Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-04-22 / 17. szám
17. sz. Budapest, 1880. április 22. XXIV. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-u. Ide küldendők a kéziratok is. Megjelenik a lap minden csütörtökön. Előfizetés Egész évre 12 frt. Félévre 6 „ „Vadász- és Verseny-lap" szerkesztőségébe PESTEN, Nemzeti Casino épület intézendők. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Figyelmeztetés! Kérjük lapunk ama tisztelt olvasóit, akik előfizetéseikkel még hátralékban vannak, szíveskedjenek azt mielőbb megküldeni. Budapest, 1880. ápril 20. A kiadó-hivatal. Dasians Simmons. Országos lótenyésztésünk kérdéséről gróf Keglevich István a „Magyar Föld" mult heti számaiban — mint már említettük — egy czikksorozatot közölt, melyben határozottan pálctát tör ez ügyek eddigi kezelése felett, s a jelenlegi rendszer teljes felforgatása mellett egészen új alapot javasol lótenyésztésünk előmozdítására teremteni. Így az állami méneseket egészen csekély kis törzsekre leszállittatni, más birtokokra áthelyeztetni, a redukált törzsek ivadékait egyéves korukban elárvereztetni, a méntelepeket feloszlattatni, az állami méneket a községeknek átadatni, s azon felül nagyszámú nehéz nyugati fájú méneket a külföldről behozatni, a kisbéri első rendű apalovakat magán-kanczák fedezésétől eltiltatni akarja a grófot; s eme famosus javaslatokon kivül még sok szépet (?) és hasznosat (?) ír; a többi közt igen hevesen és kíméletlenül palczát tör az állami lótenyészintézetek vezetőjének egész eddigi eljárása felett. Teszi pedig a nemes gróf mindezt épen abban a pillanatban, midőn az országgyűlésen a földmivelési minisztérium budgetjének tárgyalása alkalmával még az ellenzék részéről sem merült fel egy hang sem, mely a lótenyésztési ügyek kezelését megtámadta volna; sőt ellenkezőleg, a többi között épen gr. Desewffy Aurél és gr. Széchenyi Pál, kiket a „Magyar Föld" homlokán lapfelügyelőkként tisztelni van szerencsénk, amaz óhajuknak adtak kifejezést: vajha közgazdaságunk minden ága ugy kezeltetnék, mint épen országos lótenyésztésünk. Hogy mi is igy gondolkozunk e tárgyról, azt lapunk iránya világosan mutatja; — de hogy felfogásunkkal az ország közvéleményét tolmácsoljuk a nézeteivel teljesen elszigetelten álló gróf Keglevich István ő méltóságával szemben, azt mutatja az általános felháborodás, melyet támadása tenyésztőink körében keltett, s melynek élénk kifejezést ad Melczer Gyula borsodmegyei lótenyész-bizottmányi elnök az alább következő válaszban. * * * Különben a „Magyar Föld", ez oly kitűnő intenziókkal alapított lap is sietett — mindjárt ápril 17-iki számában defavoyálni korábbi közleményeinek tenorját egy vezérczikkel, melyből a következőket idézzük: „A gr. Keglevich István által lapunkban közölt czikknek egy passzusa oly kevéssé tárgyilagos támadást tartalmaz az állami ménesintézetek ellen, hogy azt megjegyzés nélkül nem hagyhatjuk, nehogy a támadásnak akár lényege, akár modorával egyetérteni látszassunk: „A szóban forgó passzus szerint „az állami tenyésztés vegyüléke a fiskális érdeknek, protekcziónak, hol sablonszerű folytatása a meglevőnek, hol rohamos nyitási viszketeg, kedvező alap számos hivatalnok kinevezésére és eszköz számtalan ember lekötelezésére." „Ami a protekció gyakorlására vonatkozó vádat illeti, e felett oly magasan állónak ismerjük a lótenyész-intézetek vezetőjének minden oldalról elismert részrehajlatlan eljárását, hogy sértésnek tartanók, ha ily vád ellen az ő védelmére kelnénk. — Mint arról a lótenyésztő közönségnek számtalan alkalommal meggyőződést szereznie sikerült — a tenyésztési czélok kitűzésében, öntudatos, más államoknak hasonló irányban tett keserű tapasztalataitól egészen elütő működés jellemezte a magyar állam lótenyésztési intézkedéseit. Tudtunkkal nem sablonszerű folytatása a réginek, vagy nyítási vágy volt irányadó az állam lótenyésztésében, hanem egy, ma már több mint 10 év óta következetesen folytatott, s a meglévő tényezők által nehezített, de mégis eredményes küzdelem, mely az ország viszonyainak leginkább megfelelő tenyészjellegek megállapítását, létesítését tartotta szem előtt. Midőn a gabnatermelésre járt rosz évek és rosz árak mellett az állattenyésztés többi ága terjedelemben és minőségben, lehet mondani rohamosan csökkent, legalább egy jövedelemforrásra tehetett szert a magyar gazda, és ez az egy adókivitel volt, mely épen az állami intézkedéseknek köszönhető, melynek a tetemes beruházások és a helyes vezetés összeműködése mellett sikerült tenyészanyagunkat minőség és érték tekintetében olyannyira feljavítani, hogy az egész külföld ez anyag értékét elismerte, s ezentúl e jövedelemmel, mint állandó nemzetgazdasági faktorral számolhatunk." * * * A „Pesti Napló", ez élénken sőt élesen szerkesztett ellenzéki lap, mely a kormány intézkedéseit bizonyára egy téren sem szokta hizelgőleg dédelgetni, vasárnapi számában következőleg reflektál e kérdésre: „Lótenyésztésünk állapotáról értekezik a „Magyar Lapunk mai száma 12 oldal-