Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-10-14 / 42. szám
288 A pálya kitűnő állapotban, helyenként kissé igen is mély. Idő a verseny alatt szép volt, de egész délelőtt esvén, a nézőközönséget ez visszatartotta , csak nagyon kevesen voltak. Ügetőversenyek Amerikában. Az Egyesült Államok majd valamennyi híres ügetői egyenlő származásúak, t. i. Messenger-től, egy angol méntől, mely 1798-ban vitetett át New-Yorkba. E ló származását egész Darley-Arabianra, mely »Flying Childers« nagyapja volt, s a Cadekanczára lehet visszavezetni, mely viszont a Godolphin-arabstól származik, tehát a legjobb vérből. Öszeegyező hagyomány szerint ez a Messenger valami rendkívül pompás termetű, kiválóan erős és virgonez ló volt. Midőn a hajóról a partra vezették volna, mint egy lovász sokáig beszélt, a vele érkezett más három ló annyira el volt gyöngülve, miszerint támogatni kellett őket, hogy el ne dőljenek, mig Messenger, nyerítve, s mindenik oldalán egy négerrel, kik tartották, ügetve jött a partra, s a két néger nem birta megtartani, hanem kemény trappban hurczolta őket utcza hosszal. Színére nézve deres szürke volt, magassága 153 /4 marok, széles homlokkal, hosszúcsontos fejjel, tömör nyakkal, s olyan gégecsővel és orrlyukakkal, melyek kétszer akkorák voltak mint közönségesen; ellenben marja alacsony, s vállapjai kissé egyenest állók, de mélyre nyúlók és erősek voltak; előlábán a felkarok hatalmasak, az alsó szárak laposak, de tiszták valának s helyes állásúak. Messenger 28 évet ért, s 15 esztendőt Newyork szomszédságában töltött, hol anynyira kedvelték, miszerint valószínűleg több lovat neveltek utánna, mint valaha akármely csődör után. Csodálatraméltó átöröklési képessége, mely kitünő termetét és erejét fiaira is átszármaztató, annyira emelé az amerikai lótenyésztést még unokáival is, miszerint e nemes állat által az országos lótenyésztésben okozott hasznot mintegy 100 millió dollárra becsülték. Az első ügetőverseny Amerikában, melyről írott bizonyság marad fenn, 1818-ban volt, azonban már előbb is kedvelték ott az ügetőversenyeket, valamint a versenylovaglást is népszerű volt, de csak e nyilvános próba után kezdett az jobban terjedni. Az ügetésbeni sebesség azonban csak fokonként növekedett, s mintegy mutatja, hogy a folytonosan jó magból mindig jobb-jobb növekedett; a következő kis rovatos kimutatásból, mely az első versenytől kezdve a legjobbakat tartalmazza, leginkább kitetszik ez . Egy angol mértföldre. '") Kocsiban vagy nyereg alatt. Szakértők állítása szerint az ügető ló nyereg alatt 3 másodperczczel előbb fut meg 1 ang. mildet mind versenykocsiba fogva, és 6 perczczel hamarabb mint egy közönséges kocsiban. Egy angol mérföld kettősben. 1856. Lantern és Whaleborne, mindkettő ügetve 2 42 1861. Eathan Allen és versenytársa . 2 193/1 1867. Bruno és Brunette, mindkettő ügetve 2 25 V* 1867. Ethan Allen és versenytársa . 2 15 Két angol mild. fogattal. 1842. Lady Suffolk és Sliffle 5 19 1862. Lady Palmer és Flatbush Maid, mindkettő ügetve 5 111 Az ügető lovak értéke sokkal gyorsabban emelkedett mint számuk és sebességük. 1858-ban MacDonald úr Flóra Templét még megkapta 8000 dollárért, pedig ez volt a legsebes ügető az ideig Amerikában; 1862-ben egy California Damsel nevű ügytőért már 11,000 dollárt fizetett Mr. Sprague; 1864-ben Bonner úr 13,500 dollárt adott a The Auburn lóért; Young Pacahontas 1866-ban 25000 dolláron, s 186 7-ben Dexter 33,000 dolláron kelt el; a nagyon híres Stambletonian ügetőt 1866-ban 100,000 dollárra becsülték. Mostanában nem ritka eset, hogy sebes ügető és szép kocsi lovakat (de a legjobb ügető vérből kell származniok) 10000-től 20,000 dollárig fizetik. " E rémítő árakat" részint a valódi tenyésztő fizetheti csak, vagy a skeddy-aristocratia, megcsalásból szerzett gazdagságát már nem tudja másként fitogtatni, mint hogy a legkitűnőbb versenylovakat napi használatra veszi meg. Különben ennek is megvan a jó oldala, miután a buzgó tenyésztő fényesen megkapja fáradsága jutalmát. »Spirit of Times.« Ló neve v. kocsi*) perez mdp. 1818. Boston Blue v. kocsi 3 0 1824. Albany Pony nyereg 2 40 1834. Edwin Forest » 2 31 12 1839. Dutchman » 2 28 1847. Highland Maid v. kocsi 2 27 1849. Lady Suffolk nyereg 2 26 1858. Eathan Allen k. kocsi 2 28 1859. Flora Temple v. kocsi 2 193/. Ugyanaz k. kocsi 2 25 1863. Peerless » 2 23 0 1865. Dexter nyereg 2 18 We 1866. Ugyanaz » 2 18 1867. Ugyanaz v. kocsi 2 17/e Két angol mértföld. 1831. Top Gallant nyereg 5 19 1847. Lady Suffolk » 5 3 1852. Tacony » 5 2 1858. Lady Franklin k. kocsi 5 11 1859. Flora Temple v. kocsi 4 50 y2 1865. Dexter k. kocsi 3 56Vs 1867. Ugyanaz v. kocsi 4 51 Három angol mild. 1827. Screwdiver nyereg 8 2 1839. Dutchman 9 7 3 2 y2 1839. Ugyanaz v. kocsi 7 41 ' 1841. Lady Suffolk nyereg 7 40 'A 1853. Pet k. kocsi 8 1 1864. Stonewall Jackson v. kocsi 7 3 9 sámmá* Véletlenül nyerte. . . . »Nos Jack meddig lustálkodol még ? Dobd el azt a szivart, s öltözz, különben éhen halok.« — mondja Charlie Wennyss a gárda-dragonyosoktól, a mint betoppan unokatestvéréhez honorabb Jack Latchfordhoz reggelire, s szokásként ágyban találja őt. »Csak láss hozzá, ne várj rám, — kiabál ki hálószobájából ő nemessége; — mindjárt készen vagyok. S csakugyan egy pár percz múlva megjelenik Jack egy tarka kashmir schlaffokban s török bugyogóban, — mi eredetileg,rosz nyelvek beszéde szerint, a szép — — marquisné tagjait fedte volna, s mely könnyelműségéért Jacknak a marquis-val egy golyót kellett váltania, mi pár hétig nagyon alkalmatlanul ágyhoz szögezé. »Lássunk hozzá, magam is nagyon éhes vagyok, — mondja Jack, kinek mindig jó étvágya van, s kinek arczából az átvirasztott éjek daczára is rózsás egészség néz ki, bár most ő nemessége egészen »schwarz.« Sokat vesztett ott fenn Liverpoolban a Grand Nationalban, s mindjárt rá egyik csikójának első kísérleténél a newmarketi versenyeken közel 2000 fontot hagyott, adóssága is roppant sok van. Mindemellett is oly derülten néz ki mindig, mintha legkisebb gondja sem volna. Szobája tele van aggatva fegyverekkel, halász-horgokkal, verseny-nyergekkel, kopó-korbácsokkal stb. Egyszóval, minden arra mutat, hogy e szoba tulajdonosa mindennemű sportnak igen nagy kedvelője. Lovak és ballettánczosnők figurái, jó photographiákban, s elszórva mindenfelé — amint ajánlatra beküldetnek — mutatják hogy e két artikulusban is sok fogyasztás történik, épp úgy mint a most éppen előttük párolgó burgonyás pörköltben, melyet egy sporting kiránduláson Bécsben ismert meg Jack, s melynek receptjét legényével eltanultatva, egész furorét csinált vele odahaza.— Végre megreggeliztek, s miután Billy mindent kitakarított s a két úr rágyújtott volna, megszóllal Jack : »S hallottál-e ma már valamit a főhadiszállásról?« »Az újságokból látom, hogy King Pippin pár pointtal lejebb szállott. Úgy látszik Rasselasra erősen fogadnak, nagy terhe daczára is. Mert múlt évben a Derbyt nyerte, azt hiszik, hogy 9 stone 4 font alatt ezt a versenyt is megnyerheti. Én nem hiszem. Hát te ? —Nem ! — — feleli Jack. — nem hiszem, hogy sok ne legyen neki.« »Damned, — öregem megpukkad mérgiben, ha Pippin ki nem segíti őt. Egy fillért se fedezett fogadásaiból, magam se, te se, hm ? E pillanatban kopogtatnak az ajtón, s a »szabad« szóra megjelenik Jack komornyikja egy tálczával, és rajta egy levéllel. »Éppen most hozta Napper idomártól egy lovászfiú.« »Jó! várjon feleletre.« Azzal felbontja a levelet Jack, s miután keresztülolvasta volna, áthajítja barátjának e szavakkal: »Olvasd, én nem értem, mit jelentsen a dolog.« — és azzal felugorva, izgatottan járkál a szobában fel és alá. A levélke pedig hangzik következőképpen : »Epsom, Swettering lodge, kedden. I honorabled sir! — Lovászom által küldöm e sorokat, mert nem akartam táviratozni. A mai gyakorlaton, egy vágtatás után Pippin egyszerre sántizni kezdett. Miután »bizonyos egyének« látták a dolgot, ne csodálkozzék ön, ha a nap folytában 100-at ígérnek 1-ért ellene. Uram, legyen ön minden aggodalom nélkül. Fogadjon el ön annyi ajánlatot, mennyit csak tesznek a »City és Suburbanra«, és jöjjön ki hozzám holnap, ha lehet, akkor mindent megmagyarázok. Őszinte híve Joe Napper.« ^ * »Nos öreg, mit gondolsz te erre ? — kérdi Jack, megállva sétálásában barátja előtt, ki csodálkozva olvasott eddig . . . s most pár pillanatig szótlanul tekintett a kérdőre, majd hirtelen felugrott, s hevülten kiáltott fel: »Thya! — értem már Jack . . Napper tudja mit csinál. Pipinnek semmi baja se lesz. Kövessük tanácsát, és fogadjunk el minden ajánlatot, holnap reggel pedig kocsizzunk ki hozzá. »Jól van, úgy legyen,« mondja Jack, és miután sietve felöltözött, mindketten távoznak a dologra. Jack második szülötte volt lord Coxcombe-nek és pedig a kedvencz. Ő lordsága terjedelmes birtokok ura, de pénz dolgában néha maga is épp oly szorult helyzetben van, mint tisztelt barátunk Jack, tulajdonosa a 4 éves King Pipinnek (apja Első Richard, anyja Applebossom), mely múlt évben — mint mindenki tudja talán — 4-dik volt a Derbyben, s minek következése az volt, hogy tulajdonosa és barátai igen sokat vesztettek, sajnálattal kell még elmondanunk King Pipinről, hogy a St. Legerben sem járt különben, s kedvelőit ismét cserben hagyta, megsántulván egylettel a futás előtt. Ez okozta tán, hogy a hal- VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. OKTÓBER 7. 1874.. Az őszi szalonkavándorlás megkezdődött. Erre vonatkozólag a következő tudósítást kapjuk : Tegnap és tegnapelőtt, azaz okt. 8. és 9-kén Nógrád felső vidékén a czinabányai regényes ma