Vadászat-Halászat Weekend-Turisztika, 1940 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-15 / 1. szám
574 RES NULLIUS Írta: Dr. Szádeczky-Kardoss Boldizsár A magyar vadászat jelenlegi siralmas és bizonytalan jogi helyzetének előidézésében nagy, sőt legnagyobb része van annak a tarthatatlan, de a köztudatban mégis mélyen benne élő jogi axiómának, hogy a szabadon élő vad úgynevezett res nullius, vagyis magyarul uratlan dolog. Hogy honnan ered ez a tétel, azt ma már megállapítani nem lehet, de tény, hogy régi jogunk ilyen szabályt nem ismert, ellenben a legújabb jogfejlődés már kifejezetten is elfogadta e tételt, amennyiben a Magánjogi törvénykönyvjavaslat 568. §-a így szól: ,,A vadállat gazdátlan, amíg szabadon van.". Az 567. §. pedig kimondja, hogy a gazdátlan dolog tulajdonát megszerzi, aki azt sajátjául birtokba veszi. Igaz, hogy e §. a birtokbavételre még bizonyos korlátozásokat is megszab, de hát ezek már nem igen akarnak a köztudatba átmenni. Innen van az, hogy a vadállatok minden fajának jogosulatlan birtokbavételét, magyarán a vadorzást senki sem tartja olyan borzasztó bűnnek, hiszen a vad gazdátlan, azt az Isten adta, tehát ép oly természetes jogon szerezheti meg mindenki, mint ahogy a levegőt is szabadon szippanthatja be bárki. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk meg a valóságos jogi helyzetet, meg kell állapítanunk, hogy a jog alkalmazására leghivatottabb tényező, maga a bíróság egyáltalán nem osztja ezt az elvet s egyáltalában nem tekinti gazdátlan dolognak az élővadat. Ezen állításom igazolására hivatkozom elsősorban a budapesti kir. Ítélőtáblának e lap hasábjain egy-két évvel ezelőtt ismertetett ítéletére, amelyben azt a szomszéd vadászati jogtulajdonost, aki a felperes vadászterületének határa mentén saját területén ugyan, de úgy akarta a vad átváltását megakadályozni, hogy a határon állandóan lövöldözött, doboltatott, rakétákat eregetett s így elriasztotta a vadat, ezért kártérítésben marasztalta. A kártérítést meg úgy számította ki, hogy alapul vette a megelőző években rendesen elejteni szokott vadmennyiséget s ennek értékét ítélte meg a felperesnek. Tehát jól vigyázzunk, nem a vadászati jog gyakorlásának lehetetlenné tételéért, hanem számszerűleg megállapított vad megszerzésének megakadályozásáért ítélte meg a kártérítést, ami csak úgy lehetséges, ha a tábla a vadászterületen lőhető vadat a vadászterület jogosítottjának tulajdonául tekinti, nem pedig gazdátlan dolognak. De vegyünk egy másik s a bírói gyakorlatban egyáltalán nem szokatlan esetet, amikor valaki egy bizonyos meghatározott területről meghatározott számú élővadat ad el befogásra és aztán nem teszi lehetővé, hogy a vevő a megvett vadat ott be is foghassa. A vevő kétségtelenül perelheti az eladót a szerződés teljesítésére s a bíróság kötelezni is fogja őt a befogás lehetővé tételére. Ha igaz lenne, hogy a szabadon élő vad gazdátlan dolog, tehát senki tulajdonában sem áll, ilyen ítéletet nem lehetne hozni, mert adásvétel tárgyát csak olyan ingó képezheti, amely felett az eladó rendelkezhetik, ez pedig egy gazdátlan ingónál már eredetileg ki van zárva. De ami a legjellemzőbb, ha az eladó a befogott mennyiség birtokbavételét nem teszi lehetővé, kétségkívül kárérítéssel tartozik, márpedig kártérítés csak jogszerű ügylet és jogszerű kötelezés alapján követelhető. Ami azonban nem az eladóé s erről a vevő az ügylet megkötése pillanatában kétségkívül tudomással is bírt s annak dacára azt mégis megveszi, az reá nézve nem lenne jóhiszeműen megszerzett dolognak tekinthető s így ha a res nullius elmélete megállna, a vevő nem lehetne vevő, de főleg nem lehetne jóhiszemű vevő s így kártérítést sem igényelhetne. Nem kell tehát jogi szakképzettség annak felismeréséhez, hogy mai jogunkban vagy legalább is annak magánjogi részében a res nullius elve már nem tartható érvényben és a gyakorlatban tényleg nincs is érvényben. Ugyancsak nincs érvényben a büntetőjog terén sem. Mert vegyünk csak egy egészen kirívó példát, amelynél a vadászatra jogosult egyáltalán nem tulajdonosa a vadászterületnek, tehát a területen lévő vadállománynak még mint a földtulajdon tartozékának sem lehet tulajdonosa. Már most tegyük fel, hogy az ilyen bérlő a vadállomány kezelésére alkalmazottat fogad fel, hogy az alkalmazott a vadállományt állandóan a saját zsebére értékesíti, tehát lövi és eladja, vagy abból pénzért másnak is engedélyez akár lövést, akár pedig be- 1926. évben aranyéremmel kitüntetve EUFON —130 469: Barkölnyi puskaműves, lőszer és fegyverkereskedés BUDAPEST, VII., DOHÁNY UTCA 54. SZ. Fegyverjavítások, belövések, távcsőszerelések, legjutányosabb_árban a legnagyobb_villanyerőre berendezett műhely Kalapokat Nagy Ferencnél vegyünk ! Erzsébet körút 2. VADÁSZAT—HALÁSZAT