Vadászat-Halászat Weekend-Turisztika, 1940 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-15 / 1. szám

574 RES NULLIUS Írta: Dr. Szádeczky-Kardoss Boldizsár A magyar vadászat jelenlegi siralmas és bi­zonytalan jogi helyzetének előidézésében nagy, sőt legnagyobb része van annak a tarthatatlan, de a köztudatban mégis mélyen benne élő jogi axiómá­nak, hogy a szabadon élő vad úgynevezett res nullius, vagyis magyarul uratlan dolog. Hogy honnan ered ez a tétel, azt ma már meg­állapítani nem lehet, de tény, hogy régi jogunk ilyen szabályt nem ismert, ellenben a legújabb jogfejlődés már kifejezetten is elfogadta e tételt, amennyiben a Magánjogi törvénykönyvjavaslat 568. §-a így szól: ,,A vadállat gazdátlan, amíg szabadon van.". Az 567. §. pedig kimondja, hogy a gazdátlan dolog tulajdonát megszerzi, aki azt sa­játjául birtokba veszi. Igaz, hogy e §. a birtokba­vételre még bizonyos korlátozásokat is megszab, de hát ezek már nem igen akarnak a köztudatba átmenni. Innen van az, hogy a vadállatok minden fajá­nak jogosulatlan birtokbavételét, magyarán a vad­­orzást senki sem tartja olyan borzasztó bűnnek, hiszen a vad gazdátlan, azt az Isten adta, tehát ép oly természetes jogon szerezheti meg mindenki, mint ahogy a levegőt is szabadon szippanthatja be bárki. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk meg a va­lóságos jogi helyzetet, meg kell állapítanunk, hogy a jog alkalmazására leghivatottabb tényező, maga a bíróság egyáltalán nem osztja ezt az elvet s egy­általában nem tekinti gazdátlan dolognak az élő­vadat. Ezen állításom igazolására hivatkozom első­sorban a budapesti kir. Ítélőtáblának e lap hasáb­jain egy-két évvel ezelőtt ismertetett ítéletére, amelyben azt a szomszéd vadászati jogtulajdonost, aki a felperes vadászterületének határa mentén sa­ját területén ugyan, de úgy akarta a vad átváltá­sát megakadályozni, hogy a határon állandóan lö­völdözött, doboltatott, rakétákat eregetett s így elriasztotta a vadat, ezért kártérítésben marasztal­ta. A kártérítést meg úgy számította ki, hogy ala­pul vette a megelőző években rendesen elejteni szokott vadmennyiséget s ennek értékét ítélte meg a felperesnek. Tehát jól vigyázzunk, nem a vadászati jog gyakorlásának lehetetlenné tételéért, hanem szám­szerűleg megállapított vad megszerzésének meg­akadályozásáért ítélte meg a kártérítést, ami csak úgy lehetséges, ha a tábla a vadászterületen lő­hető vadat a vadászterület jogosítottjának tulaj­donául tekinti, nem pedig gazdátlan dolognak. De vegyünk egy másik s a bírói gyakorlatban egyáltalán nem szokatlan esetet, amikor valaki egy bizonyos meghatározott területről meghatározott számú élővadat ad el befogásra és aztán nem teszi lehetővé, hogy a vevő a megvett vadat ott be is foghassa. A vevő kétségtelenül perelheti az eladót a szerződés teljesítésére s a bíróság kötelezni is fogja őt a befogás lehetővé tételére. Ha igaz lenne, hogy a szabadon élő vad gaz­dátlan dolog, tehát senki tulajdonában sem áll, ilyen ítéletet nem lehetne hozni, mert adásvétel tárgyát csak olyan ingó képezheti, amely felett az eladó rendelkezhetik, ez pedig egy gazdátlan ingó­nál már eredetileg ki van zárva. De ami a legjellemzőbb, ha az eladó a befo­gott mennyiség birtokbavételét nem teszi lehetővé, kétségkívül kárérítéssel tartozik, már­pedig kár­térítés csak jogszerű ügylet és jogszerű kötelezés alapján követelhető. Ami azonban nem az eladóé s erről a vevő az ügylet megkötése pillanatában kétségkívül tudomással is bírt s annak dacára azt mégis megveszi, az reá nézve nem lenne jóhisze­műen megszerzett dolognak tekinthető s így ha a res nullius elmélete megállna, a vevő nem lehetne vevő, de főleg nem lehetne jóhiszemű vevő s így kártérítést sem igényelhetne. Nem kell tehát jogi szakképzettség annak fel­ismeréséhez, hogy mai jogunkban vagy legalább is annak magánjogi részében a res nullius elve már nem tartható érvényben és a gyakorlatban tényleg nincs is érvényben. Ugyancsak nincs érvényben a büntető­jog te­rén sem. Mert vegyünk csak egy egészen kirívó példát, amelynél a vadászatra jogosult egyáltalán nem tulajdonosa a vadászterületnek, tehát a terü­leten lévő vadállománynak még mint a földtulaj­don tartozékának sem lehet tulajdonosa. Már most tegyük fel, hogy az ilyen bérlő a vadállomány ke­zelésére alkalmazottat fogad fel, hogy az alkalma­zott a vadállományt állandóan a saját zsebére ér­tékesíti, tehát lövi és eladja, vagy abból pénzért másnak is engedélyez akár lövést, akár pedig be- 1926. évben aranyéremmel kitüntetve EU­FON —130 469: Barkölnyi puskaműves, lőszer és fegyverkereskedés BUDAPEST, VII., DOHÁNY­ UTCA 54. SZ. Fegyverjavítások, belövések, távcsőszerelések, legjutányo­­sabb_árban a legnagyobb_vil­­lanyerőre berendezett műhely Kalapokat Nagy Ferencnél vegyünk ! Erzsébet­ körút 2. VADÁSZAT—HALÁSZAT

Next