Magyar Vadászujság, 1939 (39. évfolyam, 1-36. szám)

1939-03-25 / 9. szám

MAGYAR VADÁSZÚJSÁG 140 ma is 62—64 cm-es hosszúságban gyártja s rekord­jai ma még veretlenek. A különféle hosszúságú csöveknek megvan a maguk jellegzetessége, így például a hosszabb csö­vek számára alkalmasabbak a könnyebb lövedékek, míg pl. a 6 és feles M. Schönauerbe 45 cm csőhossz­nál kimondottan a nehezebb lövedékek — tehát so­hasem a 10 gr-on aluliak — a megfelelők. Ebből kifolyólag a H-köpeny lövedékek eme kaliberben szándékosan 34 mm hosszban és 10*3 gr súlyban kerülnek forgalomba, míg az ennél könnyebb löve­dékkonstrukciók csakis a hosszabb, tehát 60—65, sőt 68 cm hosszúságú csőhossz mellett biztosítanak kielégítő eredményt. Igen rövid cső és igen könnyű lövedék ezek sze­rint nem hozhatnak sok jót. Ezek leszűrt igazságok, melyekre a tengernyi sok kísérlet, de főleg ezek­nek nyomán a . . . gyakorlat tanít meg! fl­­ncőr, szolgálat­a­özben jogosan tartja biztosítatlan állapotban fegyverét. Közli: dr. Somogyi Zoltán. Hangos vitatkozás, majd­­puskalövések zaja verte fel 1934 telén dr. N. D. egyetemi m. tanár er­dejének csendjét. Stoflitz Ferenc vadőr ellenőrző körútját végezte és egy tisztáson szembetalálkozott három emberrel. Fegyver nem volt náluk, csak hot és egyiküknek, Markó Ferenc napszámosnak háti­zsák lógott a vállán. A vadőrnek arra a kérdésére, hogy mi van a zsákban, Markó egy mókust húzott elő és azt karjai közé vette, azonban a vadőr fel­szólítására sem bocsátotta szabadon, sőt vitatkozni kezdett vele. Stoflitz vadőr látva a három ember ellenkezését, puskáját levette a válláról. Ebben a pillanatban Markó elkapta a fegyver csövét és ki akarta csavarni a vadőr kezéből. Hosszas dulako­dás kezdődött a két ember között, majd éles sikol­tás hasított a levegőbe, a puska véletlenül elsült és Markót súlyosan megsebesítette. Felgyógyulása után kártérítési pert indított az egyetemi tanár, valamint a vadőr ellen is. Jogerős ítéletet a Kúria hozott ez ügyben és Markó keresetét elutasította. A megokolás szerint a polgári bíróság ma­gáévá tette a büntető bíróságnak azt a megállapí­tását, hogy Stoflitz Ferenc, a II. r. alperes, feleske­tett vadőr s mint ilyen hatósági közeg, tehát az el­lene elkövetett erőszak miatt a büntető bíróság Markót jogerősen elítélte. A mókust az 1883. évi XX. t. c. nem sorozza a ragadozó és kártékony ál­latok közé, de mivel ily állatot is mindenki csak a saját területén pusztíthat el, Markó kötelessége nem merült ki abban, hogy a vadőr felhívására az ide­gen területen elfogott mókust hátizsákjából kivette, hanem azt szabadon engedni is tartozott. A vadőr ilyen irányú felhívásának megtagadása után nyúlt fegyveréhez, hogy­ azt válláról levegye. Akár a sa­ját személyi biztonsága érdekében tartotta szüksé­gesnek a fegyver kézbevételét, — miután három emberrel állott szemben — akár felszólításának kí­vánt nyomatékot adni ezzel a tényével, cselekedete jogtalannak nem tekinthető. Ellenben jogtalan volt Markónak az az eljárása, hogy a mókust ekkor sem engedte szabadon, sőt a puskát csövénél fogva meg­kapta és annak elvétele végett dulakodni kezdett. Mivel a fegyver hosszabb dulakodás közben a vad­őr szándékos közreműködése nélkül, véletlenül sült el, a bíróság megállapította, hogy fegyverhasználat nem történt. Alaptalan Markónak az az állítása is, hogy nem tudta, miszerint vadőrrel áll szemben, mert hátizsákjának tartalmát annak felszólítására megmutatta, illetve a mókust kivette. A kir. Kúria végül megállapítja, hogy a vadőrt amiatt sem ter­heli gondatlanság, hogy szolgálatának teljesítése közben töltött fegyverét elzáratlanul tartotta, miért is Markó Ferenc saját hibájának fennforgása foly­tán, méltányosság alapján sem követelhet baleseti kártérítést. (P. I. 5409/1936. Jakab.) Újabban megjelent szakkönyvek: Gyöngyös Halászi Takách Gy.: Vadászösvényeken a Duna medencéjétől a Kárpátokig Díszkötésben 4.—­­ Gyöngyös-Halászi Takách Gy.: A vadász kiskátéja 2.— „ Kézdivásárhelyi Benkő Pál: A vadászat, gyakor­lati szakkönyv, egész vászonkötésben . . . .10.— „ Thurn—Rumbach : A véreb tenyésztése, nevelése és tanítása...................................................................2.— „ Ehik: Prémes állatok tenyésztése....................3. — „ Félix: Vadász és vizslája.......................................1.20 „ Hellebronth : Kapásból való lövés . 5.— , Gr. Festetics Pál: A fácán és fogoly tenyésztése, óvása és vadászata............................................3.— „ Festetics: A vadőr tudnivalói..............................3.— „ Nagy Jenő: Az erdő madárvilága.......................4.— , Az összeg előzetes beküldése esetén bérmentve szállítja a „PATRIA“ r.-t. Könyvosztálya, Budapest, II., Üllői­ út 25. 1939 március 25. HETI HÍREK — Súlyosan elítélték ifj. Erdélyi Aladár vadorzómerénylőit. A törvényszék a napokban tar­tott főtárgyalást az Erdélyi Aladár földbirtokos fia ellen elkövetett vadorzómerénylet ügyében. Kö­rülbelül másfél hónappal ezelőtt ifj. Erdélyi Ala­dár kilovagolt a Németkér határában levő Nosz­­tánpusztára, hogy utána nézzen a birtoknak. Az erdő szélén három fegyveres menekülő embert látott. Utánuk vágtatott és felszólította őket, hogy adják át fegyverüket. A három ember megfenye­gette a fiatal földbirtokost, aki erre segítségért akart menni. Alig távolodott 40—50 lépésre tőlük, amikor az egyik vadorzó elkiáltotta magát: „Lődd agyon!“ A következő pillanatban eldördült az egyik puska és a golyó súlyosan megsebesítette ifj. Erdélyi Aladárt a mellén és a hátán. Alig volt annyi ereje, hogy lovával bevánszorogjon a kas­télyba, ahol első­segélyben részesítették, majd sza­natóriumba szállították. A csendőrség megindította a nyomozást és másnap elfogta Varga János, Kiss József és Brandtner József dunakömlődi lakoso­kat. Vargáról kiderült, hogy azt a fegyvert, amellyel rálőtt ifj. Erdélyi Aladárra, a paksi fő­bírói hivatalból betörés útján szerezte. A törvény­szék a főtárgyaláson Varga Jánost egyrendbeli szándékos emberölés bűntettének a kísérlete, egy-

Next