz, 1885. deczember 28. Városunk képviselő testülete ez évi utolsó közgyűlését folyó deczember hó 27-én tartotta meg. És őszinte örömmel vallhatjuk meg, hogy ezen közgyűlés a tárgysorozatba felvett ügyeket azok fontosságának megfelelő higgadt komolysággal tárgyalta le, sőt midőn az elnök a képviselő testületnek a beköszöntő új év alkalmából boldog új évet kívánt, a közgyűlés oly ünnepélyszerű átalakulásba ment át, hogy mindenkit aki akár mint hivatott akár pedig más minőségben hallgatta végig ezen közgyűlést, befejezése annyira meghatotta, hogy majdnem örömkönnyeket hullajtott. Egyébként a közgyűlés lefolyása a következő volt: Elnök polgármester a gyűlést megnyitván tárgyalás alá vétetett a választás alá nem eső városi képviselőknek 1886-ik évre kiigazított névjegyzéke s a bizottsági jelentés alapján észrevétel nélkül elfogadtatott és véglegesen megállapittatott; a kiigazított névjegyzékből megtudtuk, hogy 60 virilis városi képviselőnk közt — püspökünk nem lévén — Pápa Józzsef 913 frt 88 kr. adóval, az első helyet, Felsinger József 150 frt 95 krral az utolsó helyet foglalják el. Tizenöt virilis póttag is van, akik közül Steiner , Henrich 149 frt 51 krt mint első póttag, Filó Pál pedig mint utolsó 124 frt 13 kr. adót fizetnek. — Dr. Kiss József, a ki nem igazolta, hogy neje és mostoha leánya vagyonát kezeli, s igy hogy ezek