Vadászat, 1924 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1924-01-01 / 1. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1924 január 1.1. szám. •VADÁSZAT VADÁSZATI, vadtenyésztési és vadászgazdaságpolitikai lap A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Előfizetési díj negyedévre 6000 kor. GYÖNGYÖSHáTI MiTtaKÁCSI GYULA Szerkesztő: Dr. SZŰCS FERENC Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek f M Magyarország feltámadásában filmen. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX. KER., FERENC KÖRÚT 34. SZÁM, ÚJ KÖNTÖSBEN. „Nem a ruha teszi az embert“, mondja a magyar példabeszéd. A sajtótermékekre alkalmazva úgy lehetne átformálni ezt az aranyigazságot, hogy „nem a külső kiállítás, hanem tartalom adja meg a lap súlyát, értékét“. Tagadhatlan, hogy az ízléses kiállítás, szép síma fehér papiros vonzóvá teszik a lapot s biztosítják neki az első benyomás diadalát, de a mai rettenetes papírárak mellett egy bőtartalmú lapot díszes kiállításban megjelentetni, annyiba kerülne, hogy az előfizetők többsége, különösen az éhbéren tengődő fixfizetéses osztály, nem volna képes megfizetni. Két éven keresztül igyekeztünk olyan tetszetős formában megjelenni olvasóink színe előtt, hogy a „Vadászat“ bármely szalonasztalon pirulás nélkül megállhassa helyét, ám ez a fényes fehér papírból készült ruha a terjedelem rovására ment. Állandóan éreztük a helyszűkét, mert nem tudtunk előfizetőinknek annyi olvasnivalót nyújtani, amenynyit szerettünk volna, de azt is éreztük, hogy kedves olvasóinkban is megvan a kívánság a bővebb tartalom után. Gondoltunk tehát egy merészet és nagyot s az idézett példabeszéd igazára támaszkodva, elhatároztuk, hogy olcsóbb papíron, minden, manapság felesleges dísz nélkül, nagy alakban, bőséges tartalommal fogunk 1924-ben megjelenni. Talán a magyarok Istene ez alatt az egy év alatt csudát tesz s teremt Kis-Magyarországon egy olcsó papírt gyártó állami papírgyárat (részvénytársasági papírgyár nem segítene a bajon, mert ez még drágábban adná a külföldinél sokkal hitványabb papirost a „magánmonopólium“ révén), vagy kitolja szűkös határainkat a fenyves régiókig s akkor a bő tartalom mellett visszatérhetünk a fényes fehér papírhoz is. Úgy véljük, hogy ez az elhatározás előfizetőink osztatlan tetszésével fog találkozni. Ezzel a tudattal lépünk tehát az új köntösben kedves olvasóink elé, meleg szeretettel boldog újesztendőt, Kárpátokszegte, Adria-mosta határokat kívánva minden igaz magyaroknak. . Szerkesztőség. Kommunizmus a vadászgazdaságban. Nem hiába szenvedtük végig előbb szocializmus, később kommunizmus álnév alatt a 911, hónapos zsidóuralmat, de pusztító mérge vitriolként belénk is rágódott, úgyhogy még ma sem tudtunk ennek a rettenetes kornak megalázó emlékeitől szabadulni. Tagadjuk ugyan, hogy valami közünk volna hozzá, pedig szennyes morálja még itt kísért közöttünk; a magántulajdon és egyéni szabadság szentsége még mindig nincsen teljesen restaurálva és amit hajdan zsarnokságnak, erőszaknak minősítettünk volna, ma, a kommün iskolája után, egész természetesek találjuk. És ez nemcsak velünk történik meg, kis emberekkel, de megesik államtitkárokkal, miniszterekkel is, hogy belebotlanak a kommunizmus egy-egy ittfelejtett emlékkövébe. A magántulajdonnal és egyéni szabadakarattal való állami rendelkezés: kommunizmus! A kommün alatt megszűnt a tulajdonjog: házammal, háziállataimmal, gabonámmal, zongorámmal, lakásommal, ruháimmal, vadászfegyvereimmel, készpénzemmel, mindenemmel az államhatalom rendelkezett; de államosítva, kommunizálva lett az egyéni szabadakarat is, mert az akkori államhatalom szabta meg, hogy mit szabad ennem, innom, szívnom, dalolnom, olvasnom, milyen