Váczi Közlöny, 1895 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1895-01-06 / 1. szám
, 1955 m XVII évfolyam. ELOFIZr/rí’SI ÁRA: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes számára 10 kr. aphatii KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Rigjeleniik mimil'li vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek hirdetések, stb. küldendők). Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt. lllKl.ETI:.Si:ii : jutányosan eszközöltetnek s .többszöri hirdetésnél kedvezményt részesittetnek.Nyi II-t«r. sora ... Pélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. 1 szám. HELYI ES VIDÉKI ERDEKU HETILAP Felhívás előfizetésre! Jelen számunk első lévén ez évben, felkérjük ilyen tisztért olvasóinkat, hogy lapunk XVII. évi folyamára ő fizetéseiket megújítani kegyeskedjenek. /aczi Közlöny« a jövőben is az marad, ami Adig volt: a haladás és pártatlan igazságszolítatás közlönye; az igazság ösvényéről ezentúl u fog letérni. Lapunk hivatásához képest jövőben is nagyérdemű közönség szolgálatában fog állani, minthogy a » Váczi Közlöny«-t, városunk e serán lapját, csakis tömeges előfizetések mell tarthatjuk fenn a jövőben is veszteség nélkül, ( férjük tisztelt olvasóinkat, hogy azt ismerőseik körében is terjeszteni szíveskedjenek. Az előfizetést, mely az 1895. évi január — márcziusi negyedévre tárt 50 kr., helybeli előfizetőink a lapkihordónál a nyugta átvétele mellett, a vidékiek pedig postautalványnyal eszzölhetik. Hátralékos előfizetőinket pedig tisztelettel injük hátralékaik minél előbbi megküldésére. Teljes tisztelettel a »Váczi Közlöny« szerkesztősége és kiadóhivatala. „Váczi Közlöny“ tárczája. Hisz oly nehéz az élet! Szeretlek édes Istenem, Hisz mást szeretnem nem lehet. Szeress Te is én Istenem! Hisz oly nehéz az élet. Éltem borongás reggelén Ezer veszéllyel küzdők én. Oh jöjj, segélj, irgalmas Ég! Hisz oly nehéz az élet. Ha nem segélsz, úgy elveszek, Erőm lankadni erezem, A harczban bizton elveszek Hisz oly nehéz az élet. Szánd meg, oh kérlek gyermeked, S küld le reám kegyelmedet, Boldogító reményedet: Hisz oly nehéz az élet. Szeretlek édes Istenem, Hisz mást szeretnem nem lehet, Segíts hát oh! nagy Istenem S nem lesz nehéz az élet. Joó Antal. A nemzetek testvéresüléséről. Dr. Csősz Imérétől. »Nati sumus ad congregationem hominum et. ad societatem, communitatemque generis humani.« Cicero. De fin. bon. 4,2. I. Napjainkban majd legmagasabban azon zászló leng, melyre a nemzetiség szava van írva. És ez nagyon természetes is, mert a mai kor élő gyermekeinek elég keserű tanulságokkal szolgál a közelmúlt időnek története a tekintetben, mint fáj az embernek, ha azért üldözik, hogy édesanyjuktól tanult nyelvet beszéli. Mindazáltal roppant kárára lenne az emberiségnek, ha a nemzetiségi törekvések túlcsaponganának .. . Ebből ismét elnyomás, elégületlenség, visszavonás, népemésztő harczok s ezernemű bajok hgdrái származnának . . . Pedig az emberiségnek előkelő feladata mégis csak az, hogy békésen éljen. Az a kérdés tehát: mi képes ezen békét megalapítani és megszilárdítani? Valami természetszerű, hogy e tekintetben különféle feleleteket hallunk. Hisz régi tapasztalat, hogy az emberi elmékben azon egy tárgy iránt is nagyon eltérő nézetek támadnak a különböző fölfogás miatt, még ha azon egy szempontból indulnak is ki . . . Varia sunt hominum indicia, írja már Plinius G. Tacitushoz (v. ö. lib. I. ep. 20.) — variae voluntates ; hide qui eandem causam simul audierunt, saepe diversum, interdum idem, séd ex diversis animi motibus sentiunt.“ [gy némelyek a közös anyagi érdekekben, mások a politikai összeköttetésben, ismét mások a tudományok hatalmában keresik amaz erős köteléket, mely a különféle nemzetiségeket testvéri egyetértésben összefűzheti. Ilyen és efféle válaszok merülnek föl a jelzett kérdés fölött komolyabban tűnődő elmékben. És egyáltalán nem is tagadjuk, hogy mind a három, amiket az érintettekben a jóakarat és érdeklődés fölhoz, erős lánczolat. Azonban egy kissé mélyebb gondolkodás után kiki láthatja, hogy ezek csak külsőleg tudják az embereket összekötni; ámde a szivet és lelket egyesíteni soha sem fogják . . . Már pedig a testvéresülésnek a sziv é s a lélek legmélyebb talaján kell fakadnia, hogy valságos legyen . . . Anélkül, hogy ama nézetek czáfolatába mélyeben beleereszkednénk, csak néhány rövid megjegyzés szorítkozunk, így megengedjük ugyan, hogy az anyagi érdek úgy mint ipar, kereskedelem, közös földbirtok és ezenek ezernyi szálai tagadhatatlanul ellensúlyozzák nemzetiségi ingert. Csakhogy nem tartósan. Mert ez az idők viharának annyira kitévék, hogy a kik í állatok össze voltak tűzve, holnap már igen könnyen és semmi összeköttetésben sem lesznek. Azonkívül ez inkább magánérdekekre vonatkoznak, melyeknek a közérdek előtt, minő a nemzetiség-ügy, meg kell szűniök. Sőt bátran állíthatjuk, hogy az anyagi érdes nem csak nem eszközölhetnek testvéresülést, Van miként azok, akik a történelm eseménytárát ki ügyelettel s elmélődő megfontolással tanulmányozó nem egy bizonyítékot vehettek észre arra nézve, —mf az anyagbálványozó törekvések igen gyakran legfi okául szolgálnak az ellenségeskedésnek . . . Hiszen anyagi birtok sajátsága elkülöníti az embereket, ám még csak egy lépés kell az irigységig, ellenségeskedésig,, nyílt erőszakig... Az anyagi érdekek tehát nem lehetnek a nemzetek testvéresülésének eszközei. De ne gondolja ám senki, mintha sikeresebb volna a politikai összeköttetés. Ugyanis ámbár a haza minden gyermekének kötelessége közös erővel védelmeznie annak határait, viselni költségeit, előmozdítani közjavát; s ámbár ezek alapján a különféle nemzetiségeknek valódi testvéri viszonyban kell élniök : e testvéri frigy mégis csak a jámbor óhajtások közé tartozik, de valósággá egykönnyen nem lesz. Mert az a nagy baj, hogy a hazát mindenik csak magának szereti s a forró vágyat, hogy bár csak ő bírná e szép földet, es nem titkolja soha . . . Az erősebb mások elnyomatását, akarhatja, gyengébb külső segélyt keres, az egyenlő osztakozni a szeretne . . . Mert, fájdalom ! a mai szertelen kornak, miként a mind komolyabb, mondhatni komorabb alakot öltő, búsító jelenségek váltig mutatják, — egynémely embere előtt a haza nem áll többé régi eszményi fenségében, le van rántva a porba és sokan úgy bánnak vele, mint áruczikkel ... A közös határok, politikai Kmetty tábornok csillaga. — Történeti rajz a szabadságharcz idejéből. — Irta : Halártextffyr Imre. Kmetty György tábornoknak anélkül, hogy babélett volna, volt egy csillaga, melyben nagyon Esténkint a táborban, mikor tiszta, felhőtlen volt az ég, hosszabb ideig merült el kedves csillaga szemlélésébe s ha törzstisztjei kérdezték az okát, csak ennyit mondott: — Hagyjatok tűnődnöm ! És csak kevés emberrel közölte titkát. A győzelmes tavaszi hadjárat alkalmával 1849. április 13-án Kmetty hadosztálya a főváros közelében táborozott. Ez estén a tábornok Szabó Imre ezredessel, ki neki jobb keze volt, sétára indult Az est pompás volt. A csillagok milliárdjai ragyogtak az égen, a hold is világított, bár fénye nem volt nagy, mert első negyedet mutatott. A tábornok a politikai helyzetről beszélgetett ezredesével, Windischgrätz erőszakos előnyomulásáról, a komáromi vár ostromáról és aggodalmát fejezte ki hazánk jövője felől, mert veszélyben látja az országot. Ekkor megállt a tábornok és ezredesének egy ragyogó csillagot mutatott meg, a Bika szemét. A csillag e pillanatban a félhold tőszomszédságában volt. Kmetty a csillagra mutatott. — Látja azt a csillagot, ezredes úr ? Miként ragyog? Ez az én kedvelt csillagom, nagyon is erős a fénye , erősebb mint bizalmam a harcz szerencsés kimenetele iránt. Ma 13-ika van, nem vagyok babonás, de az a szám végzetes leend szaadságharczunkra nézve. Ez a szám fogja megtörni hadainkat és teszi semmivé jövőnket. E pillanatban, midőn a tábornok e szavakat kiejtő, a Bika csillag eltűnt, vagy elaludt, mint a gyertya lángja, melyet egy gyönge lehelet kiolthat. Pedig az égen egy felhőcske sem mutatkozott sehol; az égboltozat azúrja oly átlátszó volt, mint a tenger vize. A két katona magánkívül lett az ámulattól, a tábornok nem akart hinni szemeinek, de hiába a csillag eltűnt és nem jelent meg többé. Kmetty hevesen rázta meg bajtársa kezét. — Csodálatos mondá. Az ezredes mormolá: — Mily megfoghatatlan tünemény ! — Szegény hazám! — jegyzé meg a tábornok szomorúan. E rejtélyes eset óta a tábornok mindinkább aggódott a haza sorsa iránt. S mintha aggodalma teljesedésbe menne, a sejtelmek, jóslatok valósulni kezdenek. A győzelmek után Komárom felmentése, Budavár bevétele, stb. jött az orosz intervenczió, ezt követte a világosi fegyverletétel aug. 13-án. Azután a 13 aradi vértanú kivégzése, íme Kmetty balvégzetű sejtelme: a 13-as szám mérte a halálos csapást hazánkra. Az életben maradt tábornokok kimenekültek Törökországba, Aleppóba. 1850. év tavaszán összetalálkozott az egri csillagásszal Montedego Alberttel és elmondt neki a Bika csillag rejtélyes eltűnését. A csillagász mosolyogva válaszolt: — Kedves tábornok úr úgy szokott ez lenni, ha valakinek kedvelt csillaga van és ha nem ért a csillagászathoz. Az ön csodás tüneménye nagyon természetes jelenség, melyről felvilágosíthatom, mert 1849. április 13-án a csillagvizsgáló toronyban valók, hogy a holdváltozást tanulmányozzam távcsövemmel. — Ugyebár, féltizenkettőkor történt a csoda ? — Igen, — viszonzá a tábornok komolyan — pont féltizenkettőkor. — Nos, a resjtélyes eltűnés úgy történt, hogy a csillagot a hold korongja elfödte. Kmetty közbeszólt: « Az lehetetlen, mert én és Szabó ezredes, ki szintén szemlélte a csillagot, láttuk, hogy az előbb tűnt el, mint a félholdat elérhette volna. — Értem, — mondá a csillagász mosolyogva. — Ami az ön bámulatára adott alkalmat, az könnyen érthető. Első negyed volt, a hold korongjának sötét része kelet felé volt irányozva és fénylő része hátat fordított a csillagnak. Ezért tűnt el a csillag láthtatlan része mögé. Ez a tábornok ur még egy negyed óráig várt volna akkor a csillagot meg látta volna, amint a holdnak