A vadászkutya, 1944. (5. évfolyam, 1-8. szám)
1944-01-15 / 1. szám
V. évfolyam, 1944. január 15. 1. szám. Előfizetési dija : Magyarországon 1 évre 14 P. Külföldön 20 P. Egyesületeknek és egyéb jogi személyeknek Magyarországon 28 P., küföldön 40 P. Egyes szám ára 1.40 P. Postatakarék folyósz. : „A Vadászkutya" 6647. Felelős szerkesztő : Félix Endre. Társszerkesztő : Dr. Forti János, Felelős kiadó : Dr. Kun Elemér Laptulajdonos : Országos Vizsla Club. Szerkesztőség és kiadóhivaal : Budapest, Vill., József krt 31/b. 1. 2. Távbeszélő szám : 143—180. Hivatalos órák : Hétköznapokon kedden, csütötökön és péntek 17 órától 19 őrsig. Lapzárta minden hó 1-én. en A VADÁSZKUTYA Azoknak az egyesületeknek tagjai, amelyeknek a lap hivatalos lapja, a lapot egyesületük útján kedvezményes áron kapják. Az Országos Vizsla Club a lapot tagjainak tagilletményképen küldi. MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN.-írta: VÉRTESSY IVÁN, az Országos Vizsla Club elnöke. És még mindig zeng az ég, zúg a vihar, zeng a föld. Tűzben, vasban, vérben, könnyben úszik a világ. Nem az ég villámai cikáznak az égen, nem a természet erői rázzák az öreg sárgolyót, nem magától indul a vér és könnyfolyam. Emberi kéz gránátjai, bombái robbanásától reszket a föld s az Apoka,lipsis vad lovasa rohanó paripájának patkói nyomán fakad a szörnyű világégés, a vér és könnyfolyam. A világtörténelem e legszörnyűbb katonai, gazdasági és világnézeti birkózása közepette sem áll meg az alkotó békemunka. A régi magyar sors — egyik kéz a kardon, a másik az ekeszarván — már az egész világot elérte. A harcban álló nemzetek a háború győzedelmes befejezése érdekében küzdenek a harctereken, de ugyanolyan erőkifejtést végeznek a mögöttes országban is. Mindenki a maga helyén, a részére kiszabott vagy önként vállalt munkakörben dolgozik. A megpróbáltatásos idő fokozott alapos munkát, férfias helytállást követel, szükségessé teszi, hogy a felelős vezetők irányítása mellett zárt egységbe tömörülve teljesítse mindenki kötelességét hazájával szemben, legyen az olyan, ami a háború céljait közvetlenül szolgálja vagy ami a nemzet jövőjére csak a háború után lesz kihatással. Minden munka fontos, ami közérdekű. Minden rendű és rangú embernek ugyancsak kijut az ország gondjaiból, egyiknek azért, mert többet, jobbat kell termelnie, készítenie, a másiknak azért, mert többet kell az eszével dolgoznia. Ez a munka egyrészt a haditermelést, a hadsereg és a mögöttes ország ellátását célozza, másrészt a meglévő értékeket át kell vele menteni a háborút követő nyugalmas békeévekre, sőt azokat akként kell fejleszteni, hogy a népek eljövendő nagy versenyében ne maradjanak le. Éleszteni kell a lángot a szebb, nemesebb dolgok iránt, hogy ha eljön az idő, az magasan lobogva égjen. Aki ezeket elhanyagolja és a bizonytalan holnapra tekintettel csak a mának él, csak a saját érdekeit nézi és a közzel nem törődik, az nem érdemli meg, hogy a nemzet kebelébe tartozzék. Mi nem a mának élünk, mi a jövőnek — a magyar jövőnek — dolgozunk. A magunk kis működési területén, amely a vadászharcos ősöktől örökölt tulajdonságoknál fogva legközelebb áll a magyar ember lelki világához, mi is iparkodnunk a meglevő magyar értékeket fenntartani és fejleszteni. Ennek a célkitűzésnek jegyében hívtuk életre háborús gyermekünket, szaklapunkat, ezért dolgozunk most már az ötödik esztendőben, egyébként pihenésre szolgáló minden legkisebb szabadidőnkben. Messzemenő célkitűzéseink megvalósításáról a mai körülmények között még nem lehet szó, de állandó munkával készítjük elő arra a talajt. Minden öndícséret nélkül, nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy munkánkra ráillik egyikminiszterünk kijelentése: „Nem az a fontos most, hogy mindenki valami rendkívülit cselekedjék, hanem az, hogy mindenki azon a helyen, ahova a sors állította, rendkívül jól végezze munkáját". Jól végzett munkánknak a nehéz körülmények között elérhető eredményével megelégedhetünk. Szerkesztőségünk tagjai fáradságot és lehetetlenséget nem ismerő, kitartó, bizakodó, eredményes és önzetlen munkával, erkölcsi és anyagi áldozatokkal az elmúlt évben is közelebb hozták lapunkat hazafias céljai eléréséhez. Nehéz munkájuk eredménye, hogy szaklapunkban mindig több és több szakírónk tárja a szellemi kincsesházát egyre jobban és örvendetesebben szaporodó, tanulni és szórakozni vágyó olvasó közönségünk elé, vadászkutyás egyesületeink körében mindinkább erősödik az a meggyőződés, hogy szaklapunk nélkülözhetetlen összekötő kapocs tagjaink között, szaklapunk az a tér, ahol mindenki közkinccsé teheti értékes tapasztalatait, kifejtheti nézeteit és ezzel a mi kis működési területünkön magyar érdekeket szolgál.Legszebb elismerése lapunk tevékenységének és fontosságának a célkitűzéseinkben és munkánkban bennünket mindig is támogató Magyar Véreb Egylet megértő, nemes és példaadó elhatározása, mellyel szaklapunk januári számának előállítási költségeit teljes egészében fedezi. Nemcsak anyagilag támogatta ezzel szaklapunkat, de kifejezésre juttatta annak szükségességét, nélkülözhetetlenségét, jól végzett munkáját, melyet érdemesnek tart a támogatásra. 1944