Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-01 / 1. szám

VIII. évfolyam. 1. szám. HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési ára : évnegyedre............................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssél. Egyes szám ára : 10 kr Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora........................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez-Bélyeg illeték­ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. Vácz, január A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik­ utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leve­leket nem fogadunk el. Az év elején. Lapunk pályafutásának VIII-ik évfolyama jelen számunkkal megindul. Mint a vándor az általa megfutott pályára visszatekint, mielőtt útját tovább folytatná, mi is szemlét tartunk az általunk megfutott pálya, az elmúlt év felett. Mindent elkövettünk, hogy lapunk minden befolyástól menten a közérdeket szolgálja. Ostoroztunk ott, hol annak szükségét a közérdek kivánta, tettre buzdítottuk a jó és ne­mesért lelkesülőket, kiemeltük a közdicséretetet megérdemlőket. Személyeskedéseknek helyt nem adtunk lapunk hasábjain; párt- és vallásfelekezeti szí­nezet nem vezérelte tollunkat, s nem tömjénez­­tü­nk senkinek. Mindig a tisztesség fegyverével s argumen­tumaival küzdöttünk, a személyes érdekeket s intringákat mindig megvetettük ; gyűlöletet, ro­­konszenvet mellőzve, tiszta meggyőződés vezette működésünket. Mindig azt tartottuk, hogy lapunk nem egyesekért, vagy felekezetekért áll fenn, ha­nem városunk, érdekeiért. Ez vezette működésünket, valahányszor városunk igaz ügye kívánatossá és szükségessé tette azt, hogy úgy tegyünk , mint tettünk. Tisztán a helyi érdekekre fektettük a súlyt mű­ködésünkben. Városunk és érdekének jóléte, előrehala­dása, a közműveltség, ipar és kereskedelem fej­lesztése, az üdvös reformok terjesztése, a kultu­rális viszonyok fejlesztése, a társadalmi téren üdvös események létesítése volt czélunk; ezek érdekében működtünk minden tőlünk telhető erővel, önzéstelenül, elfogulatlanul; czélunk volt felhívni a közönség figyelmét egyes közér­dekű dolgok keresztül vitelére, kifejteni a mó­dozatokat melyekkel egyik vagy másik ügy meg­testesíthető, a közéletben megbeszélés tárgyává tenni egyes közérdekű s nagyfontosságú ügyet, rámutatni az útra, melyen haladhatunk előre s­pártolni minden jó s nemes törekvést. Lapunk jövőben is megmarad e programm mellett, s igyekezni fogunk, hogy az eddigi irányt megtartva, lapunk, városunk és vidéke társadalmi érdekeit szolgálja s olvasóink minden igényeit kielégítse. Mi nem fogunk kímélni sem munkát, sem fáradságot, sem áldozatot, és ezért csak közön­ségünk anyagi támogatását kérjük, mert e nél­kül lap egyáltalában fenn nem állhat. A lap jóléte és fennállása a t. közönség­­kezében van, támogasson tehát, hogy annál fé­nyesebben oldhassuk meg feladatunkat. A sajtó érdeke a közönségé. A közönség érdeke a mi érdekünk. Reméljük, hogy a közönség nem fogja el­utasítani magától saját érdekeinek képviselőjét. E reményben kérjük t. olvasóink támogatá­sát és bizalmát. A szerkesztőség. A „VÁCZI KÖZLÖNY“ előfizetési ára: negyedévre 1 frt 50 kr, mely összeg ezentúl a szerkesztő nevére kül­dendő be. A helybeliek legczélszerűbben a lap kihor­dójánál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek postautalványon eszközölhetik az előfizetéseket. A kiadóhivatal: VÁCZ,­ Gasparik-utcza 151. szám. B. u. é. k. Budapest, deczember 31. Ezernyolczszáznyolczvanhatodszor hangzik el a keresztény világ határain belől ez az üd­vözlő kiáltás: „Boldog uj évet kívánok!“ Ezzel koczog ajtódon a születését megát­kozó nyomor; ezzel kisér át küszöbén a halált remegő jólét; ennek kíséretében szorítja jobbo­dat a munkától kérges­, s a tétlenség ölén elpu­­hult kéz; ezt rebegi gyermeked, nőd, barátod, fizetett és fizetetten ellenséged; ez röppen el a koldusok és a királyok ajakán egy iránt ! A kérdés csupán csak az: váljon ez az ezer­­nyolczszáznyolczvanhatodik: „Boldog uj évet kivánok“ őszintébb-e elődjeinél? váljon megtes­tesülése valószinübb-e most, mint ez előtt? Az általános hitetlenség e korszakában szinte hajlandók volnánk azt válaszolni hogy : nem ! És még­is, mi is beállunk azok közé, kik az uj évet megéneklik, mert mi — bocsásson meg nekünk ezért hallhatatlan költőnk Arany János — nem tekintjük „ócska tárgynak“ az Uj évet, hanem oly időpontnak, a­mely megérdemli, hogy haza szeretetünk sugallatát követve, ismert őszin­teségünk hangján s hivatásunk értelme szerint „Boldog uj évet kivánunk“ e lapok t. olvasói­nak, s a magyar nemzet minden tagjának. Igaz, hogy az ó-kori bölcsészek tana sze­rint, senki sem lehet boldog haláláig; igaz, hogy nincs tökéletes boldogság a földön; de igaz az is, hogy a­ki a boldogság után nem tö­rekszik, az a tökéletlen boldogságnak sem lehet részese, annak a halál sem hozhat boldogságot. Igaz, hogy az új, nem mindig jó is, de igaz az is, hogy a világ egyformaságában annak, a mi uj, mindig van értéke. Ha nem sok is, de van. S elvégre az ember eszélyességétől függ hogy a nem sokból­ — többet vegyen s az okos ember a rosszat is javára tudja fordítani. Igaz, hogy a természet törvényei szerint egyik év éppen olyan, mint a másik s az idő még ma is régi medrében halad; a perczek, az órák, a napok, még ma is éppen úgy lesznek múlttá, mint az előtt; de igaz az is, hogy egy évet toldhatni még az eddig lefolytakhoz: nem megvetendő dolog. Egy évnek reménye: nagy kincs. Egy évet kívánni tehát, még boldogság nélkül is, nem rossz kívánság. Igaz, hogy a k­í­v­á­n­s­á­g legtöbb esetben váltópénz, de hát arra is szükségünk van. Ne kicsinyeljük tehát azt a barátságot sem, a­me­lyik váltópénz és ne sajnáljuk a kívánságot fel­váltani. Hiszen úgy is kölcsönbe megy: mi a másét, más a mienket váltja fel. A fődolog az, hogy senki se kívánjon töb­bet, mint a­mennyi elérhető és senki se töreked­jék’kevesebbre, mint a mennyit elérni vél. Mi tehát azt a boldogságot kívánjuk ez Uj év alkalmából t. olvasóinknak s e haza minden polgárának, a mely az arany középuton vár reájuk, a melyet gazdag szótárunk egyetlen egy szavával a „megelégedéssel fejez ki legjobban. Kötelességünk azonban kijelenteni, hogy felette csalódik az, a­ki azt hiszi, hogy ennek a „Megelégedés“ szónak az éltető melegét, jóté­kony hatását, boldogító érzetét, tökélyesítő ere­jét megérzi az a kebel, a­melyben a hazaszere­tetnek szeplőtlen lángja nem ég. A ki ellensége tud lenni annak a földnek, a melyen bölcsője áll, annak szivében nem verhet­nek gyökeret semmiféle nemes érzetek, az sállal dobálja be atyai házát, családi oltárát, gyerme­kei jövőjét; a ki megveti azt a nyelvet, a mely a szabadság nyelve s gyűlöli azt a nemzetet, a mely ezer éves alkotmányával szabad polgárrá nevelte őt, az rabszolgának született. A rabszolga pedig megelégedett nem lehet s igy boldog sem lehet! Lángoljon fel tehát ez uj évben a hazasze­retet szent tüze ott, a hol pedig hiányzott, vagy a­hol azt az önzés, a magán, az idegen s a hatal­mi érdek eloltotta; nőjjön lángoszloppá ott, a­hol eddig is — az ellenséges szelek daczára — hűségesen ápoltatott; olvadjon össze az emberi méltóságért, a polgári szabadságért halni tudó magyar nemzettel e földnek minden szülötte, mert nincs szerencsétlenebb ember annál, a ki idegen a saját szülőföldjén, a ki hontalan a sa­ját honában. A hazaszeretet szent tüze világosítsa fel ez uj évben ezt a népet s győzze meg arról, hogy nem azért teremtetett az Isten képére az ember hogy szabadságát, önállóságát, függetlenségét, jogát áruba bocsássa; a hazaszeretet szent tüze tanítsa a magyar népet arra, hogy nem elég csak azt kiáltani „éljen a haza!“ hanem e hazának s e hazáért élni is kell; hogy e nemzet nagyságát, műveltségét, tekintélyét, vagyonosodását mindenkinek minden erejéből kötelessége emelni; hogy e nemzet ezred­éves jogait, alkotmányát e haza minden fiá­nak szent kötelessége megvédeni, mert ha bűn az atyai örökséget elherdálni, még nagyobb bűn az ősök örökét, a nemzet anyagi és szellemi va­gyonát elpocsékolni! A hazaszeretet szent tüze testesítse meg ez új évben mindnyájunk közreműködésével a sza­badság mellett a testvériséget, az egyenlőséget; a faji, a vallási a nyelvi s a nemzetiségi kérdé­sek olvadjanak össze egyetlenegy kérdéssé: a magyar haza kérdésévé, a­melynek he­lyes megoldásán mindnyájan szeretettel működ­jünk közre! Mert csak úgy és csak akkor leend igazán boldog az, a ki itt a magyarok vérrel áz­tatott földjén született, ha hazánk is boldog! Úgy legyen! B. u. é. k.­ Brankovics György. Városi közgyűlés. Vácz, 1885. deczember 28. Városunk képviselő testülete ez évi utolsó köz­gyűlését folyó deczember hó 27-én tartotta meg. És őszinte örömmel vallhatjuk meg, hogy ezen közgyű­lés a tárgysorozatba felvett ügyeket azok fontossá­gának megfelelő higgadt komolysággal tárgyalta le, sőt midőn az elnök a képviselő testületnek a bekö­szöntő új év alkalmából boldog új évet kívánt, a közgyűlés oly ünnepélyszerű átalakulásba ment át, hogy mindenkit a­ki akár mint hivatott akár pedig más minőségben hallgatta végig ezen közgyűlést, be­fejezése annyira meghatotta, hogy majdnem öröm­könnyeket hullajtott. Egyébként a közgyűlés lefolyása a következő volt: Elnök polgármester a gyűlést megnyitván tár­gyalás alá vétetett a választás alá nem eső városi képviselőknek 1886-ik évre kiigazított névjegyzéke s a bizottsági jelentés alapján észrevétel nélkül elfo­­­­gadtatott és véglegesen megállapittatott; a kiigazított­­ névjegyzékből megtudtuk, hogy 60 virilis városi kép­­­­viselőnk közt — püspökünk nem lévén — Pápa Jó­­z­zsef 913 frt 88 kr. adóval, az első helyet, Felsinger­­ József 150 frt 95 krral az utolsó helyet foglalják el. Tizenöt virilis póttag is van, a­kik közül Steiner , Henrich 149 frt 51 krt mint első póttag, Filó Pál­­ pedig mint utolsó 124 frt 13 kr. adót fizetnek. —­­ Dr. Kiss József, a ki nem igazolta, hogy neje és mostoha leánya vagyonát kezeli, s igy hogy ezek

Next