Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

Előfizetési ára : évnegyedre...........................1 írt házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) 50 kr. Hirdetések: Ny­ílt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvező Bélyeg illeték­ményben részesülnek, minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik­ utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bér­men­tetlen leve­leket nem fogadunk el. Közkutakat a városnak. (K. M.) Manapság már a másodosztályú elemi iskolás is tudja, hogy az egészség fentartásának fő feltételei: a jó levegő és a jó ivóvíz. A második még inkább mint az első. Mert amig alig akad ember, ki naponta egy-két óráig frisebb levegőt ne szivna, addig 50 — 60%-a népünknek nap-nap után, rosszabbnál rosszabb ivóvizzel mételyezi meg szer­vezetét. E következményeiben ijesztő szerencsétlen álla­potban vél némi javitást eszközölhetni a vallás- és közokt. m. kir. miniszter legutóbbi körrendelete is, melyben felhivja a megyei kir. tanfelügyelőket arra, hogy tőlük telhetőleg forditsák az illetékes köze­gek figyelmét kivált a vidéken, egészségnek meg­felelőbb viszonyok megteremtésére, jelesül jó ivóviz beszerzése dolgában. Ugyan hányadán is vagyunk mi vácziak ezen a téren ? Biz elég szomorúan állunk. Vácz városában nincsen egyetlen egy kút sem, mely absolute jó vizet szolgáltatna. Relative jót is csak 4—5-ből ka­punk. Tekintetbe véve városunk hosszterjedelmét elégséges-e ez? S ha nem elégséges, vajjon mit tett Vácz város hatósága avagy közönsége e baj orvos­lása iránt? A semminél is kevesebbet.­­ Mert amíg Szeged 30,000 és Hódmező-Vásárhely 40,000 frtnyi költséggel artézi kutat ásatott, addig nálunk is ás­tak ugyan egy kutat, csakhogy beásták. Volt a városnak néhány közkútja, többek kö­zött a Csillag szálló előtti kis téren is, mely kitűnő ivóvizet adott, s betemették. Vájjon miért? Szégyen nyilvánosság elé hozni. Mert a kút egyszer kétszer évenkint elromlott és rendbehozásának költségei a város pénztárát rettenetesen megterhelte. No, ha az nem elég ok arra, hogy egy városrész lakossága éveken át büdös vizet igyék, akkor menjünk Ku­­kutyinba áldozatkészséget tanulni. Mi több ! A járvány­bizottság vagy másfél év előtt határozatilag kimondotta, hogy az említett kút haladéktalanul megnyitassék. A városi tanács vég­zést hozott ugyan ily értelemben, az aktákat azon­ban bezárták és a kutat ki nem nyitották. Legyen szabad hát ez után felkérnünk a jár­vány­bizottság akkori, illetve az egészségügyi bi­zottság jelenlegi elnökét, nagys. Csávolszky Jó­zsef urat, tegye magáévá ez ügyet; szerezzen ér­vényt a járv. biz. akkori és most is aktuális hatá­rozatának és ne nyugodjék szokott erélyével mind­addig, amig ez foganatosítva nem leend. Ez irány­ban kifejtett tevékenységét százak hálája fogja kisérni. A „VÁCZI KÖZLÖN­TÁRCZÁJA. Tavas­szal. Újra megjött, meg a gólya Tavaszfénynek hírhozója! Fészke régen készen várja, Csendes pusztán hű tanyája, földelő fü leng a rónán, Kifeslett a nap mosolyán ; Hervadozott össze úszva, De feltámadt új tavaszra. Tükröző tó kék vizében A virágot el-elnézem, Oda csábit szép szemével, Hol a lelkem fénybe vész el. Kikelet van, de hazámon Jeges felhők képét látom . Szegény hazám be rég várod S nem ér tavaszt boldogságod! . . . _________ Lévay Mihály. Évforduló napjára. Fájó emléknek röpke szárnyán Lelkem gyászos sírodhoz elrepül, Amit egy év előtt adott csak A zord halál keblednek nyughelyül. Ki hitte volna jó barátom ? Hogy künn találod már a szép tavaszt Ki hitte volna, hogy sírodra A kikelet majd gyászbimbót fakaszt. Oh mond, hogy édes-e pihenni? Hogy oda lenn már nem fáj semmi sem Ott nincs a szívnek semmi vágya Forró könytől nem ázik már a szem ? , Oh mond, a szív szerelme ég-e Avagy ott lenn hő lángja már kihűl Szeretsz-e minket? lásd szivünk Te érted most is úgy dobog, hévül. Közgyűlési tudósítás. Városunk képviselő testülete a múlt vasárna­pon (f. hó 15.) délután 4 órakor rendkívüli köz­gyűlésre gyűlt össze a városház tanácstermében. A tanácsterem ez alkalommal szokatlanul népes volt, mert még azon képviselők is megjelentek, kik büszkén szeretik ugyan emlegetni városatyai minő­ségüket, de azért legkisebb gondjuk is nagyobb a kegyüléseknél. Különben a hangulat meglehetősen izgatott volt. A képviselők nagy része hozott magával valami mondani­valót, de azért ezúttal is csak a régi pri­vilegizált szónokok domináltak. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Korpás Márton tanácsnok, mint elnök a szép számmal egybegyűlt képviselőket üdvözölvén, a közgyűlést megnyitja. Tárgyalás alá vétetett Réty Ignácz városi polgármesternek nyugdijaztatása iránti kérvénye, mely hosszabb eszmecserére szolgáltatott alkalmat. Első sorban Dr. Frey­singer Lajos szóllott a tárgyhoz, ki a polgármester nyugdijaztatási kérvé­nyét a pénzügyi bizottságnak indítványozza kiadat­ni,­­mig Reiser Béla törvényes argumentumokkal fölfegyverkezve a 30 nap múlva egybehívandó újabb rendkívüli közgyűlésre kivánja a tárgyat ki­­tüzetni, miután az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. és 112. §§-ai ezt igy rendelik.*) Hasonló szellemben szól­­lottak: Peskó Medárd, Grünhut Dávid, K. Cse­­reklye István, Olgyai János és végül Vörös Ká­roly is azon megjegyzéssel, hogy a 30 nap múlva egybehívandó rendkívüli közgyűlés elérkeztéig a pénzügyi bizottság tegyen véleményes jelentést e tárgyban. — Vitt Manó, Csávolszky József, Kre­­sák Ferencz és Udvardy Mihály képviselők ellen­ben Dr. Kreysinger indítványa mellett kardoskodtak. Erre hosszabb vita után Reiser Béla azon in­dítványt terjesztette elő, hogy a kérvény ér­demleges tárgyalása egy 30 nap múlva egy­behívandó újabb rendkívüli közgyűlésre tűzessék ki s a pénzügyi bizottságnak adas­sák ki azzal, hogy az 15 nap alatt tegyen e­l) Nagyon helyes. Mert ha a kérvény korlátlan jelentéstétel mellett adatnék ki a pénzügyi bizottságnak, még megélnék azt, hogy ezen sürgős természetű ügy is — bizonyos okokból — eset­leg csak másfél év múlva nyerne elintézést. — E nyilatkozattal nem akarjuk a pénzügyi bizottság érdemeit csorbítani, azonban az újabb időben felmerült késedelmeskedések (kövezés, városházi átalakítások, utczák megnevezése stb.) feljogosítanak ily felte­vésre is. De ettől eltekintve, mi is a törvény rendelkezését tart­juk mérvadónak. A szerk. Oh én hiszem, hogy boldogabb vagy, Hol szenderegsz — a néma sír ölén ; Az élet most is küzdelemteli, Az irigység rág még most is tövén Tapsolnak még mindig a bűnnek Sokszor koldul a becsület s erény ; Csak néha villan fel, fel olykor Örömsugár a szívnek bús egén. Ellátogat a régi emlék ; Eljő sírodhoz egy két jó barát, Neked s gyászos szeretteidnek Ez tán vigaszt és édes enyhet ád. Fel, fel keres a régi emlék Minden Lovasszal, mint a kis madár Amely, hogy jól nyugodj, dalolni, Téged siratni bús sírodra jár. Isten veled, nem háboritlak ! Aludd békén a holtak álmait, Melyből egykor örömre kelt fel Sírod jeléből fénylő tiszta hit. Isten veled, álmodj velünk is. Kiket szerettél itt ez életen; A szeretet feledni nem tud. Viszontlátásig egykor oda fenn ! Révész István, Ádám és Éva. X. mezővárosnak a többi közt egyik kisebb utczáját úgy hívják, hogy bagoly-utcza. Hogy miért bagoly? — arra a város vénei sem tudtak visszaemlékezni midőn ez iránt tudakolóztam, sőt a nyugalomban szendergő községi poros akták sem voltak képesek egy izbeni kutatásom alkalmá­val idevonatkozólag semmi felvilágosító adatot szolgáltatni. Egyébiránt ez a bagoly-utcza nem is neve miatt vala híres, hanem főképen azért, mert lakott benne két nemes család, kik ember emlékezet óta folytonos villongásban éltek egymással. Hogy miért? — azt sem tudta megmondani senki. Rég elmúlt időkben gyökerezhetett ez a gyűlölet, mely mintegy örökségül apáról fiúra, anyáról leányra szállt. Ez alapon czimnül inkább illenék e furcsa történetkére, hogy „Montechi és Capuletti;“ de a mi embereink annyira távol álltak ez ellenséges veronai grófi családtól, mint Makó Jeruzsálemtől, s annyira hiányzott nekik az ő Rómeó és Juliájok, mint nekem hiányzik nettó százezer forintom. Voltak pedig ők foglalkozásra nézve kiskeres­kedők (magyarul grászler) s laktak fent már többször nevezett utczában egymásnak vis-a-vis. Jobb oldalon „a vad­macskához“ czímzett üzletben lopta a napot Czinóber Ádám úr, balról pe­dig özvegy Makaróni Tóbiásné született Czikória Éva asszony szerette volna magát és áruit költetni (ha lett volna kinek) „a krokodilushoz“ czimzett boltjában. De kérem, nehogy azt tessenek gondolni, hogy itt most valami közönséges emberekről van szó, világért sem. Nagyon nevezetes személyiség mind a kettő. Oly rendkívüli nagy családból származtak, hogy túltettek még paradicsombeli Ádám apánkon és Éva anyánkon is, a kiknek tulajdonképen sem apjok sem anyjok nem volt, mig a mi Czinóberünk­­nek volt három anyja, Czikória asszonynak pedig­volt nem kevesebb mint négy apja. Ezt így érteni tessék. Czinóber Ádám édes­apja Czinóber Flórián boldog frigyre lépett Frankfurter Máriával, mely házasságból származott a mi Ádámunk. Két évi zavartalan együttlét után azonban az ifjú asszony itt hagyta ez árnyék világot minden örömével és bánatával, a­minek természetes következménye az lett, hogy a fiatal apa leúelfeledésül újra meghá­zasodott. Ez a frigy sem lévén szerencsésebb, a kettős szomorúságot harmadik öröm válta fel, a­mikoron Czinóber Flórián megesküdött Czikória Eudoxiával, mely házasságból származott Czinóber Klára, Ádámnak mostoha­testvére, később ház­tartásának vezetője, ki miatt agglegénységre is fanyalodott. Czikória Éva anyja már más tésztából volt gyúrva. Első férjét Szalfaládi Mátyást követte Parizer Barnabás, ennek utódja nem sokára Kar­

Next