Vadászat, 1922 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek­­T­agyarország feltámadásában ! Amen. Damokles kardja. Irta: Gyöngyöshalászi Takách Gyula. Tulajdonképen „magyar vadászok kardja“ címet kellett volna ennek a közleménynek adnom, mert Damokles szenvedése csak játék volt a mienkhez képest. Szegény öregnek csak egy kard keserítette az életét, csak egy kard lógott cérnaszálon a feje felett és az se szakadt le; a magyar vadászok nyakába már leszakadt néhány pallos és még mindig ott lóg egy ménkű nagy tagló, vékony hadi papirmadzagon. A legtöbb magyar vadász nem is tud róla, mi azonban, akik látjuk, eleget rettegünk miatta és éppen ezért figyel­meztetni akarjuk vadásztársainkat a veszedelemre, hogy aztán közös elhatáro­zással kiugorhassunk a pallos alól, levághassuk a madzagról és „valahol“ olyan mélyen eláshassuk, mint a megmaradt mérgezett dögöt szoktuk, hogy még a kutyák se kaparhassák ki. Emeljétek fel tehát szemeiteket, kedves bajtársaim és nézzetek a pallosra. Hegedűs volt pénzügyminiszter és államtitkárja nem elégedtek meg a nyakunkba pottyantott pallossal, a vadászati- és fegyveradónak százszorosra való felemelésével, hanem nagy bölcsen kitaláltak még egy külön­­vadász­területi adót is, amivel aztán meg is adták volna a kegyelemdöfést, a száz­szoros adóval amúgy is halálra sebzett vadászatnak. A veszedelem nem múlott el, a Damokles-kard ott lóg a fejünk felett, mert szerencsétlen ideájukat írásba fektették, mint kész törvényjavaslat a miniszter asztalán he­ver és csak arra vár, hogy az új pénzügyminiszter a nemzetgyűlés elé ter­jessze vagy befűttessen vele. Hisszük, hogy nem fogja Hegedűs, uraságoktól levetett ruháit hordani, más beteges rögeszméiért a felelősséget vállalni és az utóbbit cselekszi. A két balkézzel összetákolt törvényjavaslat mindenkit, aki önálló vadász­­területnek a tulajdonosa vagy bérlője — tekintet nélkül a vadászterület nagyságára és vadállományára — évi 5000 korona adóval büntet. Mielőtt rátérnénk a törvényjavaslat igazságtalanságának, tarthatatlanságá­nak fejtegetésére és bizonyítására, a leghatározottabban tiltakozunk ez ellen a merénylet ellen és illetékességi kifogást emelve, nem ismerjük el a pénzügy­­miniszternek azt a jogát, hogy kizárólag a földművelési miniszter hatáskörébe tartozó őstermelésnek, a vadászatnak húsába vágjon, sorsával egyedül rendel­kezzen és egy csapással tönkretegye azt, amit vadásztörvényünk teremtett és a forradalmak meghagytak. Ez a javaslat ilyen formában, az 1883. évi XX. törvényczikkel kerülne ellentétbe, amin változtatást csakis a földművelési miniszter eszközölhet. Vadászati törvényünk (1883: XX. t.-c.) kimondja, hogy saját földbirtokán a tulajdonos, vagy akinek bérbeadta, a vadászatot szabadon gyakorolhatja, ha a birtok­ a 200 kat. holdat meghaladja, állandó szigetet, beltelket képez, kerítéssel körül van véve, vagy kertileg műveltetik. A minden szaktudás nélkül összeütött és a következményeket nem mérlegelő javaslat szerint egyformán 5000 korona adót fizetne a 10,000 holdas uradalom tulajdonosa és a 20 holdas szigettel, 2 holdas zöldségkertészettel, vagy 1

Next