Magyar Vadászujság - Vadászujság, 1941 (41. évfolyam, 1-36. szám)
1941-01-05 / 1. szám
XLI. évfolyam, Budapest, 1941 január 5. VADÁSZATI, VADTENYÉSZTÉSI ÉS VADGAZDASÁGPOLITIKAI LAP, A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden hó 5-én, 15-én és 25-én. A havi 3 szám évi előfizetése 12 arany pengő, jogi személyeknek 24 arany pengő. Szerkesztők: GYÖNGYÖS-HALÁSZI TAKÁCH GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., BAROSS UTCA 34. és Telefon: 133-850. Csekkszám : 42.514. DR. SZENT-IVÁNY GÉZA Lapzárta: 9-én, 19-én, 29-én. Béta egy vadásztörvénytervezet körül. Irta : Dr. Geist Gáspár az Országos mezőgazdasági Kamara elnöke. Nagy érdeklődéssel lapoztam át a „Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegylet“ által elfogadott vadásztörvénytervezetet. Tekintve, hogy annak tartalmával nem vagyok egy véleményen, szabadjon leközlés céljából néhány különösen szembetűnő pontra rámutatnom, melyeket helytelennek tartok. A törvénytervezet a vadászterület eddigi legkisebb, 200 kát. hold nagyságát szántóföldeknél 400, erdőknél 600 kát. holdra szándékozik fölemelni, tekintet nélkül arra, hogy a terület vadászati jogát a tulajdonos maga gyakorolja, vagy bérbe adja. Szerény felfogásom szerint disztingválni kellene. A területnagyság felemelése legfeljebb bérbeadás esetén indokolt. Ma, amidőn a közvélemény, valamint az illetékes tényezők mindinkább a kis- és középbirtok mellett foglalnak állást, elhibázottnak tartom a középbirtokosokat (a 200—400—600 holdasokat) megfosztani attól a lehetőségtől, hogy saját birtokukon gyakorolják vadászati jogukat. A vadászat ezeknek a többé-kevésbbé intelligens embereknek úgyszólván egyetlen szórakozásuk, amellyel testüket és lelküket felüdítik. Szerény véleményem szerint tehát a 200 holdas birtok,határ a tulajdonos által gyakorolt vadászati jognál az eddigi alakjában változatlanul fönntartandó.( 2) Azonkívül megjegyzem, hogy a területnagyság vadászati értéke és jelentősége országrészenként igen különböző. Több vadászati jelentősége lehet egy dunántúli 200 holdas erdőcskének, mint egy fátlan 2000 holdas alföldi legelőnek. Ezért indokoltnak tartanám a területminimum esetleges módosítását a felső vadászati hatóság részére biztosítani. A vadkárokról szóló fejezetben az a kitétel olvasható: „A vadkárért azon terület tulajdonosa a felelős, amelyben a kárt okozó vad a kártétel idejében állandóan tartózkodott s amely a kártétel helyéhez legközelebb esik". Eltekintve attól, hogy a legtöbb vad a kártétel idejében nem tartózkodik állandóan egy területen, sőt az a szabály, hogy a nappal az erdőben tartózkodó vad éjjel dézsmálja a szántóföldeket, kifejezésre kellene juttatni azt az elvet, hogy tulajdonképen a vadkárt az tartozik viselni, aki előbb utóbb a vadat elejti. Az idézett mondatban tehát nemcsak a kártétel idejét, de a vad elejtésének idejét is bele kellene venni. Nem követelhető pl. vadkár egy olyan erdő birtokosétől szarvasbikák által okozott kártételért, melynek területén) Az egyesült területek minimumát azonban, a vadirtásnak és a községi területek elcsúfításának a meggállása céljából, legalább 400 holdra, az egyesülő parcellák mértékét pedig 100 holdra kell emelni. Fierkről bőgéskor eltávoztak a bikák, dacára, hogy különben az egész évben (a kártétel idejét beleértve) területén tartózkodnak. A vadászjegyről szóló fejezetben indokolatlannak tartom az időleges vadászjegyek lehetőségétől a külföldieket megfosztani. Különben sem értem azt a tendenciát, amely 6—5-szörös illetékekkel meg akarja nehezíteni a külföldiek vadászatát nálunk.1) Ez idegenforgalmi szempontból szerintem sérelmes. Ne felejtsük el, hogy külföldi vadászvendégeink nemcsak közvetlenül fizettek súlyos összegeket az arra nagyon is rászoruló földbirtokosainknak, de közvetve itteni költekezésük folytán nagy mértékben javították az ország külkereskedelmi mérlegét. Arról nem is beszélek, hogy külföldi vadászvendégeink lettek legkitűnőbb harcosai a magyar igazságnak saját országukban. A 30. §. a 600 holdnál kisebb (nyilván itt csak szántóföldi területekről lehet szó) területeken olyan jogot biztosít a vadászati hatóságnak, amely egyes vadak lelövését korlátozhatja, esetleg beszüntetheti. Nem értem ennél a pontnál a birtokhatár megjelölésének szükségszerűségét, annál is kevésbbé, mivel a 40. §. körülbelül ugyanazt mondja az összes területnagyságokra. A 34. §., amely a vadaskertek létesítését külön engedélyhez köti, szerintem ez a magántulajdon csak nehezen indokolható korlátozása. Az általános feltételekben az egy vadőrre eső 3000 holdnyi terület lehet sok is, kevés is. Itt is a helyi viszonyokat kellene mérlegelni. A hasznos vad téli etetésénél miért nem terjeszkedik ki a tervezet a nagyvad etetési kötelezettségére is? Az apróvad vérfelfrissítéséről szóló bekezdés csak apróvadterületekre vonatkozhatik. Ennek minden területre (például a kimondott nagyvadterületre) való általánosítása szerintem indokolatlan. *) 1 2 1) A külföldi mindenütt többet fizet a vadászjegyért, mint a belföldi: Kanadában húszszorosát, Németországban tízszeresét. Aki egy bikáért könnyen fizet 1000—2000 pengőt, az rója le a vendéglátó állammal szemben is a kötelességét és ne bújjon ki 6 pengővel az adózás alól. Fszik. 2) Ügy van) Viszont a földmívelésügyi minisztérium kötelességévé vált immár, hogy ne tűrje tovább összetett kezekkel az ország szívében élő gyenge és közepes agancsú szarvasállomány szégyenét és a saját máramarosi, erdélyi területein befogott tehenekkel és bikákkal igyekezzen évenként ezt a lejtőre jutott állományt felemelni. Fszik.