Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-10-14 / 42. szám

288 A pálya kitűnő állapotban, helyenként kissé igen is mély. Idő a verseny alatt szép volt, de egész délelőtt esvén, a nézőközönséget ez vissza­tartotta , csak nagyon kevesen voltak. Ügető­versenyek Amerikában. Az Egyesült­ Államok majd valamennyi híres üge­tői egyenlő származásúak, t. i. Messenger-től, egy angol méntől, mely 1798-ban vitetett át New-Yorkba. E ló származását egész Darley-Arabianra, mely »Flying­ Childers« nagyapja volt, s a Cade­kanczára lehet visszavezetni, mely viszont a Go­dolphin-arabstól származik, tehát a legjobb vér­ből. Öszeegyező hagyomány szerint ez a Messen­ger valami rendkívül pompás termetű, kiválóan erős és virgonez ló volt. Midőn a hajóról a partra vezették volna, mint egy lovász sokáig beszélt, a vele érkezett más h­árom ló annyira el volt gyöngülve, miszerint támogatni kellett őket, hogy el ne dőljenek, mig Messenger, nyerítve, s minde­nik oldalán egy négerrel, kik tartották, ügetve jött a partra, s a két néger nem birta megtar­tani, hanem kemény trappban h­urczolta őket ut­cza­ hosszal. Színére nézve deres szürke volt, ma­gassága 153 /4 marok, széles homlokkal, hosszú­csontos fejjel, tömör nyakkal, s olyan gégecsővel és orrlyukakkal, melyek kétszer akkorák voltak mint közönségesen; ellenben marja alacsony, s vállapjai kissé egyenest állók, de mélyre nyúlók és erősek voltak; előlábán a felkarok hatalma­sak, az alsó szárak laposak, de tiszták valának s helyes állásúak. Messenger 28 évet ért, s 15 esz­tendőt Newyork szomszédságában töltött, hol any­nyira kedvelték, miszerint valószínűleg több lovat neveltek utánna, mint valaha akármely csődör után. Csodálatraméltó átöröklési képessége, mely kitünő termetét és erejét fiaira is átszármaztató, annyira emelé az amerikai lótenyésztést még uno­káival is, miszerint e nemes állat által az országos lótenyésztésben okozott hasznot mint­egy 100 mil­lió dollárra becsülték. Az első ügetőverseny Amerikában, melyről írott bizonyság marad fenn, 1818-ban volt, azonban már előbb is kedvelték ott az ügetőversenyeket, valamint a versenylovaglást is népszerű volt, de csak e nyilvános próba után kezdett az jobban terjedni. Az ügetésbeni sebesség azonban csak fo­konként növekedett, s mintegy mutatja, hogy a folytonosan jó magból mindig jobb-jobb növeke­dett; a következő kis rovatos kimutatásból, mely az első versenytől kezdve a legjobbakat tartal­mazza, leginkább kitetszik ez . Egy angol mértföldre. '") Kocsiban vagy nyereg alatt. Szakértők állí­tása szerint az ügető ló nyereg alatt 3 másod­perczczel előbb fut meg 1 ang. mildet mind ver­senykocsiba fogva, és 6 perczczel hamarabb mint egy közönséges kocsiban. E­g­y angol m­é­r­­­f­ö­l­d kettősben. 185­6. Lantern és Whaleborne, mind­kettő ügetve 2 42 1861. Eathan Allen és versenytársa . 2 193/1 18­67. Bruno és Brunette, mindkettő ügetve 2 25 V* 1867. Ethan Allen és versenytársa . 2 15 Két angol mild. fogattal. 1842. Lady Suffolk és Sliffle 5 19 1862. Lady Palmer és Flatbush Maid, mindkettő ügetve 5 111­ Az ügető lovak értéke sokkal gyorsabban emel­kedett mint számuk és sebességük. 1858-ban Mac­Donald úr Flóra Templét még megkapta 8000 dollárért, pedig ez volt a legsebes­ ügető az ideig Amerikában; 1862-ben egy California Damsel nevű ügytőért már 11,000 dollárt fizetett Mr. Sprague; 1864-ben Bonner úr 13,500 dollárt adott a The Auburn lóért; Young Pacahontas 1866-ban 25000 dolláron, s 186 7-ben Dexter 33,000 dolláron kelt el; a nagyon híres Stamble­tonian ügetőt 1866-ban 100,000 dollárra becsül­ték. Mostanában nem ritka eset, hogy sebes ügető és szép kocsi lovakat (de a legjobb ügető vérből kell származniok) 10000-től 20,000 dollárig fize­tik. " E rémítő árakat" részint a valódi tenyésztő fizetheti csak, vagy a skeddy-aristocratia, meg­csalásból szerzett gazdagságát már nem tudja másként fitogtatni, mint hogy a legkitűnőbb ver­senylovakat napi használatra veszi meg. Külön­ben ennek is megvan a jó oldala, miután a buzgó tenyésztő fényesen megkapja fáradsága jutalmát. »Spirit of Times.« Ló neve v. kocsi*) perez mdp. 1818. Boston Blue v. kocsi 3 0 1824. Albany Pony nyereg 2 40 1834. Edwin Forest » 2 31 12 1839. Dutchman » 2 28 1847. Highland Maid v. kocsi 2 27 1849. Lady Suffolk nyereg 2 26 1858. Eathan Allen k. kocsi 2 28 1859. Flora Temple v. kocsi 2 193/. Ugyanaz k. kocsi 2 25 1863. Peerless » 2 23 0 1865. Dexter nyereg 2 18 We 1866. Ugyanaz » 2 18 1867. Ugyanaz v. kocsi 2 17­­/e Két angol mértföld. 1­831. Top Gallant nyereg 5 19 1847. Lady Suffolk » 5 3 1852. Tacony » 5 2 1858. Lady Franklin k. kocsi 5 11 1859. Flora Temple v. kocsi 4 50 y2 1865. Dexter k. kocsi 3 56Vs 1867. Ugyanaz v. kocsi 4 51 Három angol mild. 1827. Screwdiver nyereg 8 2 1839. Dutchman 9 7 3 2 y2 1839. Ugyanaz v. kocsi 7 41 ' 1841. Lady Suffolk nyereg 7 40 'A 1853. Pet k. kocsi 8 1 1864. Stonewall Jackson v. kocsi 7 3 9 sámmá* Véletlenül nyerte. . . . »Nos Jack meddig lustálkodol még ? Dobd el azt a szivart, s öltözz, különben éhen h­alok.« — mondja Charlie Wennyss a gárda-dragonyosok­tól, a mint betoppan unokatestvéréhez honorabb­ Jack Latchfordhoz reggelire, s szokásként ágyban találja őt. »Csak láss hozzá, ne várj rám, — kiabál ki hálószobájából ő nemessége; — mindjárt készen vagyok. S csakugyan egy pár percz múlva meg­jelenik Jack egy tarka kashmir schlaffokban s török bugyogóban, — mi eredetileg,­rosz nyel­vek beszéde szerint, a szép — — m­arquisné tag­jait fedte volna, s mely könnyelműségéért Jack­nak a marquis-val egy golyót kellett váltania, mi pár hétig nagyon alkalmatlanul ágyhoz szögezé. »Lássunk hozzá, magam is nagyon éhes va­gyok, — mondja Jack, kinek mindig jó étvágya van, s kinek arczából az átvirasztott éjek daczá­ra is rózsás egészség néz ki, bár most ő nemes­sége egészen »schwarz.« Sokat vesztett ott fenn Liverpoolban a Grand Nationalban, s mindjárt rá egyik csikójának első kísérleténél a newmarketi versenyeken közel 2000 fontot hagyott, adóssága is roppant sok van. Mindemellett is oly derülten néz ki mindig, mintha legkisebb gondja sem volna.­­ Szobája tele van aggatva fegyverekkel, ha­lász-horgokkal, verseny-nyergekkel, kopó-korbácsok­kal stb. Egyszóval, minden arra mutat, hogy e szoba tulajdonosa mindennemű sportnak igen nagy kedvelője. Lovak és ballettánczosnők figurái, jó photographiákban, s elszórva mindenfelé — amint ajánlatra beküldetnek — mutatják hogy e két artikulusban is sok fogyasztás történik, épp úgy mint a most éppen előttük párolgó burgonyás pörköltben, melyet egy sporting kiránduláson Bécsben ismert meg Jack, s melynek receptjét legényével eltanultatva, egész furorét csinált vele odahaza.­­— Végre megreggeliztek, s miután Billy mindent kitakarított s a két úr rágyújtott volna, megszól­lal Jack : »S hallottál-e ma már valamit a főhadiszállásról?« »Az újságokból látom, hogy King Pippin pár pointtal lejebb szállott. Úgy látszik Rasselasra erő­sen fogadnak, nagy terhe daczára is. Mert múlt évben a Derbyt nyerte, azt hiszik, hogy 9 stone 4 font alatt ezt a versenyt is megnyerheti. Én nem hiszem. Hát te ? —Nem ! — — feleli Jack. — nem hiszem, hogy sok ne legyen neki.« »Damned, — öregem megpukkad mérgiben, ha Pippin ki nem segíti őt. Egy fillért se fedezett fogadásaiból, magam se, te se, hm ? E pillanatban kopogtatnak az ajtón, s a »sza­bad« szóra megjelenik Jack komornyikja egy tál­czával, és rajta egy levéllel. »Éppen most h­ozta Napper idomártól egy lo­vászfiú.« »Jó! várjon feleletre.« Azzal felbontja a leve­let Jack, s miután keresztülolvasta volna, átha­jítja barátjának e szavakkal: »Olvasd, én nem értem, mit jelentsen a do­log.« — és azzal felugorva, izgatottan járkál a­­ szobában fel és alá. A levélke pedig hangzik kö­vetkezőképpen : »Epsom, Swettering lodge, kedden. I honorabled sir! — Lovászom által küldöm e sorokat, mert nem akartam táviratozni. A mai gya­korlaton, egy vágtatás után Pippin egyszerre sán­tizni kezdett. Miután »bizonyos egyének« látták a dolgot, ne csodálkozzék ön, ha a nap folytában 100-at ígérnek 1-ért ellene. Uram, legyen ön min­den aggodalom nélkül. Fogadjon el ön annyi aján­latot, mennyit csak tesznek a »City és Suburbanra«, és jöjjön ki hozzám h­olnap, ha lehet, akkor min­dent megmagyarázok. Őszinte híve Joe Napper.« ^ * »Nos öreg, mit gondolsz te erre ? — kérdi Jack, megállva sétálásában barátja előtt, ki csodálkozva olvasott eddig . . . s most pár pillanatig szótla­nul tekintett a kérdőre, majd hirtelen felugrott, s hevü­lten kiáltott fel: »Thya! — értem már Jack . . Napper tudja mit csinál. Pipinnek semmi baja se lesz. Köves­sük tanácsát, és fogadjunk el minden ajánlatot, holnap reggel pedig kocsizzunk ki hozzá. »Jól van, úgy legyen,« mondja Jack, és mi­után sietve felöltözött, mindketten távoznak a do­logra. Jack második szülötte volt lord Coxcombe-nek és pedig a kedvencz. Ő lordsága terjedelmes bir­tokok ura, de pénz dolgában néha maga is épp oly szorult helyzetben van, mint tisztelt barátunk Jack, tulajdonosa a 4 éves King Pipinnek (apja Első Richard, anyja Applebossom), mely múlt év­ben — mint mindenki tudja talán — 4-dik volt a Derbyben, s minek következése az volt, hogy tulajdonosa és barátai igen sokat vesztettek, saj­nálattal kell még elmondanunk King Pipinről, hogy a St. Legerben sem járt különben, s ked­velőit ismét cserben hagyta, megsántulván egy­lettel a futás előtt. Ez okozta tán, hogy a hal- VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. OKTÓBER 7. 187­4­.. Az őszi szalonkavándorlás megkezdődött. Erre vonatkozólag a következő tu­dósítást kapjuk : Tegnap és tegnapelőtt, azaz okt. 8. és 9-kén Nógrád felső vidékén a czinabányai regényes ma­

Next