Vadászat, 1917-1918 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1917-11-15 / 1. szám
■ „Vadászat“ I. évi 27. számában az a kérdés vetődött fel, hogy ismeretlen tettes által lőtt, tilalmi időben talált vad a vadászterület tulajdonosát, bérlőjét vagy a helyi szegényeket illeti-e meg? Miután a „Vadászlap“ által levezetett végeredményt nem tartom helyesnek, legyen szabad a kérdéshez hozzászólni és eltérő álláspontomat megindokolni. Előre kell bocsátanom, hogy a végkonkluziónak csak azon részével nem értek egyet, amely a vadászterület tulajdonosát a bérlővel azonosítja. Én a kérdést így állítom fel: Tilos időben birtokomon egy ismeretlen tettes által lőtt fővadat találok. Kit illet ez esetben a vad, ha a vadászat bérbe van adva? A tulajdonost-e, a bérlőt vagy a községi szegényeket? Ezen feltételből hagyjuk ki először is a tilos időt, mert ez a kérdést feleslegesen komplikálja. Kit illet tehát a talált vad? A birtokost vagy a bérlőt? Szerintem a bérlő csak a vadászati jogot bérli, egy lelőtt vad megtalálása pedig nem vadászat. Bár kétségtelen, hogy valaki a vadászati jog gyakorlása közben lőtte a vadat, tehát bitorlott és pedig a bérlőtől bitorlott jogot élvezett. Ebből az volna kimagyarázható, hogy a vad a bérlőt illeti. A bérlőt azonban kétségtelenül csak a vadászati jog gyakorlása illeti és ez egész könnyen elválasztható a lelőtt vad birtokától. Van szerződés, hol a lelövési jog bérbe van adva, de a lelőtt vad nem a bérlőé. Tehát ez bizonyítja, hogy a vad birtoka a lelövési jognak nem természetes és szükségszerű következménye is, ha valakinek vadászati joga van, ebből önként nem következik, tehát még bizonyítandó, hogy az általa lelőtt vad az adott esetben az övé-e. Mert valakinek vadászati joga épenséggel nem szenved csorbát azáltal, ha az általa lelőtt, még kevésbbé, ha ismeretlen tettes által lelőtt vad nem lesz az övé. Kétségtelen, hogy a bérlőnek csak az van bérbe adva, ami a szerződésében meg van nevezve; más semmi. Pedig abban sok nincs megemlítve és ami nincs megemlítve, azok a jogok mind a birtokosé, mert a birtok minden jog forrása. Mint ahogy nem a vadászbérlőé az erdő makkja, a rét füve, stb., ha nincs a szerződésben ez neki biztosítva, épúgy és csak azért nem az övé a más által lőtt és megtalált vad, mert ezt a kivételes esetet a szerződése nem említi. Márpedig minden kivételes haszon a földtulajdonosé, ha ő azt kifejezetten át nem engedte. A bérlőt eszerint már ki lehet zárni a fenti esetből. Marad még két vitatkozó fél. A helyi szegények és a földtulajdonos. A helyi szegények a törvény értelmében a vadat akkor kapják, ha az tiltott időben lövetett és a vad a jövőnél találtatott. Téves a „Vadászlappnak azon megállapítása, hogy a szegények javára történt elkobzás előfeltétele a vad lefoglalása. Lehet, hogy jogilag helyes a kifejezés, nem értek hozzá, de az elkobzás előfeltétele észszerűen az, hogy a vad „nála találtassák“. Ami más szóval azt teszi, hogy nem lehet megállapítani, hogy honnan vette. Ez esetben nagyon indokolt, hogy miután a vadorzótól el kell venni a vadat, mert az őt nem illeti, valakinek pedig oda kell adni, de a jogos tulajdonos ismeretlen és erre vonatkozólag csak a nem épen szavahihető tettes tudna felvilágosítást adni, — legyen a vad a szegényeké ! És ez nagyon helyesen van így. De semmi más esetben nincs ez helyesen s így akkor sem helyes, bár törvényes, ha a vadat a szegények akkor is megkapják, ha kétségtelenül bebizonyítható, hogy az honnan származik. Most már ismét be lehet helyezni a kérdés harmadik fügvényét, a vadnak tilos időben találását. Hogy a tilos időben talált vad a bérlőé-e vagy a tulajdonosé, az nem is lehet már kérdés tárgya, mert itt mindkettővel szemben csak a helyi szegények állanak. Miután pedig láttuk, hogy a bérlő a fenntiek szerint a vitából kirekesztetett, a községi szegényeket pedig a lőtt vad csak abban az esetben illeti meg, ha a tilos időben lőtt vad a lövőnél találtatik, a feltett esetben pedig a vad nem találtatott a lövőnél, sőt a lövő ismeretlen: ebből végső konkluzióként az következik, hogy ismeretlen tettes által lőtt, tilalmi időben talált vad a tálalási hely földtulajdonosáé. Zavarta volna a levezetést, ha közben említem meg azt, hogy bérlőnek nincs joga kivételes lelövési engedélyt sem kérni, ha az szerződésében biztosítva nincs. Nincs joga a talált agancsokhoz, a dúvadak bőréhez és még sok mindenhez. A bérlőnek épen csak ahoz van joga, ami szerződésében részére kifejezetten biztosítva van. Minden más jog — a földtulajdon elválaszthatlan tartozéka. A vadtenyésztés végtelen nehéz tudományában ritka jártassággal biró kedves munkatársunknak, F—fi főerdőmérnök úrnak eddigi összes közleményeit szóról-szóra a magunkévá tettük , de ezt az egyet nem írhatjuk alá. Nem a dolog merituma ellen van kifogásunk, mert a talált vad hovatartozandósága tekin- Kié a talált vad ? " Frfi, főerdőmérnök.*