Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-12-20 / 35. szám
DECZEMBER 20.1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. nek szintén semmi nyoma sem volt. E rejtélyes dolog nyitját csak Triestben tudtam meg. Előre kell bocsátanom, hogy a sziklai gerlét rég ismerem, s hogy róla irataimban kellő emlitést tettem. Erre s ennek kékhátu hasonlatára mind Észak-Afrika alkalmas és alkalmatlannak látszó helyein, mind Spanyolországban figyeltem. Kelet-Afrikában az ország közönségesbb madarai közé tartozik : itt fél-vad állapotban Felső-Egyptom minden falvait lakja; igen mert némely vidék inkább a galamboknak látszik rendelve lenni, mint az embereknek. A gúla alakban épített, simán fedett épületek csak alsó emeletét lakják a parasztok, a felsőt, melly rendesen fehérre van meszelve és feldíszítve, a galambok foglalják el. Magas, kúp alakú tornyokat egyedül e madarakértépítenek. Az egyptomi galamb-bugok egészen különböznek a mieinktől, s megérdemlik, hogy egy pár szóval leírjuk. Név szerint falazatuk nem áll téglákból, hanem egy bizonyos magasságig csak nagy, tojásalakú fazekakból. Némely fazekat, ha az ember akarja, ki lehet lyukasztani, amely kerek lyuk nem elég nagy arra, hogy azt a galambok kijárásul használják s csak a világosság és a levegő átbocsátására szolgál. Egyes fazekak pedig alkalmas helyet nyújtanak fészekül. A bejárások a galambházakhoz meglehetős nagyok ; ezek alá és mellé — a mi röpdeszkáinknak megfelelőleg — pálczikákat és karikákat vakoltak be. Később észrevették, hogy e galamb-bugok a legkellemetlenebb lakást szolgáltatják a galamboknak. A galambtornyok állandólag nagy csoport szárnyasok által vannak körülvéve s némely vidéken a házi galamb épp országos csapás: olly közönségesek, hogy maga a Fellah szólitja fel az utazó vadászatkedvelőket, házi állatokra vadászni s nagyon örvend, ha egy lövés következménydús vala. A Nil alkalmas sziklapartjait nem csekély száma lakja vadon az illy galamboknak. Név szerint a kataraktában némely helyek magasabb sziklacsúcsait láttam galamboktól lakva s azoknak roppant menynyiségére találtam. Felső-Egyptomtól kezdve mind több és több figyelem fordittatik a galambtenyésztésre ; a vad csoportok azonban még Núbia számtalan sziklafalait is benépesítik. Gyakran nagy csoportokkal találkozunk a puszta közepében, s hiába kérdezzük, hogy hogyan képes e szegény föld a szükséges táplálékot nyújtani, kivált miután e táplálék még más szárnyasok számtalan ezrei által van igénybevéve ? ! A galamb kisebb-nagyobb telepeket rak azon mészsziklákra, melyek meredeken a Nilhoz nyúlnak le . Habes magas hegységein is található, röviden szólva, mindenütt ott van, hol csak helyet talál magának, s állandó lakója az országnak. Spanyolországban a Murciánál levő száraz „Campo", egy a víz által kiásott völgy nyílásában találtam reá először, azonban akkor csak elkorcsosult házi galambnak tartottam, mivel vándorcsapatokban fehér és sötét, tarka és vörösses válfajokat is láttam. Később a Sierra-Nevadában ismét találkoztam vele, hol a Jeril völgyében több sziklafalat népesített meg. Homeyer Sándortól tudjuk, hogy a Baleari szigeteken sem éppen ritka és itt költési- s tartózkodási helyéül aláásott sziklákat választ, melyekbe felülről éppen nem lehet bemenni, alulról pedig csak nagy nehezen. Hasonló módon él és költ itt-ott Dalmátiában is, amint ügyes és tapasztalt vadászoktól értesültem, már Polában is. Mindezen, eddig előszámlált helyektől egyátalában különböznek a Karst hegységeken s Istria egy jelentékeny részében levő kotlási helyei a madaraknak. Tudva van, hogy az egész hegység igen gazdag nagyob és kisebb barlangokban ; igen, a mint egyes nagyobb tömegek gerincre elhordatnék, azonnal szembetűnnének a hatalmas oszlopok, melyek a magasan boltívezett barlangokat egymástól elválasztják. E barlangok igen csodálatraméltó módon tárulnak ki: azok név szerint a hegység felületétől függőlegesen bemélyített katlanokhoz hasonlítanak, mellyek azután alant kitágulnak és bányamenetként többé vagy kevésbbé vizirányos barlangokba vezetnek a hegység boltozata alatt. Némelyike e „Foybos"-oknak — a mint e barlangokat az ott lakó szlávok nevezik — a csekélyebb vizeket felveszik magukba, melyeknek kisebb patakokká vagy folyókká gyűjtését a mindenütt átszivárgó sziklafld lehetségessé teszi; tudva van, hogy a Laibach az adelsbergi barlangba bemegy és hét mérföldnyire ettől Felső-Laibachnál lesz ismét először látható; azonban az, főleg nálunk Közép-Németországban, kevésbbé van tudva, hogy egy igen jelentékeny folyó a Recca, Triesttől több mérföldnyire észak-keletre, a mélységben egy általa kiásott barlangba zuhan, egy nagyszerű és pompás vízesést képezve, hasonlólag elvész a Karst hegyság alatt, a föld alatt tovább foly és, miként észlelhetni, Monfalcone vidékén lesz ismét látható. A tölcséralaku nyilas, mellyet a hegységben a Recca esése által alkot, — mint állítják — igen kellemes lakásul szolgál a galamboknak, melynek oka az, hogy a madarak igényeinek vagyis mindkét kívánalmának teljesen megfelel, sziklafalazatot és vizet egyaránt képes lévén adni. Azonban a sziklai gerle megelégszik olly „Foybos"szal is, mint rövid szavakkal leírni előbb megkísértettem ; igen, mert e víznélküli sziklaüregek éppen e madár tulajdonképpi lakásai gyanánt akarnak feltűnni. Országosan elismert vadászok és figyelők iratai, főleg pedig a hadifőorvos dr. Kudlich tudósítása szerint, ki nemcsak szenvedélyes vadász, hanem "egyszersmint derék észlelő" is, ez üreg nyílásai többnyire azon egyes kis, üstalakú beomlások mélyébe nyílnak, melyek, mint már megjegyeztetett, a többé-kevébbé sima hegyhát közepén feküsznek. E nyilás azonban egyeseknél nem eszközöltetik mindig illy elő katlan által, hanem az utazó vagy a vadász igen hirtelen egy sötét üreg előtt találja magát, mely veszélylyel fenyegető módon ásit le reá és illy helyen valóban már több szerencsétlenség is fordult elő. Ott, ahol egy katlan van, annak falazatai többnyire haraszttal és más kúszó növényekkel vannak benőve és körülfonva, melyek közül egyesek indáikat leengedik csüngni a sötét mélységbe ; e haraszt ismertetőjelül és intésül szolgál a tudósnak, mintegy figyelmeztetve őt a meredekség előtt tátongó mélységre, mivel minden alant nyitással ellátott üreg a Karst takarékos lakói által termőföldé tétetett, s kertté alakíttatott át. A legjelentékenyebb galambtelepek közül többeknél a katlan tulajdonképi terjedelme nem haladja meg az 50 lábot s az üreg nyilásának átmérője nem több 30 lábnál. Igen jelentékeny mélységben a nyilás harangalakulat ismét kitágul s összeköttetésbe jön alant az oldalbarlangokkal. A szűk katlan az egyetlen ki- és bejárat, mellyet a madaraknak használniok kell: a kivájt sziklafalak által a mélyben teljesen biztosítva van lakásuk és fészkük, mert olly jók és hozzáférhetlenek. A galamb e kotlás helyének szokatlansága, e madárnak földalatti lakása, minőt tudvalevőleg még csak az ő hasonmása folytat Guadaróban, ingerül és alkalmul szolgál Triest s a vidék vadászainak arra, hogy évenként e „Foybas"-on úgynevezett gerlevadászatot tartsanak. E vadászatok azonban nem igen látszanak eredménydúsaknak s felette élvezeteseknek. A vadászok jóval napfelkelte előtt a helyszinére sietnek, helyismerő parasztok által kisérve vagy inkább vezettetve. Felérkezve a ,,Fogdá"-ra, a vadászok a katlan kerületét körülveszik, s most némelyek olly állást foglalnak el, hogy a mennyire csak lehet fedezve legyenek a kőszirt vagy a cserje által. A mélységben még mind csend van, alig hallható egy-egy hang a reggel első sugarai által megvilágított hegygerinczen. Keleten feltűnik az ébredő nap vörössége, s az üreg olly feketén tátong fel alulról. Majd egy hímgalamb turbékolása hallatszik, egy másik felel reá, és tompán s rendetlenül felhangzik alulról madarainknak mindenki által ismert szerelmi-vagy kettősdala, melyet majd a „maruku" és „murkuku",„ru-ru" tulajdonképp turbókolások váltanak fel és az úgynevezett rivások vagy fohászkodások. E reggeli ének átalánosabb és észrevehetőbb lesz, azonban egyszersmint rendetlenebb , mert a távolabbi barlangokban a hangok megütközve visszaverődnek minden oldalról, és e visszhang az eredeti hanggal egyesülve leírhatatlan hangzatot ad, hasonlót a messziről hallatszó mennydörgéshez. „Flop, flop, flop" hangzik e közben — egy hím galamb elhagyta felhelyét és felrepült egy magasabb helyre. E szárny- csattogtatás robaja többszöröződik; egyik galamb a másik után száll fel a magasba, s olly közel ül a mennyire csak lehet a katlan kinyúló széléhez, nyakát kinyújtja és figyel. A vadászok mozdulatlanul maradnak, mint a szobrok , mert a legkisebb mozdulat, a legcsekélyebb külső mozgás egy pillanat alatt visszarettenti a bizalmatlan teremtményeket a barlang mélyébe. Még semmit sem vettek észre és először is régi szokásuk szerint felküldik kémeiket. Ugyanazon pillanatban 5—6 galamb emelkedik föl a szikláról s vígan csevegve bújik ki a fekete lyukon és egyenes a kéklő ég felé repül. Köröskörül eldördülnek a fegyverek, egyike vagy másika a galamboknak találva a földre vagy a mélységbe esik ; azonban nagyobb része a vadászoknak elhibázta a lövést, olly hirtelen történt a sokáig várt madarak felszállása. A mélységben egy általános fölreppenés zaja lesz észrevehető a egyidejűleg egy ötven vagy több torok által előidézett zaj... Azután kissé csendesebb lesz és kevés idő múlva a síri csend. Azonban a galamboknak csak ki kell jönniök; az éhség kényszeríti őket erre. Jó hosszú ideig ülnek megtelepedve a mélységben; azután ismétlődik az előbbi előjáték, t. i. a kémek kiküldése, azonban hirtelen az egész százakat számláló csoportokban repül ki, s csattogtatva, fütyölve, gyors sietséggel törekszik az ég felé, még egyszer körülkerüli a katlant, megtudni a zavar okát, kisebb csapatokra osztja magát a szétoszlik mindenfelé. A gyakorlott és tapasztalt vadászok ilyenkor nem szokták elhagyni állásaikat, annál kevésbbé a katlan bejáratát. Ők igen jól tudják azt, hogy a galambok ismét visszatérnek a „Foybá"-hoz, nem mintha az éhező fiókák várnák a róluk gyöngéden gondoskodó szülőket alant , mert a galambok illynemű áldozatot nem ismernek, s legtöbbször a legrosszabb, a leghűtlenebb szülök a madarak osztályában, hanem egyedül azért, mert a régi lakás kényszerítő hatással van reájuk. Három, négy, sőt körülbelől több óra is eltelik, míg egy galamb ismét látható lesz. A vadászok ezalatt megreggeliznek, csevegnek sőt — ha úgy tetszik — alusznak is egy keveset. Most közeledik a hegyilakók visszatérő első csoportja. Olly magasban repülnek, hova fegyver fel nem hatolhat, de a katlan közelében lefelé szállnak s elkezdenek keringeni. Minden oldalról ide közelednek a többiek, egyesülnek a már jelenlevőkkel s ezek társaságában folytatják keringésüket; a csoport egy szines felhőhöz hasonlít, s ez mind jobbanjobban, mélyebben és mélyebben ereszkedik le lassanként. Az előrelátóbb madarak jól látják az ágak és a sziklák daczára is a vadászokat, s tudják a veszélyt is, mely őket érni fogja, azonban a biztos „otthon", az egyetlen hely, melly teljes biztosságot nyújt, a mélységbe csábítja őket. De mégsem taszítják magukat vakon a veszedelembe : késedelmeskednek, hátrálnak, azaz lejjebb ereszkednek, ismét hirtelen felemelkednek, felszállnak olly magasra, hogy csak kis pontoknak látszanak, egy negyedmértföldnyi átmérőben folytatják keringésüket, majd ismét összeszorulnak s folytatják, mint előbb. Végre a legkisebb látszólagos szükségesség legyőz minden fontolgatást. A keringő csoport szorosan összegyűl, s közepéből a legidősebb galamb vezetése alatt egy hosszú vonal ereszkedik le a mélybe, hasonlítva egy sövény- vagy vizforgataghoz. Mélyebbre és mélyebbre és mindig kisebb körre szorulva, ereszkedik vagy vág le a vezető és vele az egész csoport. Majd szárnyait szorosan testéhez illeszti és mintegy eső kő olly gyorsan hull alá a mélybe s utánna kisérete, ugy hogy a vadászok nem vesznek észre egyebet, egy hosszan kinyújtott színes tömegnél. A fegyverek ropognak, pár száz darab vadgerle találva van, de a sötét mélyből mintegy ujjongatva hallszik fel a többi menekültek: „kuru, ku, ku, ku" dala. ... 309 Sir Baker vadászatai az Atbara és Setit partjain. V. Krokodil- és oroszlán-vadászataim. (Folytatás és vége.) Most az volt a kérdés, hová lett az első oroszlán ? Némi idő múlva egészen közelről halk nyöszörgést hallánk. Tahir rögtön kardot rántott, pajzsát felmelte, és igy indult az állat keresésére, melly orditás és a cserje ropogtatása által csakhamar elárult