Vadászat, 1925 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
szakember — az az egy azonban bizonyos, hogy az illetőnek vagy fogalma sincs, mi a vámpolitika, vagy pedig esküdt ellensége a vadászatnak. Minthogy tehát külföldről a vám miatt nem lehet majd fegyvert behozni, erro rá leszünk utalva a Frommer-gyár, igaz hogy méregdrága, de viszont nagyszerű(!?), világhírű (de nem jósága miatt!) produktumaira. Hogy ez mit jelent, mindenki el tudja képzelni, akinek volt már a kezében Frommerpisztoly, vagy aki látta pl. e nevezetes gyárnak az Iparcsarnokban (azt hiszem a legutóbbi árumintavásáron) kiállított legújabb sörétes fegyvereit, melyeket jellemez mindenekelőtt a gondatlan, pontatlan kidolgozás, így pl. az egyik fegyvernél legalább is 1 mm eltérés volt oldalirányban ott, ahol a csősín vége érintkezik a baszkál tetejének közepén levő, rendszerint félellipszisalakú kimélyítésével. Ha tehát még egy külön kikeresett példány is így néz ki (mert hát természetes, hogy egy kiállításra a legjobban sikerült darabokat küldik el), elképzelhető, milyen precízen van készítve a többi. No meg azután olyan nagyszerű kulcsszisztémájuk van, hogy mással nem jellemezhetem, mint hogy egy halvaszületett idea szerencsétlen megtestesítése. Biztosan nem tudom, de úgy rémlik, mintha valahol azt olvastam volna, hogy egy francia bácsi találta fel néhány évtizeddel ezelőtt ezen kulcsot (valószínűleg ő is borközi állapotban), azonban nem tudott elterjedni a vadászok nagyon is indokolt antipátiája folytán s így csakhamar dicstelen jobblétre szenderült, azaz gyártását, a Sanetien-i gyárt beszüntették. No hát ezt akarja nekünk a Frommer-gyár felmelegíteni. Azt mondják, hogy a káposztafőzeléket minél többször melegítik fel, annál jobb; meglehet, hogy úgy van, azonban hogy ez a puskára nem vonatkozik, az bizonyos! Ezen 100 aranykoronás vámot csak úgy törhetjük le, ha minden vadászember kutyakötelességének tartja belépni valamelyik országos jellegű vadászegyletbe s előfizet a lapra, mert hiszen, ha egy egyesület néhány ezer tag helyett a vadásztársadalom nagy részének nevében léphet fel, akkor sokkal előbb számíthat meghallgatásra. S a vadászok érdekében ki harcolt eddig is legelszántabban? Nem a szaksajtó? Hogy csak egy esetet említsek, a kitűnő walsrodei lőport ki verekedte ki nekünk elsősorban? Vájjon nem a „Vadászat“ ? Márpedig ahhoz igazán nem kell magyarázat, hogy egy oly lap szavának — mely mögött néhány ezer előfizető helyett 40—50.000 vadász áll — sokkal, de sokkal nagyobb súlya van. Mert hát az nem elég ám, ha egyesek otthon, vadászaton vagy a korcsmában jól összekáromkodják a pénzügyminiszter felmenő ágbeli rokonait, mert — miként a szamárordítás — úgy, ez sem hallatszik a mennyországba, de a szaksajtó hangja igenis! Már most az illetékes körök, ha látják, hogy mögötte nagy tömegek állnak, akkor respektálni is fogják azt. Istenem, mit lehetne elérni, ha minden egyes vadászemberben volna annyi egymás iránt tartozó kötelességérzet — különben ez nem is kötelességérzet, hanem csak ön önmaga jól felfogott érdekének tudata —, hogy belépne egy vagy másik vadászegyletben előfizetne nagyon természetesen a megfelelő szaklapra, ami nélkül eredményes egyleti munka el sem képzelhető, mert hiszen az egyletek hivatalos közlönyei, a vadászújságok tartják fenn a kapcsolatot az egyesület és tagjai közt. Fontos ez pláne ilyen jellegű egyesületekben, ahol a tagok legnagyobb része az ország területén szétszórva lakik. Ehelyett azonban mit látunk? Ha egy kezdővadászt rá akarunk beszélni, hogy lépjen be pl. a Szövetségbe, vagy fizessen elő a lapra, akkor — ha a jámbor kezdőben meg is van esetleg a hajlandóság — biztosan akad valami idősebb vadászismerőse, aki lebeszéli róla, mondván: ne fizess te most elő egyelőre semmire sem, mert könyvből a vadászatot úgysem lehet megtanulni, csak összezavarsz mindent, ha annyi tücsköt-bogarat összeolvasol. Én sem könyvből tanultam, mégis jó vadász vagyok. Persze az ilyen tapasztalt, hozzáértő (?) vadászok tanácsának — akik többnyire sajnos éppen az öregek közül kerülnek ki — a kezdő szemében nagyobb súlya van, tehát inkább azt követi s nem fizet elő, elfelejtvén azt, hogy a kor maga még nem jelent tudást. Sok olyan dolog van ugyanis, amit a vadásznak kizárólag prakszisból elsajátítani nincs alkalma, vagy nem is lehet, aki tehát a szakirodalmat nem olvassa, abból hozzáértő ember sohasem lesz, ha mindjárt Isten kegyelméből 120 éves kort ér is meg, mint ahogy pl. az operációknál évtizedeken át segédkező ápolónő sem fogja soha elsajátítani az orvosi tudományt és pedig azért nem, mert a prakszis magában nem elég, a teoretikus kiképzés pedig hiányzik nála. És azután ne felejtsük el, hogy — noha a kor feltétlenül tiszteletet parancsol , jóízlésű ember azt meg is adja, akinek dukál — mégis el kell ismerni, hogy vannak szép számmal 50—60 éves gyerekek is, akik szakálluk és bajuszuk dacára is gyermekszámba mennek szellemileg, mert hát a túlhajtott konzervatizmus, a csökönyös maradiság egymagában tudvalévőleg nem jelent még bölcsességet. Éppen azért — mondjuk pályaválasztás előtt — aligha * Vájjon a Frommer-gyár megvette ennek a Patent Ideal fegyvernek a szabadalmát és pénzt is adott érte? Szerk. 2 VADÁSZTÖLTÉNYEKET LEVELŐT-GYUTACCSAL sí? 12-es, 16-os és 20-as öbnagyságban, 12-es, 10-es, 8-as, 6-os vagy 4-es ólomsöréttel la hüvelyben, kátrány és szörfojtással ellátva, Haslocki füstnélküli, fegyvert nem rozsdásító, kiváló koncentrikus terítőképességű és felülmúlhatatlan átütőerővel működő, lőporral vagy jóminervségű osztrák füstös lőporral töltve, továbbá Mauser- és Mannlicher-SchönauerSiS 23ES golyós töltényeket ajánl minden ebnagyságban a forgalmi árnál jutányosabban VADÉRTÉKESÍTŐ OSZTÁLYA Budapest, X„ Maglódi-út 17.— sürgönyeim: Istvánvad Budapest — Telefon: József 59—43.