Vadászat, 1925 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

szakember — az az egy azonban bizonyos, hogy az illetőnek vagy fogalma sincs, mi a vámpolitika, vagy pedig esküdt ellensége a vadászatnak. Minthogy tehát külföldről a vám miatt nem lehet majd fegyvert behozni, erro rá leszünk utalva a Frommer-gyár, igaz hogy méregdrága, de viszont nagyszerű(!?), világhírű (de nem jósága miatt!) produktumaira. Hogy ez mit jelent, mindenki el tudja képzelni, akinek volt már a kezében Frommerpisztoly, vagy aki látta pl. e nevezetes gyárnak az Iparcsarnokban (azt hiszem a leg­utóbbi árumintavásáron) kiállított legújabb sörétes fegyvereit, melyeket jellemez mindenekelőtt a gon­datlan, pontatlan kidolgozás, így pl. az egyik fegy­vernél legalább is 1 mm eltérés volt oldalirány­ban ott, ahol a csősín vége érintkezik a baszkál tetejének közepén levő, rendszerint félellipszis­­alakú kimélyítésével. Ha tehát még egy külön kikeresett példány is így néz ki (mert hát termé­szetes, hogy egy kiállításra a legjobban sikerült darabokat küldik el), elképzelhető, milyen precízen van készítve a többi. No meg azután olyan nagyszerű kulcs­szisztémá­juk van, hogy mással nem jellemezhetem, mint hogy egy halvaszületett idea szerencsétlen meg­testesítése. Biztosan nem tudom, de úgy rémlik, mintha valahol azt olvastam volna, hogy egy francia bácsi találta fel néhány évtizeddel ezelőtt ezen kulcsot (valószínűleg ő is borközi állapotban), azonban nem tudott elterjedni a vadászok nagyon is indokolt antipátiája folytán s így csakhamar dicstelen jobblétre szenderült, azaz gyártását, a Sanetien-i gyárt beszüntették. No hát ezt akarja nekünk a Frommer-gyár felmelegíteni. Azt mond­ják, hogy a káposztafőzeléket minél többször melegítik fel, annál jobb; meglehet, hogy úgy van, azonban hogy ez a puskára nem vonatkozik, az bizonyos! Ezen 100 aranykoronás vámot csak úgy tör­hetjük le, ha minden vadászember kutyakötelessé­gének tartja belépni valamelyik országos jellegű vadászegyletbe s előfizet a lapra, mert hiszen, ha egy egyesület néhány ezer tag helyett a vadász­társadalom nagy részének nevében léphet fel, akkor sokkal előbb számíthat meghallgatásra. S a vadá­szok érdekében ki harcolt eddig is legelszántab­­ban? Nem a szaksajtó? Hogy csak egy esetet említsek, a kitűnő walsrodei lőport ki verekedte ki nekünk elsősorban? Vájjon nem a „Vadászat“ ? Már­pedig ahhoz igazán nem kell magyarázat, hogy egy oly lap szavának — mely mögött néhány ezer előfizető helyett 40—50.000 vadász áll — sokkal, de sokkal nagyobb súlya van. Mert hát az nem elég ám, ha egyesek otthon, vadá­szaton vagy a korcsmában jól összekáromkodják a pénzügyminiszter felmenő­ ágbeli rokonait, mert — miként a szamárordítás — úgy, ez sem hal­latszik a mennyországba, de a szaksajtó hangja igenis! Már most az illetékes körök, ha látják, hogy mögötte nagy tömegek állnak, akkor respek­tálni is fogják azt. Istenem, mit lehetne elérni, ha minden egyes vadászemberben volna annyi egymás iránt tartozó kötelességérzet — különben ez nem is kötelesség­érzet, hanem csak ön önmaga jól felfogott érdeké­nek tudata —, hogy belépne egy vagy másik vadászegyletbe­n előfizetne nagyon természetesen a megfelelő szaklapra, ami nélkül eredményes egyleti­ munka el sem képzelhető, mert hiszen az egyletek hivatalos közlönyei, a vadászújságok tartják fenn a kapcsolatot az egyesület és tagjai közt. Fontos ez pláne ilyen jellegű egyesületekben, ahol a tagok legnagyobb része az ország területén szétszórva lakik. Ehelyett azonban mit látunk? Ha egy kezdő­vadászt rá akarunk beszélni, hogy lépjen be pl. a Szövetségbe, vagy fizessen elő a lapra, akkor — ha a jámbor kezdőben meg is van esetleg a hajlan­dóság — biztosan akad valami idősebb vadász­ismerőse, aki lebeszéli róla, mondván: ne fizess te most elő egyelőre semmire sem, mert könyvből a vadászatot úgysem lehet megtanulni, csak össze­zavarsz mindent, ha annyi tücsköt-bogarat össze­olvasol. Én sem könyvből tanultam, mégis jó vadász vagyok. Persze az ilyen tapasztalt, hozzáértő (?) vadászok tanácsának — akik többnyire sajnos éppen az öregek közül kerülnek ki — a kezdő szemében nagyobb súlya van, tehát inkább azt követi s nem fizet elő, elfelejtvén azt, hogy a kor maga még nem jelent tudást. Sok olyan dolog van ugyanis, amit a vadásznak kizárólag prakszisból elsajátítani nincs alkalma, vagy nem is lehet, aki tehát a szakirodalmat nem olvassa, abból hozzáértő ember sohasem lesz, ha mindjárt Isten kegyelméből 120 éves kort ér is meg, mint ahogy pl. az operációk­nál évtizedeken át segédkező ápolónő sem fogja soha elsajátítani az orvosi tudományt és pedig azért nem, mert a prakszis magában nem elég, a teoretikus kiképzés pedig hiányzik nála. És azután ne felejtsük el, hogy — noha a kor feltétlenül tiszteletet parancsol , jóízlésű ember azt meg is adja, akinek dukál — mégis el kell ismerni, hogy vannak szép számmal 50—60 éves gyerekek is, akik szakálluk és bajuszuk dacára is gyermek­számba mennek szellemileg, mert hát a túlhajtott konzervatizmus, a csökönyös maradiság egymagában tudvalévőleg nem jelent még bölcsességet. Éppen azért — mondjuk pályaválasztás előtt — aligha * Vájjon a Frommer-gyár megvette ennek a Patent Ideal fegyvernek a szabadalmát és pénzt is adott érte? Szerk. 2 VADÁSZTÖLTÉNYEKET LEVELŐT-GYUTACCSAL sí? 12-es, 16-os és 20-as öbnagyságban, 12-es, 10-es, 8-as, 6-os vagy 4-es ólomsöréttel la hüvelyben, kátrány és szörfojtással ellátva, Haslocki füstnélküli, fegyvert nem rozsdásító, kiváló koncentrikus terítőképességű és felülmúlhatatlan átütőerővel működő, lőporral vagy jómine­r­v­ségű osztrák füstös lőporral töltve, továbbá Mauser- és Mannlicher-Schönauer­­SiS 23ES golyós töltényeket ajánl minden ebnagyságban a forgalmi árnál jutányosabban VADÉRTÉKESÍTŐ OSZTÁLYA Budapest, X„ Maglódi-út 17.— sürgönyeim: Istvánvad Budapest — Telefon: József 59—43.

Next