A vadászkutya, 1944. (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944-01-15 / 1. szám

V. évfolyam, 1944. január 15. 1. szám. Előfizetési dija : Magyarországon 1 évre 14 P. Külföldön 20 P. Egyesületeknek és egyéb jogi személyeknek Magyarországon 28 P., kü­földön 40 P. Egyes szám ára 1.40 P. Postatakarék folyósz. : „A Vadászkutya" 6647. Felelős szerkesztő : Félix Endre. Társszerkesztő : Dr. Forti János, Felelős kiadó : Dr. Kun Elemér Laptulajdonos : Országos Vizsla Club. Szerkesztőség és kiadóhiva­al : Budapest, Vill., József­ krt 31/b. 1. 2. Távbeszélő szám : 143—180. Hivatalos órák : Hétköznapokon kedden, csütö­tökön és péntek 17 órától 19 őrsig. Lapzárta minden hó 1-én. en A VADÁSZKUTYA Azoknak az egyesületeknek tagjai, amelyeknek a lap hivatalos lapja, a lapot egyesületük útján kedvezmé­nyes áron kapják. Az Országos Vizsla Club a lapot tagjainak tagilletményképen küldi. MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN.­­-írta: VÉRTESSY IVÁN, az Országos Vizsla Club elnöke. És még mindig zeng az ég, zúg a vihar, zeng a föld. Tűzben, vasban, vérben, könnyben úszik a vi­­­lág. Nem az ég villámai cikáznak az égen, nem a természet erői rázzák az öreg sárgolyót, nem magá­tól indul a vér és könnyfolyam. Emberi kéz gránát­jai, bombái robbanásától reszket a föld s az Apoka­,­lipsis vad lovasa rohanó paripájának patkói nyomán fakad a szörnyű világégés, a vér és könnyfolyam. A világtörténelem e legszörnyűbb katonai, gaz­dasági és világnézeti birkózása közepette sem áll meg az alkotó békemunka. A régi magyar sors — egyik kéz a kardon, a másik az ekeszarván — már az egész világot elérte. A harcban álló nemzetek a háború győzedelmes befejezése érdekében küzdenek a harctereken, de ugyanolyan erőkifejtést végeznek a mögöttes országban is. Mindenki a maga helyén, a részére kiszabott vagy önként vállalt munkakörben dolgozik. A megpróbáltatásos idő fokozott alapos munkát, férfias helytállást követel, szükségessé teszi, hogy a felelős vezetők irányítása mellett zárt egy­ségbe tömörülve teljesítse mindenki kötelességét ha­zájával szemben, legyen az olyan, ami a háború cél­jait közvetlenül szolgálja vagy ami a nemzet jövő­jére csak a háború után lesz kihatással. Minden munka fontos, ami közérdekű. Minden rendű és rangú embernek ugyancsak kijut az ország gond­jaiból, egyiknek azért, mert többet, jobbat kell ter­melnie, készítenie, a másiknak azért, mert többet kell az eszével dolgoznia. Ez a munka egyrészt a hadi­­termelést, a hadsereg és a mögöttes ország ellátását célozza, másrészt a meglévő értékeket át kell vele menteni a háborút követő nyugalmas békeévekre, sőt azokat akként kell fejleszteni, hogy a népek el­jövendő nagy versenyében ne maradjanak le. Élesz­teni kell a lángot a szebb, nemesebb dolgok iránt, hogy ha eljön az idő, az magasan lobogva égjen. Aki ezeket elhanyagolja és a bizonytalan holnapra tekin­tettel csak a mának él, csak a saját érdekeit nézi és a közzel nem törődik, az nem érdemli meg, hogy a nemzet kebelébe tartozzék. Mi nem a mának élünk, mi a jövőnek — a ma­gyar jövőnek — dolgozunk. A magunk kis működési területén, amely a vadász­harcos ősöktől örökölt tu­lajdonságoknál fogva legközelebb áll a magyar em­ber lelki világához, mi is iparkodnunk a meglevő magyar értékeket fenntartani és fejleszteni. Ennek a célkitűzésnek jegyében hívtuk életre háborús gyer­mekünket, szaklapunkat, ezért dolgozunk most már az ötödik esztendőben, egyébként pihenésre szolgáló minden legkisebb szabadidőnkben. Messzemenő célkitűzéseink megvalósításáról a mai körülmények között még nem lehet szó, de ál­landó munkával készítjük elő arra a talajt. Minden öndícséret nélkül, nyugodt lelkiismerettel elmond­hatjuk, hogy munkánkra ráillik egyik­­miniszterünk kijelentése: „Nem az a fontos most, hogy mindenki valami rendkívülit cselekedjék, hanem az, hogy mindenki azon a helyen, ahova a sors állította, rend­kívül jól végezze munkáját". Jól végzett munkánknak a nehéz körülmények között elérhető eredményével megelégedhetünk. Szerkesztőségünk tagjai fáradságot és lehetetlensé­get nem ismerő, kitartó, bizakodó, eredményes és önzetlen munkával, erkölcsi és anyagi áldozatokkal az elmúlt évben is közelebb hozták lapunkat haza­fias céljai eléréséhez. Nehéz munkájuk eredménye, hogy szaklapunkban mindig több és több szakírónk tárja a szellemi kincsesházát egyre jobban és örven­detesebben szaporodó, tanulni és szórakozni vágyó olvasó közönségünk elé, vadászkutyás egyesületeink körében mindinkább erősödik az a meggyőződés, hogy szaklapunk nélkülözhetetlen összekötő ka­pocs tagjaink között, szaklapunk az a tér, ahol min­denki közkinccsé teheti értékes tapasztalatait, ki­fejtheti nézeteit és ezzel a mi kis működési terü­letünkön magyar érdekeket szolgál.­Legszebb elismerése lapunk tevékenységének és fontosságának a célkitűzéseinkben és munkánkban bennünket mindig is támogató Magyar Véreb Egylet megértő, nemes és példaadó elhatározása, mellyel szaklapunk januári számának előállítási költségeit teljes egészében fedezi. Nemcsak anyagilag támo­gatta ezzel szaklapunkat, de kifejezésre juttatta an­nak szükségességét, nélkülözhetetlenségét, jól vég­zett munkáját, melyet érdemesnek tart a támoga­tásra. 1944

Next