Vadászújság 1. évfolyam, 1879-1880
1880-01-10 / 5. szám
5. szám. VADÁS Erdészeti teendők január hóra. Erdő használat. A szálerdő üzemnél a vetény vigály- és végvágásokban kijelölt geszteknek vágása, épületi szerszám- vagy tűzifául legelőnyösebben eszközöltetik, mert a nedvkerülési szünet időszakában vágott fa legtarogatósabb és legtöbb tűzerővel bir. A gesztek ejtésénél és a fa feldolgozásánál figyelni kell, hogy az oly irányban történjék, hogy az által a serdény meg ne rongáltassék. Nagy hidegben, kivévén, ha a serdény egészen hóval van fedve — nem tanácsos vágni, minthogy a gesztecsek a fagy által törékenynyé válván, az eső gesztek által könnyen letöretnek, sőt a fagy következtében az épületi fának szánt gesztek is, lezuhanásuk folytán, szétrepedhetnek, megcsonkulhatnak és így a kijelölt czélra alkalmatlanokká lesznek. Ügyelni kell arra is, hogy a hó magassága következtében a vágatokban magas tuskók ne hagyassanak, s a fa feldolgozásnál a nehezen hasadó görcsös tőkék a hó vagy a rőzsefa alá a favágók által, munka kímélés végett, ne rejtessenek. A sarjerdő nem vágatik, mivel a tuskók átmetszeti lapjokon ki lévén a hidegnek téve, ennek következtében — Hogy néz ki is Balaton vidéke? (Decz. 25—31.) Aki a zord télről, metsző hidegről, hó és jégsivatagról, zúzmarával virágzó fákról fogalommal akar bírni, az menjen a Balaton partra. Egy óriási jégtükör, beszegve köröskörülhavas vidékekkel, melyen csak olykor nyit kilátást a nap,sugár, többnyire olyan köd üli, hogy a mint arezodra száll zúzmarává lesz. A partok hosszában jégvirágba öltözött fák, melyeken ha megtörik a napsugár, azt hiszed, hogy gyémánttal hintette meg az éjszakának titka; égnek, ragyognak brilliantként, valóságos tündérvilágban képzelnéd magad, ha az ajkad nem vaczogna. Néhány fekete pontot látsz ködoszlással a messze jégen, mintha bokrok nőttek volna be hirtelen embercsoportok azok, melyek folytonosan a sír szélén állva, egy-egy fogas vagy sokszor keszegért incselkednek a halállal. Egy végtelen temető ez keresztek nélkül, melyben élnek és laknak is. . .Közel a partokhoz a kálvinista varjú pótolja az elköltözött vizi madarak helyét, bólogatva, melancholizálva, hogy hol vannak azok a boldog idők, midőn egyik kukoricza fejéről a másikat kritizálta. Éjjel megtévedt nyulak ugrándoznak a hideg sikság felett, csak akkor tudva, hogy jégen vannak, midőn órákig hírét sem látják a növényvilágnak. Éjjelenként a dili part hoszszában tűzokádó hegyeket véssz, midőn a gőzparipák tűzgyomrát kőszénnel eteti a didergő fűtő, és millió sziporkák szállnak az ég felé olyan hidegben, hogy röptében leesik a nappal repülő veréb. . .Embert csak éhsége vagy gyomra hajt, vagy halászt, akiben az ember már félig megfagyott, csak a szerencse utáni vágy melegíti. . . Borzasztó szépség ez, még ilyenkor is szép a Balaton!. . . Z U J S Á G. 1880. Január 10. maggal összekeverünk, ha pedig egyenként duggatjuk, a két ujjunk közé felcsiphető konyhasót is elültetjük. A retekmag nagyon szereti a nedvességet ezt, pedig a konyhasó magába szívja, mi által a retek gyorsan nő és az ize is jóval finomabbá lesz. Ily módon késő őszig gyenge és jó szüretekkel láthatjuk el asztalunkat nagyon csekély fáradság mellett. Anglia tojásszükségletének óriási mérveit bizonyítja azon hivatalos adat, mely szerint oda évenként átlag 26 millió forintért importáltatik tojás a külföldről. Legújabban Canadából hajón szállítják Angliába a tojást, mert ott oly magas ára van, hogy a szállítási költségeket kifizeti. Vájjon nem részesülhetnénk mi is az angol szükséglet fedezésének nyereményében? — Azt hiszszük, hogy igen. A magyar baromfikivitel Németország felé örvendetesen emelkedik, és sikeresen versenyez az olaszországi kivitellel. Hogy ezen forgalom minél nagyobb mérveket ölthessen, a vasutak rendkívülien mérsékelt tariffát akarnak életbe léptetni Bécs és Dél-Németország között. Fáczán pecsenye angol módra. Veszünk egy szép fáczánt, kifejtjük, csontját kiszedjük, megtöltjük, aztán ismét előbbi alakját adjuk meg neki, s szalonnával, sonkával és czitromhéjjal egy papírba kötjük, s egy vajjal bekent lábasfedőre teszszük, s a sütőbe állítjuk. Aztán mártást készítünk a következő módon: egy lábasba kevés vajat teszünk, megmelegítjük, sonkát és apróra vágott csiperkegombát adunk hozzá, egy kevés lisztet hintünk bele, s barna levet öntünk reá, kissé megpirítjuk, czitromlével csípőssé teszszük, felfőzzük, a zsírt tisztán leszedjük róla, s ezen kis mártást a ráczán alá öntjük. Fenyőmadár sütve. Ha a madarakat megkoppasztottuk, fejeiket és szárnyaikat az első ízületig levágjuk, besózzuk, lábaikat kipeczkeljük, s keresztben a bordákon keresztül egymás mellé felszúrjuk a nyársra, minden madár közé két szelet vékony szalonna jön, s a szalonna közé egy vékony zsemleszelet; a sütés alatt vajat csepegtetünk reá, s mielőtt egészen kisültek, zsemlemorzsával hintjük be, s csak azután sütjük meg egészen. Csuka kósvajjal s petrezselyemmel. A megtisztított és felbontott csukát sós vizben néhány szegfüvel s babérlevéllel meg kell főzni; azután vigyázva kitenni a tálra, keményre főtt s finomra metszett tojással s petrezselyemmel behinteni és forró kósvajjal leönteni. Pörkölthal. Lábasban egy kanál zsír vagy vaj forróvá tétetik, 3 fej vöröshagymát hosszúra vágva ebben felduzzasztván, egy késhegynyi piros paprika is létetik bele, hogy szép színe legyen. Ebbe rakatik azután az összevágott és besózott hal, mit letakarva főni kell hagyni, sarjadzási képességükben gyengülhetnének, sőt korhadásnak indulván, ki is veszhetnének. A fa feldolgozásnál a favágók feletti éber felvigyázat szükséges, hogy azok a fát különzékek (Sortiment) szerint a meghatározott hosszúságban vágják s tömötten és elég magasan ölbe rakják. Az erdőgyérítés szintén előnyös, csak arra kell vigyázni, hogy magas tuskók ne hagyassanak. A mocsárokban és erdei tavakban a nádat kell vágni. Fa-szállítás: A fagyott talaj vagy szánát, és a fuvarerő hősége könnyíti a szállítást, azért az időt felhasználván, igyekezni kell a tűzifát szánon vagy szekéren haza hordani, a nehéz épületi- és szerszám-fát szánon vagy taligán legalább az erdőből kivontatni, és ászokra fektetni. Az égerlápokból és a lanka erdőkből a vágott fát e hó végéig mindenesetre ki kell hordani, nehogy a tavaszi áradások korán való beállta a vágott fakészletben kárt okozzon. A hegységi erdőkben a tűzifa, hasábokban gyalog szánon az tisza-patakokhoz vagy szénhelyekhez hordatik, vagy tönkökben az őszön készült ergelyükön lecsúsztatván, felhasittatik és az usza-patakok mellé és telibe ölbe rakatik. A lúcz- és erdei-fenyő tobozok az ejtett és álló gesztekről szedetnek, utóbbi esetben az ágak letörését szigorúan kell tiltani. A kőrismag, amennyiben az még a fán függne, hernyóollóval csipetik le. A tobozokból a mag kipirkálása fűtött szobában vagy magaszalókban óvatosan eszközöltessék, nehogy a nagy hőség a mag csirképességét megrontsa. Azon erdei fenyvesekbe, melyekben tavaly a fényes gardacs (Phalaena noctua piniperda) és a fenyves lidor (Phalaena geometra piniaria) mutatkozott, sertéseket kell hajtani, miután ezek a nem fagyott talajban túrva, az említett rovarok bábjait felfalják, csak arról kell gondoskodni, hogy a szomjazó sertések számára közel elég víz legyen. Tanácsos a fenyő gyaponcz (Phalaema Bombyx monacha) petéit — ha az nagy mennyiségben mutatkoznék — felkerestetni és megsemmisíttetni; úgyszintén jó lesz a fenyő pohók (Phalaena Bombyx pini) hernyóit is a fák közül a moha alól kikerestetni. 91 —