Váczi Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1887-01-02 / 1. szám
Ne ócsároljuk a távozót és ne örüljünk az uj jövevénynek. A távozónak már voltak rosszabb, gonoszabb és kártékonyabb elődei is, az uj jövevényt, pedig még nem ismerjük. Az uj év napja e szerint az elmélkedés és a számadás napja. A kereskedő lezárja üzleti könyveit, elkészíti a nyereség és veszteség mérlegét; a gazda is számot vet magával; mindenki visszapillant múlt évi működésére és telve jó reményekkel tekint egy szebb jövő felé. Mindenkibe új életet önt, mindenkit tettre serkent a jövőbe helyezett jó remény, egyedül a hírlapírók, a nemzet napszámosai élnek a rideg jelennek. Ismerik zord helyzetüket, tudják azt, hogy munkájuk mindenütt hálátlansággal találkozik és mindez nem riasztja őket vissza nehéz pályájuktól. Tudják kötelességüket és elismerésre nem számítva kettőzött erővel látnak új és nehéz munkájukhoz. A mai napon mi is visszatekintünk múlt évi működésünkre. Tegyük szívünkre kezeinket, valljuk be legszigorúbb bírónk, önmagunk előtt, miként használtuk fel az elmúlt év lepergett napjait? A visszapillantás teljesen megnyugtató. Ha valaha, úgy ezúttal merünk önérzetes büszkeséggel visszatekinteni múlt évi pályafutásunkra, mert hivatásunkat híven és pontosan töltöttük be. Mellettünk szólnak azon korszakalkotó változások, melyeken városunk a múlt évben átesett. Lapunk mindig fennen lobogtatta azon zászlót, melyre a kor uralkodó eszméi: a reform és haladás vannak felírva Tudatában voltunk annak, hogy városunk is azon vidéki városok közé tartozik, melyekben még a régi slendrianizmus, kényelműség és rendetlenség uralkodik és melyekben a csínra és haladásra éppen semmit sem fordítanak. Ezekkel szemben elég, ha városi atyáinkat, az évtizedeken át tartott lethargikus álmukból fel tudtuk verni és községi életünket a gyökeres reformok útjára terelni. És ha most visszapillantunk a lefolyt év eseményeire, oly tényekre találunk, melyek minden várakozásunkat fölülmúlják. Felemelt homlokkal és az öröm egy őszinte érzetével konstatálhatjuk , hogy életképes erő és akarat lakozik bennünk és hogy eddigi elmaradottságunk mulasztásait nem csak helyrehozni akarjuk, de azokat helyre hozni is tudjuk. Elsősorban a váczi káptalan kezdte meg városunk csinosodására irányult nemes munkáját a Curia kiépítésével ; egy régen érzett hiányon segített, azáltal, hogy a városunktól távol tartott Thália papjainak is menedéket nyújtott és a Curia nagytermét oly díszesen alakitatta át, mely a vidéki városokban ritkítja párját. Ez mindenesetre oly tény, mely szintén tanúságot tesz arról, hogy a káptalan mennyire hordja szirén városunk jövőjét. Tanügyünkben lényeges és úgyszólván korszakalkotó fordulat állott be az által, hogy a Szt. Miklós téren egy a kor igényeinek megfelelő leányiskola emeltetett. Ez is oly tény, mely a jövőben fogja megteremni üdvös gyümölcseit. Járdáink helyreállítása is a múlt évben kezdőtett meg és remélhető, hogy ezen év folyamán városszerte lesz végrehajtva. Ezzel kapcsolatban felemlítjük, hogy az utczák és közterek kövezésének kérdése is végleg el van döntve, amennyiben e czélra oly jelentékeny összegeket szavazott meg képviselő testületünk, hogy azok gyökeres javítása már a közeljövőben remélhető. Különben képviselő testületünk elismerésre méltó tevékenységgel működött a lefolyt évben. A vásári rendtartás, a házalás korlátozása; a fogadók, kávéházak és kávémérésekről, a fuvarosokról, a kéményseprőüzletről és a zsibárusokról szóló szabályrendeletek, városunknak számos és rég óhajtott bajait orvosolták ; azáltal pedig, hogy a 60.000 frtos városi kölcsön ügyét realizálta és azt teljesen megvalósította : a várost régi csip-csap, de azért mégis jelentékeny terheitől szabadította meg ; helyreállította az egyensúlyt a város háztartásában s közpénztárunkat a mindig fizetni képes pénztárak nívójára emelte. — A megalkotott lakbérleti szabályrendelet által — mely már Gyertyaszentelő napján lép életbe — Budapest lakossága előtt városunk kapuit teljesen megnyitotta, a mennyiben rendezett és a fővároséhoz hasonló lakbérleti viszonyokat teremtett meg. S ha még megemlítjük azt is, hogy a fogyasztási adókezelést a vállalkozók kezéből kivette s azt városi közegek által határozta kezeltetni : ismételten csak azt mondhatjuk, hogy képviselő testületünk a lefolyt évi működésére büszkén tekinthet vissza, mert az óév kincseit a lehetőségig kizsákmányolta s önelégülten foghat további alkotásaihoz a legközelebbi jövőben. Nyomasztó adóügyünk is rövid idő alatt rendezve lesz, amennyiben leszámolás folytán a régi hátralékokból mintegy 20.000 frt terjesztetett fel leírás végett; az állandó színház építése és a tervbe vett csatornázás is legközelebb várnak már megoldásra, ezek mind oly tények, melyek erős hitet és reményt keltenek fel bennünk városunk jövő haladása, fejlődése és a kor színvonalán álló városokhoz való felemelkedése iránt. Egyáltalán a lefolyt esztendő városunkra nézve szerencsésnek mondható és méltó befejezést nyert Schuszter Konstantin kassai püspöknek, egyházmegyénk kormányára történt kineveztetése által. Ez oly esemény, mely városunk minden polgárát örömmel töltötte el, annyival is inkább, mert Schuszternak eddigi székhelyén az egyház, a haza és közművelődés terén szerzett hervadhatlan érdemei reményleni engedik, hogy áldásos működése városunkban is hosszú időn át lesz emlékezetessé. De azt, ami mellett már évek hosszú során keresztül küzdünk, a lefolyt évben sem tudtuk elérni, t. i. reformálni társadalmi viszonyainkat. Társadalmi életünk most is zilált. Versengés, kielégíthetlen ambíczió szülte viszály, éretlen ellenségeskedések tönkretették társadalmunkat. — Ha egyleteink beléletébe tekintünk, mindenütt zavart, ellenségeskedést tapasztalunk, pedig ezen egyletek volnának leginkább hivatva a régi nemzeties szellemet, a jó egyetértést és harmóniát helyreállítani. Emellett városunk társadalma mindig egyoldalú volt. Itt a társadalom részéről más irányú fellépés, mint legfeljebb a társas mulatozás előmozdítása, még alig volt tapasztalható. Meg kell nálunk is a társadalom kebelében érlelődni azon gondolatnak, hogy a társadalom a második nagy faktora a közélet előbbre vitelének. Hogy nemcsak kedélyeskedés és mulatozás az, amelynek a társadalom szolgálatokat tehet, hanem komoly és nemes czélok is azok, amelyek soha, vagy csak nagyon hosszú idő múlva valósíthatnak meg, ha a társadalom érdekükben nem tesz és nem fárad. Pedig nagyon sok becsületes és munkás tagja van társadalmunknak, amely tagok egyéni érdekeiknek teljes szolgálata mellett még nagy és fontos szolgálatot tehetnének a jelennek és a jövő időnek is. Ha a közélet fejlődését kívánjuk, akkor rá kell mutatni a társadalomra, melynek a közélet fejlesésében nagy és fontos szerepe van. Úgy hisszük, hogy amit a múltban elém nem sikerült, azt a jövőben fogjuk elérni s en reményében kívánunk az új évre minden jót! Városi és vidéki hírek: újévet kívánunk lapunk mindei olvasójának és lapunk összes munkatársainak. = Hátralékos előfizetőinket felkérjük , hogy az előfizetési pénzeket mielőbb beküldeni sziveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. = Ifj. Schuszter Konstantin püspökünk ő nagyméltóságát új évtől kezdve lapunk előfizetői sorában üdvözölhetjük.— = l*aj»szentelés. Jóllehet az évenkénti papszentelések rendszerint júliusban szoktak végbemenni, de tekintettel két segédlelkészi helynek szükségessé vált betöltésére Neszveda István felszentelt püspök és káptalani helynök Léska József és Niedermann Márton negyedéves hittanhallgatókat a püspöki rezidencziában levő kápolnában, deczember hó 28-án — kivételesen — áldozatokká szentelte fel. A püspökség átvétele. A püspökségi javaknak az időközi kormányzattól való átvétele az uj püspök ur részére, az uj év első napjaiban fogja — a szokásos eljáró bizottság közbenjöttével — kezdetét venni , melynél az átvevő püspök ő nagyméltóságát annak megbízásából Dr. Szivák Imre orsz. képviselő uradalmi ügyész fogja mint teljhatalmazott képviselni. = A süketnémák karácsonya. Deczember hó 24-én esti 6 órakor tarta a siketnémák helybeli kir. intézete szokott évi karácsonyfa ünnepélyét. — Fekete Károly igazgató megnyitó beszéde után Pivár Ignácz intézeti hitoktató ünnepi szent beszédet tartott a növendékeknek, kik a hitoktató beszédét szóról-szóra utánna mondották és annak jelentőségét teljesen meg is értették. A sz. beszéd tartalmát az angyalok üdvözlete képezte. — A terem közepén volt felállítva a nagy s igen diszes karácsonyfa, megrakva szinig csecse-becse dolgokkal, ezernyi gyertya lánggal, a körben felállított asztalok pedig dió és süteményekkel. Ezután osztályonkint az" ajándékok osztattak szét, a gyermekek óhajtása" előzetesen kitudakolt kívánságaik szerint. Az ajándék tárgyak könyvekből, egyéb közhasznú tárgyakból s az apróság számára pedig különféle játékszerekből állottak. — Volt öröm, ujongás, leirhatlan. A gyermekek az ünnepély után még hosszabb ideig egymás közt játszottak, míg végre a nap örömei, 3 izgalmaitól kifáradva, boldogan tértek nyughelyük' - A föl Iái és vidékei vörös-kereszt egyet karácsony másodnapján tartotta rendes évi kigyűlését Somhegyi József pápai praelátus emelete alatt. Ez aránylag nem nagy községben 93 tag van az elnök buzgalma folytán virágzó egyletm. A gyűlésen közfigyelmet keltett Szedoglavi Ferencz mogyoródi plébánosnak az országos vörös kereszt egylet működésének deczentralizácziójára irányuló és az országos közgyűlés elé terjesztendő indítványa. A helybeli kir.államfogházban decz hó 29-én kezdette meg büntetését Dr. Kosztka Emi fővárosi gyakorló orvos. Kosztka tudvalevőleg egy párbaj alkalmával ellenfelét lelőtte, amiért az első bíróság 3 évi államfogházra ítélte, de ebből a felsőbb bíróságok egy évet elengedtek. Adakozás a városi kórházra. Egy helybeli tekintélyes polgár, kinek nevét saját kérelmére e helyütt elhallgatjuk, városi kórházunk javít tudatlan asszony, ki azt hiszi, hogy már mindenhez ért, ábrándos összehasonlításokat koczkáztat a hősnő és saját élete, férje és a regényhős egyénisége között. Miért is számolna a bájos olvasónő azzal a körülménnyel, hogy a regényíró az embert és annak tulajdonait egy fokkal magasabbra állítja regényeiben, mint ahogy azok az életben állanak. Nem akarok önnek kellemetlenséget mondani, há megkérem, figyelje meg barátnőit, ha valamely regényt vagy színdarabot választanak. Első tekintetük a személyekre esik és elégedetten kezdik meg a regényolvasást, ha a szereplők között grófokat vagy bárókat vettek észre. Gondolataikban egymás mellé helyezik és összekeverik a szív örömeit a fényűzés érzéki gyönyöreivel, az eleganczia csillogását az érzés nemes édességével. A mai modern fiatal asszony azt hiszi, hogy a holdsugárnál égbe szállt sóhaj, az a romantikus hosszú és néma ölelkezés, a szemben csillogó köny, mely a kézben tartott kézre esik, az a lélekemelő epekedése a szívnek, a szerelem részegítő mámora, el nem lehet a magas kastély balkonja, nagy futó szőnyegek, velenczei tükrök, fényes kárpitok, magas boltozatos ágyak, villogó drága rubintok és gyémántok, ügyes inasok kék vagy piros egyenruhája nélkül. Csoda-e tehát, ha a fiatal asszony föl akar tűnni. Csábítja, vonzza minden, mi divatban van. Chik a női szív első kívánsága -r- és ha e szív üres a legutolsó is. A nő, ki a chik magaslatára emelkedett, rohamos és ideges életmódjában minden dolgot e fogalom szellemében ismer föl és különböztet meg. Nála minden chik, vagy nem chik. És, mint Clarette mondja: „nem csupán a divat, nemcsak az öltözék, a kalap, keztyű, ruha és kelme, hanem a könyv, melyet olvasni, a színdarab, melyet hallgatni, a czukorkák, melyekkel kínálgatni, a vélemény, mellyel bírni kell, mindez menthetetlenül cik dolga.“ Finom érzékkel kipuhatolja, hány órakor kell sétálni menni, kit kell ebédre meghívni, kinek köszönését, hogy és mint kell fogadni, vagy nem fogadni. Kémkedik, kutat, hogy a társadalom előkelőségei milyen bálokba mennek, tekintet nélkül arra, hogy azon a bálon ő úgy sem fog mulatni, míg más mulatságon kedélyesen és kényelmesen érezné magát. Féltékenyen figyel minden lépésére ; a szomszédasszonyhoz, ki nem chik, csak úgy megy be néhány perezre, és akkor is mindig siet, hogy ne kelljen leülnie, mely esetben ez valóságos látogatás számba jöhetne. Ez a nem chikkes szomszédasszony még képes volna eldicsekedni, hogy vele milyen jó barátságban él. Annál inkább szeret azzal a gőgös úri asszonnyal, azzal a megtestesített unalommal egy páholyban ülni. Persze, hogy azért a lemondásért dús kárpótlást nyer, amennyiben a zártszéken ülő fodrászné ezt észreveszi és bizonyára másnap e kitüntetést városszerte terjeszteni fogja. Vagy mit bánja ő, ha a város arszlánainak legkiállhatatlanabbja kíséri sétáin, ha csak másnap — ami szintén chikkes dolog — arról krónikáznak, hogy a menyecske rossz fát tesz a tűzre. Mit is gondol ő azzal, mikor most az a kérdés: chik vagy nem chik. Megmondom asszonyom, hogy az úgynevezett chik nekem mennyire imponál. Ismerni vélem a részleteket, az elemeket, melyekből nagyrészt össze van tákolva. Tudom, hogy mit keressen az ember egy világ asszonyában, ki azonfölül rendesen még el is van kényeztetve. És van-e rosszabb nevelés a kényeztetésnél ? Mi máskép közelednek, mi máskép társalognak a férfiak egy egyszerű természetes nővel és mi máskép, mennyi hízelgő előszeretettel mulatnak a férfiak egy chilije folytán felkapott úri dámával. E társadalmi ferde nevelésnek, e csalfa iskolának meg is érik a maga gyümölcse, a világi hölgy, tele ruha, fele fejkötő. Mesterkélt sugaraknál tenyész, mesterkélt nyelven szól, mesterkélt virággal díszíti magát, mesterkélt szívvel szeret. Olyan e társadalom, mint a deszkák világa. Ha sorsába tekinthetnénk, hány beláthatóan titok lenne világos egyszerre, hány meglepő dráma fejlődnék ki. Képzelje csak, ha előadáskor 7.1<*3 (j: a szinpad véletlenül kifelé fordulna és a l ° fe/e £szitmény helyett egyszerre csak goromba és vásznakat látnának. A látvány egy transparens túlsó oldalára emlékeztetne, de a káprázat helyét viaszgyertyák pislopó lángja, pabélek fojtó szaga váltaná fel. Azt hiszem , nevetséges, mint szánalmas lenne a társadalom mákját szemlélni. Mennyi hiúság, mennyi csel, mennyi gyűlölet, mennyi unalom és mily czifra nyomoruság ! Ne legyünk egyoldalúak és igazságtalanok, ha nem vessünk egy könyörületes tekintetet az úri dam férjére is. Van eset, hogy sütkérezik a chil dicsősigének árnyékában és tudatlansággal közeledik a ház boldogság kálváriájához. Legtöbb esetben míg a fődolgozik, fárad, sürög-forog, sebtében tesz mindem addig az asszony másokra mosolyog, másokat iny meg, másoknak eziezomáztatja magát, férje szarnál bágyadtságot, ásitozást, sápadtságot, migrantet tart fönn. Legtöbb esetben ráfogják a szegény férjek, hogy ők ezt így kívánják, nekik ez így tetszik.A szegény férj ilyenkor igent bólint a fejével, migisza vonásaiban bánatos mosoly játszik, szemeiben sor, zavar és meghatottan esdő tekintet ül, mint a mevert kutya szemeiben, melyek égnek bár a hint, de nem szűnnek meg szeretni urát és parancsoltja Hasztalan és eredménytelenül szánja magát az ellentállásra. A pipere, a hiúság mindig győző az egyszerűség, józanság és természetesség fölött. Nem folytatom, asszonyom Látom, hogy sz szeme panaszos ámulattal és bánatos szemrehányásai telik el. Szemem ott ragad kezén, szép ujjain és azon a csinos egyszerű fegyvereken, melyekkel a temészet áldotta meg. És megvallom, féltem tőlük ai bájakat és kellemet, melyekkel a gondviselés úgy gyenge és mostoha mód árasztotta el a szegény álázatomat. Féltem tőlük szemeimnek amúgy is röidlátó világát.