Vadászlap 6. évfolyam, 1885
1885-01-05 / 1. szám
Január 15. 1885. Vadász-Lap mányt talált. Látszólagos félénksége daczára, eme kis rabló néha butául szemtelen, hogy nemcsak nagyobb ragadozókat, mint például a rókát, vakmerően megtámadja s azt lyukából elűzni akarja, de sok esetben az ebet, sőt az embert — legalább gyermekeket, — is megrohanja s harapásával fenyegeti. Ebek s más nagyobb állatok szemeibe ily alkalommal iszonyúan bűzös vizelletét fecskendi. Párzása február végén kezdődik s márcziusig terjed, mely időben sajátságos sziszegést és morgást hallat; a nőstényért heves csatákat küzd, s ez utóbbi nyolcz heti poczkosság után, 3 egész 5 vak fiat vet, melyek 14 nap múlva már látnak s négy hónapos korukban teljesen kifejlődtek. A görény mindenütt található, különösen nyáron, midőn nagy előszeretettel erdőkben tartózkodik, hol odvas fákban üti fel tanyáját, de réteken a szénaboglyákban, sövényekben vagy hörcsök-lyukakban, kertekben vagy meredek partokban — hol maga készit lyukakat — sem ritka. Télen az egyedül álló lakházakat keresi fel, s padokon, színekben, istállók s fáskamrákban vonja meg magát, de különösen rőzse- és farakásokban, de méginkább házinyulak odúiban szeret meghúzódni. Táplálkozását a szelid és vad szárnyasokban keresi, s ezek tojásait különösen kedveli, mely utóbbiakat állkapcsa és melle közé szoritva, viszi magával, s egy kivágott kis lyukon keresztül szívja ki tartalmukat; további tápláléka a hal, méz, fiatal mezei és tengeri nyulak, melyek úgy félnek tőle, mint a vadászmenyéttől. Szükségből a hörcsököt is megtámadja, (melynek különben legelkeseredettebb ellene) továbbá patkányok, egerek, vakondok, békák és kígyókkal is táplálkozik, mely utóbbiak közül a mérges fajok harapásai állítólag reá nézve veszélytelenek. A vassali zörgést, reszelést és csörgést ki nem állhatja, s igy egy vasláncz segélyével könnyen kikergethető rejtekéből. Néha kifüstölni is szokás odvából, vagy pedig vizzel kiönteni; legtöbbnyire azonban véletlenül akadunk reá, midőn rőzse- vagy farakásokat szétbontva, rendesen az utolsó nyaláb vagy darab alól szokott kiugrani. \\ Ha megállapíthattuk rendes váltóját, úgy legczélszerűbb, fogására tányérvasat használni, de csalétekkel, így különösen libazsírban sült heringfejekkel, melyek czukorral lesznek behintve, is sikerül őt a kívánt helyre csalni; sőt gyakran nyúlbelek utánhurczolása is megteszi a kivánt hatást. Egy frisen leölt madár, vagy egy tojás, legkedvesebb eledele, s ha az ily csalétket egyszer elfogadta, úgy legjobb a vasat azonnal felállítani. — Továbbá szokás rendes váltóját egy deszka-darabbal, melynek közepére a megfelelő nagyságú lyuk van fúrva, elzárni, úgy, hogy ha e menetét akarja használni, okvetlen a deszka mögé felállított tányérvasba kell lépnie. — Vagy ha a tojás-lopásra már igen rászokott, ugy a megfelelő helyre egy közönséges csapó-vasat kell alkalmazni, melyhez csalétekül egy tojás lesz erősítve. — Ily vasat libazsírral vagy tyukganéjjal kell erősen bedörzsölni, s az egészet — a tojás kivételével — polyvával vagy szecskával eltakarni. (Folyt, köv.) nem vadászhattunk, minek folytán hús és lisztkészleti luk aggasztólag fogyott. Ekkor egy igen érdekes kaland esett meg rajtunk, melyet ezennel elmondok. Az eső kissé elállván, délutáni két óra felé lóra ültem és két kaffir suhancz kíséretében a folyó melletti szekérúton haladtam előre. Szegény „Bottie" nevű lovam, mintha csak érezte volna, hogy ez leend utolsó útja az árnyékvilágban, sehogy sem akart előre menni, hanem folyvást visszafordult. Valami sűrü bokrok tövében hat koodoo tehén üldögélt, melyek egyikét egy szerencsés lövéssel leterítvén, szolgáimat oda utasítottam, hogy könnyebbség okáért azonnal darabonként vigyék vissza a húst a szekerekhez." Ezalatt magam oly szándékkal lovagoltam odább, hogy rövid idő múlva ugyanazon úton ismét visszatérek. Alig ötszáz lépésnyire azon helytől, hol a koodoot elejtettem, alig néhány napos tsetsebe-antilopokat vettem észre, melyek a fűben hevertek, míg anyjuk valószínüleg a közeli bokrok közt legelészhetett. Már régóta egy eleven tsetsebe antilope után vágyván, azt hittem, hogy ez alkalommal könnyű szerrel juthatok hozzá. Mily nagy volt azonban meglepetésem, midőn az apró állatok nyílsebességgel futván, még lóháton is nagyon nehezen megfoghatóknak bizonyultak. Lovam a sebes iramban kihevülvén, nem tartottam érdemesnek, hogy ily haszontalan állatok miatt lábait rontsam, miért is leszállva, a hevedereket kissé megtágítottam, mialatt az antilopék végképen eltűntek. Már ismét hazafelé akartam indulni, midőn egy nagyszerű antilope-csapat, bizonyára valamely ragadozó állat által üldözve, az erdőből mellettem elsurrant. Különben is nyughatatlan lovamat a vadak láttára alig bírtam féken tartani, és magam is azon lévén, hogy ily pompás run után egy szerencsés lövéssel legalább is néhány darabot a sűrű tömegben szaladó csapatból leteríthessek, gyorsan nyeregbe kapván, utánuk siettem. A lövésre nemsokára csakugyan nyílt is alkalom, mivel a vezető bak más irányba akarván a csapatot terelni, félre ugrott, mire golyómat kapásból valami 80 lépésnyiről utána bocsátottam. A lövés után a bak felfordult és egy bokor mögött egészen elmaradt, midőn azonban oda vágtattam, ismét a csapat után iramodott. E pillanatban két antilope rohant el mellettem, melyek egyikét fejbe találva, szerencsésen meg is kaptam, de a nagy bak nyom nélkül eltűnt, noha sebvére nagy foltokban maradt a füvön. A vadászat hevében nem gondoltam arra, hogy a vadat most lovon kellene haza felé czipelnem, miért is azon reményben, hogy kaffirjaim a lövésekre talán utánnam jövendnek, a gyepre leheveredtem. Reményem meghiusultnak bizonyulván, az elejtett antilopot magam elé a nyeregre kötve, lépésben haza felé indultam. Néhány öszszedőlt bushman-kunyhó mellett elhaladva, két sárgás villogó pontot vettem észre a homályban. Azonnal tisztában voltam magammal, hogy ama két pont nem más, mint valami éhes oroszlán szemei, melyel most nagyon kétes kimenetelű párbajt kellene vivnom. Az óriási állat feje kinyújtott lábain feküdt, hosszú bozontos farka mozdulatlanul, hátsó karmai felfelé fordítva. Minden jel oda mutatott, hogy a fenevad prédát keresve támadásra készül. Vájjon miért feküdt az oroszlán éppen akkor utamba, mikor lövéseimből sejthette volna, hogy könnyű szerrel velem el nem bánhat, azt hamarjában meg nem értettem és csakis azon elvitázhatlan tény előtt álltam, hogy egyetlen golyóval puskámban, reszkető lovammal együtt, nem éppen a legkellemetesb helyzetbe jutottam. Fegyveremet vállamról gyorsan lekapván, lovam mellé álltam és azon biztos reményben, miszerint egyetlen lövésem czélját ez egyszer sem hibázandja el, vártam ellenségem mozdulatát. Folyó vadászatok. A fogolyvadászat ideje múlt hó végével lejárt. Most már elmondhatjuk, hogy idei fogoly-évadunk oly gazdag volt, mint még tán soha sem, mert nemcsak a régóta rendszeresen kezelt urad, vadasterületeken, de községi határokban is százakra ment a lelövés száma, — itt-ott pedig az ezeret is meghaladta. — Épp e sorok .