Vadászat és Állatvilág, 1908 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1908-01-01 / 1-2. szám
Szeptember végén volt. Abban az évben korán lett ősz. Még csak szeptember vége felé jártunk, s az erdő már is olyan tarka volt, mint egy szép szmirnaszőnyeg. A nap még nyáriasan tűzött, de volt már valami szomorú mélabús hangulat a levegőben. Az őszt jelző ökörnyál szerte úszkált a mezők fölött s vont fehér fátyolt minden bokorra s fűszálra. " A kora délutáni órákban hárman tartottunk pihenőt a dli hegyek lábánál, a sógorom, a dli erdész és én. Nagy tanácskozást folytattunk, nagyon fontos megbeszélni valónk volt. Mert nem olyan könnyű ám elhatározni, hogy ki, merre induljon s hol fogunk este találkozni. Aztán meg — ami a legfontosabb — nem olyan könnyű dolog megállapítani, hogy hol fog ma leghamarább megszólalni vagy egy agancsár. A patak völgyében, a »Nagy Zsár» alatt ma bizonyosan meg fog jönni a mi bikánk — mondá nyomatékkal a di erdész. Végre megállapodtunk. Egy néhány gyufaszál elégetése után, melyekkel a szél irányát kémleltük, nekiindultunk. Én tehát a patakvölgy mentén fogok lassan felfelé haladni a cserkészúton, sógorom pedig az erdészszel a szomszédos hegygerincz mentén s majd este a »Kis Tető» alatti vadászkunyhónkban fogunk találkozni. Még hosszú ideig együtt vezetett üttünk. Egy keskeny patakszerte köves völgyön bandukoltunk fölfelé. Még nagyon korán volt, semhogy arra számítottunk volna, hogy a szarvas már megszólalhasson, azért mégis olyan csöndben haladtunk, mintha templomban jártunk volna. De olyan csendes is volt az az erdő, mint egy templom. Szinte teljesen kihaltnak tetszett volna, ha olykorolykor egy-egy császármadár éles tilinkózása s egy-egy elugró őz zörgése nem törte volna meg a mély csöndet. Milyen más képe van ilyenkor az erdőnek s minő más érzések szállják meg a benne kóborló vadászt, mint tavaszszal. A tavasz ezerféle madárdalával fölvidámít s szinte az ember együtt vigad a csicsergő madársereggel és sokkal vidámabb és bátrabb a járása is. De az őszi erdő az ő mélabús szomorúságával csöndes járásra is készteti a vadászt, minden lépésére vigyáz, nehogy valamikép megzavarja a természet szép csöndjét. Mindegyikünk a földön legelteti szemeit, keres valami érdekes nyomot a cserkészúton. Nehéz 4 Vaddisznó-szóró. — Irta : Hangos. — A szántó-vető földmíves nép mindennemű terményét tető alá, csűrökbe, kamrákba rakta Üres a mező. A vaddisznó ott már kedvére nem csemegézhet. Nincs pihenője. Kutat, turkál, keres, eledele után kóborolni kénytelen, hacsak jó bőtermő években a közeli tölgyes koronás fái alatt nem talál mindmegannyi terített asztalt, hol kedvére, gondtalanul csámcsogva ropogtathatja a zsíros, csírás makkot. Másutt más évben talán az ős bükkös látja őket — hogy úgy mondjam — magyar vendéglátással. A ki vadászterületét a lármás hajtásoktól, szükségtelen kutyahajtolástól, hangos csaholástól megkímélni vágyik, annak jórészemről melegen ajánlhatom a disznószórók berendezését a vadászat czéljaira. A jó szóró ügyesen készítve s kezelve sok pompás pillanatot szerez a vadásznak. Lehet ott tetszése szerinti időben a délutáni órákban. Rajta áll a választás, hogy az ékesebbek közül melyiknek torát üljék meg még életében a hű asztaltársak, hogy jóutoljára a búcsúzó is kóstolhasson még egy keveset. A szórón ugyanis biztos lövés esik. Rövid, alig 25 lépésnyi távolságból gyújthatunk oda, hol a golyó elevenre talál, hol a nemesebb részek s bennük az érzés lakozik. Múlt évben Baich Milán báró koskócz-tótalmádi területén rendeztem be egy pár ilyen szórót. Az eredmény nem maradt várakozáson aluli. Már pár héttel a berendezés napját követőleg több darabot terített le ott leshelyéből a terület ura , köztük hatalmas agyarosokat is. Ez évben még nagyobb számmal sikerült ugyanott vaddisznót leteríteni. A terület ura elvétve kedves vadászvendégeinek is megengedte, hogy a szórókat látogathassák. Köztük Damaszkin Arzén, a híréből ismert afrikai vadász is hozott néhány fekete csuhást terítékre. Megtekintésre méltók a felséges királyunk gödöllői híres kastélyát díszítő vaddisznó-trófeák. Mindannyi a remek, erős példány, melyek mind ő felsége a király biztos golyóitól ugyancsak szórókon lövettek. Nem egyszer 2—3 darabot is lőtt egy délután; természetesen más-más szórón. Ez egyébként felséges királyunk egyik legkedvesebb vadászata. Adná mielőbb a magyarok Istene, hogy a trón ura újból eljönne Gödöllőre. A vaddisznó-szóró helyét bozótos sűrűségben előnyös választani, ahol a vaddisznó napközben kiváló szeretettel heverész, főképp ott, hol valami kis magaslatról, dombtetőről, szóval emelkedettebb helyről lefelé lehet a szóróra lőni. Ily helyen a szórót többnyire jó széllel lehet megközelíteni. Lehet azonban a szórót sík terepen is berendezni. Ekkor czélszerű a szóró helyét cserkész utakkal átszelni, úgy hogy az bármely széllel megközelíthető legyen. Legczélszerűbbnek bizonyult a szóró helyéül kisebb sűrűséget kiszemlélni, a melynek közelében kisebb tisztás, régi út vagy vadásznyiladék van, a melyből kiágazólag vezetjük aztán oldalt a cserkészutat általán nem nagy távolságra, ami egyébként a terepviszonyoktól függ s készítjük végében alkalmas helyen a leshelyet embermagasságú sűrű, jól takaró lombból 1—2 méter szélesen a szóró felőli oldalon. Abból a