Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-20 / 11. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Péntek, április 20. 11. sz. Negyedik évfolyam 1860. Vázlatok saharai vadászéletemből. (Folytatás.) Nem sokára nyergeltek, még pedig milly lovakat! Kivonulván a vadászatra, lehettünk lovasok húszan vagy harminczan, a számot biztosan nem mondhatom, mert néhány mindig távol volt és gazellanyájak után kémkedett. Megvallom nyíl­tan, hogy nem vagyok különös lókedvelő, de sokáig nem telhettem el e pompás állatok bámulásával; a kard és fivére a jeles h­ajtó, kiválólag felséges lovakon ül­tek. Hallottam már, hogy a Beni-Bitam törzs birja a legjobb lovakat, de várako­zásaimat csakugyan felülmúlva találom; ezenkívül Sidi-Ben-Heuri valamennyi fivé­rének is arannyal hímzett nyerge és lószerszáma volt. A kard nem volt jó kedvű, mert nátha és főfájás bántotta, miért is fegyverét, egy közönséges lőkupakos franczia kettőspuskát, fivérei egyikének adta át hordo­zás végett; a többiek, minket kivéve mind fegyvertelenek valának. Csakhamar megpillantottunk egy gazellanyájat s miután azt kissé megkerül­tük, hogy jó szelet nyerjünk —mert máskülönben a hajtás hasztalan— megállot­tunk és pedig olly messze töltik, hogy nem valók képes számukat meghatározni. A jeles hajtó már 500—600 lépésnyivel hátrább megállott lóháton, a fivérek egy másika pedig mögöttünk leszállt s 15—20 lovastól elfedve, gyorsan a­mint csak lehetett, rövid kapujával s kezeivel egy 0— 2 lábnyi mélységű hosszas mé­lyedéket ásott a kavicsos homokba s a kihányt kövekből a gazellák felé fekvő dl- 11

Next