Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-11-20 / 32. szám

NOVEMBER 20. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 285 hetek előtt van még respectusa. Bámulja, csudálko­zásában rácitálja a szokott ph­rasist, hogy „mégis h . .. t a ne­met", aztán beismeri czélszerűségét, meg is próbálja, de nem accentálja (acceptálja) és nem tartja meg, mert tölténye drága, s m­ert töltéséhez nem ért. Kapatos osztályunknál azonban, ha mind­járt nem tehetősb is az illető, a lefaucheux nem ritka többé, sőt Szegeden már négy lancaster is van, világos bizonyságául annak, hogy a korral haladni tudunk, vagy hogy az újdonság vágya s a majmolás maszlaga rajtunk is fog. Ezen négy lancaster közül három az én vadász­compániámra esik, s így egy év óta elég alkalmunk volt párhuzamot vonni a lefaucheux és lancaster közt, minélfogva az egyebütt is e kérdés körül mutatkozó érdekeltséget tekint­i, ta­lán időszerű lesz e részbeni saját tapasztalataimat e lapokban leirni, hogy a két rends­er iránt a mennyire lehet, tisztába jöjjünk, vagy, a­mi ép olly' kívána­tos, legalább az eszmecserét e lapokban megin­dítsuk. Az angolok átalában jobban szeretik a lancaster, vagyis góeztüzü hátultöltőt, míg a francziák, bel­gák, s Európa continensének legtöbb vadásza a le­faucheux hive, kivéve a poroszokat, kik a gyűrüs­h­ez szokvák, melly úgyis csak válfaja a gócztüz­fegy­vernek, ; a poroszok eziránti előszeretetét szom­szédaik a lengyelek is osztják azért, mert közelebb juthatnak hozzá, s mert töltényei jóval olcsóbbak mint amazokéi, de viszont e töltények csupán egy­szer használhatók. Azonban egyedül az angolok foglalkoznak nagy mé­vben a sajtóban a fegyverek külön rendszerei­vel, míg a többi európai népeknél csupán sporadice jelen meg egy-egy ismertető vagy ócsároló czikk a sportlapok hasábjain, pedig e kérdésnek technikai, erőműtani, ipar és kereskedelmi nagy jelentősége van épen azért, mert alig bir egy tárgy olly rop­pant közönséggel, mint a lőfegyver, melly annál in­kább érdekli a vadászt, mentől kevesbbé rendelkez­hetik a szenvedélye kielégitéséhez kivánt vagyon­nal, s épen azért óhajtja, vajha m­ár a világ ez irány­ban megállapodáshoz jutna s a technikailag legtö­kéletesb s legtartósabb fegyver találtatnék fel, ne­hogy az emn­er a sok pénzbe kerülő újítások rabja legyen. Nálunk tudtommal eddig csak Kimer úr emelt szót a lancaster mellett, ámbár ő maga is több be­faucheuxt ad el, mint lancastert; de ezen egy fel­szólaláson túl, melly pro aris et focis reclamenak vehető inkább, mint párhuzamosításnak , több ösz­sz­hasonlítást nem olvastam. Különösen két előnyét kivánta Kim­er úr ki­emelni, és pedig először azt, hogy a lancaster a csöveknél alkalmazott töltény-tolóval (extractor) bírván, a töltényt a puska megnyitásakor maga tolja kifelé. M­ásods­or azt, hogy a por a lancaster­hüvelyben (töltényben) a lőportöltés közepében gyu­ladván meg (nem mint a lefaucheuxnél a töltés al­jában) sebesebben sül­s ég­el s tökéletesebben fej­leszti ki lőporgázait, minélfogva a lancaster kevesebb port igényel és élesebben hord (jobban öl) mint a lefaucheux. Véleményem szerint a tölté­ny­kitoló nem előny, hanem szükséges rész, mert nélküle a lancaster-töl­tény nem volna kivehető a csőkamrából, s előnye ezentúl csak annyi, hogy csupán a töltény kihúzá­sának vonalát rövidíti meg kissé, de a kézzel való további kihúzás nélkül a töltényt cs­ak úgy nem ve­hetjük ki a csőből, mint a lefaucheuxnél. Sőt mert a jó és rendesen szorosan járó lancader-tölténynél a kupacs felöl s a töltény allján semmi gáz és füst sem illan el, a papirhüvely még jobban tágulván ki a lövés folytán mint a lefalleheux-hüvely, többszöri gyorsan ismételt lövé­s után a töltény bereked ka­marájában s ekkor a tölténytoló megtagadja a szol­gálatot; mikor aztán a három karma töltényfogóval kell a hüvelyt kirántani, vagy ha ennek sem enged egészen, vesszővel kiütni elölrül, s mert az illy be­rekedt hüvely a cső lehajlását is gátolja, mi a lefau­cheuxnél soha sem fordulhat elő, annálfogva ez irányban a lefaucheux könnyebben lévén kezelhető, föltétlenül előnyösebbnek bizonyul be. A második tételt illetőleg, „hogy a lancasternél a lőpor a töltés közepén gyuladván, e miatt a lőport gyorsabban és teljesebben emészti fel, vagyis töké­letesebb gázkifejlést és innen következtetett erősebb lövést idéz elő" ez olly hypothetikus állítás, mellyet elhinni lehet, de bebizonyítani épen nem. Higgye tehát a ki akarja, és nem; mert azt tartom, hogy egyenlő lőpor ennél is amannál is ugyanazon, tech­nice kiszámithatlan gyorsasággal fog meggyuladni és elégni, akár elől, akár hátul, akár közepett gyúj­tatott meg, — és mert soha sem tapasztaltam, hogy a lefaucheuxnél az elsülés csak egy gondolattal is későbben következett be, mint a lancasternél, s mert soha sem vettem észre, pedig sok ezer lövést tettem vele, h­gy a lőpor a lefaucheuxnél egészen meg ne égett volna, mint ez a kupacsos fegyvereknél, főleg téli nedves időben, szokás. Végre azon állítás, hogy a lancaster élesebben lő, tehát jobban öl, mint a lefaucheux, a gyakorlati va­dásztéren még be nem bizonyult. Mert mindkettőnél a töltés helyes elkészítésétől függvén az erős lövés, ugyanaz , ki a lefalleheux-hüvelyeket roszul tölti meg, az ekkép megtöltött lancaster-hüvelylyel sem fog éles lövésre szert tenni. Sőt e tekintetben mindig az lesz előnyben, ki — caeteris paribus — tökélete­sebb hüvelyeket használ, minek nevelő­ párisi vagy Eley Brother's londoni elsőrendű zöld töltényeik, melly gyárakban a lefalleheux-töltényeket is úgy készítik, hogy kupacsszegeik mellett csakúgy nem illannak el gázok, mint a lancaster-töltények kupa­csaik mellől, mert legújabban a kupacsszegeknek conicus formát adtak. Az angolok, m­időn tavai az unalomig megvitatott két rendszer közt párhuzam­ot vontak, három előnyt hoztak fel a lancaster mellett, de csakis ezt a hár­mat állították föl a lefaucheux ellenében és pedig : a) hogy a lancasternek töltél­ytolója van,­­ b) h­ogy töltényei jobban zárván el a töltény-kamarát, nem piszkolják be a csövek alját s az állajt ugy mint a lefaucheuxk, — c) hogy töltényeik hordha­tóbbak (offer greater portability), mert hiányzik ná­luk a lefaucheux töltényekből kiálló kupacsszeg, minélfogva kényelmes­ebben összerakhatók a táskába s kevesebb tőrt foglalnak el. Szó sincs tehát a jobb lövésről. Az a) alatti előnyre már fentebb mondván el czá­folatomat: — ab) alatti megvan a lefaucheuxnél is, ha töltényei tökéletesek és szorosan járnak a ka­marában, — különben a másodszor megtöltött lan­castertöltény is átereszt gázt és füstöt; — a c) alatti előny pedig nem sokat nyom a latba, sőt illu­sorius, m­ert a hátultölthetők hüvelyeit nem szokás közönséges vadásztáskában hordani, hanem töltény­táskában ; a­mit pedig a vadász ezenfelül hord, azt itt is, ott is gonddal kell a ládába összerakni s azt más, nagy kocsi viszi, nem pedig a vadász maga. Szerintem a lancaster csupán egy előnynyel bír a lefaucheux felett, s ez az, hogy az egyszer kilőtt lancastertöltényt sok­kal könnyebben, gyorsabban és biztosabban lehet új kupac­csal ellátni, mint a le­faucheux-töltényt, feltéve, hogy nem azon prágai legújabb töltényeket használjuk, mellyeket Kirner úr ajánl, mert ezek újra fel nem kupacsolhatók, te­hát lövés után elol­bandók. De tekintve 1-ször, hogy mi magyarok a lancas­ternek jóformán még csak egy faját ismerjük, s en­nek spirális rugókon járó peczkei sokszor bereked­vén a kupacsba, csak ügygyes bajjal és időveszte­ség mellett hozhatók szabályszerű állásukba ; 2­2-szor, hogy a másodszor használt jó kupacsos hü­vely, (de még a kevésbé finom minőségű új hüvely is) nemcsak az állart (bascul), de magát a peczket is, annak spirális rugóját, és a piston csatvonóját fel egész a kakasfej aljáig bekormozza, s ezzel minden sűrűbb lövöldözéssel járt vadászat után amaz alkat­részek gondos tisztogatását teszi szükségessé, 2­3-szor, hogy a spirális peczekrugó is egyszer el­vesztheti ruganyosságát, vagy épen eltörik a vadász­téren, s ezzel vége a mulatságnak, a­mi mind meg nem történhetik a lefaucheuxnél,­­ tekintve végre 4-szer, hogy a b­írt különféle alkatrészeknél fogva a lancaster komplikáltabb mint a lefaucheux, a lőké­pesség pedig mindkettőnél egyforma : mindezekből következik, hogy a lefaucheux, mellynek azonfelül töltényei olcsóbbak amazokénál , közhasználatra nyösebb a lancasternél. S még egyszer visszatérve a két rendszerű fegy­ver lőképességére, állithatom, hogy életemben leg­szebb lövéseimet lefaucheuxvel tettem, 16-sal ugy mint 12-essel, s csak az ujdonsági viszketek és sok részt az angol „Field" ajánlatainak hódoltam, mi­dőn tavaszszal lancastert is szereztem, mellynek lö­vésével szintén teljesen meg vagyok elégedve, s csak, mint fentebb jeleztem, spirális rugókban járó peczkeit s tölténytolóját nem tartom tökéletes se­gédeszközöknek s óhajtanám, vajha már nálunk is olly peczkeket alkalmaznának, mint­­V. W. Gree­ner vagy Powell et Sons B­rminghamben. Az előbbi­nek fegyverein ugyanis a peczket a kakas húzza fel rugó nélkül, az utóbbi gyáros lancastereinek pecz­kei a puska megnyitása k­özben húzódnak vissza a kilőtt tölténytől. Nem mulaszthatom el még ezúttal megérinteni, mikép az angoloknál, kiknél eddig csaknem köte­lező szabályul dívott, hogy a 16-os hátultölthető göbecspuskának legalább 27 %/a hüvelyk, a 12-es­nek pedig legalább 30 angol (a mi mértékünk sze­rint 29) hüvely hosszú csövekkel kell birnia, hogy a lőportöltést teljesen felemészsze, tehát jól jöjjön . Whyte ezredes azon tapasztalathoz jutott, h­ogy a hátultölthetőknek a cső megrövidítése nem­­árt ugy, mint a kupacsos puskának, melly illy műtét után löképességéböl rendesen veszit, s hogy ő maga 26 hüvelyknyi csövekkel biró 16-osával, egyik barátja pedig a 22 hüvelyknyi 12-esével ép olly jól, sőt a czélzásnak a csövek megrövidítése után természete­sen megkönnyített gyorsaságát tekintve, még jobban lőttek mint akkor, midőn e puskák hosszabb csö­vekkel birtak, ennek azon észszerű­leg elfogadható okát adván, hogy a papirhü­velyben a port nyirok nem érhetvén, s ugyanaz az erősen járó fojtással és a töltény becsavarásával lefogva levén , már a hüvelyben tökéletesen meggyulad, s igy minden gá­zait, tehát teljes erejét már a cső farában kifejti, s a gázok a fojtás oldalain előre el nem illanhatnak, mint a kupacsos régi fegyvereknél. És ezt magam is, ki e részben eddig ugy az an­golok, mint egy németországi igen értelmes, de a hosszú csövek mellett kar­doskodó ismerősöm néze­tére esküdtem volna, hajlandó vagyok elhinni, mi­óta N. barátom 26 hüvelyk hosszú csövekkel biró lefaucheux-jét működni láttam, és magam saját 2­7 hüvelykes csövű 16 os lefaucheuxmmel, 58 kimért lépésnyire, 12-es göbecscsel egy olly zöld fejű öreg vad­gácsért lőttem, mellynél nagyobbat soha se láttam. Curiosumkép megérintem, hogy tegnap a csenge­lei pusztán még két jó kövér fürjet lőttem foglyá­szat s nyulászat közben, a mivel felvidéki ember illy időtájt alig dicsekedhetik, de nálunk épen nem tartozik a csudák közé, mert volt idő, hogy piano november 4-én gazos kukoricza-tallón öt fürjet lőt­tem egymásután. D. A. Kárpáti képek, I. Virág kert és lengyel nyereg. (Folytatás.) A tó keleti partján kies gyepsziget emelkedik ki a merev kövilágból, mely hivólag kínálja puhapam­lagát. Foglaljunk tehát helyet rajta s tekintsünk a víz mélyébe. A tó színe sötét­zöld, a fenekén gör­geteg gránit szikladarabok halmaza. Csillogó felüle­tén letükrözve látjuk az ég kék színét hattyúfelle­geivel, az övező bérezek ormait a tópart kőhalma­zát henye fenyveseivel. E képek a tófenék sima kő­felületein többször visszatükröződve olyforma alako­kat mutatnak, minőket az ismert játékszerben, a caleidoscopban láthatunk. Vegyük most még tekin­tetbe ezen hely vadregényes fekvését, s azon elfo­gódott gondolat­menetet, melylyel majd minden tu­rista útnak indul, akkor úgy hiszem, nem kell nagy képzelődő tehetség ahhoz, hogy az ember józan észszel és tiszta szemmel olyasmit is lásson, a­mi nem létezik. A tó 1640 méternyi magasságban fekszik a ten­ger színe felett, és körülbelül 200 méter hosszú és 45 méter széles. Vize, mely a virágkertből ered, jéghideg, a­mi természetes, miután a hosszú tóból folyik; ezt pedig a lengyel nyereg sziklanyilásaiban s rejtett katlanaib­a az olvadó héviz táplálja. Azon

Next