Vadászati Útmutató 1926-1927, 3. évfolyam
IV. Gyakorlati útmutatás a vad óvására, gondozására és etetése
minél többet. Nemcsak szegélynek, hanem itt-ott tisztásokat, árokpartokat is vessünk be vele. Szárnyas vadunknak kitűnő élelmet nyújt a jánosrozs (cseh rozsnak is mondják.) Úgy bírja a hideget, hogy a legnagyobb fagyban sem fagy ki. Megterem futóhomokban is, hasznavehetetlen árkokban, árokpartokon. Vethetjük ősszel és tavasszal. De jobb tavasszal vetni, mert akkor csak júliusban, augusztusban érik a magja, amikor tehát a mezőről betakarult a termés, amikor a tarlókat is feltörték és amikor a legtöbb gyomnövény még nem hullatja magvait. Hagyjuk túlélni, hogy magja kiperegjen. A jánosrozs, tehát, mint búvóhely inkább nyári búvóhely. Ahol kevés a téli legelő, különösen tartós nagy havak idején jó szolgálatot tesz a kora őszszel elvetett jánosrozs. Mire a hó ellepi a határt, — ha t. i. korán vetjük — jól megnő, megbokrosodik és vagy a hó alatt nyújt a kaparászó nyúlnak, fogolynak földtakarmányt, vagy az olvadás után nyújt minden vetésnél dúsabb legelőt. A csicsóka nagyon ismert növény. Termelése, életfeltételei egyezők a burgonyáéval. Jobb, vagy javított talajt követel. Fácánnak, fogolynak, nyúlnak egyaránt kedves eledelt nyújt. A fácán rögtön megszállja, mihelyt szára sűrűséget alkot. Sok rovar terem zöld szárán. Ne vágjuk le a szárát ősszel, tehát ne szedjük ki ősszel, mert télen tövig lerágja fonnyadt szárát a nyúl. Tavasszal szedjük fel és ültessünk másfelé is belőle. Ki sem tudjuk irtani, mert szedés után is marad a földben egy-egy apró gumó, amelyiktől újra hajt. Ha nem akarjuk szaporítani, akkor eresszük rá tavasszal disznóinkat. Ezek feltúrják, megporhanyítják az egész csicsókást, megeszik a gumókat, de még mindig marad annyi, hogy még ugyanabban az évben sűrűn keljen. Gumóját szívesen eszi mindenféle vad. Elsőrangú nyúleledel, ha nem adjuk fagyosan. A fácán is szívesen kikaparja, ha hozzáférhet és jó